Az internet és szociális média korában valóban megnehezedett a férfiak számára a párkeresés?

Összefoglalom: tudományos alapon kiszelektálódtál.

Remélem, most boldog vagy! Mindent megtettél érte, hogy elérd a célodat, ugye?

"És nekem ez segít a legtöbbet, hogy megbirkózzak sorsommal." Dehogy segít, vedd már észre magad. Itt síránkozol, mint egy hatéves, akinek elfújta a szél a vattacukrát. Ha nem nevetnék rajtad, sírnom kellene. Szégyent hozol ránk, férfiakra.

Nem való mindenkinek a szaporodás, a párkapcsolat. Elbuktál a versenyben. Lemaradtál, mert küzdeni se tanultál meg.

Hol a méltóságod, ember?

"legalább 1000 lánynak írás online"

Életemben nem próbáltam még úgy nőzni, hogy csak úgy írok egy lánynak.

Ennél csak a diszkóban elcsépelt poénnal odavágódás bénább.

A jelen jelöltemmel 4 hónapja ismerjük egymást látásból, 4 havi alkalmi beszélgetéssel jutott oda a dolog, hogy most már kifejezetten randi szagú alkalomként találkozzunk.

És ha nyomulósabb lennék, esetleg próbálnák villantani pávatollakat, nem simán őszintén magamat adni, bizonyára előbb hozott volna sikert, csak a kockázattal, hogy esetleg rájön, hogy másnak képzelt, mutattam magam, mint amilyen vagyok és vége.

Így meg pontosan tudja, mit kap.

4 hónap.

Mikor életedben szántál rá te ennyi időt egy lányra?

"Furcsa, hogy pont a tudományokban nem értenek egyet azzal, hogy genetikának hatalmas súlya van a párkeresésben. 80-90%-ban csak az számít. "

Mert a gyakorlat ezt cáfolja, miért kéne elfogadni?

Már kaptál sok jó tanácsot is.

Nézd vissza, ha érdekel.

De ez téged nem érdekel. Te figyelemhiányos vagy: vagyis olyan betegségben szenvedsz, hogy fokozott figyelemre van szükséged. Ezt csak így tudod itt elérni, hogy folyamatosan kérdéseket teszel fel.

Ezen az állapoton pszichológus tudna segíteni - de igen nehezen, mert vele is játszmáznál!

"Tanácsokat szívesen fogadom." Dehogy fogadod szívesen. Minden választ, ami csak utalást tett arra, hogy van élet a thinkboxodon kívül, elutasítottad, egyfajta tudományos attitűdöt képviselve. A tudományos attitűdöd mögött nem megfelelő információfeldolgozás áll:

-nem tudod szűrni az infót (csak azt fogadod el, ami a dilidet alátámasztja),

-nem tudod csoportosítani a hallottakat (mely infó mely másikat erősíti/gyengíti?)

-és súlyozni sem. (A kulturális antropológia szakirodalmat nem olvastad el megfelelő mélységben. Az incelostobaságokra hallgatsz szakértők helyett.)

Javaslom Tringer és Beck kognitív torzításainak listáját tanulmányozni! Aztán olvasd hozzá Birtalanét is. Ha magadra ismersz legalább négy pontban (lesz az hat is...), menj pszichológushoz. Rád fér.

Remélem, a diplomáid nem humán területiek.