Kinek az utopista gondolata volt, hogy egyszer nem lesz szükség pénzre, hanem mindenki "elveszi" ami számára szükséges?

A barom Marx-Engels-Leninnek.

Ilyen nincs. Nincs "egyenlőség", nincs "azonos munkáért azonos bér", stb.

Valakinek mindig irányítania kell, hogy működjön, akár az "egyenlőség" (mentsen Isten).

Az mindig egypártrendszerhez vezet, mint Sztálin, Hitler, Rákosi, Kádár, Kim Ir Szen, stb.

Az emberek csak mint emberek egyenlőek, de millió szempontból különböznek.

Adottság, tehetség, képesség, stb.

Akinek adottsága-tehetsége van a csoportjának (most az ősi világra utalok) a vezetésére, az kivált közülük, s ő pedig őket szolgálja. Megélhetésüket, megmaradásukat szolgálja, segítik. Ez a legegyszerűbb felállás.

Menekülj azoktól, akik egyenlőséget és egyenlő elosztást ígérnek.

Azok fosztanak ki, és döntenek rabszolgaságba.

Lásd, a kommunisták, liberálfasiszták.

Vicces a kérdés megfogalmazása. Morus Tamás egyik művében – a kor kapitalizmusának kritikájaként – ír le egy olyan társadalmat, igencsak részletesen, ahol nincs pénz, az emberek annyit vesznek el a közösből, amennyire szükségük van. És ennek a műnek az a címe, hogy… Utópia. (Maga az utópia szót ő alkotta meg, Utópiának hívják az ő képzeletbeli országát, amit bemutat. A szó a görök ou- (nem) és toposz (hely) szavakból áll, tehát az Utópia gyakorlatilag Seholsincs országot jelent.)

A gondolat nyilván korábban megjelent, de nem tudok olyan műről, ami korábban íródott volna, és ilyen részletesen mutatna be egy pénz nélküli társadalmat. Illetve kisebb – átlátható méretű – közösségekben gyakorlatban is működött a pénz nélküliség. Nyilván utána is fel-felmerült ez a gondolat, de a következő igazán jelentős tárgyalása Marx-nál van.

(A gondolat szép és jó, a probléma az ember jellemében van, az ember alapvetően lusta és kényelmes, ami érthető, alapvető evoluciós drive, hogy ha nem szükséges, ne pazaroljuk az energiánkat. A pénz nélküli társadalomhoz az emberi jellemnek kellene gyökeresen megváltoznia előbb, és csak utána lehetne társadalmi változásként eltörölni a pénzt. De az emberi jellem nagyobb változásához évezredek kellenének. Nem tudom igaz-e az az anekdota, hogy a Szovjetunióban egy kisvárosban kísérleti jelleggel bevezették a pénz nélküli rendszert. Nem sült el jó. Az ember bemegy a boltba, leemel egy liter tejet. Kortyol belőle hármat-négyet, majd eldobja. Miért ne? Ha épp útba esik, bármikor leemelhet a polcról egy másik literes tejet. Az eredménye a kísérletnek óriási méretű pazarlás lett, a várost kívülről kellett ellátni, mert amúgy a pék sem érezte magát motiválva, hogy kenyeret süssön, hiszen fizetést nem kap érte, ha meg nem süt kenyeret, fizetésmegvonástól sem kell félnie, megelégedett annyi kenyér megsütésével, amennyi neki, meg a családtagjainak kell.)

> Nincs "egyenlőség", nincs "azonos munkáért azonos bér"

A kettő teljesen más tészta. Pl. pont ebben tér el a kommunizmus és a szocializmus. A kommunizmus célja – nem az így nevezett diktatúráké, hanem a ideáé –, hogy mindenki a *szükségletei* szerint részesüljön a javakból. A szocializmusban viszont mindenki a *teljesítménye* szerint részesül a javakból. Az előbbi csak akkor megvalósítható, ha a kereslet nem nagyobb, mint a kínálat.

De egyiknek sem feltétele az egyenlőség, sőt mindkettő megfogalmazása pont azt húzza alá, hogy az emberek nem egyformák, nem egyenlőek, mindenkinek mások a szükségletei, illetve más a teljesítménye.

> Valakinek mindig irányítania kell, hogy működjön, akár az "egyenlőség"

Elvileg egy pénz nélküli társadalom ugyanúgy működhet vezetés szintjén demokratikus alapokon, választott tisztségviselőkkel. Morus Tamás Utópiája pont egy ilyen társadalmat ír le. Az más kérdés, hogy – függetlenül attól, hogy van-e pénz vagy nincs –, a hatalom hajlamos annak a kezébe kerülni, aki a legkevésbé rátermett, aki leginkább visszaélni óhajtana vele. Ettől még a demokrácia sem védett, viszont ott legalább van mód arra, hogy egy ilyen vezetőt megfosszanak a hatalomtól, mást válasszanak meg helyette.

> Menekülj azoktól, akik egyenlőséget és egyenlő elosztást ígérnek.

Itt meg belekeveredett egy harmadik tészta…

Tegyük fel, van egy alacsony, vékony lány, aki viszont nagyon szorgalmas. Meg van egy magas, erős férfi, aki viszont úgy áll a munkához, hogy más is odaférjen.

1. A kommunizmus azt mondja, hogy ha a lány 2 szelet kenyérrel jól lakik, akkor annyit kapjon, a férfi meg ha 3 szelettel lakik jól, akkor annyit kapjon (szükségletük szerint).

2. A szocializmus azt mondja, hogy ha a lány 50%-kal több munkát végzett, akkor 3 szelet kenyeret kapjon, a férfi meg csak kettőt (teljesítményük szerint). (Amúgy a kapitalizmus is hasonlóan működik, a kapitalizmus és a szocializmus között nem ez a fő különbség.)

3. A egyenlő elosztás meg azt jelenti, hogy mindenki kap x szelet kenyeret (függetlenül a szükségleteitől és a teljesítményétől).

Mi lenne a pénz nélküli rendszer elve?

Az, hogy a közösből mindenki egyformán vehet el igényei szerint.

Miközben természetesen ugyanannyival hozzá is járul a közös gyarapodásához, fenntartásához.

Na itt borul is minden.

Sem az emberek igényei, sem a közösbe hozzájárulásuk nem azonos. És nem is lesz.

Képességei, habitása szerint a közöshöz adott érték mindenkinél más és más.

Az igényei pedig mindig magasabbak, mint amennyit ő bele tud tenni.

A pénzrendszer legalább azt korlátozza, hogy többet vegyen ki, mint amennyi beletett munka egyenértéke pénze van rá.

Hogy ez az egyenérték sok helyen sántít, egyes munkák értékelése irreális? Hogy egyesek tudnak a rendszerben úgy lavírozni, hogy mások előállított értékeiből saját profitot gyűjtenek és így valós beletett munkájuknál több pénz és ezzel a közösből kivehető rész lesz a kezükben? Igen.

A rendszer nem tökéletes.

Csak bármi túlzott szabályozása a pangásához megrekedéséhez vezetne.

Mert az önérdek működteti, az hajtja, hogy mindenki szeretne többhöz jutni. És a pénz létezése kényszeríti arra, hogy ehhez tegyen is a közösbe.

És feledjük el magát a pénz fogalmát, hiszen az csupán az aktuális mérőléce a dolognak.

Az ősközösségben más volt a mérőléc. Ott mindenki látta, hogy ki mennyi munkát tesz a közösbe és ott is kontrollálva volt, ki menyit vehet el, a munkaérték simán közös felmért fogalom volt, nem volt anyagi alapba fektetve.

De ott is megvolt.

Mindig is megvolt. Sima ilyen eszmei értékfelmérés formájában, bartellben, vadhúst nyílvesszőért, vadbőrt gyümölcsért, védelemért, akármi.

A pénz megjelenése csupán annyit tett, hogy ezt a munkaértéket egy adott társadalomra sztenderdizálta, minden részében egyenértékűvé szabályozta.

És meg is lesz mindig is, éppen mert az ember mindig többet fog akarni, mint amennyit hajlandó is ezért a közösbe tenni.

És ez már a fentebb ideálisnak beállított ősközösségben így volt.

Ott az adott törzs mérte fel mindig, adott közösbe tett munkáért mennyi jár a közösből. És ott sem volt egyenlőség. Már ott is tudták a többet akarók az igényeiket érvényesíteni.

Törzsfőnök, harcosok, sámán, mind ki tudtak venni többet az átlagnál, vélt vagy valós hozzáadott többletérték alapján.

A sztenderdizált pénzrendszer pont, hogy korlátozza a túlzott kivételt a közösből.

Csak láthatóan ez is kijátszható.

Nem tökéletes, de nincs jobb és nem is lesz, amíg bárki is többet akar majd kapni, mint amit hajlandó is beletenni.

Mindig, mindenki többet akar kapni a közösből, mint amit hajlandó lenne beletenni.

Az összes létező történet, vágy, nyereményjáték, mind-mind erről szól: hogy ki az a szerencsés, aki egy percet nem dolgozott, de bezzeg megfogta az isten lábát, és... stb.