Az, hogy a tudomány elveszi a spiritualitást az emberektől, nem rossz?

Thunderfairy: ez a kérdés most nem az istenekről szól, hanem a hitről.

Egyébként beesett az első fanatikus hívő is (#30) - őt nem kéne kitörölni? Nem a kérdéshez szólt hozzá, és persze hülyeséget mond.

Arról nem is beszélve, hogy van itt egy fanatikus ateista is, aki végigment, és minden választ lepontozott, amelyik nem arról szólt, hogy hogy a hit rossz, használhatatlan, semmi előnye.

Na most, ha jön egy fanatikus hívő, azon senki se lepődik meg, mert mindenki tudja, hogy hülye. De egy fanatikus ateista az vérciki... az ateistákból azért ennél többet néznénk ki.

"és persze hülyeséget mond."

Miben is mondtam hülyeséget?

Kérdező:

"A hitnek tulajdonképpen az a lényege, hogy erőt adjon a nehéz időszakban. De ha a tudomány mindent megmagyaraz, akkor mi marad az marad az embereknek?"

Egy csomó, tudomány által megteremtett lehetőség, ami segíthet elkerülni vagy mérsékelni a nehéz időszakokat. Pl. több munkahely-lehetőség, nagyobb mértékű elkerülése vagy átvészelése esetleges katasztrófáknak, önmagunk és szeretteink nagyobb arányú megmenekülése baleset vagy betegség esetén, járványoknál kisebb arányú "elhullás", kényelmesebb élet, nagyobb jólét, öregkor kitolódása vagy annak lehetősége, meg hasonló apróságok.

Ugyanakkor érdemes észben tartani, hogy a tudomány sosem fog mindent megmagyarázni, legfőképp nem mindenre gyógyírt adni. Az embernek mindig ott lesz utolsó szalmaszálként Isten, akihez fohászkodhat, ha szükségét érzi. Ezt alaptalan dolog félteni a tudománytól, legyen az akármilyen fejlett is a jövőben.

Az úgy van, hogy az embert minden helyzetben környezet veszi körül. A környezetnek különféle hatásai vannak, az ember ezekre reagál. Alapvetően vagy felismeri a hatás tulajdonságait, vagy nem. Ha igen, van esélye jól reagálni, de nem biztos, hogy tud is. Ha nem ismeri fel, akkor esélye sincs, maximum szerencséje.

Kürülbelül így működik a hit (hasonlatként mondom): elkezd fájni valamim. Nagyon fáj. Fohászkorod, hogy ne fájjon. Rendkívül ritkán néhány elvakult embernek sikerül talán. A többinek ajánlanak egy fájdalomcsillapítót. A fájás elmúlt, hurrá, boldogok vagyunk. Aztán megismétlődik, a recept adott, ismét elmúlt. Egyszer aztán ismét fáj és meghalunk. A fájás nem bosszantásra van, és nem is félelemkeltésre. A fájás egy jelzés, valami rosszul működik. Ha elnyomjuk, nem vizsgáljuk és gyógyítjuk, a probléma kiterjed, míg aztán nincs visszaút.

Az ember két alapvető tulajdonsággal bír, az életösztön és a fajfenntartás. Ha ezek a környezet hatására veszélyben vannak, akkor félelem keletkezik. Ha bizonytalanság van, akkor is, mert nem tudjuk a megfelelő választ. Ilyen helyzetekre találta ki az ember azt a hitet, amiről beszélsz. Nagyon régen annyira nem ismerte a természetet, hogy másban nem bízhatott. Ma ez csak a kevés ismerettel bíró ember esetén van így, neki van erre valódi szüksége. Aki tudja hogyan reagáljon, nem igényel hitbéli segítséget.

De fontos megkülönböztetni azt, hogy valaki csak a hitre támaszkodik, vagy néha, egyes helyzetekben. Hiszen olyan mindenkivel előfordul, hogy valamire nem tud jó reagálni. Az ember érzelmi lény. A pozitív érzelmeknek gyógyító erejük van, mert az agynak nem kell stesszelnie olyankor. Az alapvető különbség nem az, hiszünk-e vagy sem. Sokkal inkább az, kizárólag erre támaszkodunk (és megszokjuk, más már nem is kell, és apránként csúszunk a semmibe), vagy általában megoldjuk a problémáinkat, netán segítséget kérünk, és néha, mintegy lelki (semmiképpen se testi) stabilizátorként használjuk.

A magabiztosság nem egyéb, mint a tudás különféle szintjei. És ettől senki nincs elzárva, csak később kezdve nehezebb. (tudod, a jó pap is holtig tanul - ennek nagyon mély jelentése van).

A hit, az gyakorlatilag betegség.

Orvosi nevén doxazma, a vallásos hit pedig religiosus doxazma.

Most gondolj bele, mindenféle bizonyítatlan dolgot fogadnak el a hívők valóságnak és olyannyira bizonyossági fokon, hogy lehetetlen őket bármilyen cáfolattal ebből kizökkenteni, vagy akár csak elbizonytalanítani. Ilyenek az ezósok is, akiket már említett valaki, de itt természetesen a különféle vallásos hitekről van szó.

Beszéljünk először a más vallásokról.

Az ókorban számos istennek áldoztak embereket, volt ahol kitépték a még dobogó szívét a szerencsétlennek, mert hitük szerint az jó dolog volt. Különféle helyszínekben, mint pl. az alvilág, vagy Elysium hittek és mindenféle nem létező lények népesítették be hitvilágukat. A fantázia határtalan, aki olvasott a görög-római mitológia hitvilágából írást, az tudja, mennyi és milyen meghökkentő kitalált lény valóságosságágában hittek, nimfákban, szatírokban, emberevő óriásban, vagy Argoszban, az ezerszemű szörnyben, Gigászokban, szárnyas és íjas Ámorban, de lehetne ezt oldalakon sorolni, ám aki ezt kétségbe vonta, azzal elbántak, a szentségtörés iszonyú bűn volt, a görögök feláldozták, a rómaiak elevenen eltemették. Ma sincs másképp, például az Iszlám dzsinnjei, ártó démonjai és a derék muszlimnak járó hetvenkét csodálatos szépségű huri valóságként - hangsúlyozom - nem mesének, hanem tényleges világunk részének való megélése mutatja, hogy kétségtelenül nem voltak sem régen, sem most a hívők normálisak.

A kereszténységben is megdöbbentő hiedelmek burjánzottak, mint például a boszorkányok, akiket pirosra sütögettek, már ugye akikre ezt a szörnyű vádat 'ráhitték', de ugyanígy eszeveszett jajgatás és sivalkodás közepette égettek meg eretnekeket, akik ugyan keresztények voltak, csak nem mindent pontosan az Egyház szája íze szerint hittek, de sorolhatjuk a más vallásúakat, vagy az istentagadókat, kikből még Luther is máglyára vetett párat.

A hit, a megfellebezhetetlen hit miatt követtek el tömérdek borzalmat a különféle vallások hívei és ebben a kereszténység is gyilkos fenevadként tombolt minden időkben.

Mert ugye nem volt az az amerikai ültetvényes úriember rossz ember, hiszen hitt a keresztény eszmékben, csak hát ugye azt is rendíthetetlenül hitte, hogy a négerek ember-állatok és ő jogosan adhatja - veheti őket, dolgoztathatja és ha valamelyik olyan borzalmas bűnre vetemedik, hogy megszökne, azt teljesen jogosan rántják fel a bitóra, a nyakában a kötéllel.

Tudom, hiába is mondanám, hogy sem Isten, sem sátán, sem mennyország, sem pokol nem létezik, nincsenek szeráfok, nincsenek szellemek, démonok, lidércek, ezekhez egy keresztény hívő foggal - körömmel ragaszkodik, mert hívő, aki a valóságkontrollját elvesztette, ugyanúgy ahogy a világtörténelem eddig volt összes hívője.

Lépjunk egy lépést hátra, és nézzük meg távolabbról a kérdést. A folyamatosan mindkét oldalról jogosan előjött kérdés, hogy miért kell szembeállítani a tudományt a hittel miért nincs soha megmagyarázva?

Amúgy itt van a szerény véleményem: amikor azt hiszed a hitet képviseled a vitában, nem sül le a pofádról a bőr? Jézus aki megbékélésre hívott, vagy az összes egyház amikor azt mondja, hogy a Biblia képletesen értelmezendő, hol marad?

Amikor a tudományt képviseled nem sül le a pofádról a bőr? Egy porszem vagy egy egy jelentéktelen bolygón egy jelentéktelen galaxisban, de ki mered állítani, hogy te tudod hogy keletkezett a világmindenség, és az nem teremtett?

Ebben a vitában esküszöm a hívők mellé kell állnom, mert miért bagatelizáljuk a hit erejét? Ez nem csak ebben a vitában igaz, de sokaknál Van egy tudománypárti köntös amit magukra húznak, és nem akarják észrevenni a valóságot amiben él (vegetál) ez a társadalom. Nem látsz túl a buborékodon, nem vagy tisztában a helyzettel, de racionálisnak tartod magad. Sőt szélsőséges esetben kijelented, hogy a hit gyakorlatilag betegség. Számodra hot semmit nem jelent, de statisztikailag kimutatottan furcsa kivétel vagy a nyolcmilliard ember között. Egy olyan társadalomban ami nem racionális. Hátradőlsz az értelmiségi pozícióba és bátran kijelented, semmire nem való a hit. Soha életedben nem tudtad mi az az élethelyzet amiben a hit útmutatast tud adni. Nem tudod milyen alkoholizmusban szenvedni, mapról -napra tervezni a jövőben. Nem látod mit tud adni egy emberi közösség amikor rászorulóvá lettél. Neked a hit mint mankó az ember életében egy kigúnyolandó dolog, mert te mankó nélkül is tudsz járni. A Biblia neked csak mese, sokakat megment a teljes összeomlástól mert nekik Isten szava.

Hol ad ilyen válaszokat a tudomány? Mi van azokkal, akik hitük miatt merülnek el a tudomány világában?

A vallás és a tudomány nem üti egymást, és nem veszi el a spiritualitást az emberektől a tudomány. Öregapámnak megfájdult a feje, és szaggatni kezdett a dereka a közelgő hidegront miatt. Hallottam, amint reggeli imájába belefoglalta a fejfájástól való megszabadulást is. A reggeli mellé egy Algopyrint is adtam az Öregnek.

- Tudom, fiam - mondta - metamizol nátrium, hogy a déli egy pohár boromat is megihassam.

És az öregnek elmúlt a fejfájása, és megmaradt a Jóistenbe vetett hite, meg a tudományba vetett hite IS!

[Egyszer megkérdeztem tőle, hogyha elég erős lenne a hite, vajon elmúlna a fejfájása csak az imától? Az öreg fejcsóválva mosolygott, - ugyan már fiam, írva vagyon, hogy segíts magadon, az Isten is megsegít. Szóval nem Isten ellen való gyarlóság Istent egy Algopyrinnel segíteni a fejfájás elmulasztásában!]