Az, hogy a tudomány elveszi a spiritualitást az emberektől, nem rossz?

Ahol a tudomány már megmondta az igazat, ott a legnagyobb butaság a spiritualitáshoz fordulni.

Ugye, szerinted is?

VISZONT a tudomány sok mindenről nem tud nyilatkozni - és ott megteheted. Egy értelmes hívő ma így gondolkodik.

Tudományos szempontból az a helyzet, hogy a hit el fog tolni valamilyen irányba a mostani nézőpontodból. Arra nagyon kicsi az esély, hogy pont az igazság irányába vigyen... CSAKHOGY a Földön rengeteg féle hit van! Ha mind másfelé visz, akkor az igazságot VALAMELYIK hívő hamarabb találja meg, mint egy ateista, és ez igaz az életben maradásra is. Tehát, ha te akarod felfedezni az igazságot, akkor érdemes ilyen hívőnek lenni (aki mindig követi a tudományt is), mert jobb esélyed van rá, mint egy ateistának. Kicsit hasonló a helyzet, mint a lottónál: ha sose veszel szelvényt, akkor tuti nem nyersz.

Ezért van kevés ateista, mert ők régen hamarabb meghaltak, mint a hívők egy kisebb csoportja, amelyik véletlenül valami jóban hitt.

Nem, egyáltalán. Sőt...

"A hitnek tulajdonképpen az a lényege, hogy erőt adjon a nehéz időszakban."

Igen, csak ez több problémát felvet.

1. Amíg a hit ad erőt, addig az ember nem tesz semmit. Adott egy probléma, meg kellene oldani, de a hívő nem tesz semmit, mert "Isten jó és majd segít". Szerencsére ma már eljutottunk arra a szintre, hogy ez a probléma többnyire a személyes életre redukálódott (nem teljesen, de többnyire), azonban évszázadokon keresztül ez a hozzáállás vezette az emberiséget és ennek köszönhetően nagyon lassú volt a fejlődésünk, mert mindig mindenki várta az Isteni megoldást és választ a problémákra. Mindenki csak beletörődött a dolgokba és várta a csodát, ami persze nem jött sosem.

2. Egy másik dolog, ami nagyszabású társadalmi problémát idéz elő, az pontosan az a komfort, amit a hit nyújt az embereknek. Írtam ugye az előbb, hogy javarészt, DE NEM TELJESEN korlátozódnak a problémák a hívől személyes életére. Ugyanis ahogy te is írtad, a hit komfortot ad a hívő embernek. Mi történik akkor, ha a valóság megbolygatja a hamis, hitből eredő komfortot? A hívő kizökken a komfortból és hát azt senki sem szereti, ugye? Na, ilyenkor a hívő elkezd támadni. Ennek is van ugye egy személyes, kisszabású oldala, amikor elkezdenek tiktok videókat gyártani, hogy rohadt pogányok mind pokolra juttok, ugyanakkor van egy kiemelten veszélyes oldala is és ez az az oldal, ahonnan a háborúk 90%-a ered. Ha feltételezzük, hogy hit sohasem létezett volna, rengeteg háború a világon soha sem történt volna meg. De van hit, ezek a háborúk megtörténtek, a mai napig zajlanak (lást, közel-kelet) és amíg a hit teljes egészében kiirtásra nem kerül, addig ezek a háborúk soha nem is fognak véget érni.

Száz szónak is egy a vége: a hit rossz. Régen elfogadható volt, amíg az Istenekben való hit volt a legelfogadhatóbb válasz a világ létezésére, azaz kvázi a hit volt maga a tudomány. De ez nagyon-nagyon régen volt. Azóta a hit kizárólag problémákat okoz.

Kérdező, nézd meg itt a pontozást: hívők pontozzák le a jó válaszokat.

Szerinted ez így rendben van? Ezért érdemes hinni, hogy ilyen legyél?