Létre lehetne hozni olyan robotot, amelynek valódi öntudata és érzelmei vannak?

"és mivel a fénysebesség egy természetes korlát az információ terjedési sebességére, amit soha nem lehet elérni,"

Javítok, egy fontos dolog kimaradt:

és mivel a fénysebesség egy természetes korlát az információ terjedési sebességére, amit tömeggel rendelkező dolog soha nem tud elérni, ...

Maradjunk az űrrepülős játék példájánál, amiben a játéktér egy bolygó felszíne, amelyet a képernyőn látsz. Hol van ennek a középpontja? Ugye azonnal rávághatod, hogy természetesen a képernyő közepe. Igen ám, de az úrrepülő ugye ha kimegy a jobb oldalon, akkor belép a bal oldalon, ha kimegy alul, akkor belép felül a képernyőbe. Kvázi bárhová tologathatnád a képernyőképet, mindig ugyanazt látnád, csak az egyik pozícióhoz rendelt képernyőkép elcsúszva látszódna egy másik pozícióhoz képest, de mindig minden belefér a képernyőbe. Akkor tehát hol is van ennek a bolygófelületnek a középpontja? Hol van mondjuk a Föld felületének középpontja? (Nem a bolygó 3D-s gömbjének a középpontja, hanem a bolygó 2D-s felületének a középpontja!!) Könnyen belátható, hogy nincs ilyen, egyszerűen csak nézőpont kérdése, hogy mit jelölünk ki önkényesen középpontnak.

Az univerzumban is ez van, csak nem 2D-ben, hanem 3D-ben. Te itt a Földön kijelölölöd a Földet, mint az univerzum középpontját. Egy, az Androméda-galaxisban lakó andromed (ottani hipotetikus értelmes lény) pedig kijelöli a saját bolygóját az univerzum középpontjának. Mindketten úgy látjátok, hogy a saját nézőpontotok (bolygótok) van az univerzum középpontjában, és mindkettőtöknek igaza is lesz. Akkor melyik a valós középpont? Valójában egyik sem, mert nincs neki középpontja - ugyanakkor mindkettő tekinthető annak, mert bármelyik ponthoz is próbálsz mérni bármit, amit univerzum középpontjához próbálnál viszonyítani, ugyanazt az eredményt hozná.

Tegyük fel, hogy elutazol egy nagyon távoli galaxisba, ami a jelenleg belátható univerzum "peremén" helyezkedik el. (Az űrrepülős példánál maradva, te vagy a Földön, mint a képernyő középpontjában, és elutazol a képernyő szélére egy másik bolygóra.) Mit tapasztalsz? Nem lesz közelebb hozzád az univerzum (a képernyő) széle, csak most ez a távoli bolygó került a képernyő középpontjába, és a Föld van valahol a képernyő szélén. Egyébként pedig ugyanazt tapasztaljátok, minden fizikai törvény és minden egyéb dolog pontosan ugyanúgy működik, mint a Földön.

A Földről láttad a galaxis szélét? Nem, csak egy olyan határt, ahonnan messzebbre már nem látsz el. Ezen a távoli bolygón látod az univerzum szélét? Erről sem, semmivel nem kerültél közelebb az univerzum széléhez, hiába utaztál 13 milliárd fényévnyi távolságot. Mivel nincs is neki széle. Tulajdonképpen csak annyi történt, hogy most a jó öreg Föld került olyan távol tőled, hogy nem sokkal mögötte lévő térrészről már nem érkezik el hozzád semmiféle fény, információ, és ez a távoli bolygó került a képernyő középpontjába. Erről a távoli bolygóról látod a galaxis szélét? Ugyanúgy nem, nem kerültél közelebb hozzá, mert nincs is neki széle. Ezt jelenti az, hogy határtalan az univerzum, habár sem a benne lévő távolságok, sem az anyagmennyisége nem végtelen. Ezt úgy nevezik, hogy önmagába záródik, ettől lesz határtalan, de ettől még nem lesz végtelen is, hiszen véges mennyiségű minden, ami benne található és mérhető. Így aztán középpontja, tömegközéppontja sincsen, nincs neki egy kitüntetett pontja, minden pontja ugyanolyan (nagy léptékben).