Szerintetek mikor lesznek már valódi SSTO, hordozórakéta nélküli űrrepülőgépek? Milyen technológiák szükségesek hozzájuk, amik manapság még nem érhetőek el?
Tehát lenne egy vadászgéphez hasonlító űreszköz.
Felszállna egy kifutópályáról mondjuk 3 űrhajóssal ugyanúgy oxigén-belélegző sugárhajtású motorral, mint egy repülőgép. Segédrakéta nincs rajta, útközben semmi sem fog leválni róla.
Amikor olyan magasságba ér, hogy már túl kevés lesz a levegőben az oxigén, átvált rakétákra, amik az üzemanyagtankban eltárolt oxigént használják oxidálószernek.
Kijut az űrbe, itt Föld körüli pályára áll, szinkronizálja a pályáját az űrállomáséval, kormányzófúvókákkal korrigál, majd dokkol.
Ha véget ért a küldetés, az űrhajósok visszaszállnak az állomásról a repülőgépbe, a hajtóművel lelassítják az repülőt a keringési pályáról, visszalépnek a légkörbe, majd szépen levitorláznak a leszállópályára.
Tankolás után a repülő készen áll az újabb űrrepülésre.
Szerintetek mikorra lesz ilyen, és milyen technológia kéne a megvalósításához, ami manapság még nincsen?
válasza:Az alapvető probléma a pályára juttatáshoz szükséges energia/teljesítmény. Ezt a Föld adatai (tömege, sugara) határozza meg, ezen nem tudunk változtatni. Könnyen kiszámítható, és a jelenlegi rakéták méretéből is látható, hogy a mostani termikus hajtóművek és üzemanyagok esetén a hasznos tömeg több százszorosa kell ehhez. Az a baj, hogy a termikus hajtóművek hatásfokát már nem nagyon lehet növelni, mert az a hőmérséklet növelését jelentené, de nem nagyon van olyan szilárd anyag, ami pár ezer foknál nagyobb hőmérsékletet kibír. Magyarul nagyobb kiáramlási sebesség esetén az egész űrhajó szétolvadna.
Nem termikus hajtóművekkel (pl. részecskegyorsítók) viszont nem bírunk elég nagy kiáramlási tömeget biztosítani. Vagyis itt meg a hajtómű tömege lenne óriási a kiáramló anyaghoz képest. Ilyeneket már fellőtt pályára állított űrhajókban lehetne alkalmazni, lassú, de hosszú távú gyorsításra.
A te elképzeléseddel az a baj, hogy a pályára álláshoz szükséges energiának csak nagyon kis töredéke szerezhető meg a légkörben az említett sugárhajtóművekkel. 20-25 km magasságig és 2-3 km/s sebességig lehet ezt használni. Ez után még hátra van 200-300 km emelkedés és további 5-6 km/s gyorsítás, amihez már vinni kell az oxigént is.
Szóval szerintem még egy jó ideig marad a mostani módszer.
válasza: válasza:Az tény, hogy jártunk már sugárhajtóműves gépekkel is az "űr határán".
Van is terv sztratoszféra-gépekre, melyek a nagy rakétakupac nélkül letudják a repülést.
De ez az "űr határa" szánalmasan lejjebb van a földkörüli pályánál. Oda nagyságrendekkel nagyobb sebesség, több energia, üzemanyag kell. Ezek a sztratoszféra-repülések gyakorlatilag ballisztikus kőhajítások. Az orbitális pályához szükséges üzemanyagmennyiség MA még csak azokkal a böszme felhőkarcoló rakétákkal működik.
Sokkal nagyobb energiasűrűségű hajtómű kell. De még nincs.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!