Bakik a Harry Potter könyvekben? Vagy összefüggéstelen dolgok? Tapasztaltatok ilyet?

"Mr. Weasley távolabb húzódott a kunyhótól, és magához intette Harryt.

– Segíts egy kicsit – szólt halkan. Előhúzott a zsebéből egy tekercs mugli

pénzt, és ügyetlenül válogatni kezdett a bankjegyek között. – Ez egy… egy

tízes, igaz? Ez meg egy ötös, nem?

– Nem, az egy húszas – javította ki suttogva Harry. A jelenet elég kínos

volt, ugyanis Mr. Roberts leplezetlen érdeklődéssel figyelte ügyködésüket.

– Á, igen, igen… Nehezen ismerem ki magam ezeken a papírcetliken…"

Negyedik részben, mikor a világkupadöntőre mennek, az oké, hogy Mr. Weasley nem ismeri a mugli pénzt, de minden pénzen rajta van számmal és/vagy betűvel, hogy melyik mi. Szóval miért nem tud különbséget tenni az 5 és a 20 között?

a varázsvilágban nehezen megy a matek, már az első részben Hermione a bájitalos próbatételnél meg is említi, hogy sok varázslónál az is csoda, ha számolni tud... a varázs pénzen pedig nem megszokott, hogy számok lennének, van a galleon nagy és aranyból van, sarló ezüst és közepes méretű, knút kicsi és bronz.

Egyébként nem ismerem az angol pénzeket, de pl az Usa centeken sincs rajta, hogy hány centes, a mérete és az anyaga alapján tudja mindenki.

Tudom, tudom a Baziliszkuszt már kiveséztük. Igen, a csövekben mozgott, néha kijött és megnézett magának egy-két embert. De egy másfél méter átmérőjű kígyó hogyan csinálja?! Be se fér a csőbe. Tudtommal még a vízvezetékek sem olyan szélesek.

A másik meg, hogy mikor Harry hallja a Baziliszkuszt suttogni, akkor ő persze beszédként hallja, Ronnak és Hermionénak viszont sziszegést kellene hallaniuk, de nem hallanak semmit. Elég fura, nem?

A pénzesre: bő 2 évet éltem az Egyesült Királyságban, és nekem is sokszor gondom volt a pénzzel :D Eldugott helyekre van ráírva, hogy mennyit ér, nagyon apró betűkkel (még csak nem is számmal). Az itt élők a pénz alakjából, méretéből, vastagságából tudják, mennyi az értéke, de erre születni kell :D Persze ez csak az érmékre igaz, az 5-ös és a 20-as viszont papírpénzek, amikre elég jól láthatóan fel van írva a szám. Mondjuk el tudom képzelni, hogy aki sose használt még papírpénzt, az belezavarodik.

A baziliszkuszról: valamilyen okból ott a kastélyban nagy csövek vannak. Lehet pont azért építtette olyanra Mardekár, hogy elférjen a kígyó :D A suttogásról meg annyit, hogy szerintem egy eleve visszhangos kastélyfolyosón sokkal kevésbé feltűnő egy értelmetlen sziszegő hang, mint ha rendes szavakat hallanál. Lehet, hogy hallottak a többiek is sziszegést, amikor Harry hallotta a suttogást, de meg se fordult a fejükben, hogy arról beszél.

Utolsó, ez tényleg érdekes felvetés, már én is gondolkoztam hasonlón.

És ha már itt vagyok, akkor utolsó előttinek is válaszolok. ,,...a tanárok egyszer tegezik, egyszer meg magázzák Harryéket."

Pár napja elhatároztam, hogy újraolvasom a köteteket, és mindenre próbálok figyelni (készítettem egy listát is, amivel majd - ha minden jól megy - megjelenek ennél a kérdésnél, vagy egy újat írok ki, még nem tudom), és ez a tegezés-magázás dolog is feltűnt.

Egy példa:

,,McGalagony szúrós tekintettel nézett Harryre a szemüvege fölött.

- Csak a legjobbakat halljam magáról, Potter. Eddzen szorgalmasan, különben meggondolom magam a büntetését illetően.

Azután egyszerre elmosolyodott.

- Az apád büszke lenne rád - mondta. - Ő maga is remek kviddicsjátékos volt."

A magázás sokkal szigorúbban hangzik, és McGalagony első megszólalása tartalmilag is inkább dorgáló, mint kedveskedő. Nyilván így (is) igazodik a tanári szerepéhez, hiszen le kell szidni a diákot, hiába ügyes. Aztán sokkal személyesebb hangnemre vált azzal, hogy tegezve szólítja meg Harryt, hiszen már a tanári szerepkört túllépve Harry édesapját hozza szóba, ezzel bizalmasabb, barátibb légkört teremtve. Szerintem ez kifejezetten zseniális húzás a fordítótól, főleg hogy most a Bölcsek Kövével párhuzamosan időnként beleolvasok az angol nyelvű változatba, és hiába az az eredeti, én irtóra örülök, hogy létezik a magyar fordítás, rengeteg helyen sokkal frappánsabbak, pörgősebbek és változatosabbak a párbeszédek - csak azért, mert nem tükörfordítással élt a fordító. Tényleg érdemes belenéznetek az eredetibe, én JKR minden fantáziáját elismerem, és gondolatban leborulok előtte, hiszen nélküle ez a csodás történet és világ nem születhetett volna meg, de az írói stílusa sajnos nekem nem tetszik. (Pedig higgyétek el, olvastam én már olyan angol irományokat, amiknek a nyelvi megformálásán szinte sírva fakadtam, annyira gyönyörűek voltak.) Szóval én ezt összességében nem nevezném hibának, bár elképzelhető, hogy más szituációkban sokkal kevésbé érvényesül ez a ,,szigorú vs. bizalmas" dolog, amit felvezettem, ez esetben elnézést. :'3