Szép estét csajok! Tudnátok segíteni? Hogyan szólítsam le? Van a buszon egy lány.

Látom azért jól látod a dolgokat! :)

Igazság szerint én annak jobban örültem volna, ha azt mondja, hogy "Bocsi ne haragudj, de nem fekszik nekem ez a pálya" vagy ilyenek, mert így most lebegni hagyott. Tehát nem tudom, hogy most vagy nem volt neki szimpatikus, hogy léptem és megszólítottam vagy egyszerűen nem hagytam benne nyomot és nem emlékszik rám, szóval érted? Nem értem, akkor miért beszélgettünk, miért mondta azt amit mondott, ha nem úgy gondolta. Ez olyan mintha hogyan is fejezzem ki.. ez olyan, mint amikor megtalálod azt a könyvet, amit már régóta keresel, mert nagyon szeretnéd elolvasni, kinyitod és üres! Csak a borító és üres lapok.. elérted ugyan, a kezedben van, csak tartalom nélkül. Én ezt nem tudom elfogadni, hogy bíztam, reménykedtem, volt értelme, mert reményt kaptam, de esélyt nem! Reményt adott, aztán elvette. Ilyenkor gondolkodom el azon, hogy van-e értelme egyáltalán az emberekben hinni, mert akárhányszor adok, nem várom el hogy visszakapjak, csak egy köszönöm! Bármi. Nincs értelme időt szánni a saját életemből, mert nem értékelik. Mindenhol ezzel találkozom, hogy képmutatóak az emberek, eltorzultak az értékrendek, mindenki tapos, gázol át a másikon, saját érdekeit nézve, lesz@rva, hogy kit bánt meg. Ilyen az egyik kolléganőm is kérdezem, hol a lekiismeret? Nem szól bent a sziréna, hogy hahó, ezt nem kellett volna?

Egy kis ízelítő, miért is vagyok egyedül. :-) Túl sokszor cs.sztek már ki velem, aláztak, hátba döftek, legyen szó barátról vagy párkapcsolatról és egyszerűen nem tudok bízni már. Félek bízni, esélyt adni, mert újabb csalódás lesz a vége. Inkább tengődöm tovább egyedül, mint megint újra bekerüljek a mókuskerékbe, ahonnan nagyon nehezen másztam ki.

Visszatérve a történetre, én nem tudom, hogy miért és hogyan alakultak ki ezek az érzések bennem, fogalmam sincs mikor alakultak ki, csak úgy jött, egyik napról a másikra, szerintem pont ezért viselem nehezen, ha nem róla lenne szó biztosan nem reagálnám így túl.. :D

Ne haragudjatok, de úgy éreztem, ki kell írnom magamból ezt a sok rosszat.

Ja egyébként egy fiúval találkoztam, aki már régóta udvarol, de nem működik a kémia, tehát nem tudok rá úgy tekinteni, mint lehetséges párjelölt, inkább mint barát, de ez még mindig nem változott.

Na jó, régóta itt vagytok már velem, kiadom magam, miért vagyok ilyen amilyen.

Az előző kapcsolatom tavaly szeptemberben ért véget, áprilisban kezdtük megismerni egymást egy közös ismerős által. Én totál szerelmes voltam és azt hittem Ő is. Nem láttam olyan dolgokat, amik annyira nyilvánvalóak voltak, hogy már a közös ismerősök is mondták, te vak vagy. Megalázott mindenki előtt, egy szép szót nem kaptam tőle, semmi olyasmi, hogy de jó a hajad vagy csinos vagy, csak: "Úgy nézel ki, mint egy 16 éves", mert épp volt egy pattanás az arcomon..nem beszélve arról, hogy mindig azt hajtotta, sovány vagy, híznod kell, holott Ő sem volt tökéletes sőt.. én láttam benne a szépet, Ő nem látta bennem. Amikor lefeküdtem vele, utána eldobott, mint egy rongyot, pedig mindenki szerint Áááá ő nem olyan. Szóval húzta az agyam sokáig, magába bolondított, aztán közölte, hogy nem te vagy akit kerestem, nem illünk össze. Szívem-lelkem bele tettem a kapcsolatba, magam elé helyeztem és lenyeltem olyan dolgokat, amikre más rég azt mondta volna na menj a .... Megmertem lépni, hogy elmondtam én is, nekem mi fáj, engem mi bánt, megvert. Azt akarta, hogy úgy táncoljak, ahogyan Ő fütyül. A saját képmásává akart formálni. Szerintem ez a kapcsolat is egyfajta mentőöv volt, mert az ezeleőtti kapcsolatom szintén hatalmas csalódás volt, amibe bele is betegedtem, rengeteget fogytam, teljesen az egészségem rovására ment. Ő egy ilyen rejtély volt. Én hülye, mint mindig, beleszerettem. Homály fedte azt a kapcsolatot, nem tudtam, hogy együtt vagyunk vagy nem, nem vállalt egyáltalán. Ha elmentünk sétálni nem fogta meg a kezem, másokkal flörtölt. A remény és a kitartás azért itt is megvolt. Aztán egyszer csak eltűnt ez kb majdnem másfél év volt és azzal magyarázta, hogy Ő nem akar komoly kapcsolatot. Magyarul játékszernek jó voltam, ha épp nem értek rá a haverok. Jól elcsavarta Ő is a fejem, szépeket mondott stb stb és hát melyik nő nem szereti. :-)

Na és persze a nagy barátok. Érdek. Ilyen ha nincs ló, jó a szamár is történet. Évekig barátok voltunk, sok mindenen keresztül mentünk, neki már volt egy baráti köre, akikkel felnőtt, soha nem engedte, hogy bekerüljek ebbe a körbe, pedig szerettek, kedveltek engem, de a programokból amiket szerveztek mindig kihagyott. Ha lelki gondjai voltak, jött meghallgattam, tanácsot adtam, aztán eltűnt. Napokra, volt hogy hetekre. Ha gondja volt keresett, de amúgy.. szóval az eddig kapcsolataim olyanannyira rosszak voltak, hogy már nem hiszek! :D Ezért nem engedek közel magamhoz senkit, ezért nem próbálkozom, mert félek. Félek az újabb pofontól. Pedig nem tartom magam rossz embernek, csupán jó a szívem. Ez a legroszabb tulajdonságom, hogy tudok önzetlenül szeretni.

Egyébként pontosan az a típus vagyok, mint amilyen te, hiába is tagadom! :D Megkérdezhetem, hány éves vagy? :)