Elveszítettem a legjobb barátomat. Hogyan tudnám visszaszerezni őt?

Kedves Kérdező!

Te szoktál hordani szandált, vagy valamilyen vászoncipőt zokni nélkül? Ha nem, akkor próbáld ki milyen!

Szia! Egy kedves barátom ajánlotta figyelmembe ezt a kérdést, mert mennyire hasonlít a történeted az enyémre. Jobban bele se tenyerelhetett volna. Mivel írni akartam, de a te profilod sem elérhető, írok ide. És mivel ez a (egyébként hozzád képest kicsi) dráma most ország-világ előtt esett meg, hát nekem is jár az, hogy az én perspektívámba helyezzem a dolgokat. Nem áll szándékomban ártani neked, ver az élet eleget, viszont nem fogom szó nélkül megállni, mert bizony a lófsznak is van vége, te pedig megmutattad, hol :) Ha akkora szád van felelősségről, és volt is mindig, akkor vállald a teljes igazságot és ne azt fújd, neked milyen rossz. Mert az önsajnálat nem egy rossz dolog, de ezen a szinten már nem csak rád nézve kibszott káros.

"Változtam, magamhoz képest hatalmas mértékben." - Megnyugtatlak, ez nem így van. Ha így lenne, most egyrészt nem teregetnéd ki nem csak a saját, de valamilyen szinten az én privát dolgaimat is. Másrészről meg tiszteletben tartanád az "agyatlan zombik" véleményét is, mert egyenrangú embertársaid, akik ugyan úgy tapasztaltak mint te és ugyan úgy kialakítottak egy világnézetet, mint te, és tudatosíthatnád már végre, hogy nem te vagy a kakas, aki miatt felkel a nap és aki "járja a helyes utat" mert ezzel tényleg csak a rigolyás őrült képét fested magadról. Ideje lenne szembenézned azzal, hogy nem hogy nem haladsz, de vissza is fejlődsz így.

"Nem voltunk még kellő képpen "készen" hozzá - ő külsőleg, én pedig belsőleg. (Ezt így nyíltan ki merem mondani, mert vitán felül, teljesen nyíltan egyetértettünk ebben. Mármint abban, hogy kinek mi a hiányossága.)" - Volt ez addig igaz, míg át nem estél a lónak a bizonyos túloldalára. Mert ugye, erről sem beszéltél eddig ennél többet, csak lapítasz, mint szhar a fűbe. Ugye, kedves olvasó publikum, az úgy volt, hogy a kérdést kiíró személy, írt nekem egy amúgy szép üzenetet. Ugyan ilyen cukorral borítottat, amivel nem volt semmi bajom (és ezzel a részével nincs most sem semmi, amit kifogásolnék. Egyedi kifejezésmód, ez még úgy imponál is, intelligens, kedves embernek tűnt). Na de a harmadik, vagy negyedik levélben, te jó ég. Ugye, a súlyomról kérdezett, és volt bennem annyi, hogy hát nem hazudok (Igaz, komolytalan választ adtam, és az is egy elírás miatt volt) és adtam egy egyenes választ. Hogy én azért miért lettem elkönyvelve minden undorító, életképtelen nyomoréknak, aki még arra sem volt képes vigyázni amit kapott, hová lett a természetességem meg hasonlók. Nem tölteném most ezzel a helyet, úgyis lesz még róla szó. Belementem, hogy változtatok ezen az állapotomon, mert beláttam az igazát, ami így a méreg alatt volt. Elkezdtem sportolni, amit máig űzök, bár ezek után ettől is elment a kedvem egy kicsit. Ugye, azt kell mondjam nem voltam boldog, ki az manapság? De megvolt az élettervem, amivel az lehetek és amivel és amiben sikereket akarok elérni és mozdítani valamerre az embereket. Én elég végletes ember vagyok, vagy sehogy vagy nagyon, és a céljaim is nagyok voltak (illetve azok most is, csak épp átalakultak).

"Ő mindig erősnek és akaratosnak látott, de ez csak egy részem. " - Inkább erőszakosnak. Ilyen valaki, aki megerőszakol másokat a félelmeivel, hipochondriájával, és egy gyáva alaknak, aki saját negatív tulajdonságait kivetíti másokra, hogy aztán azokon álljon bosszút, ahelyett, hogy szembenézne önmagával. Mert ugye azzal könnyű erősnek és magabiztosnak tűnni. Na meg intelligensnek és főleg érzelmi intelligensnek.

"Másfél éven át beszélgettünk egymással, és nem úgy, mint az "átlag" emberek. Egymás nevét szándékosan nem árultuk el, egyszerűen azért, mert nem számít. Az adott embert, lelket, személyiséget szeretjük meg a másikban, nem egy nevet, vagy egy hajszínt. Az ilyen részletbeli dolgokat az első találkozásunkkor osztottuk volna meg egymással. Sem a név, sem a kinézet nem volt döntő tényező." - Ez volt az eddig a legszánalmasabb mondatod. Nem azért nem kértél a kinézetemből, mert milyen szeretetteljes belső béke vagy, hanem mert elcseszett félelmeidet, sötét tudatalattidat vetítetted volna ki rám, és az milyen már. Könnyebb úgy, hogy az általunk tökéletesnek elképzeltre formáljuk az embert és majd azután vesszük komolyan.. ami gyanítom azóta se sikerült. És majd azután beszélünk vele, miután már nem vetítjük le rá bűnösnek hitt gondolatainkat, hogy aztán ettől mentesen éljünk - sötétben.

"Otthagyot, mert én magam küldtem el... Rettenetes stílusban fakadtam ki rá." - Nem, nem emiatt volt, ez csak a kékeres lófsznak a hegye volt és a megerősítés, hogy ez így tényleg nem jó. A rettenetes kifakadásaid miatt volt igen, merthogy másfél év alatt naponta kaptam, és ezek után élnem sem volt kedvem, nemhogy cselekedni. Mert igen fárasztó, ha fél évig az megy, hogy milyen szar vagyok én, mert jobban vonz a gravitáció mint téged (ez az egész másfél évet rendesen átitatta egyébként). Aztán azt hogy milyen rossz és sátáni a közösségi média (amivel még így egyet is értek, de szerintem rohadtul hiányosak az ismereteid ezzel kapcsolatban - ha már a konteó szintjén gondolkodunk) meg hogy milyen rossz a szex, és a nemi vágy, vagy ha bárki bármiben bőséget szeretne. Ebbe el lehet fáradni nagyon könnyen és büszke vagyok a kitartásomra.

"Nem akar visszatérni hozzám, mert én magam küldtem el... Tiszteletben akarja tartani a "döntésemet", és elege van már a stílusomból - ami a hevességet illeti (még mielőtt ezen is lovagolnátok, mással nem volt baja velem kaocsokatban :D)" - Ohh, isten őrizzen tőle! Hát te vagy a görög adonisz akiről senkinek nem lehet rossz véleménye. Tiszteletben tartalak, rólad ez valahogy nem volt elmondható. Sosem tettél vagy mondtál bármi olyant, amiből le lehetett volna szűrni a tiszteletet. Persze nekem igérted jóformán a világot meg a boldog életet, de ez csak egy alantas érzelmi zsarolás volt, mert hát ha veled, a tökéletessel nem állok párba, akkor mással nem lehetek boldog. Ezzel az a baj, hogy inkább maradok egyedül, mint a rossz emberrel.

"Hogy gondol rám, az biztos, mert vissza szokott gondolni a számára fontos emberekre... Egy "Peti" nevű gyökeret is folyton emlegetett, aki csak kihasználta, és visszautasította őt, Ricsitől, az igaz szerelmétől meg éppen annyira nem tudott elszakadni, mint én az én Erikemtől " - ez így külön dühít, hogy még őket is belevontad, holott ha még becenevek is, semmi nem jogosított fel arra hogy ezt kiadd a kezedből. Így bízzon rád bármit az ember.

"Az elmúlt időben büntetni akartam magam amatt amiket ellene elkövettem. Teljesen összezuhantam, végül kórházba kerültem az idegosztályra. Amióta onnan kikerültem, próbálom rendbehozni az életemet, de nem megy könnyen." - Ezt viszont sajnálom, remélem a legjobbakat. Mondjuk, azok után hogy önártással fenyegettél, ez volt a legkevesebb, amire számítottam :( tényleg sajnálom.

"Nagy valószínűséggel már soha nem fogom tudni megtalálni Rikit. Életem eddig legkeményebb leckéjét szenvedtem meg az elmúlt hónapokban.." - Ez előbbihez, itt vagyok és egy méltóbb lezárás erejéig maradok is, írj nyugodtan ha esetleg egy másik profilról figyelsz. Utóbbihoz pedig: Remélem tanultál belőle és mással már tényleg nem követed el ugyan ezt és merítesz egy kis bátorságot önmagadhoz.

Dióhéjban ennyi amit én megtapasztaltam ebben a másfél évben. Nagyon hasznos időszak volt ez nekem, hosszú távon sokat adott és bár át kellett dobnom az értékrendemet a lelki és szellemi felfordulásban, azért én hiszem hogy nyertesen, tapasztaltan jöttem ki ebből. Remélem te is így jártál és a tanulság megmaradt belőlem és ebből az egészből. És remélem annak is hasznos volt, aki ezt elolvasta és leszűrt belőle bármit is, ami hasznára válhat.