Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elveszítettem a legjobb barátomat. Hogyan tudnám visszaszerezni őt?
Megismertem egy fiút, itt, a Gyakorin, a 2019-es év októberében. Itt találtam rá, a (homo)szexualitás témakörében. Azt beszéltük meg, hogyha bámi miatt elszakadnánk egymástól, akkor - ha minden jól megy - itt tudunk majd újra üzenni egymásnak.
Hát, most nagy a baj.
Közhelyesen hangzik, de ő valóban nem volt átlagos. Sem barátként, sem emberileg. Életemben nem láttam még ennyire jószándékú, tiszta lelkű embert, mint amilyen ő. Egy nagyon tanulságos barátság vette kezdetét amint elindultunk együtt egy végtelen útvesztőben - melyben el is vesztünk végül, de én szeretném újra megtalálni magunkat.
Meleg fiúk vagyunk mind a ketten, művészi hajlamokkal megáldva. Nagyon különböző környezetben, eltérő szellemiség mentén nevelkedtünk, eltérő szeleteket adott nekünk az élet magából, így tapasztalataink és gondolkodásmódunk meglehetősen különbözött egymásétól.
Ebből adódóan, sokszor akaratlanul, máskor jószándéktól vezérelve - vagy éppen a másik félreértése által, de sok gondot is okoztunk egymásnak, mélységes fájdalmakkal vegyítve.
Mindeközben rengeteget tanultunk egymástól.
Nagyon sokat köszönhetek neki, amiért megtanított helyesen élni, és boldogságot csempészett a mindennapjaimba. Rengeteg törődést és támogatást kaptam tőle, amelyet mégis mindig keveseltem tőle. Nem tudtam megfelelően értelmezni a jelzéseit, a gondolatvilágát, az érzéseit. Nagyon eltérő nyelvet beszéltünk, emiatt sok félreértés adódott.
Miközben azért küzdöttem, hogy egyszer lehessen majd egy kiindulópontunk, betemetett a munka, a mindennapok teljesen felőröltek - úgy, hogy észre sem vettem. Itt b@sztam el tavaly is - a fizikai részét legalábbis. Januártól februárig. Hónapra pontosan...
A lelki részét pedig minden nap, apró lépésekben. Rengeteg hibát követtem el, rengeteget vétettem ellene. Túlzott törődéssel fordultam hozzá, nagyon féltettem őt ettől a mocskos világtól. Nem akartam hogy baja essen.
Jóvá szeretném tenni amit elrontottam, és meggyógyítani minden fájdalmat amit okoztam neki.
Egy meggondolatlan üzenetem után törölte a fiókját a Gyakoriról, így már nem volt alkalmam megmagyarázni neki az érzéseimet. Rettenetesen feleslegesnek és értéktelennek éreztem magam az életében, azt, hogy minden téren csak visszahúzom, és nélkülem végre boldog lehetne - amilyen mellettem nem lehetett.
Túlzottan erőszakos, intenzív és végletes voltam, ráadásul heves és olykor meggondolatlan is. Rengeteget javultam mellette magamhoz képest, de ezeket az apró lépéseket nem mindig vette észre, ez fájt a buta kis szívemnek, és ettől feleslegesnek éreztem olykor az egészet - pedig én éppúgy nem vettem észre az ő változásait, és sokszor bántam akaratlanul is úgy vele, mint a kezdetekkor.
Nem sikerült összeszedetten megfogalmazni a gondolataimat most sem, de legalább kisdhattam magamból, bízva abban, hogy egyszer majd talán elolvassa, és esélyt ad arra hogy a hibáimat jóvá tehessem felé. Nem tudom hogy találhatnám meg őt, félek, hogy véglegesen elb@sztam mindkettőnk életét.
Szia!
Ó, ahogy a sápadt holdfényben haloványan látszik a távolban a derengő kikelet, ilyképp szeretlek én még mindig tégedet! Eleddig nem tudtam, minő is az igaz fájdalom, de már tudom. Igaz, nem tudjuk egymás nevét, és egy nyomorult képet sem láttunk egymásról, de ez az igazi szerelem, nem a holmi valós kapcsolat, ahol esetleg még találkoznak is azon ifjú lelkek a földi porhüvelyeikben!
Én nem csak az átlaghoz beszélek... Lehet, hogy negyvenen fognak itt mocskolódni, és megalázni engem. Viszont a negyven mellett lesz egy, vagy két olyan ember is, aki felfogja, és megérti az üzenetemet. És ha ez így lesz, akkor már önmagában megérte.
Rikit is itt, a Gyakorin találtam meg, és az első, igaz szerelmem is erről az oldalról származik. Persze, sokan puffogtatják a közhelyeket, hogy a Gyakori milyen szar hely lenne, de ez korántsem igaz.
Az első szerelmem, Erik, olyan kaliberű fiú volt, hogy fel sem tudtam fogni, hogy mit akarhat tőlem... "10/10-es" fiú volt, lehengerlő stílusal, zabolázhatatlan személyiséggel. Tipikus olyan "jó csávó" volt, aki elérhetetlen. Tipikus rosszfiú, akiről azt hiszed, hogy te majd jó útra tudod téríteni :D Rettenetesej szexi volt... Egy betörhetetlen vadló, mint Szilaj. Szerette is ezt a mesét...
Riki meg a legbölcsebb, legintelligensebb, legtisztább lelkű, legjobb ember volt, akit valaha ismerhettem...
Köszönöm a segítő szándékodat, #64! :D
Otthagyot, mert én magam küldtem el... Rettenetes stílusban fakadtam ki rá. A kriminális csaláfi helyzetem mellett beletemetkeztem a munkába, hogy azáltal meg lehessen valósítani egy közös életet.
A sors fintora, hogy éppen ez szakított el minket egymástól, semmi időnk nem maradt egymásrs, még önmagunkra sem.
Ez a kilátástalan helyzet, és a rengeteg elfojtott probléma vezetett ahhoz, hogy ilyen firmában törjön ki belőlem, és mindezt rá zúdítsam.
Nem akar visszatérni hozzám, mert én magam küldtem el... Tiszteletben akarja tartani a "döntésemet", és elege van már a stílusomból - ami a hevességet illeti (még mielőtt ezen is lovagolnátok, mással nem volt baja velem kaocsokatban :D)
Hogy gondol rám, az biztos, mert vissza szokott gondolni a számára fontos emberekre... Egy "Peti" nevű gyökeret is folyton emlegetett, aki csak kihasználta, és visszautasította őt, Ricsitől, az igaz szerelmétől meg éppen annyira nem tudott elszakadni, mint én az én Erikemtől :'
Úgyhogy hiszek abban, hogy lehet még folytatás. Erikkel is megéltem már ugyanezt, akkor öngyilkos is lettem volna - részben sikerült - de visszajött. Ez hatalmas tanulság volt számomra arra vonatkozóan, hogy soha nem szabad feladbi a reményt. Mert ha sikerült volna, akkor úgy halok meg, hogy sosem tudom meg azt, hogy visszajött volna hozzám...
Kedves #68!
Iskolapszichológushoz nehezen tudnék menni egy az adott iskola számára vadidegen, ismeretlen, dolgozó emberként :D De rajtam ne múljon...
Értem, hogy még csak 21 éves vagyok, de sajnos már nem vagyok diák, nincsen matricám és nem tanulok már sem köz- sem felsőoktatásban, intézményes keretek között.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!