Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Elveszítettem a legjobb barátomat. Hogyan tudnám visszaszerezni őt?
Megismertem egy fiút, itt, a Gyakorin, a 2019-es év októberében. Itt találtam rá, a (homo)szexualitás témakörében. Azt beszéltük meg, hogyha bámi miatt elszakadnánk egymástól, akkor - ha minden jól megy - itt tudunk majd újra üzenni egymásnak.
Hát, most nagy a baj.
Közhelyesen hangzik, de ő valóban nem volt átlagos. Sem barátként, sem emberileg. Életemben nem láttam még ennyire jószándékú, tiszta lelkű embert, mint amilyen ő. Egy nagyon tanulságos barátság vette kezdetét amint elindultunk együtt egy végtelen útvesztőben - melyben el is vesztünk végül, de én szeretném újra megtalálni magunkat.
Meleg fiúk vagyunk mind a ketten, művészi hajlamokkal megáldva. Nagyon különböző környezetben, eltérő szellemiség mentén nevelkedtünk, eltérő szeleteket adott nekünk az élet magából, így tapasztalataink és gondolkodásmódunk meglehetősen különbözött egymásétól.
Ebből adódóan, sokszor akaratlanul, máskor jószándéktól vezérelve - vagy éppen a másik félreértése által, de sok gondot is okoztunk egymásnak, mélységes fájdalmakkal vegyítve.
Mindeközben rengeteget tanultunk egymástól.
Nagyon sokat köszönhetek neki, amiért megtanított helyesen élni, és boldogságot csempészett a mindennapjaimba. Rengeteg törődést és támogatást kaptam tőle, amelyet mégis mindig keveseltem tőle. Nem tudtam megfelelően értelmezni a jelzéseit, a gondolatvilágát, az érzéseit. Nagyon eltérő nyelvet beszéltünk, emiatt sok félreértés adódott.
Miközben azért küzdöttem, hogy egyszer lehessen majd egy kiindulópontunk, betemetett a munka, a mindennapok teljesen felőröltek - úgy, hogy észre sem vettem. Itt b@sztam el tavaly is - a fizikai részét legalábbis. Januártól februárig. Hónapra pontosan...
A lelki részét pedig minden nap, apró lépésekben. Rengeteg hibát követtem el, rengeteget vétettem ellene. Túlzott törődéssel fordultam hozzá, nagyon féltettem őt ettől a mocskos világtól. Nem akartam hogy baja essen.
Jóvá szeretném tenni amit elrontottam, és meggyógyítani minden fájdalmat amit okoztam neki.
Egy meggondolatlan üzenetem után törölte a fiókját a Gyakoriról, így már nem volt alkalmam megmagyarázni neki az érzéseimet. Rettenetesen feleslegesnek és értéktelennek éreztem magam az életében, azt, hogy minden téren csak visszahúzom, és nélkülem végre boldog lehetne - amilyen mellettem nem lehetett.
Túlzottan erőszakos, intenzív és végletes voltam, ráadásul heves és olykor meggondolatlan is. Rengeteget javultam mellette magamhoz képest, de ezeket az apró lépéseket nem mindig vette észre, ez fájt a buta kis szívemnek, és ettől feleslegesnek éreztem olykor az egészet - pedig én éppúgy nem vettem észre az ő változásait, és sokszor bántam akaratlanul is úgy vele, mint a kezdetekkor.
Nem sikerült összeszedetten megfogalmazni a gondolataimat most sem, de legalább kisdhattam magamból, bízva abban, hogy egyszer majd talán elolvassa, és esélyt ad arra hogy a hibáimat jóvá tehessem felé. Nem tudom hogy találhatnám meg őt, félek, hogy véglegesen elb@sztam mindkettőnk életét.
Elhiszem, és minden oka meg is lenne arra hogy ne kelljek neki barátilag sem, de továbbra sem értem hogy neked mi közöd van kettőnhöz, és hogy tudsz véleményt formálni rólam mindössze annyi információból, hogy érzelmileg válságos állapotban összeszedetlenül beszélek, és a fogalmazásmódom eltér az "átlagostól" :/
Igen, ismeri a stílusomat :(
Én normálisan írok, számunkra ez normális volt. Ő rajtam is túltett elvontságban a gondolatainak megfogalmazása terén, úgyhogy értem miről beszélsz, valóban idegesítően hathat annak aki nem érti, nem éri fel, nem tudja megfelelően értelmezni amit közöl. Én ezt nagyon csodáltam benne, és meg is tudtam érteni általában az ilyen módon közölt gondolatait. Te magadtól jöttél ide, és írtad oda kérdésem alá a reakciódat szabad akaratodból, nem kényszerített rá senki. Ha zavar a fogalmazásmódom akkor miért idegesíted magad szándékosan? Ha igazat beszélsz, akkor keress olyan kérdést, ami számodra megfelelő formában íródott, az enyémet meg hagyd békén. Ha ennyire felzaklat téged a fogalmazásmódom, nyugodtan továbbállhatsz, ahogyan eddig is módodban állt, de mégsem tetted.
Kedves "Purrincess Noire"! Köszönöm a segítségedet. Én is erre a megoldásra jutottam, de nagyon kevés az olyan információ, amivel lokalizálni lehetne a hollétét. Egy kis falut keresek egy külföldi országban, ahol soha nem jártam még, így semmilyen előismeretem, tapasztalatom nincsen :/ A vírus miatt be sem engednének, sem ottani lakhelyem, sem munkahelyem - de még csak nyelvismeretem sincsen. (Az ígérete szerint ő megtanított volna rá.) Hálásan köszönöm, hogy segítő szándékkal fordultál felém.
"azalmafinom322" volt az itteni felhasználóneve, ezt ugye törölte miután az utolsó két levelemben érzelmileg kifakadtam és nekitámadtam általuk :( Mindent tönkretettem.
A stílusom és az elvontságom nem zavarta, ezekben még rajtam is túltett.
Ő nem egy ostoba maipulál
Fhú hallod...
Nem, te nem "elvont", meg "művész" vagy, hanem egy rigolyás, paranoiás, üldözési mániás, önző, hatalommániás, toxikus gyökér.
Tipikusan az az ember, aki nem szeretni, hanem birtokolni akarja a másikat, és az élete minden apró-cseprő dolgába mániákusan bele akar szólni.
Jól tette, hogy megszabadult tőled.
"milliószor többet vesz el annál, mint amit adhat"
Miért is?
Ja, tudom, mert neked ez az agylövésed, azért.
"Miért legyünk mi is agyatlan zombik, ha szakértők lehetünk"
Dehogy vagy te szakértő. Pont, hogy te vagy a betegesen rettegő, agyatlan zombi, akinek az üldözési mániája már teljesen elvette az eszét.
Nem részletezem, hogy mikben buknak meg az "állításaid", úgysem fognád fel, csak ismételgeted az agymenéseidet, mind valami beakadt lemez.
Beteg vagy. Őt pedig hagyd békén, mert neki társra van szüksége, és nem egy beteg elme agymosására. Szerinted véletlen, hogy megszakadt a kapcsolat? Dehogy...
Ja, és nem, nem változtál semmit. Ne ámítsd magad.
"Nem részletezem, hogy mikben buknak meg az "állításaid", úgysem fognád fel,"
Ez mindig beválik, ha nincsenek érvek :)
"Ő nem egy ostoba manipulált zombi volt, hogy közösségi oldalon éljen egy nemlétező életet"
Aham, értem. Végülis mennyivel jobb, ha valaki a gyakorin éli a nem létező életet, és siránkozik egy olyan "kapcsolat" miatt, ami soha nem is létezett, egy olyan emberrel, akinek még a nevét sem tudja! Hogy te mennyire bölcs vagy! Ja, nem...
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!