Elveszítettem a legjobb barátomat. Hogyan tudnám visszaszerezni őt?

Megismertem egy fiút, itt, a Gyakorin, a 2019-es év októberében. Itt találtam rá, a (homo)szexualitás témakörében. Azt beszéltük meg, hogyha bámi miatt elszakadnánk egymástól, akkor - ha minden jól megy - itt tudunk majd újra üzenni egymásnak.

Hát, most nagy a baj.

Közhelyesen hangzik, de ő valóban nem volt átlagos. Sem barátként, sem emberileg. Életemben nem láttam még ennyire jószándékú, tiszta lelkű embert, mint amilyen ő. Egy nagyon tanulságos barátság vette kezdetét amint elindultunk együtt egy végtelen útvesztőben - melyben el is vesztünk végül, de én szeretném újra megtalálni magunkat.

Meleg fiúk vagyunk mind a ketten, művészi hajlamokkal megáldva. Nagyon különböző környezetben, eltérő szellemiség mentén nevelkedtünk, eltérő szeleteket adott nekünk az élet magából, így tapasztalataink és gondolkodásmódunk meglehetősen különbözött egymásétól.

Ebből adódóan, sokszor akaratlanul, máskor jószándéktól vezérelve - vagy éppen a másik félreértése által, de sok gondot is okoztunk egymásnak, mélységes fájdalmakkal vegyítve.

Mindeközben rengeteget tanultunk egymástól.

Nagyon sokat köszönhetek neki, amiért megtanított helyesen élni, és boldogságot csempészett a mindennapjaimba. Rengeteg törődést és támogatást kaptam tőle, amelyet mégis mindig keveseltem tőle. Nem tudtam megfelelően értelmezni a jelzéseit, a gondolatvilágát, az érzéseit. Nagyon eltérő nyelvet beszéltünk, emiatt sok félreértés adódott.

Miközben azért küzdöttem, hogy egyszer lehessen majd egy kiindulópontunk, betemetett a munka, a mindennapok teljesen felőröltek - úgy, hogy észre sem vettem. Itt b@sztam el tavaly is - a fizikai részét legalábbis. Januártól februárig. Hónapra pontosan...

A lelki részét pedig minden nap, apró lépésekben. Rengeteg hibát követtem el, rengeteget vétettem ellene. Túlzott törődéssel fordultam hozzá, nagyon féltettem őt ettől a mocskos világtól. Nem akartam hogy baja essen.

Jóvá szeretném tenni amit elrontottam, és meggyógyítani minden fájdalmat amit okoztam neki.

Egy meggondolatlan üzenetem után törölte a fiókját a Gyakoriról, így már nem volt alkalmam megmagyarázni neki az érzéseimet. Rettenetesen feleslegesnek és értéktelennek éreztem magam az életében, azt, hogy minden téren csak visszahúzom, és nélkülem végre boldog lehetne - amilyen mellettem nem lehetett.

Túlzottan erőszakos, intenzív és végletes voltam, ráadásul heves és olykor meggondolatlan is. Rengeteget javultam mellette magamhoz képest, de ezeket az apró lépéseket nem mindig vette észre, ez fájt a buta kis szívemnek, és ettől feleslegesnek éreztem olykor az egészet - pedig én éppúgy nem vettem észre az ő változásait, és sokszor bántam akaratlanul is úgy vele, mint a kezdetekkor.

Nem sikerült összeszedetten megfogalmazni a gondolataimat most sem, de legalább kisdhattam magamból, bízva abban, hogy egyszer majd talán elolvassa, és esélyt ad arra hogy a hibáimat jóvá tehessem felé. Nem tudom hogy találhatnám meg őt, félek, hogy véglegesen elb@sztam mindkettőnk életét.