28 évesen még mindig nincs barátnőm, jegyesem és esélyem sincs náluk. Miért?

Igen, elég elfuserált férfi vagyok, női szemmel nézve csődtömeg. Nincs vonzó arcom, átlagos testem van, 178 centivel. Van 3 diplomám, doktorira járok jelenleg, vagyis most kezdtem. De úgy veszem észre semmit sem ér. Ilyenek nem érdeklik a mai lányokat. Régen mindig azt hittem, hogy majd az egzisztenica, a tanulás, a tudás meghozza a várva várt gyümölcsöt. De ez nem így történt. Nem merek bepróbálkozni a nőknél, a sok tizenéves korban tapasztalt megaláztatásokért, amiket összeszedtem a lányoktól. Kitörtni innen hogyagn lehet? Kezdek pszichésen kiborulni. A tanulásba is menekültem, hogy majd csak leköti a figyelmemet. De eljön előbb vagy utóbb az a pillanat, mikor azt érzi az ember, hogy a tanulás nem válthatja ki az ősi ösztönöket, a szerelmet, a családalapítást. Kétségbeestem, hogy ez az eredményeim rovására is mehet egy idő után. Már mostantól ezt tapasztalom. Van erre megfelelő tanács, hogyan lehet ebből kitörni? Mert bármi másban örömömet tudom lelni, el tudok boldogulni bármivel, meg tudom oldani az élet ügyes bajos dolgait. De valahogy azt érzem, ez nem megy, nem elegendő a tudásom ehhez, nem olyannak születtem, aki ezt a terhet tudja abszolválni. Hogyan szedjem össze a tökeimet ilyen korban? Van még remény? Nem sírni jöttem, de érzem a vesztem, eljött az idő.