Mióta megaláztak, érzelmileg bezárkóztam. Mit tehetnék?

Kedves Kérdező!

Nem olvastam el a többiek hozzászólásait (azt hiszem, nem lett volna érdemes), csak a tieidet. Megragadott, hogy mennyire költőien fogalmazol, és milyen finom szövésű a lelkivilágod. Nagyon sok bölcsesség van benned már most.

Nos, az ilyen típusok nagyon intenzíven élik meg a tragédiákat az életükben. Örülj neki, akiről lepereg, annak nem lennék a helyében. Megéled az érzéseidet, nem hazudod el őket. A megalázottság, az érzelmi kifosztottság fáj. Megszenveded, ez rendjén van. De ha hosszú távú következménye van (és egy év már kezd hosszú távú lenni), akkor lehet, hogy elkél a segítség. Nem szabad belecsúszni egy depresszióba. Sem egy érzelmi halálba. Sem egy évtizedes bezárkózásba. Egy olyan pszichológus, aki emberileg passzolna hozzád, jó lenne. Kísérhetne egy darabig a felnőtté válás útján. Valaki, akiben megbízol, akinek van életbölcsessége is (nemcsak szakmája). Mert felnőni nehéz. És úgy van, ahogy mondod: a sebek azért vannak, hogy meggyógyuljunk belőlük és fejlődjünk általuk. De egyedül nem megy...

Vagy ha nem pszichológus, legalább egy idősebb, bölcsebb felnőtt, akiben megbízol. Ajánlom még Neked a pszichodrámát, azt hiszem, Neked való, mert szeretsz reflektálni, a dolgok mélyére nézni. Nagyon sokat tud adni.

Örülök, hogy megjelentél itt a gyk-n, jó látni itt egy-egy kiemelkedő embert!

37n

#53 leírta, amit én is akartam

nem vagyunk barátok, de tökéletesen megértelek

szerintem ne aggódj, nekem is sikerült fájdalmas lelki sebekkel felnőnöm és kezelni őket, de hozzátenném, hogy nem egyedül, találtam valakit, akivel sikerült feldolgoznom

hasonló a hasonlót bevonzza, szerintem vár még rád napsütés és boldogság :)