Még jelenleg is gyűlölettel, haraggal tekintek a régi iskolatársaimra akik osztálytársaim voltak általános iskolában, mert sokszor vertek kiközösítettek megaláztak. Hogy próbáljam meg magamban leküzdeni ezt az erős gyűlöletet?

Hát hülye voltál/voltam (bocsi) hogy anno nem áltál ki magadért.

Velem is ez volt , Útáltam őket ma is és nincs semmi gondom.

Az én megoldásom: többet értem el az életben (szintekkel feljebb vagyok) és mikor köszönnek direkt leállok beszélgetni és a szemükbe vágom hogy milyen jó sorsom van és de örülök hogy piszkáltak így lett 1 célom.

És ilyenkor ég a pofájuk hogy nincs semmilyük.

"Hát hülye voltál/voltam (bocsi) hogy anno nem áltál ki magadért. "

Aki ilyet ír, annak fogalma sincs arról, hogy ez milyen egy kamaszgyerek szemszögéből. Egy kamaszgyerek abban a korban van, amikor mindenben bizonytalan, keresi a helyét, és egy kétlábon járó céltábla. Ha esetleg kicsit kevésbé társas lény, kissé különc és a szülei sem állnak ki érte, akkor hogyan álljon ki magáért?? Nem 20-on évesekről beszélsz, ember! Egy gyerek se képes erre úgy, hogy egy csomóan rászállnak.