Mióta megaláztak, érzelmileg bezárkóztam. Mit tehetnék?

Kenedy: Örülj, hogy te nem vagy ösztönlény.

De ebben kicsit más a véleményünk. Az ösztönökhöz való helyes viszonyulás, azok helyes kezelése nem az elfojtásukkal sajátítható el. Ebbe még eddig minden nagy ezzel próbálkozó mozgalom "belebukott".

Inkább a megismerésük a kulcs, és az, hogy megfelelően viszonyuljunk hozzájuk.

Kenedy:

Viszont úgy sejtem, arra célzol: "magával is csak elhitette, szerette a srácot", mert már szexelni akart "valakivel".

Na hát, ha így van, épp ezért kellene hagynia a csudába a fiú véleményét..

Én is értem, valószínűleg arra, hogy érett fejjel a lány nem ugrik bele egy ilyenbe, hanem udvaroltat magának jó sokáig egy olyan fiúval, akiben megbízhat, és aki szereti, és sosem bántaná meg. Ennek érdekében visszatartja az ösztöneit, amelyek természetesen kiszolgáltatottá (és hülyévé?) teszik.

Ahelyett, hogy megtanulná kezelni őket, egészségesen élni velük, és nem foglalkozni az arra méltatlanok véleményével. :)

Itt és most nem rólam van szó, hanem a kérdezőről és a nevem Kennedy nem Kenedy!

Az ösztönök helyes kezelése, maga az ha 'kezeljük' és nem hagyjuk szabadon áramolni őket, ergo amikor szükséges, akkor háttérbe szorítjuk és amikor eljön az idő, akkor teret engedünk neki. Végleg elfojtani egyiket sem kell.

Igen, meg kell ismernünk az ösztöneinket és megfelelően időzíteni és a fentiek szerint megtanulni kezelni.

"Viszont úgy sejtem, arra célzol: "magával is csak elhitette, szerette a srácot""

Igen, erre is.

Lényegében igen.

De talán azt nem vitatod te sem, hogy ha a lány, ott és akkor kordában tartja az ösztöneit, akkor rájött volna, hogy valójában nem szereti és nem ez az a pillanat, amikor szabadjára kell engednie.

Ez amit mondasz, hogy az a helyes hozzáállás, ha nem törődik a véleményekkel, ez igaz, de ez csak az utólagos megoldás, amit én írtam az pedig a megelőzést segíthette volna elő, amikor is az egész probléma létre sem jön.