Tényleg ennyire nehéz lenne manapság ismerkedni, párt találni?

"Kár,hogy nem érdemes válaszolnom sem már ezekre,mert persze mindenért én vagyok a hibás.Hogyne... :) "

Nem mondta senki, hogy mindenért te vagy a hibás, de az a negativitás, amit itt árasztasz, az a való életben is nagyon taszító.

"Nem mondta senki, hogy mindenért te vagy a hibás, de az a negativitás, amit itt árasztasz, az a való életben is nagyon taszító."

Elnézést kérek,hogy a tapasztalataimat le merem írni,és következtetéseket vonok le belőle.Hát ez tényleg taszító lehet... Ha egyszer ez az igazság,mi mást írhatnék? Hazudjak csak azért,mert másoknak ez nem tetszik,vagy nem értenek vele egyet?! Nyilván nem. :)

Ezeket a marhaságokat, amiket le szűrsz, honnan szeded össze?

Amit mondasz, már megint valami olyan belelátás a sorokba, amik ott sincsenek.

Szimplán látszik az írásodon az, amit már leírtam párszor.

40-es.

Jókat írtál le,és ezzel én félig-meddig tisztában is vagyok,de ez engem nem vigasztal egyáltalán.Szerintem elég türelmes voltam idáig is,ezután pedig szimplán nem érdekel már a dolog.

Én nem fogok és nem is akarok addig várni,mert ha idáig jó volt a nőknek a "helyes" pasi aki bunkó,és rám se hederítettek,akkor én később miért kellene,hogy foglalkozzam velük,mikor már majd ők szeretnének valamit? Tudom,kicsit furcsa ez és hülyén hangzik,de szerintem teljesen jogos,és tényleg ebbe az irányba terelődnek a gondolataim ezzel kapcsolatban...

Egy sértett férfi szól belőled,akinek megcincálták a büszkeségét és a kiábrándultságod kivetíted a Női nem felé....evvel csak magadnak ártasz!!!

Nem foglak győzködni....idővel kialakul benned a vágy, hogy találj egy társat magad mellé, és csak remélni tudom, hogy a Nők közül fogod megtalálni.

Megkérdezhetem milyen korosztályú nőknél próbálkoztál?

37F

Pontosan jól látod,hiszen belőlük ábrándultam ki elég rendesen,tehát ki más felé kellene ezt kivetítenem?:)

Mint írtam,magamnak már nem tudok ártani ezekkel, mert ennél lejjebb már nincsen,mint ahol én most vagyok. :)

Mindig is bennem volt a vágy,de semmit nem értem vele,mert hiába csináltam én bármit,vagy tettem érte,ugyanúgy semmi nem jött össze...

És igen sok évig vívódtam magammal,sokféle dolgot kipróbáltam,változtattam magamon sokszor,de ugyanúgy nem lett eredménye igazából.

Szóval nagyon sok dolgot megtettem én annak érdekében,hogy lehessen valami a nőkkel,de úgy sem ment.

Már nem is lehetne meggyőzni,mert teljesen belefáradtam.Olyan szinten,hogy a mindennapokban már az utcán se nézek rá a nőkre,nem érdekelnek...

Csak azt sajnálom,hogy azt a sok erőfeszítést,pénzt,időt,energiát beleöltem hogy sikerüljön valami,de az eredmény ugyanaz igazából,mintha semmit nem tettem volna.És ez bizony dühít,mert a karrieremet is ezekből a dolgokból sokkal előrébb vihettem volna,annyi időből,pénzből,erőfeszítésből,energiából... :/

A korosztály csakis a hozzám közel álló korosztály,tehát +- pár év különbség az enyémhez képest.

23/F

23 éves férfiú!

Azt írtad 8, lassan 9 éve próbálkozol nőknél. Most vagy 23, tehát nem egy vénség. 14 évesen kezdtél el LÁNYOKKAL (mert az még messze van a nő fogalmától) ismerkedni. Szerinted van bármi esélye egy romantikus filmeken felnőtt ábrándos kislánnyal szemben egy olyan srácnak, aki jobb esetben a házit kérdezte meg korábban a lányoktól egyedül? Tizenéves korban a legtöbb fiúnak fogalma sincs arról, mi fán terem a nő, és mivel a lányok maguk is eléggé eltévedt ideálokat kergetnek (MINDEN szempontból legyen tökéletes, már ami persze az akkori korosztályt érdekli, de akkor az igazán menő, ha gimisként egyetemistával jár, tehát érted), még nem is igazán az érzelmek dominálnak a legtöbb esetben, hanem ugye a szociális megítélés, a társadalmi közeg támogatása. Szerinted ilyen esetben egy kicsit esetlen tizenéves srác mit tud tenni? A pasik nagyjából 20, de inkább 25 felett kezdik el kapisgálni, hogy a béna csajozós szövegek valóban bénák, és hogy talán a nők nem is feltétlenül azt akarják, amit ők hittek... Nagyjából addigra nő be a fejük lágya (a legtöbbeknek, nyilván vannak személyes különbségek), hogy kezdjék elképzelni, a nők totál másképp működnek, mint ők, és az is időbe telik, hogy ezt tényleg el is higgyék és a módszereiket megváltoztassák ennek megfelelően.

23 évesen a tizenéves kori csalódásaidból kiindulni és azt mondani, hogy neked már mindegy, innen már nincs lejjebb, elég nagy butaság. Ha most próbálkoznál egy egyetemi szakkörbe becsatlakozni, ott "menőnek" lenni a tudásoddal és a képességeiddel, jó tulajdonságaiddal, mibe fogadunk, hogy nem hajtanának el, sőt, szívesen látnának maguk között, és idővel akár még össze is jönne egyikükkel?