Lányok miért nem jártok más alkalmakkor is ilyen elegánsan?

Említettétek néhányan hogy a saját véleményemet próbálom meg rákényszeríteni a lányokra nőkre. Ezzel a kijelentésetekkel ti véditek meg az én álláspontomat a saját kijelentésetekkel szemben. Ugyanis azt mondjátok :véleményemet.Nos a véleményt nem lehet rá erőltetni másra mert a véleménynek senkire nincs kötelezettségi vonzata. Csak az akaratunkat lehet ráerőltetni bárkire is, de esetemben erről szó sincs. Nem akarok minden áron harisnyát húzni rátok csak szeretnélek meggyőzni titeket ennek nagyszerűségéről. Fontos különbség, ezért tartottam szükségesnek elmondani! A szép ruhának komoly, lélekformáló szerepe van ahogy ezt már írtam. Finomodik a lélek, szebbé válik a tartás, erősödik a nőtudat, kiegyensúlyozottá válik a viselkedés és nagyon sok egyéb hatása van a kifogástalan külsőnek. Fél évet azért javasoltam próbaképpen, mert egyik napról a másikra nyilván nem megy. Testnek és léleknek egyaránt hosszú időre van szüksége ahhoz hogy eltűrje, elfogadja,megszokja, megszeresse és végül igényelje a minőségi külsőt.Azt hiszem egy ilyen folyamat zajlik le amikor valaki elhatározza magát, és az elegancia útjára lép. Persze megértem én hogy kényelmetlen ha heteken hónapokon keresztül, ahogy írta az egyik válaszíró lány, bakancsot bőrkabátot farmert hord és jön egy nap amikor díszbe kell vágni magát mert mondjuk elérkezett az érettségi ideje.Elhiszem hogy akkor büntetés a szép ruha. Büntetés mert nem szokott hozzá az aki hordja és alig várja hogy ismét bakancsba bújhasson. Mondjuk azt nem nagyon értem hogy a vasalt bakancs az egyéniségedből mit fejez ki mert az írásod egy kedves figyelmes 16-20 év közötti lányt sejtet. Vagy esetleg lázadás? Minden tizenéves életének van egy ilyen korszaka. Így közvetítitek a szülök a felnőtt társadalom felé hogy felnőttetek, az önállóság útjára kívántok lépni, nem kértek az útmutatásból többet. Amikor valóban önállóak lesztek, akkor ez az öltözködés forma szépen megszűnik és mosolyogva nézed majd ezt a korszakodat megörökítő képeidet. A nyálcsorgatásról amit említettél annyit hogy persze én is nézem a lányokat. Tudom hogy van aki nyálcsorgatva néz titeket, ismerem ezt a típust de én nem tartozom közéjük. Barátságos természetes bizalmaskodástól mentes arckifejezéssel szoktam gyönyörködni bennetek. Kívülről ugyan nem látom magam, de azt hiszem ilyen vagyok. Elhiszem hogy ha mereven primitív arccal néz valaki titeket az idegesítő. Persze van hogy az "én" típusú nézés is zavaró. Mondjuk ha nehéz napja van egy lánynak, nőnek a szó szoros vagy átvitt értelmében, vagy csak rossz kedvű, vagy éppen aznap utálja az egész világot. Amikor ilyen hangulatban a tekintetével megkérdezi tőlem mit bámulsz, elfordítom a fejem és nem nézem tovább.

Csak ritkán és rövid ideig. Egyébként a pillantás nyelvén nagyon jól beszéltek. Tudtok kiabálni, kérdezni, kérni, bátorítani, figyelmeztetni, fenyegetni és még nagyon sok mindent a szemeitekkel. Végül annak a lánynak aki elmagyarázta hogy mit jelent az ha egy nő azt mondja egy pasasnak hogy kapd be! Azt hiszem hogy egy szép és okos lány vagy aki ennek megfelelően , felállított egy nívót amit el kell érnie annak aki meg akar hódítani. Valószínű hogy ilyen nincs a környezetedben aki képes lenne az elvárásaidnak megfelelni és ezért kissé magányos vagy. Ezeket a sorokat a magány keserű óráinak hangulata befolyásolta. Rossz dolog a magány, ha csak lehet kerülendő! Nincs partner, nincs kivel beszélgetni együtt lenni, nem is beszélve arról hogy a tesi örömök is elmaradnak ha már szóba került. Nagyon erős lekiállapot szabályozó tényező. Ha rendben van akkor kiegyensúlyozottság, jó közérzet, jól alvás stb a következménye. Ha nincs akkor zaklatott állapottal, feszültséggel, hirtelen hangulatváltozással jellemezhetőek a mindennapok. Ha van de nem jó, na az a legrosszabb. Szenvedést, kiégést depressziót okozhat. Úgyhogy ennél a típusú "van"-nál a nincs is sokkal jobb.

Visszatérve a ruházathoz, pont tegnap kaptam visszaigazolást az álláspontom helyességéről. Régen járok ugyan abba a könyvtárba és észrevehetetlen volt eddig egy könyvtárosnő, mint nő. Mindig bő vastag pulóvert, farmert lapos sarkú cipőt viselt. Tegnap volt egy festőnő kiállításának a megnyitója az olvasóteremben. Elmentem megnézni.Az említett könyvtárosnő is ott volt.Felöltözve. Sosem láttam még így. Sötétbordó blúz rajta fekete kosztüm felső. és hozzá illő fekete nadrág, magassarkú fekete cipő. Hibátlan smink kifogástalan hajforma. Olyan volt mint aki egy éjszaka alatt újjászületett. Nem láttam még ilyen szépnek sőt ahogy írtam, mint nőt észre sem vettem. Egyébként jól sikerült a megnyitó. Igaz, azt hogy milyen képeket állítottak ki arról fogalmam sincs, egész idő alatt őt néztem. Ilyen esetekben lehet igazán értékelni mire képes az öltözködés. Csodákra.Ezt el ne felejtsétek!

Röviden magamról mert néhányan kérdeztétek. 43 éves vagyok technológusként dolgozok egy, mondjuk nagyon divatosan, multinacionális cégnél, hobbim az elméleti fizika ezen belül is az asztrofizika. Talán ennyi. És még egy mondat Köszönöm az elismerő szavait annak a lánynak aki azt írta élvezetes az írásom. Dicsérő szavakkal nem kényeztetnek el a lányok.

Dehogy akarok én intelligensnek látszani! Vagy azért gondoltátok mert a fizikát jelöltem meg hobbiként? Tényleg az és nem azért hogy eljátsszam a nagy entellektüelt, hanem mert érdekel.Környezetemben gyakorlatilag senki sem tudja hogy a szabadidőmben üstökös pályák kiszámításával. egyenletek levezetésével és ehhez hasonló dolgokkal foglalkozok.Minél bonyolultabb valami annál inkább érdekel és ez, az asztrofizikára illetve az általános fizikára abszolút igaz. Talán egy olyan jelenség van ami bonyolultabb ennél a tudományágnál, ez pedig nem más mint a női lélek. Szóval a fizika egy komplex, a törvényszerűségeiben gyakran érthetetlen, titokzatos, kiszámíthatatlan, meglepő, roppant érdekes dolog és persze a létezésünk színtere. A fizikai valóságnak vagyunk a produktumai. Minden ami van abból lett. És milyen érdekes, az előbb felsorolt tulajdonságok nem csak erre a tudományágra hanem rátok, nőkre is változtatás nélkül érvényesek. Ha valakit érdekel az asztrofizika, és van kedve beszélgetni az ősrobbanás elméletről. vagy a galaxis centrumi fekete lyukról nagyon szívesen társalgok vele bármilyen felületen. Ígérem egy szót sem szólok a harisnyáról. estélyi ruháról, női lábat ékesítő cipőcsodákról. Csak a fizika, és semmi más. Nem mozgok tudományos körökben, amatőr csillagászati klubokba sem járok igazából kedvem sem lenne oda járni. és az időm sem engedné. Kitölti a munkahely a hétköznapjaim nagy részét. Örülök ha ide tudok írni egy-két sort. Néha, esetleg, egy kicsit többet.Visszatérve az eredeti kérdésfelvetéshez. Megállapítható hogy nem nagyon engedtek az elhatározásotokból. Szép dolog az elvhűség, a hagyományokhoz való ragaszkodás csak vigyázni kell vele nem szabad túlzásba vinni mert aki csak a hagyományoknak él, és csak a sok éve megszokott életformáját hajlandó gyakorolni az könnyen a múltba ragad. Nem halad a korral, nem változik, nem alkalmazkodik a folyamatosan megújuló környezetéhez. Ha ezt bárki is úgy éli meg, mármint az alkalmazkodást, hogy ez az elvei feladását jelenti, hogy őt legyőzte a környezete és emiatt jellem gyengének érzi magát, az téved.Pont az ellenkezője igaz. Lássunk egy példát! Tegyük fel valaki egy új munkahelyen kezd el dolgozni ahol követelmény a kifogástalan megjelenés. Eddigi állásában könnyű, laza, előírások és elvárások nélküli öltözékben lehetett tevékenykedni.

Az új helyen nem teheti ezt meg, alapvető feltétele a munkába állásnak az elegancia. Ennek eleget tesz és így öltözik.Egyetlen nap alatt szakít a múltbeli önmagával.

Ez saját maga feladása? Nem! Téves értelmezés aki így látja.Pontosan az ellenkezője Azonnal alkalmazkodott egy megváltozott állapothoz. Együtt halad a korral, teljesítette az elvárásokat, akadályt győzött le, és erős, mert volt ereje szakítani a múltjával. Tehát ez nem gyengeség hanem a jellemerőnek a sikere hiszen kiállta a próbát, átlépte az akadályt amit a sors gördített elé.

És most valami amiről még nem esett szó!Tegyük fel hogy valaki eljön velem vacsorázni közületek. Milyen elvárásai lennének a ruházatommal kapcsolatban? Mert hogy lennének az biztos! A kritikusabb nők gondolkodás nélkül megkérdezik egy egy rosszabbul öltözött embertársuktól a már említett pillantás nyelvén amely nyelvterületen igen gazdag szókinccsel rendelkeztek: hogy nézel ki? Erre lennék kíváncsi!

A bakancsos lánynak: továbbra sem értem mit fejezel ki a külsőddel a belső világodból. Ahogy első alkalommal sejthető volt te egy rendes tisztességes szüleit szerető dolgozó mellette tanuló lány vagy.Aki ráadásul koncert után rögtön megtisztítja a bakancskáját. Nem vagy ordibáló részegeskedő sörösüveget az utcán dobáló balhés csaj mert náluk oké az ilyen ruházat. De nálad? Továbbra is disszonáns.Nekem legalább is. Ezenkívül hallottam néhány különös dolgot a vad külsejű lányokról akik hozzád hasonló stílusban járnak. Mondhatom nagyon meglepett. Olyan ismerősöm mondta aki személyesen ismer ilyen lánykákat.

Egy másik válaszíró említette hogy nemi igazán tisztelem a nőket amiért meg akarom mondani hogy öltözzenek. Ilyen kijelentési formában hogy én tisztelem a nőket ez igaz.

Tehát én nem mondtam és nem is fogom azt mondani hogy tisztelem a nőket. A nőket ugyanis nem kell ilyen nyíltan kijelentő módban tisztelni . A nőket szeretni kell! És hogy mi a különbség? Nagyon markáns. Mert aki szereti az biztos hogy tiszteli is a legszebb nemet, aki viszont tiszteli az nem biztos hogy szereti. Nem biztos hogy szeret titeket.Sőt, egyfajta távolságtartó elutasító magatartásforma az erőltetett tisztelet. És mivel nálam a szeretet terén rendben van minden, nincs miért magyarázkodnom tisztelet terén.