Mi az az edzettségi szint amivel már be szabad vállani egy amatőr országúti versenyt?

Megértem az utolsóként befutás blamájától való félelmedet is, de abban igaza van a többieknek is, hogy ha ez a prioritásod, már a verseny előtt kár belekezdeni.

Én csak megnyugtatlak, hogy amennyiben képes vagy a távot extra megállások nélkül végig tekerni, biztos, hogy nem kell blamától félni.

Az utolsó helyezett sem utolsó, mert ha célba érsz egyáltalán, ott van mögötted mindenki, aki NEM tekerte végig, ilyen-olyan okból feladta.

És az utolsó befutót sem szokta senki lenézni.

Volt olyan versenyünk, ahol egy olyan 50-es korú nő volt a "sereghajtó", ő lett az utolsó befutó, az élmezőny után két órával, az utolsó előtti befutó után harminc perccel jött be.

A záróautó végig ott jött mögötte, külön szurkoltak neki és csoportos tapsot kapott a célban.

A legfontosabb, hogy a versenyen ne a "ne legyek utolsó" járjon a fejedben, ne próbálj meg az elején már nagyon hajtani, mert az erőbeosztás elcseszése a leggyakoribb ok a kiesésre vagy rossz eredményre.

Elején hadd menjen csak a mezőny kemény része, hadd lógjanak rajtuk a lelkes tapasztalatlanok. Majd 40-50 km után be fogod őket érni, amikor koppannak ,hogy ezt a tempót nem bírják tovább és kifújnak.

Ja és rajt előtt eressz meg egy minimum 15 perces bemelegítést, eleinte lazán, majd kis hajtással.

Nem tudom, ez engem sosem izgatott, amíg versenyeztem.

Pedig sosem voltam erős versenyző, a mezőn második harmadának a végén végeztem általában.

Számomra egyetlen helyzet volt, amit gyűlöltem, amikor fel kellett adnom.

Izomgörcs, darázscsípés-allergia, eléhezés és vércukor-leesés, dupla defekt, volt minden.

Célba érni akárhányadikként is jó érzés.

És a kutya nem nézi, hogy hol végeztél.

Aki beért, mind győztes.

Én 6-7 éve elkezdtem versenyszerűen pool-biliárdozni.

Haveri csapattal belecsaptunk a budapesti amatőr kupasorozatokba.

Úgy, hogy otthoni környezetben csak egy 7-es asztalon tudtunk heti pár órát edzeni, gyakorolni, felmentünk a "félprofi" mezőnybe, az amatőr mezőny legizmosabbjai és b-licenszes versenyzők közé.

Kérlek szépen, egy-másfél éven át minden alkalommal ronggyá vertek minket.

Aztán elkezdtünk javulni.

Ma a mezőny közepe fölött vagyunk mind, jómagam is már b-licenszes versenyzőként.

Ha az első biztos bukták miatt hagytam volna a fenébe, semmi sem lenne.

Nem az első eredmények a fontosak, hanem az akarás a feljebb jutásra.

Hidd el, végignéztem rengeteg szépreményű ifjú bringást is a csapatunkban, akik az ifi mezőnyben taroltak, érmekkel teleaggatva jártak haza a versenyekről, majd amint felestek az erősebb felnőtt mezőnybe, hirtelen középmezőnyösök lettek, erre abbahagyták, mert nem jöttek azonnal az érmek.

Hát így nem érdemes.

A versenyzéshez szükséges kitartás nem csak az erőnlétről szól, hanem a lelki kitartásról is, nagyon is, főleg arról.

Éppen arról, hogy a rossz eredmény ne feladásra sarkalljon, hanem javulásra.

És azt ott, a versenyben kell megtenni.

Nincs értelme egy évet várni, hogy majd a jobb edzettséggel szállsz be. Akik már ott vannak, is egy évet fognak többet edzeni egy év alatt, mint te is.

Ha csupán a gyors siker a cél, nem maga a tekerés, versenyzés öröme, tényleg kár elkezdeni, mert meg fogod unni, mielőtt tényleg jönne a siker.

Egyszer megpróbálod és behúz a fílingje, eredménytől függetlenül, hidd el.

Még szervezőként is átköltözik az emberre az egésznek az adrenalinszaga, hát még indulóként.

"Csak azt felejted el, hogy a versenyzés nem csak erőnlétből áll."

Nem, nem csak abból. De első versenyes amatőrnek miből álljon? Testi és lelki erőnlét.

A többi majd jön a rutinnal.

Biztos egy profi edző edzésterve, taktikai oktatása hatékonyabb fejlődési alap, de amatőr szinten anélkül is tud élvezetes sport lenni a bringázás.