Miért engedi a jog, hogy kifosszon a feleségem?

Kedves utolsó. Tudok olvasni, és szerintem válaszoltam is. Ne haragudj meg, hogy itt a neten nem teregetem ki az egész pénzügyi helyzetemet. De ha ez segít (bár lényegében irreleváns), arányaiban én kerestem 20 forintot, ő meg 15 forintot. Nincsenek komoly vagyontárgyaink (néhány bútor a lakásban) meg egy 8 éves autó, ami szintén az enyém volt. Mint már korábban többször írtam, semmilyen felújítás nem volt a lakásban, a feleségem vett bele pár dísztárgyat, amit örömmel neki adok.

A vagyonmegosztás jelenleg így néz ki: felezzük a pénzünket (amivel nincs is gondom), a bútorra nem tart igényt (elég lestrapált), és követeli lakáshasználat címén a lakásom értékének 15%-át.

Úgy veszem észre, hogy az itt válaszolók nagy része szerint ez teljesen rendben van, lehet, hogy az én értékrendemmel vannak gondok, hogy ezt nem tartom fairnek. És még tudja is, hogy nincs ennyi kp-m, mégis miből fizessen ki?

Nem vagyok 20 éves nyikhaj, aki alá az apja tolja a pénz, keményen dolgoztam sok éven át, hogy megvehessem a lakást, erre ő a rohadt jogra hivatkozva lényegében törvényesen kirabol. Ha ez mindenki szerint rendben van így, tekintsétek semmisnek a kérdésemet.

Egy kapcsolat bármikor tönkre mehet, akár 15 év után is, szóval erre nehéz hivatkozni. Ugyanakkor vannak emberek (köztük én is), akik szeretnének megállapodni, családot alapítani, és mindezt rendezett jogi körülmények között.

Egyébként pedig nem értek egyet. Miért kellene azt védeni, akinek semmije sincs? Az nem is veszít semmit. Már elnézést, de nem én vagyok a szociális háló, akinek fenn kell tartania a felesége életszínvonalát. Van keresete, megtakarítása, gyerek nincs, tartsa el magát.

Nem mindig az a fél a hibás, akinek van "vagyona". Ha pl. rájövök, hogy a feleségem megcsal, vagy akár ő maga jelenti be, hogy összejött valaki mással, továbbra is vele kellene laknom, és megvárni, amíg önként távozik? És ha sosem teszi, mert neki jó így? Vagy nekem kell venni egy lakást az új pasija számára, hogy tudjanak hol lakni? Ez a törvény lényegében ezt mondja ki.

Mégis hogyan bizonyítsam be, hogy önként távozott (mert godnolhatod, hogy nem voltam olyan tahó, hogy erőszakkal kilöktem az utcára)? Az ügyvéd kioktatta, nem hülye, hogy szándékosan elvágja magát a pénztől.

Egyszóval rendesen megszivatott, a törvény meg a kezükre játszik ebben. Vegyül el attól, aki megdolgozott érte, és adjuk oda annak, aki csak a markát tartja. Ez Magyarország. Jó, hogy még az anyját ne én tartsam el, mert néha nálunk töltött egy-egy hétvégét.

Ja, azzal pedig egyetértek, hogy ne menjen az utcára 15 év után, erre szolgál az, hogy megosztják a házasság alatti ingóságokat, amit én örömmel meg is teszek. De ne kelljen már a lakásomat is neki adni, mert neki nincs.

Ha a másik oldalról nézzük, mi lesz velem? Azzal senki sem foglalkozik? Hogy nekem romlik az életszínvonalom? Hogy kijövök-e a pénzemből, ha hirtelen megvágnak milliókkal? Adjam el a lakásom, és vagyok egy sokkal rosszabbat, mert csak annyira futja majd. Nem értem én ebben a logikát, de lényeg, hogy az védve legyen, akinek semmije sincs.

Nem tudom, mi köze a lakásomnak ahhoz, hogy mit ettünk meg használtunk. Takarítani meg egy albérletben is kell, nincs összefüggés.

Egy nagyobb értékű lakásnak számold ki, mennyi a 15%-a. Ha neked pár millió nem jelent semmit, akkor örülök, hogy neked ilyen jól megy. Én minden pénzem a lakásba tettem, mert erre gyűjtök két évtizede. Szóval szerintem kifosztás két év után ilyet követelni rajtam.