Hogyan érhetem el leggyorsabban, hogy a gyámügy (gyámhivatal) védelembe vételi eljárása mielőbb megszűnjön??

Először is mindjárt a mondandód végére reagálnék, ami a velem való empátiára vonatkozott:

Empátiát semmiképp sem tudnál kialakítani, mert ahhoz először is meg kellene ismerned, és el kellene fogadnod a mentalitásomat, ami neked nem lenne szerencsés ötlet. Annyira különbözik a felfogásunk, és még soha nem tapasztaltam ezt anélkül, hogy ne kelljen lenéznem a másikat! Én sem vagyok képes empátiára veled szemben, mindössze sajnállak. De ezt ne értsd félre! Vagy nem is tudom mi lenne a megfelelő kifejezés arra a reakcióra, amit kiváltottál belőlem. Végül is sajnálni nincs okom téged, hisz láthatóan boldog vagy attól ahogy gondolkodsz, attól függetlenül hogy én azt boldog naivitásnak tartom.

Volna még egy észrevételem, a történeted kapcsán.

Írtad, hogy csak úgy szívességből adott lakhatást az egyik alkalmazottjának, béren felül. Ez közösséget bomlasztó, igazságtalan, és aránytalan a többi dolgozóval szemben. Függetlenül attól, hogy jó szándékkal tette. A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Teljesen biztos hogy belső feszültséget eredményezett, függetlenül attól hogy ez meg is nyilvánult -e?

A földön fekvő rugdosásával kapcsolatos hasonlatod pedig igen megalapozatlan. Ott bízod el magad, hogy ahhoz hogy "támadást" követően belém tudj rúgni mint földön fekvőbe, ahhoz először földre kellene vinned.

Nem sikerülne.

Bocs, de mivel el akarom kerülni azt hogy azt hidd, hogy némely válaszodra azért nem reagáltam mert nem tudok, ezért most bepótolom:

Nekem azért nem tudod elmagyarázni hogy mi a jó a felsőoktatásban, mert amit te jónak élsz meg, azt én nem feltétlen! Pontosan értem amiket mondasz, és azt is pontosan értem hogy neked abban mi a jó, és miért. De az egyszerűen nem én vagyok, hanem te! Eleve kezdjük azzal hogy soha nem szerettem a társaságot, mindig is erősen antiszociális voltam. Irritál az emberi ostobaság.

És sajnos (vagy szerencsére?) nem ismerem például a megbocsájtás érzését. Tudom mit jelent, de én nem alkalmazom, mert azzal csak saját magam akarnám megtéveszteni, és tapasztalatból tudom hogy hamar kiderülne, hogy hiba volt. Ha valaki egyszer is SZÁNDÉKOS rosszindulattal, vagy aljasan közelít, annak előttem egyszer s mindenkorra vége. És soha nem felejtek. Akár másfél évtizedes kihagyás után is ugyanazt a reakciót váltja ki belőlem egy ilyen ember, mint az utolsó találkozásunkkor. És nagyon sok ilyen ember van.

Írtad még, hogy : "Erősödik a tudattól, hogy képes megugrani az elvárásokat. Bizonyít, teljesít."

Én nem erősödnék attól a tudattól, hogy pusztán bizonyítási kényszerből feleljek meg elvárásoknak. A fenyegetettségi helyzetről pedig már állást foglaltam. Pénzből élünk. Volt már rá példa korábban, hogy segédmunkát is elvállaltam, mert nem esik le az aranygyűrű az ujjamról. Szó nélkül beállok kubikolni ha arról van szó, hogy épp nincs más. De szerencsére ilyen helyzetbe már rég nem kerültem.

Volt nem egy vállalkozó, aki nagyon hasonlóan gondolkodott mint te! Hamar észreveszik a szakemberek hogy valami nem stimmel velem, eddig mindenhol rájöttek hogy én is tudok szakmunkát végezni. És amikor ez visszajutott némely vállalkozó fülébe, akkor megkértek például, hogy segítsek aznap falazni, vagy egyéb szakmunkában. Idővel már nem segítettem egy percet sem, hanem kategorikusan közöltem hogy segédmunkás bérért nem fogok szakmunkát végezni. Ekkor jöttek a tiédhez kísértetiesen hasonlító megközelítéssel, hogy segédmunkásként érezzem megtisztelésnek hogy nem betont kell hordanom, hanem szakmunkát végezhetek. Rendszerint akkor lettem kirúgva, amikor közöltem hogy megyek betont hordani.

Kit akarnak ezek hülyének nézni? Annak bizonyítok, aki megfizeti!

"Teljesen biztos hogy belső feszültséget eredményezett, függetlenül attól hogy ez meg is nyilvánult -e?"

Erre több válaszom is van kapásból.

Pl. Erről meg vagy győződve, de azt, hogy a társadalom nagyobb része megveti, és lenézi a börtönviselt embereket, (akkor is, ha ezt nem mutatják ki) nem akarod elhinni.

Érdekes.

Aztán ott van, hogy az is okozhat feszültséget, hogy te végzettség nélkül dolgozol kőművesként.

Egyébként ez egy olyan cég, ahol mindenki kialkudja a maga bérét. Nem tudja senki, hogy a másik mennyit keres.

(Ez gyakori cégeknél)

Ebben a pozícióban kevés ember dolgozott.

És végül:nem tudom, hogy mások tudták-e, hogy ki fizeti ezt a lakást.

"Irritál az emberi ostobaság."

Hát, mondjuk erre céloztam a közeggel, de mindegy.

Igen, látom, hogy az empátia nem megy.

Érted a definíciót, de nem tudod alkalmazni, és így nem is igazán érted, nem "belső" a dolog.

De az EQ-róla már beszéltünk.

És igen, azért nem vagyok veled empirikus, mert pszichopata vagy.

Mindenesetre ettől még érezhetem azt, hogy a földön fekszel.

Te pedig azt nem fogod elhinni, hogy az embereknek csak kis része kezeli megvetéssel a börtönviselt múltat. Általában kíváncsiság a reakció! Gondoltad volna? Amikor ezen az oldalon szóba hozom éppen, akkor utána is szinte mindig kapok legalább 1-2 kíváncsiskodó privát üzenetet.

És nem kell bemutatnod, hogy milyen a nem fix-béres munkahely. És az építő-iparban is jellemzően mindenki kialkudja a maga bérét. Fizetés hetente, személyesen, kézbe. Persze vannak olyan helyek is ahol havi fizetés van fix szakmunkás, és segédmunkás bérrel, de ezek általában vagy döglődnek, vagy nyitnak a heti fizetés irányába. Nem kapnak embert.

És én fokozottan ügyelek arra, hogy ne legyen feszültség. Felvételkor általában megkérdezik hogy mi az elképzelésem De a legtöbbször, mivel nem hivatásos szakember vagyok, ők maguk mondanak fizetést a szakmunkás-bérük, és a segédmunkás-bérük között. És a legtöbbje kilátásba helyezi hogy ha tényleg megbízhatóan tudok önállóan dolgozni, akkor felemelnek a szakmunkás-bérre. Ez, szavatartó vállalkozóknál, már az első fizetésnél megtörténik. De addigra a szakmunkásoknak is elmegy a kedve, hogy ne csak a fizetésüket, hanem a tudásukat is összemérjék velem. ;) Mániákusan precíz vagyok, mértani elméleti alapokat is használok, és elfogadható sebességgel dolgozom. Egy átlagos kőműves nagyjából +- 2-3 cm-es pontosságot még elfogad, engem már a 2-3 mm is zavar, és ha nem szükségszerű a használt anyag pontatlansága miatt akkor igazítom. Általában "idegbajt" tudnak tőlem kapni azok, akik nagyképűen le akarnak kezelni mint betanítottat.

Nem értem hogy miért helyezel folyamatosan egy általad elképzelt közegbe, és miért próbálod onnan származtatni a jellemem? És azt sem értem, hogy a hozzám társított közeget miért degradálod általánosítva? Mert ha az, ahogy irritál az emberi ostobaság, szerinted az engem körülvevő közeg következménye, azzal le-ostobáztad ezt az egész közeget! Van fogalmad róla, hogy agyon-iskolázott körökben, egészen a doktorátusig hány olyan ostoba, szűklátókörű, korlátolt ember van , aki anyuci-apuci pénzén és tekintélyén alapulva volt csak képes eljutni oda, ahol van? Személyesen ismerek olyan, 30 körüli háziorvost, aki simán elhasalna egy érettségi FELVÉTELI vizsgán! Beszélgettem vele.

És arról hogy hányszor futok össze olyan segédmunkással, aki szinte ugyanaz az eset mint én? Rengetegszer. Van aki kihasználja a tudását mint én, van aki nem.

És azt mondod hogy érezheted azt, hogy a földön fekszem. Kifejtenéd azt bővebben, hogy a "földön fekvés" alatt pontosan mit is értesz? Mert nagyon az az érzésem hogy te azt képzeled, hogy aki a te értékrended szerint alattad van, az fekszik.

Beképzeltséget, és önteltséget "szimatolok".

Naná, hogy kíváncsiak. Ettől még nem leszel több a szemükben, ez nem zárja ki egymást.

Ha megnézek egy filmet, sorozatot (nem fikciót, dokut) a börtönlétről rögtön szimpatikusak lesznek?

Nem.

Naná, hogy kedvesen, udvariasan kérdezik.

Másképp választ se kapnának, és hát... ki akarna felbőszíteni egy bűnözőt?

Én tudod hogy beszélnek a büntetett előéletű emberekről akkor, ha azok nincsenek jelen.

Hidd csak el, messze van a semlegestől.

Az egyik gond ez: Amit csinálsz, nem tudod eleted végéig csinálni.

Érdekes, egyszer egy nagyon ismert balettos srác mondta nekem, hogy 24 évesen jött rá, hogy nem csinálhatja ezt egész életbében. Nem volt "B" terv arra, ha a a teste nem bírja tovább.

Tegnap azt mondtad betegszabin vagy.

Fizetik azt a betegszibit?

Kapsz táppénzt? Hány órát dolgozol azért a 20-ért?

Mert rögtön kevésbé tűnik korrektnek az a fizu.

Ismerem a precizitást, mert sokáig a szakoktató csinált nálunk minden kőművesmunkát. (Imádott dolgozni.) Sajnos ráment a teste, mint előbb-utóbb mindenkinek. Azóta ajánl nekünk. Igen, mi pl. kérjük a bizonyítványt.

Na, tőle ismerem a helyzetet:

Nem tudom létezik-e még, van az a fogalom, hogy "gyütjőiskola". Ha egy gyereket nem vesznek fel az általa megjelölt helyek egyikére sem, kap egy levelet a szakiskolától, hogy várják oda. Tanköteles, tehát megy.

Gondolhatod: legalja.

Panaszkodott, hogy sík h_lyék.

Aztán (asszem) megszűnt ez a gyüjtősuli dolog, de továbbra sem a krém jelentkezett, csak kevesebben mentek.

És főleg suli mellé a suli helyett.

Ismerős?

Az oktató elment eléjük a buszhoz, és elkísérte a suliba őket, hogy ne kelljen az igazolatlanok miatt kirúgni őket.

De tovább fogyatkoztak. Pár éve már nem indult osztály, a gyerekek nem akarnak fizikai munkából élni.

Akkor ment át a felnőttképzésbe. Azt meséli, hogy neki ez felüdülés, mert ott olyanok vannak, aikik csinálni akarjaék, LEGINKÁBB a papír kell, van felszerelésük, és sokszor csak ismétel velük, hibákat javít, tanácsot ad.

"És azt sem értem, hogy a hozzám társított közeget miért degradálod általánosítva?"

Te mondtad, hogy csak falazni tud. Te degradáltad le. Én csak csatlakoztam rá.

Igazad van, a felsőoktatási felvételi renszernek minden korszakban volt hibája.

A párttagságért járó plusz pontok, a "bemondom, hogy cigány vagyok, és kapok plusz pontot" dolog, hogy túl sok feleslheges szak van, és még sorolhatnám.

Ez is egy rendszer, és ennek is vannak hibái. Mint minden rendszert gondolom ezt is gyűlölöd.

Az egészet kell nézni, és annak az átlagát.

Az átlag pedig nem azt mutatja amit írsz.

Egyébként az "etalon" mensa sem hibátlan. Ismerek mensa tagot, aki szó szerint életképtelen. (és nem testi deficit miatt) Ettől még nem mondom, hogy az egész bagázs életképtelen.

A rossz döntéseid sora oda vezetett, hogy kizártad magad a világ nagyobb részéből.

Azt írod, kíváncsi vagy a világra, de mintha bekötött szemmel néznéd.

Jól sejtem, hogy nem beszélsz egy nyelvet sem?

Nagy összegben fogadnék rá.

A nyelvtanuláshoz nagyon sok kitartás kell, sokszor 2 évbe is beletelik, mire maondatokba tuodod fűzni a mondandót, és párbeszédet tudsz alkotni.

Nem úgy értem, hogy a számokat, meg hogy "nem adnak el", hanem gondolatokról, érzésekről beszélgetni, vagy helyismeret nélkül is magabiztosan mozgoni egy idegen országban, mert megértenek.

Hogy ne azért mondj nemet egy külföldi munkára, mert nem beszéled a nyelvet.

Hogy ne azt kelljen kész tényként elfogadnod, ami lefordítanak neked, hanem azonnal értsd, amikor ovasod/hallod. Hogy tudd, hogy a kedvenc filmedben hogyan hansúlyozta a színész azt a beszólást. (Hátha úgy viccesebb, vagy érdekesebb.)

Hogy amikor elutazol, tudj az étteremben kérni, és megkérdezni, hogy miből van, mit érdemes látni, stb, stb...

És ez csak egy példa volt. A felsőoktatást meg sem próbálom megint emagyarázni. Elmondtam a 80-as válaszomban, hogy miért.

Hopp.

Sok az elütés. Sebaj.

Már-már viccesnek találom a korlátolt nézőpontjaidat.

Amikor valaki kíváncsiskodik, azt rendszerint négyszemközt teszi.

Amikor társaságban kerül szóba, akkor a társadalmi elvárásoknak megfelelő reakciót adja. Beilleszkedés a feltételezett hozzáállásba. És pont azok csinálják ezt, akik előtte a "kiátkozott fajtával" eldiskuráltak. Képmutatás, korlátoltság, gátlásosság.

Hogy is mondta Shakespeare?

"Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő."

Én pedig a közönség soraiból nézem az "előadásokat", és jót derülök. XD

A mai szakmunkásképzés rendszerét és helyzetét nem ismerem. Ehhez nem tudok mit fűzni.

A felsőoktatási rendszert csak megvetem. A gyűlölethez személyes konfliktus kellene. Írtad hogy az egészet kell nézni, és annak átlagát. Én akárhonnan is nézegetem az átlagot, az siralmas. Egyébként pedig átvitt értelemben értve soha nem voltam átlagos, nem is akarnék az lenni, és nem is tudnék. Te például a szememben az "átlagos", két lábon járó mintapéldája vagy. Azt a közeget látod csak amiben szocializálódtál, mindent az itt kialakított értékrended szerint vizsgálsz, ezáltal nem látsz rá a saját közegedre "kívülről". Én látom.

Látom a diplomások jó részének önhittségét, a tekintély-elvű tagozódását, ahogy el vannak szállva attól hogy ők a valakik, és ők a többek azoknál, akik nem diplomások. Sokszor találkoztam már olyan nagyképű diplomással akit dühömben "bekóstoltam", vagyis próbára tettem a műveltségét vagy a reál tudását, és leiskoláztam.

Az idegennyelv tudásánál is tisztán prezentálod, hogy képtelen vagy nézőpontot váltani, és a te álláspontodat mindig a tőled eltérő álláspont fölé helyezed.

Sohasem érdekelt a külföld, de még Magyarországon belül sem megyek sehová. Minek? Itt élek Pécsen, itt dolgozom. Érdekel engem például az építészet vagy a vallás annyira, hogy elmenjek mondjuk Pannonhalmára? Nem. Kidobott pénz, elpocsékolt idő.

Vagy ráadásul külföldre? Nem érdekel engem annyira, hogy ezzel bajlódjak.

Űzzön ilyen úri hobbit és időtöltést az, aki megengedheti magának, és érdekli. Bár általában az ilyenek nem a maguk kedvéért mennek, hanem a környezetüknek mutogatják hogy megengedhetik maguknak. Kivagyiság.

Mondok egy őszinte, hipotetikus példát:

Imádom a csillagászatot, nagyon szeretem az űrkutatási témákat, magát a kozmológiát. De ha felajánlaná nekem valaki hogy ingyen elmehetek a NASA-hoz, személyesen bejárhatom, és kérdezősködhetek, akkor kapásból elutasítanám. Ugyanazt ha akarom, megteszem a neten. Ezért utazzak több ezer kilométert, kilépve a komfort-zónámból? Nem őrültem meg. Jó helyen vagyok itt.

Vagy az étterem. Soha nem megyek étterembe. Még itthon is én főzök, és ezt szó szerint értsd! A konyha az "enyém".

Egyszer-egyszer előfordult hogy elmentem étterembe, és csak felbosszantottam magam ha a kikért étel állaga nem olyan volt mint kellett volna, tudva hogy mit trehánykodott a szakács. Annyi erőből otthon is megcsinálhattam volna, és az jó is lett volna. Ismét kidobott pénz, és elpazarolt idő.

"Amikor valaki kíváncsiskodik, azt rendszerint négyszemközt teszi."

Igen. És mint mondtam, választ vár, ezért udvarias, hízeleg. nem nehéz összerakni.

"Amikor társaságban kerül szóba, akkor a társadalmi elvárásoknak megfelelő reakciót adja."

Nem fogod elhinni, de nem mindig én hozom fel. És hallok olyan véleményt is, ami nem egyezik az enyémmel, de ebben a kérdésben sosincs vita.

Egyébként a te szavaiddal élve:

"Képtelen vagy nézőpontot váltani, és a te álláspontodat mindig a tőled eltérő álláspont fölé helyezed." Nem tudod elhinni, mert a saját magadról alkotott képed csorbulna.

Az én tapasztalaton az, hogy két halmaz van: az elítéltek, és hozzátartozóik, akik nem ítélik el őket, a másik halmaz pedig a többi ember, aki elítéli őket. Egy nagyon-nagyon szűk metszet van, morálisan az nem ítéli el a bűnözőket, akik eddig megúszták.

Mindegy, ebben sem fogunk egyetérteni.

"A mai szakmunkásképzés rendszerét és helyzetét nem ismerem. Ehhez nem tudok mit fűzni."

Az elmúlt 25 évet írtam le pár mondatban. És te kérted ki magadnak, hogy véleményt mondok, mintha semmi infóm nem lenne róla. Van.

"Egyébként pedig átvitt értelemben értve soha nem voltam átlagos, nem is akarnék az lenni, és nem is tudnék."

Igen, az az érzésem, hogy te mindenki felett állónak érzed magad. Nincs alapja, feleslegesen nagy jelentőséget nyilvánítasz a majdnem mesna tagságnak, ami

1) pont annyira számít, mint majdnem elérni a vonatot.

2) (mint korábban írtam) nem érvényesül az IQ-d megfelelő műveltség nélkül.

"Látom a diplomások jó részének önhittségét, a tekintély-elvű tagozódását, ahogy el vannak szállva attól hogy ők a valakik, és ők a többek azoknál, akik nem diplomások. "

Szociológiai értelemben így is van. Itt egy cikk, ha érdekel: [link]

"Sokszor találkoztam már olyan nagyképű diplomással akit dühömben "bekóstoltam", vagyis próbára tettem a műveltségét vagy a reál tudását, és leiskoláztam."

Tehát tudtál olyat kérdezni tőle, amit ő nem tudott, de te igen.

Hű, de nagy szám! Gratulálok hozzá!

Egyébként megtudtam eddig, hogy büszke vagy:

-majdnem mensa tagság

-befejezett 8 általános (amit szerintem csak azért végeztél el, mert a javítóban kénytelen voltál.)

-felvehettek volna gimibe. (Mint szinte mindenkit. és azzal tényleg nem megsérteni akarlak, de a középsulis felvételit mindig a középsuli határozza meg. Van egy sanda gyanúm, hogy…ehem… a böriben nem a legerősebb tesztsort íratták. Persze nem tudom!)

-jó vagy bűnözésből, és védted magad, mint bűnözőt.

-a mekiben hamar előléptettek. (a mekis munkát egyébként sokan tartják cikinek, de te azért legyél csak büszke rá, ne hallgass rájuk!)

-szoktál olvasni. (halkan jegyzem meg, hogy amiket leírtál, mások is csinálják hobbiszinten. Sokan már középiskolásként.)

-bár nem vagy szakmunkás, akként tekintenek rád, és ezért egy korrekt bért kapsz (bár, ha nem fizetnek betegszabit…Mindegy, ha neked jó, akkor csak az számít.)

"Sohasem érdekelt a külföld, de még Magyarországon belül sem megyek sehová....

Vagy ráadásul külföldre? Nem érdekel engem annyira, hogy ezzel bajlódjak....

Soha nem megyek étterembe."

Oké, ezen felnevettem.

Te képes vagy BÁRKIT korlátoltnak hívni ezek után?

Te bezártad magad egyetlen városba!

És mondd, hogy festenek a svájci Alpok a képernyőn?

Milyen az óceánban úszni?

Kóstoltad már a madeirai banánt? (költői kérdés, idehaza csak az az egy banán van.)

Azt hittem, hogy legalább lopni kimentél mondjuk Bécsig.

Te figyi, Levike legalább elugrott Nyíregyházára.

Kikerültél a hűvösről, de bezártad saját magad a város nem létező falai közé. Az elméd emelt gátat neked.

"Bár általában az ilyenek nem a maguk kedvéért mennek, hanem a környezetüknek mutogatják hogy megengedhetik maguknak." Én sosem teszek fel insta, meg facebook fotókat az utazásaimról. Egyetlen fotó sincs. Pláne nem mondom el senkinek, hogy elmegyek itthonról.

És sokan teszik még ezt, csak őket ugye nem látod.

Hát jó, DK-s.

Eddig szórakoztató volt, de most már kezdem unni.

A világképedet a diagnózisod irányítja: nem vagy képes elhinni, hogy a társadalom is elítél, (talán a tudatalattid gátolja, mert annyira fájdalmas lenne a nárcisztikus énképednek) képtelen vagy rendszer részeként viselkedni, túlértékeled a saját IQ-dat, de ha valamit nem tudsz, azt inkább nem is akarod, és nem is kell. Pl. nyelvtudás képzettség. Saját magad ellensége vagy.

Még mindig azt gondolom, hogy azért jársz gyikra, mert itt valakinek érzed magad.

Azt hiszem, búcsúzom.

Érdekes, és szórakoztató beszélgetés volt, sokat tanultam belőle, de ennyi elég volt.

Köszönöm az őszinteségedet, és a rám fordított idődet.

Nem felejtem el.

Akkor most én is elmondanék egy prológust, de az enyém lényegesen rövidebb lesz.

Én gyakorlatilag az egész beszélgetésünk alatt lényegében egy dologra próbáltalak rávezetni, de teljesen sikertelenül.

Nagyon nehéz lesz valahogy elmagyarázni neked hogy mi az, mert már ismerlek.

Egy olyan hozzáállást a téged körülvevő világhoz, amely nem a saját természetedből fakadóan korlátolt, hanem képes a nézőpontokat váltva megérteni a másik felet. Te olyan mértékben be vagy szűkülve a saját személyiséged adta világodba, hogy nagy valószínűséggel nem is érted hogy miről beszélek. Képtelen vagy túllépni a saját korlátaidon.

És a saját feltételezett műveltségedtől, vagy "nem is tudom hogy minek nevezzem"-től elszállva alapvetően fölém helyezed magad, és tanárnénis leereszkedő stílusban oktatsz, hisz neked egyértelmű hogy csak te oktathatnál engem. Eközben a saját hiányosságaidhoz és jellemhibáidhoz természetesen neked, mint a diplomások közé tartozónak, jogod van.

Eddig engem is mulattatott, de a vége felé már picit kezdtél bosszantani. Mint korábban már írtam gyűlölöm az ostobaságot, és a te esetedben ez szorgalommal is párosul. Te minden esetben csak azért "hallgattál" meg hogy utána kinyilatkoztathasd nekem, hogy miért hibás a gondolkodásom.

Sajnos ez a beszélgetésünk számomra nem volt építő jellegű, de amíg zajlott, élveztem. És figyelmeztetnélek hogy te ebből a beszélgetésünkből igazából semmit nem tanultál. Vontál le egy rakás következtetést, amelyekről tudom, hogy túlnyomó részük az előítéletességed folytán hibás.

További szép napot.

Bocs, még egy apróság:

Felmerült bennem a gyanú, hogy nagyon sok esetben az engem ért vádjaid kapcsán, projekciót csinálsz.