Hogyan érhetem el leggyorsabban, hogy a gyámügy (gyámhivatal) védelembe vételi eljárása mielőbb megszűnjön??

Ennek csak azért van jelentősége, mert kommunikációs szempontból a "name calling" (lealacsonyító becenevek, ha nagyvonalúan fordítok) a legdurvább sértések egyike.

Az, hogy fröcsögsz, az valami, amit csinálsz.Az a tetteid minősítése.

De a kishaver.. Azzal rögtön megnevezel, hogy magadhoz képest hova helyezel el, azt jelenti szándékosan megalázol, és nem vagy hajlandó azonos szitnen kezelni a másikat.

(a kishaver nálad egyébként általános, nem csak én kapok belőle.)

Na most: aki csak egy picit tanult erről, az tudja, hogy ez a legelemibb hiba, és a legdurvább sertés.

Vagy ezt a börtönben másképp tanítják, kedves 130-as IQ?

#51-nek:

138.

És komolyabb összegbe mernék fogadni hogy nő vagy.

Egyébként pedig pontosan tisztában vagyok ennek a megszólítási formának a degradáló jelentésével. Szándékosan alkalmazom, ha azt indokoltnak vélem.

Akkor ennek fényében tényleg nem tudom mit kérsz ki magadnak a #48-as válaszodban.

Az EQ meg gondolom 52...

Próbáltam különböző oldalakon EQ tesztet, de pontszámot egyik sem adott. Mindegyik "átlagos"-nak minősített.

Ha tudsz linkelni hányadost adó tesztet, akkor kitöltöm azt, és választ kapsz.

Az IQ tesztem eredménye a Mensa-tól származik.

Jajj.

Online teszt?

Oké, hagyjuk.

Egyébként manapság a csapból is az folyik, hogy az EQ fontosabb, mint az IQ, de nekem bevallom eddig csak adott helyzetek jutottak eszembe, mint az, hogy egy munkáltató szívesebben veszi fel a segítőkész, rendes kollégát.

Meg sokszor a suli is. Az egyik ismerősömet azért vették fel a Harvard Buisness MA szakára, mert a kollégákat motiváló, másokra odafigyelő, gondoskodó ember, és úgy gondolják az ilyenből lesz sikeres vezető.

Az, hogy okos, csak extra.

De lám, neked egész életedben jól jött volna.

És nem csak ehhez a beszélgetéshez.

Pl. ha picikét érzékenyebb lennél, nem kerülsz börtönbe.

Ahogy a durva szavakat "szándékosan alkalmazom, ha azt indokoltnak vélem."

úgy azt is átgondoltan csináltad, amiért végül elítéltek.

Még büszke is vagy rá, hogy hú, de okos vagy.

Csak ha egy picike EQ-d lenne, neki sem állsz.

Ezt korábban is írtam, de más szavakkal, és úgy tűnik, hogy neked nem jó ezt körülírni, te az IQ-ra is úgy rá vagy pörögve, hogy neked erre van szükséged. A szép, nagy nyomtatott betűk látványára.

Egyébként pszichiáterek, és pszichológusok zöme azt gondolja, hogy hiába a magas IQ, sok menza tag nem viszi sokra az életben.

Mert a boldoguláshoz kevés az IQ.

Na, de ha vannak elméleteid rólam, akkor nekem van is rólad.

Már régi elmélet, amikor leírtad, hogy kőműves vagy,az nagyon beillett a képbe.

Elpazaroltad az életedet. A politika, a párt azért tetszett neked, mert azt hitted az gyors eredményt hoz, és hatalom, meg pénz jön vele, de nem jött be.

(vagy lehet nyakadba várták a balhét, ez is egy régi elméletem, de ez most nem vág ide Meg a kettő nem is zárja ki egymást)

Szóval:

Amikor magadat védted, azt élvezted, hogy egy kicsit más szerepben vagy.

Az érzés, hogy képes lennél rá, lehetnél ügyvéd, egy másik életben.

Csakhogy soha nem leszel az.

Akkor, vádlottként játszhattál ügyvédeset, és ennyi.

Ezért jársz a gyikra.

Mert a tanácsaid során mindig azt érzed, hogy "jajj, de okos VAGYOK! IQ, IQ, én, én, ÉN!"

El tudom képzelni, hogy van egy kávéskanálnyi együttérzés benned.

De inkább azért vagy itt, mert kielégülést okoz számodra.

Itt lehet játszani ügyvédeset.

#55-nek:

Megint azt a következtetést vonom le rólad, amit a #50-es válaszomban is: felületes vagy. Olyan konzekvenciákat vontál le amelyhez a szükséges kiinduló információid hiányoztak, ezzel pedig elárulod, hogy szeretnél nagyon okosnak tűnni! Hogy is van az a mondás a szálkával és a gerendával?

Ha a későbbiekben el szeretnéd kerülni az ilyen ostoba helyzetet, akkor ismerkedj meg egy (számodra minden bizonnyal új) fogalommal: ÖNKRITIKA

Mert gondolom azt nem kell külön "ragoznom", hogy az elméleted ennél jobban félre sem mehetett volna! Bár a rögzített tényekre jól emlékszel, de az ok-okozati összekapcsolásod tökéletesen hibás. És minden elemében süt róla, hogy lekezelő. Neked meg sem szokott fordulni a fejedben, hogy ne magadból indulj ki? Javaslom hogy ha legközelebb ilyesmivel próbálkozol, akkor mindig gyűjts minél több személyes információt a delikvensről, vedd fel a jellemét, és próbálj az ő fejével gondolkodni! Bár tisztában vagyok vele hogy neked ez nem fog menni, sőt, valószínűleg nem is igazán érted hogy miről beszélek, de jó szándékból adtam egy tapasztalati tanácsot.

Igen tapasztalatit. Azt, amivel most megpróbálkoztál, én is szoktam csinálni. Csak én ilyen hibákat nem szoktam elkövetni mint te. Az ok-okozati összefüggések feltételezéséhez SEMMIFÉLE információval nem bírtál, így totális zagyvaságot sikerült összehoznod. A feltételezésekre alapozott feltételezésekből vontál le feltételezett konzekvenciákat. Így utólag: szerinted mennyi esélyed volt?

És akkor most következzen az, ami még "nem volt". XD Adok magamról egy teljes képet, "dióhéjban":

Pécs.

Szegény, apa nélküli családban nőttem fel, anyámmal és nagyapámmal.

8 éves korom körül már önállóan mentem csigát gyűjteni (kilóra átvették akkoriban), betétes üveget gyűjtöttem a heti vásárban, ahol hamar azt is kihasználhattam hogy aranyos kisgyerek voltam, és nem kisebbségi. Nyaranta hétköznapokon a "Hullám" fürdőben lebzseltem szintén üveggyűjtési célzattal. Délutánonként moziban evett a fene, taxival közlekedtem. Persze ehhez az is hozzá tartozik hogy anyám is rendszeresen taxizott, így a taxisok ismertek. Különben nemigen vittek volna el egy 9-10 éves gyereket. Más világ volt.

Akkori mértékkel nézve dőlt a pénz. Mai értékre átszámítva, a nyári időszakban napi 10.000 forint körül hoztam össze. Egy nap összejött akár 100 forint is, anyám havi fizetése pedig 2000 forint körül lehetett. 1986 körül járunk.

Aztán jött '87, '88, és a "végzetes" '89 XD

A Mecsek-oldali, leginkább külföldi turisták által használt parkolókban durván megszaporodtak a gépkocsi feltörések, amelyek a módszer tekintetében azonos elkövetőt mutattak, szervezettségében pedig több fős bandára utalt.

Mivel az alkalomszerű megfigyelés nem vezetett eredményre, (XD) ezért a rendőrség egy összehangolt akció keretében megszállta több erdei parkoló környezetét terepszínű ruhákban elrejtőzve, és várták a bandát.

Gondolom már sejted a poént. Miután elkaptak egy csalikocsival, egyszerűen nem akarták elhinni hogy ez én voltam, és egyedül. Szerintem soha nem hitték el.

Büntető-eljárás megindítása elutasítva, büntethetőséget kizáró ok állt fent: az elkövető gyermekkorú. Elengedtek, majd a következők után még egyszer, de a harmadikra intézetbe kerültem: Bakóca. Az ország legkeményebb nevelő-intézete volt. Ez után már csak a javító-nevelő jöhetett volna.

Ez eseménytelen időszak volt. A 8 általánost befejeztem (16 éves koromra), majd beírattak szakmunkás-képzőbe. Első osztály közben megszüntették az intézeti nevelésem, hazakerültem. Félbehagytam a vidéken kezdett lakatos szakmát, és kőművesbe kezdtem helyben. Két évig bírtam. Már nem "mondott újat", ezért otthagytam. Nem vizsgáztam le. Amúgy is maszekoltam a suli mellett mint kőműves. Senkit nem érdekelt hogy van -e papírom. Azt nézték hogy mit tudok?

Ezután összefutottam egy intézeti haverommal, aki bár mint árva került intézetbe még csecsemő korában, de aránylag intelligens volt, és nem voltak különösebb erkölcsi aggályai. Innentől én voltam az "ész", és ő az "erő". Summa summarum egy 30 fős bűnszervezet lett a történet vége amit mi ketten hangoltunk össze. Ja, és még 3 év. Meg aztán voltak mellette más oldalágak is, azokból is összejött néhány év.

Ott álltam 28 évesen , közel 7 év sittel a hátam mögött, és újfent mérlegeltem, hogy hogyan tovább. Ezt korábban már kétszer is volt módom mérlegelni, de azoknál az eseteknél úgy szabadultam, hogy konkrétan tudtam hogy záros határidőn belül úgy is megyek vissza a sittre.

Most viszont "tiszta lapom" volt. Volt kis pénzem, megvettem pár kőműves szerszámot, és beálltam egy építkezésre mint kőműves. Senki nem vette észre hogy nem vagyok végzett szakember, mivel az elméleti és a gyakorlati tudásom nagy része meg volt. Ennek 18 éve.

A pártvonalnak semmi köze az előzményekhez. 2018-ban léptem be, ideológiai okból.

oké.

Amikor az 50-es válaszodban írtad, hogy felületes megfigyelő vagyok, elengedtem, mert nem szoktam ilyenekkel bajlódni. De látom neked letapadt.

A feltételezéseiddel szemben nem vagyok egocentrikus, nem zavar a dolog.

Észrevettem, hogy a válaszaidban külön személyként kezelsz minket, kettőnket,

(Egyébként egy hülye is észrevette volna, amikor egy válaszon belül is kölön szólítottál meg minket) azt csak azért írtam le, mert ketten voltunk akik pozitívan gondolunk a csúnya, rossz szeretetszolgálatokra, és ez látványosan pumpált téged.

Képes vagyok más szemszögéből nézni dolgokat, (például) ezért nem mentem el magánba, de ezt írtam.

Tudod hol csúsztam el?

Korábban írtad, hogy már az ezredforduló előtt is DK-s voltál. (nem itt, már nem emlékszem hol)

Erre válaszként írtam, hogy az lehetetlen, a DK csak pár éve alakult.

Te meg írtad, hogy öcsisajt, vagy valami hasnló, és hogy a DK az MSZP-ből vált ki, régen MSZP-s voltál.

Innen feltételeztem, hogy régi párttag vagy.

Rosszul.

Ezek szerint csak szimpatizáns voltál.

Ezért elnézést kérek.

Az, hogy esetleg te vitted el a balhét, egy nagyon gyenge lábakon álló feltételezés volt, nem is fejtem ki, mert már nincs jelentősége.

Oké, szomorú gyerekkor, de te is tudod, hogy sokan nőnek fel így, és mégsem lopnak.

Lehetőség ide vagy oda.

Persze ezt biztos hallottad sokat, úgyhogy nem részletezem.

Valóban, nem gondoltam, hogy ilyen korán kezdted.

Na de:

Elpazaroltad az életedet?

igen.

Ha kicvsit érzékenyebb lennél, nem lopsz?

Igen. (Egyébként aki elég okos hozzá, hogy feltörjön egy autót, az fel tudja fogni, hogy ez miért rossz. Ilyen szempontból pont a 8 éves kor a vízválasztó, akkor kezd el egy gyermek hazudni, mert tudja, hogy amit tett, az rossz, és nem csak azért, mert azt tiltják a felnőttek, hanem mert szégyelli. De ez csak egy érdekesség.)

Szóval ja, elpazarolt lehteőségek.

Talán a gyermeki világképbe nem fért bele, hogy elkapnak, és az egész életedet elfuserálod, de végül is: ez történt.

Azért élvezted a saját jpgi védelmedet, és azért szeretsz itt jogászkodni, mert kicsit beleélted magad, hogy lehettt volna akár ilyen is az életed, ha tanulsz.

És igen, azt is tartom, hogy ez símogatja az egódat, mert rengetegszer olvastam tőled azt hogy nem vagy kispályás, és hogy hú-ha, de nagyon okos vagy, te aztán nagyon tudsz lopni.

Ha nem lenne benne semmi, nem heveskedtél vona ennyire az előző válaszodban.

#57-nek:

Pfúúú.

Pszichiáternek ne akarj állni. Túlságosan az érzelmeid irányítják a gondolataidat, és ez teljesen "félrevisz". Folyamatosan idealizált képet alakítasz ki. Újra és újra.

Innentől kiigazítalak: "Oké, szomorú gyerekkor, ..."

Én eleve nem úgy éltem meg hogy "szomorú", és soha nem is gondolok rá így. Változatos volt, izgalmas, tele történésekkel és megoldandó helyzetekkel.

Elpazaroltam volna az életem? Mihez képest? Vihettem volna többre is? Ismét csak: mihez képest? Elégedett vagyok a mostani életemmel. Bizonyítottam már annyiszor, annyiféleképp, hogy a szinonima-szótárban az "önbizalom", és az "önteltség" szavak mellett is engem találsz. XDXDXD

Ha érzékenyebb lennék? Lehet hogy hihetetlen lesz számodra, de akkoriban TÚL érzékeny voltam! Ettől függetlenül megtettem amit megtettem, de akkoriban még nagyon is ismertem a lelkiismeret-furdalást. Bár a pszichiátrián, ahová beutaltak 13 éves koromban, soha nem jöttek rá a valódi okra. Egy hónapot "üdültem" '89-ben a Szigetvári gyermek-pszichiátrián. Aztán idővel leküzdöttem, annihiláltam a lelkiismeretem.

A "gyermeki világképembe" nagyon is belefért hogy elkaphatnak, és a koromat lényegesen meghaladó értelmi képességeimet ennek megelőzésére kamatoztattam. Nagycsoportos korom óta imádtam olvasni, és a kriminalisztikát is ismertem. Közel fél éven át garázdálkodtam szinte napi szinten, és még így is csak összehangolt akcióval sikerült megfogniuk. Nem voltam az a "gyermek", akinek gondolsz.

A saját jogi védelmem egyáltalán nem úgy indult, hogy annyira tetszett volna az ügyvédi szakma.Az első vádemelés után a paragrafusokat olvasva, meg akartam érteni a felhozott vádakat. Akkoriban még nem volt internet, bementem hát a megyei könyvtárba, és elkezdtem kutakodni. Alaposan kitanultam a büntető törvénykönyvet, a kereszthivatkozások folytán a rendőrség szolgálati szabályzata, a bíróságok ügykezelésére, és a tárgyalások menetére vonatkozó részek is terítékre kerültek, sok egyéb mellett. És természetesen eközben azzal is tisztába kerültem, hogy akár a saját jogi védelmem is elláthatom, ha akarom.

Az első tárgyalási napon még kirendelt védőm volt. Figyeltem mint a vadászkutya, és a második tárgyalásomon már magamat védtem. Onnantól mindig. A bírók többsége élvezte a személyemet, az ügyészek többsége rühellt. XD Egyszer kénytelen voltam az ügyész megkezdett mondandójába vágva kérni a bíróságot (bírót) hogy vonja meg a szót, mert én következtem a reflektálási lehetőségemmel a korábban felhozott gyanúsítására. A bíró helyt adott a panaszomnak, megadta a szót, majd az ügyészhez fordulva széles vigyorral csak ennyit mondott: "Na. Ez sem nekem szólt.".

Majd ismét hozzám fordulva és a pofámat látva annyit mondott: Nem röhög!

Élveztem az egészet.

Igazából csak jóindulatú akartam lenni, gyerekként sodródik az ember.

De ha nem kérsz belőle, nem bánom.

Az önteltséget szerintem már kitárgyaltuk, amikor megemlítettem (sokszor) hogy te kB. csak azzal tudsz dicsekedni, hogy ügyes bűnöző vagy, neked ez jelenti a változatos életét, és kalandot.... Ja, és IQ, IQ, IQ.

Egyébként rémlett, hogy korábban pszichopatának is nevezted saját magadat, de mivel nem találtam meg, azt nem akartam előhozni..

Hm... Mindegy is.

Előítélteesnek tartasz, de az 58-as válaszod alapján visszakanyarodtunk oda, ahonnan indultunk:

Annyit sem érsz, mint a kutyapiszok a cipőmön.

A pszichopata személyiségemre jól emlékszel. Az vagyok.

Értem hogy jóindulatú akartál lenni, de korábban már mondtam hogy nem szégyenlem a múltam, és azt hogy ki vagyok.

De amiért ismételten leszóltál, én sem maradok adósod. Tudod a pszichopaták általában jó emberismerők, és hamar kiismernek bárkit. Főleg ha annyit beszélnek vele, mint én veled.

Tehát: miért nem vagy képes tartós párkapcsolatot kiépíteni? Kérdezhettem volna vulgárisabban is, de azt még nem érdemelted ki.