Hogyan érhetem el leggyorsabban, hogy a gyámügy (gyámhivatal) védelembe vételi eljárása mielőbb megszűnjön??

Szülő vagyok.

Drága, márkás ÚJ ruhákat adok a gyerekre, kilós turkálóból. 8 ezer egy kg. Abban azért elég sok ruhadarab van.

A műzli meg mióta drága?

Hús is mindig van akciós, ahogy gyümölcs is.

Néha a sarki kisboltban INGYEN adnak banánt, ha látszik rajta, hogy a hétvégén csak megromlana. De anélkül is eszik minden nap gyümölcsöt.

Nagyon kevés pénzből élünk, és a fent leírt dolgok nem okoznak gondot nekünk.

#11-nek:

Én is szülő vagyok, csak épp kőműves, és nem egyedülálló.

És nem irigylem azt az egyedülálló, 50.000 Ft-os albérletben lakó egyedülálló anyát, aki keres havonta 133.000 nettót.

Buszbérlet kettejüknek 15.000, rezsi mindenestül 30.000.

Ez eddig 95.000 forint, tehát maradt 38.000 forintja egy hónapra ruhára, ételre, és "bármire".

Vagyis maradt nai 1266 forintja. Ebből menjél müzlit meg gyümölcsöt venni úgy, hogy kajára is fussa!

Keres 133-at,plusz a családi pótlék, és az árvasagi, vagy gyerektartás. (ha nem fizet gyerektartást, kérheti az államot, hogy előlegezze meg.)

Ja, és egy csomó szeretetszolgálat ad lisztet, száraztésztát, és egyéb tartós élelmiszert.

"maradt nai 1266 forintja. Ebből menjél müzlit meg gyümölcsöt venni úgy, hogy kajára is fussa!"

Én sem irigylem, de sok hasonló helyzetben levő szülő meg tudja oldani az életet úgy, hogy se a gyámügy, se a családsegítő a közelükbe se megy.

És igen, tényleg nem szabad büszkeségi kérdést csinálni abból, hogy "mi nem kérünk segélyt", hanem igenis ki kell használni minden lehetőséget, ami csak adódik. Mi is így nőttünk fel a testvéremmel félárvaként: ha adnak, fogadd el, ha ütnek, szaladj el! :) Mindenféle segélyt megkérvényeztünk, amit csak lehetett, hol kaptunk, hol nem, de többnyire mégis inkább igen, és végül mindketten egyetemet is végeztünk, ráadásul nappalin.

#13-nak:

Sajnos én is tudom, hogy hol-mit lehet kapni. Nekem is volt "mélyrepülésem", úgyhogy nem kell felvázolnod.

És a szeretet-szolgálatok jellemzően munkanapokon, munkaidőben osztogatnak, és neked kell érte menni. Ezen kívül pedig az elvihető árukat osztogató szervezetek igen ritkák, és ritkán osztanak. Jellemzően karácsonykor. És ez most nem gúny volt.

Amikor xarban voltam, és a karácsonyi ünnepek előtt bementem a Máltaiakhoz segítséget kérni, tudod mi volt az első kérdésük?

Hogy hány gyerekem van? Amikor mondtam hogy egy, akkor megmondta őszintén az ügyintéző, hogy nincs értelme feliratkoznom, mert csak három-négy gyerekes családoknak segítenek. Megkérdeztem hogy miért?

Az ügyintéző megmondta a "frankót": mert az mutat jól a TV-ben.

Tudod kik segítettek végül? Akikre a legkevésbé számítottam: a Krisnások.

Sem a Vöröskereszt, sem a Katolikus caritas, sem a Máltai szeretetszolgálat nem volt hajlandó segíteni. Az életben még soha nem aláztak meg annyira, mint ez a szemét hármas! A Krisnásoknak egy kérésük volt, vigyem el a családot. Miután látták hogy nem csaló vagyok, nagyon sokat segítettek. Őket tényleg lehet CSALÁD-SEGÍTŐNEK nevezni! Nem azt keresték hogy hogyan lehet okoskodni meg osztani az észt, hanem tényleg, tárgyi dolgokban segítettek. A családsegítő soha, semmit nem ad a qrva okos tanácsain kívül.

#14-nek:

Igen, nagyon soknak a "közelébe sem megy". Ennek az az oka, hogy kimaradtak a szórásból. Amelyiknek a közelébe megy, és az érintett nem hajtja el a francba őket, annak úgy bekeverik a xart hogy csak pislogni fog tudni.

Neveled a gyereked, iskolába jár, senki nem tudja hogy csóró vagy. Aztán szóba állsz a családsegítővel, és az iskola azonnal tudomást fog szerezni róla, és a gyereked osztálytársai is. Ha máskor nem, akkor majd az ünnepek előtt, amikor a gyerekednek átadják az osztályban a cipősdobozba csomagolt segély-ajándékot az ünnepekre.

Hogy nem?

Dehogynem! XD Tudom!

Én az ételfőzésben, és az étel kiosztásában segítettem. De az is megért egy "misét". Az állandós csajjal jártuk a piacokat, a saját kocsijával és saját benzinnel, és elkunyeráltuk a maradékot. Szegény hajléktalanok már qrvára unták a finomfőzeléket. Néha egy-két normálisabb SPAR is akadt, amelyik odaadta a lejárt cuccokat. A caritastól csak kenyeret kaptunk osztásra, meg instrukciót a piacokon való gyűjtögetésre. Nekem is elegem lett hogy még a caritas utasítgat és elvárásokat támaszt, és a kolléganőm is besokallt. Mindketten ott hagytuk őket.

Aztán két-három év múlva sodort a sors a pult másik oldalára. Odamentem mint rászoruló, adományt kérni abból, amit az emberek pontosan erre a célra adtak nekik, ők viszont csak pénzért lettek volna hajlandó adni. Egy gusztustalan banda. Ráadásul törvény szerint nem is árazhatnák be a termékeket mivel karitatív szervezet, a holmikért csak önkéntes adományt fogadhatnának el!

Ehhez képest mindent beáraznak, és nem is kis árakkal dolgoznak!

Meséljek még például a Máltaiakról? XD

A Katolikus caritas kispályás hozzájuk képest!

"törvény szerint nem is árazhatnák be a termékeket mivel karitatív szervezet, a holmikért csak önkéntes adományt fogadhatnának el!"

Nem tudom, én nem nagyon találok benne ilyesmit:

[link]