Mi a véleményetek a női kvótáról? Bevezetnétek Magyarországon?

27: továbbra is csak annyi a kérdés, hogy megy-e valami kárára ez a kérdés?

Azt én tudom, hogy ez az általános beidegződés, hogy amikor a női jogokról, egyáltalán kérdésekről kezdünk beszélni, akkor azonnal úgy viszonyulunk hozzá, mintha ez a férfiak kárára menne. De az, hogy a nőket segítsük miért jelentené törvényszerűen azt, hogy a férfiak ellenében vagy kárára? Mert nem jelenti. Általános tves beidegződésnek gondolom, ami egyébként elsősorban hátráltat a probléma deklarálásától. Következésképpen a megoldási folyamatok egyáltalán eszmei megszületésétől is.

Ha az üzletstratégiádhoz férfiak kellenek, akkor ha rám hallgatsz férfiakat veszel fel. Én tudom azt, hogy úgy szokták a témát jelentéktelenné mutatni, hogy viccesen mutatják be, pl én is meg te is hallottál ilyen sztorit, hogy ha valaki férfiakat keres akkor a feministák meglincselik. Szí-tiszta téboly. nem erről szól a történet.

nem is arról van szó, hogy törvényesen lehet-e verni, erőszakolni, vagy zaklatni nőket, vagy kirabolni, se pedig férfiakat. Hanem arról, hogy hány hasonló történik, ami szexuális bűnténynek vagy hogy mondjam ezt magyarul minősül, pl nemi erőszak, vagy arra kísérlet, zaklatás, sőt, verés, akár családon belül, hiszen, feleség, és nem történik semmi? Mert a törvény kevés, a törvény képviselete nagy arányban áldozatfüggően működik. Sajnos. A média áldozathibáztató, sok esetben gúnyoló formája valójában bármilyen furcsa adhatna görbe tükröt a társadalmunkról ezen a szinten. Ugye: minek ment hozzá, minek költözött össze vele, minek ment arra, miért nincs nála kés, stb. Könnyebb egyik oldalról úgy tenni, mintha ez nem így lenne , másikról, pedig így. Hogy a törvény bár védte őt de sikertelenül. És ez azért történhet meg mert megengedjük. Mert megtörténik nincs mihez fordulnia.

Eredmény? Előjönnek celebek, akikkel bár meg is történhetett volna hasonló, de nem történt nagy valószínűséggel, és mondanak valami hülyeséget, mert a három klasszikus az hülyeség volt, zaklatási ügyekbe kezdenek hülyeségekkel, ezzel nevetségessé téve azt amit nem kezelt a társadalmi norma. Ma itt tartunk. Mert nincs deklarálva a probléma.

"Egyébként a példádhoz visszatérve egy férfiak sokkal nehezebb elmenni hetero prostinak, mint egy nőnek, és legalább annyira nehéz hozzámennie egy idős, milliárdos nőhöz, szóval: jól van ez így?"

na ez az, ez a különbség a férfi és a nő kiszolgáltatottsága között, hogy a férfiak nagy hányada nem a nőké meg, hogy egyáltalán kell, hogy éljen ezekkel a lehetőségekkel. Mert férfiaknak is szükségük van rá, sokszor, ahogy azt is kell kezelni, de a nőknek ez az eredménye a kiszolgáltatottságban. A férfiak sokkal kisebb arányban kerülnek olyan helyzetbe, hogy ez legyen a választásuk, mégha kerülnek is, mert sokkal könnyebb nekik az a másik nehezebb út is, mint a nőknek, hogy kitörjenek. és a férfiaknak is ritkán sikerül sajnos. Az lenne jó, ha a nőknek sem kellene ezt az utat választania. Az lenne a jó, ha a kiszolgáltatottak kiszolgáltatottságának csökkentésével foglalatoskodnánk, és egyébként, én állandóan ezt mondom mindenhol. tehát mint mondtam most lehet itt azzal jönni, hogy a férfiakról is beszéljünk, ahogy egyébként én szoktam is, de ez a kérdés, külön a nőkről szól. Már csak, hogy nem csak akkor legyen fontos a külön nem, ha a férfiakról beszélünk. Én tudom azt, hogy a férfiak nagy részének zavaró a nők ügyeiért küzdés hallomása. Ezt tartom negatívnak.

És továbbra sem, a női kvótát hozom csodamegoldásként. A probléma egyáltalán deklarálásáról beszélek.

32-es

Kifejtettem, hogy miért megy a férfiak (nyilván nem mindegyik, hanem az érintett részük) kárára, ha ezt továbbra is figyelmen kívül hagyod, akkor szándékosan értetlen vagy, mert igazi ellenérveid nincsenek.

A törvény majdnem minden esetben áldozatfüggő, ha az áldozat nem tesz feljelentést ahhoz joga van, ha úgy gondolod, hogy kényszer hatására nem tesz, vagy nem beszámítható, akkor próbáld meggyőzni őket, hogy tegyenek, de ne a törvényeket akard szigorítani, mert azok egy része már így is betarthatatlan (pl. hogy az érzelmi zsarolás (a tárgyától függően) szexuális kényszerítésnek számít, márpedig ez egy párkapcsolatban előbb vagy utóbb akaratlanul is megtörténik).

A celebes, zaklatós dolog, meg egy másik vita.

"Kifejtettem, hogy miért megy a férfiak (nyilván nem mindegyik, hanem az érintett részük) kárára, ha ezt továbbra is figyelmen kívül hagyod, akkor szándékosan értetlen vagy, mert igazi ellenérveid nincsenek. "

nem hagyom figyelmen kívül csak korábban kifejtettem, hogy maga a tény, az, hogy a férfiaknak jóval többek az előnyeik lehetőségeik. Tehát objektíven, ha csökkenne is a lehetőségük, akkor se válna hátrányuk ebből. De azt is elmondtam, hogy férfiakat tekintve, nem a lehetőségeik csökkentéséről van szó, hanem az, hogy bővítsük a lehetőségeiket a nőknek, olyan szintre amilyen most a férfiaké. Mert az lenne a jobb állapot.

Plusz: nem is a törvények szigorítására gondolok, hanem a törvények hatékonyabbá tételére, ami fontos lenne. Hiszen megint fontos jellemzőt írtál, hogy ki miért kiszolgáltatott:

"a az áldozat nem tesz feljelentést ahhoz joga van, ha úgy gondolod, hogy kényszer hatására nem tesz, vagy nem beszámítható, akkor próbáld meggyőzni őket, hogy tegyenek, de ne a törvényeket akard szigorítani"

nem tesz feljelentést valami okból kifolyólag így nem lehet segíteni rajta. Valamihez joga van de nem tudni élni vele, tehát az nem létezik. Itt ez a kulcs.

Azt nem gondolom, de ha a párkapcsolatban is jellemző valami ilyesmi, az más kérdést tartalmaz, mert más kérdést vet fel.

Máshova tartoznak a celebes viták igen, csakhogy elengedhetetlen fényt vetítenek erre a témakörre.

"Csak te hajlamos vagy csak azokat kiemelni, ami a nőket érinti hátrányosan"

mea culpa, de vélhetően azért mert erről szól a kérdés.

"a férfiak között is lenne szerintem szép számmal akik ezt a könnyebb utat választanák,"

ha ők is gyengébbek lennének a nehezebb úthoz, ami ráadásul bizonytalanabb is. A kérdés vagyis a lényeg pedig az, hogy a férfiak is mennek egyébként a könnyebb útra, igen sokszor, a szemünk előtt is (Pumped Gabo) , mint amiről én is beszélek, amikor más kérdésben a kiszolgáltatottakról beszélek. Ez a kérdés, viszont kifejezetten a nőkről szól. Nem diszkriminálok tehát, a a nőkről beszélek. Mert más más típusban, és méretben a de a kiszolgáltatottság kiszolgáltatottság, és érdemes annak gyökereivel foglalkozni.

Azt, hogy nem is fog megszűnni soha, azt továbbra is azzal szoktam kompenzálni, hogy nem gondolom, hogy lenne valamiféle sors, akár egyéni akár társadalmi szinten ( ami itt most a fontos), függetlenül attól mit teszünk.

De nem kezelheted egy tömbként a férfiakat és a nőket, azok a férfiak akiknek most sem könnyű, még nehezebb lenne, és mint mondtam azok a nők, akik már most előnyben vannak valamiért még nagyobb előnyben lennének, és ezt félretéve is erre az egészre nagyon jól ráillik a sínváltós gondolatkísérlet (azt elszámítva, hogy itt nem csak beavatkozol, de nem is "üt el kevesebb embert a vonat", csak nők helyett férfiakat).

"nem tesz feljelentést valami okból kifolyólag így nem lehet segíteni rajta. Valamihez joga van de nem tudni élni vele, tehát az nem létezik. Itt ez a kulcs."

Az, hogy nem tesz feljelentést, nem jelenti automatikusan, hogy nem tud, pedig akarna, könnyen felállhat olyan helyzet amire törvényi leírás ráillik, de ő nem érzékeli annak, vagy az ő szexuális kultúrájába belefér, vagy általában durvák, vagy mondjuk szerep-játszanak, és szokatlan volt, hogy akkor nem akart, vagy valamiért nem tudta jól kommunikálni, de más körülmények közt rendben lett volna vele, ha mondjuk a pasija hátulról letámadja, vagy mit tudom én mik fordulhatnak még elő, amikor nem félelemből, vagy kényszerből hanem saját döntésből nem tesz feljelentést valaki. Ettől viszont még megvan a joga, csak ő úgy döntött, hogy nem él vele, nem feltételezhetjük automatikusan, hogy mindig mindenki minden jogával élni akar, illetve nem kötelezhetünk rá senkit, hogy éljen vele. Szóval ezt továbbra is a hagyományos módon kéne kezelni (vannak ilyen áldozatsegítők, akik ezzel foglalkoznak, ha jól tudom, meg védett házak, stb.), legfeljebb jobban, több erőforrást biztosítva, illetve a mostaniaknál kevésbé agresszíven és szőnyegbombázás szerűen médiakampányt indítani, hogy az emberek ne hibáztassák tényleges erőszakon átesetteket, de ehhez az kéne, hogy ezek az ügyek ne kerüljenek egy lapra egyszerű szeméremsértésekkel.

A celebes vita, mivel, hogy vita, nem hozható fel érvként, hiszen (mint láttad) nem vagyunk a kérdésben egy állásponton.

36-os, nem sors van, hanem törvényszerűségek, egy olyan társadalom, ahol mindenki ténylegesen egyenlő (vagyis erőszakkal azzá lett éve) nem működőképes.

A kérdés nem a nőkről, hanem a női kvótáról szól, aminek kihatása lenne az egész társadalomra, így a férfiakra is (mégpedig ellenkező előjelű, mint a nőkre). Azért sem stimmel az érvelésed, hogy itt a nőket érő hátrányokról beszélsz, mert ez egy női kérdés (azt elszámítva, hogy nem), mert ha nem vesszek figyelembe a férfiakat érintő hátrányokat, akkor azt sem tudjuk eldönteni, hogy a két oldal nincs e egyensúlyban már most, és egy ilyen beavatkozással nem e csak kibillentenénk (de), szóval ha már egyenlőtlenségeket akarsz felszámolni, mert menthetetlen idealista vagy akkor azt párhuzamosan kéne mindkét oldalon. (Ilyen szempontból tehát akkor jogos, hogy legyen akkor ugyan annyi óvóbácsi, mint óvónéni és ugyan annyi női bányász, mint férfi, vagy semmilyen kvóta nem az.)

"A kérdés nem a nőkről, hanem a női kvótáról szól"

Igen, ami egy valószínűleg nem működő, megoldási kísérlet lenne a káros egyenlőtlenségek felszámolására. De miből indul ki? A kifejezetten nőket ért káros problémákból, főleg a kiszolgáltatottságukból. Kétségkívül ez egy szerencsétlen gondolkodás, ugyanakkor legitim, mármint a női kvóta. De teljesen érdektelen, hogy milyen , a probléma deklarálása a fontos, aminél még nem is tartunk.

37-ben:

megkísérelem mellőzni, azt, hogy teljes egészében az áldozat felelősségről beszélsz benne, amit csontig lerágott a modern társadalom. Már elnézést, de a nem lehet általánosítani, csak ilyen közegben jön elő valakinek valamiért. Tehát megint a régi nóta: miért nem? A probléma az, hogy azt mégcsak meg se kíséreljük okozatok okaként elgondolni, hogy lehet valami köze annak, hogy nem élnek a jogaikkal, az hogy nincs támaszuk. Azért, mert még az is lehet, hogy vannak olyanok akiket mondasz, hogy saját akaratából, nem félelemből, nem élnek a jogaikkal, még azt meredek lenne mondani, hogy akik igen azok vannak kevesebben, és azokért akkor sem kéne tenni, ha többen lennének. Talán a kiábrándultság, a törvény hiteltelensége is hozzájárulhat ezekhez az esetekhez esetleg, nem? Gondolom én.

Hagyományos módon kezelhetjük ezután is, rendben, csak akkor ugyanolyan kezeletlen marad. Az én nézetem az, hogy itt az ideje kimondani, hogy nem vált be, nem működik, a hozzáfűzött reményeket nem váltja be. Érdemes belegondolni a ország lakosságának arányában mennyi hatalommal (vagyis erejével, nem főnökségével vagy ilyesmi) visszaélő elkövetett erőszak áldozatai nők. Plusz a családon belüli erőszaké. S mindjárt látszik, mekkora sikerű ennek jelenlegi, "hagyományos" kezelési módja megfelelő-e. Szerintem nem, ennek pedig legfőbb oka vélhetően az, hogy a társadalmi moralitás nem megfelelő, hiszen képtelen mint problémát deklarálni. Legfeljebb csak addig jut el, hogy igen, van olyan, hogy családon belüli erőszak. De, hogy valamit talán tenni kéne ellene, mert jelenlegi törvénykezés impotens addig nem.

"legfeljebb jobban, több erőforrást biztosítva, illetve a mostaniaknál kevésbé agresszíven és szőnyegbombázás szerűen médiakampányt indítani, hogy az emberek ne hibáztassák tényleges erőszakon átesetteket, de ehhez az kéne, hogy ezek az ügyek ne kerüljenek egy lapra egyszerű szeméremsértésekkel. "

Pontosan erről van szó. Például ezt kellene már tenni, hogy az áldozatok ne hibásak legyenek. És pont a vége miatt hoztam fel a celebes példákat, mert amilyen hülyeségeket hoztak nyilvánosságra ráadásul megbízható módon ugye, inkább szeméremsértések. Hülyeségekről beszélnek ehelyett. Ez itten a probléma.

"ahol mindenki ténylegesen egyenlő (vagyis erőszakkal azzá lett éve) nem működőképes. "

Tudom én, hogy az egyenlőtlenség felszámolására előszeretettel hozzák fel a szovjetvilágrend bűneit, mert ez arra volt jellemző, de ez csak arra jó, hogy illegitimálja az igényt. Sőt, lassan inkább feladatot. Nem vagyonegyenlőségről szól a társadalmi igazságosság, és az egyenlőtlenségkezelés. hanem arról, hogy születésénél fogva azonos jogok illetik meg, mégis, van aki nem tud élni vele. Joga van fejlődéshez, emelkedéshez, kompetenssé váláshoz, tehetséggondozáshoz, de nem tud élni vele. Mert kiszolgáltatott, vagy gyengébb. nem azt kell mondani nekik, hogy akkor dögölj meg ha gyenge vagy, hanem támogatni őket, segíteni őket. lehet, hogy logikátlannak hangzik, de igen, mondtam, hoy én egy idealista barom vagyok, azokat kell segíteni akik önmagukon nem tudnak.

"Azért sem stimmel az érvelésed, hogy itt a nőket érő hátrányokról beszélsz, mert ez egy női kérdés (azt elszámítva, hogy nem), mert ha nem vesszek figyelembe a férfiakat érintő hátrányokat, akkor azt sem tudjuk eldönteni, hogy a két oldal nincs e egyensúlyban már most, és egy ilyen beavatkozással nem e csak kibillentenénk (de), szóval ha már egyenlőtlenségeket akarsz felszámolni, mert menthetetlen idealista vagy akkor azt párhuzamosan kéne mindkét oldalon. "

Hát azért ez meredek, hogy egyensúlyban lenne. Vélhetően te magad is észre vetted, hogy egész más érvényesülési lehetősége van, két Trumpnak. nem mindegy, hogy Donald vagy Melania, ha visszatérünk a példámhoz. És ezzel az a baj, hogy a napnál is világosabb. Tehát beszélni se kellene róla, hogy deklaráljuk a problémát. A problémát már kezelni kellene.