Mi a véleményetek a női kvótáról? Bevezetnétek Magyarországon?

Kedves 20-as!

Az lenne a kérdésem, hogy szerinted létezik-e valamilyen biológiai/evolúciós determinizmus, ami összefüggésbe hozható azzal, hogy nők és férfiak milyen szakmákat választanak általában, és miként kerülnek ezután vezető pozícióba, vagy ez csak a gonosz elnyomó patriarchák társadalmi koholmánya?

Én a kétezres évek elején jártam gépészmérnöki szakra, ahol beiratkozáskor az első évfolyamon a kb. 190 hallgatóból 11 lány volt, erre szám szerint emlékszem.

Diplomáig eljutott 5.

Ugyanezen egyetem építészmérnöki és vegyészmérnöki szakán a létszám majdnem fele már abban az időben is lány volt, senki nem próbálta, de nem is akarta lebeszélni őket erről, egyszerűen azok a szakok népszerűbbek voltak a csajok körében.

Vagy vegyünk egy tipikusan női szakmát (óvodapedagógus), nem tudok konkrét statisztikát mondani, hogy hány férfi végezte el hazánkban, de szerintem nagyítóval kell őket keresni.

Hasonló ahhoz, hogy a kislányok inkább babázni szoktak, a kisfiúk meg katonásdit játszani, vagy kisautókat tologatni :-)

A történelem folyamán mindig is voltak férfias nők és nőies gondolkodású férfiak is.

A gond az azzal, amit erőltetsz, hogy a feminizmus összemossa ezt a jelenséget, és tököt akar növeszteni a lányoknak.

Nem adok neki túl sok évtizedet, hogy ennek a társadalmi kísérletnek csúfos bukás legyen a vége.

22: tehát még mindig nem világos a lényege. A nők: így egy kalap alá, ahogy pl te is csinálod, rendben:

[link]

[link]

Ez itt két nő. Vitatkozzunk azon, hogy melyikhez volt könyörületesebb a sors? Ahhoz amelyiknek a kiszolgáltatottságához, ami alapból volt, hozzá tett az, hogy nő, és az jelentett neki "kiutat" (közben pont visszasüllyedést, hogy a jellemtelenné züllött életet választotta. Igen: Választotta, csak mert valaki ezt majd ki fogja hangsúlyozni. Mert nem volt elég erős a nehezebb úthoz, így a könnyebb utat választotta. prostitúció, magát nevetségessé tevés, egészen kemény 24 éves koráig, az a csúcspont.

A másikhoz is könyörületes a társadalom, házassága révén tudott elismertté válni. Világos ugye? Tehát elsősorban nem a tehetséges modellkedésből, vagy tehetséges valamiből, ami egyébként jellemezte, hanem azzal, hogy kapcsolatokat kezd, azért, hogy kiteljesedhessen. Amit nem kellett volna, amivé nem kellett volna válnia, ha nem kényszerül rá. Mert nem őt, hanem jelenleg pl a Trump nevet ismerik el rajta. Az én nézeteim szerint csak fel kell tennünk a kérdést: ez így jól van?

22: a kvóta nem segítene valami sokat, nem is azt mondtam. Azt mondom, a probléma deklarálása valós. És odáig sem jutunk el, hogy ezt kimondjuk. Az nem lózung, hanem szerintem konkrét köztudat, hogy a nők elleni erőszak problémája megoldásokat nem kínál. Sőt, családon belüli erőszakra terelődik a hangsúly, amivel semmi baj, csak ott meg konkrét a köztudati törekvés, hogy a nők elleni részét degradálják. Ez komoly probléma, egyrészt, tehát a jogi probléma a következő: az a klasszikus mondás, ha átterelődünk a munka világára, ebből kiindulva, hogy joga van ugyanarra a munkára jelentkezni amire férfiak, ennél többet nem kell tenni értük.

De a 21. században épp ideje lenne kimondani: ha valamihez joga van de nem tud élni a jogával, mert nem engedheti meg magának, hogy éljen vele, vagy kényszerűségekkel élhet vele, akkor az a joga nem létezik.

20-as Még mindig elméleti szinten beszélünk, de mi van ha az én üzletstratégiámhoz férfiak kellenek, vagy másik véglet, ha volt valamilyen traumám (vagy akár csak érzelmi sérülésem) ami miatt nem tudok megbízni nőkben? Azért beszélünk arról a lehetőségről, hogy így alkalmatlan nőket kéne felvenni, illetve jut eszünkbe először, mert ez egy nyilvánvaló veszélye a dolognak, nem mondom, hogy ha olyan helyzetbe kerülnék nem alkalmaznék nőket (a helyzettől függően), de nem akarom, hogy kötelező legyen, azt meg még kevésbé, hogy azért képviseljen engem (vagy mást) egy nő (kevesebb kapott szavazattal/kisebb lakossági támogatottsággal) a parlamentben, mert a férfi helyek már beteltek. (Na meg ettől független sem akarom, hogy nők, jó eséllyel empátiától, érzelmektől és hormonoktól vezérelve döntsenek stratégiai kérdésekben ahova hideg racionalitás kell, és szeretném, ha ez a véleményem, nem érne kevesebbet, mint azoknak a szavazóké akik az ellenkező állásponton vannak.)

Nem emlékszem ki írta, de a nők (és a férfiak is) védve vannak az erőszaktól, csak úgy mint mi mindannyian attól, hogy kiraboljanak vagy megöljenek minket, a törvény által. Senki nem erőszakolhat meg senkit törvényesen, az viszont nem lehet elvárás, hogy mindenkire testőrök vigyázzanak, meg újabb testőrök akik megvédenek a testőröktől, meg testőrök akik a testőröket védik, stb...

Persze egy átlagos nő gyengébb, mint egy férfi, én meg az egészségügyi állapotom miatt ilyen szempontból sokkal rosszabb helyzetben vagyok, mint egy nő, és gondolom akadnak még ilyenek, mégsem ezen siránkozom, hanem igyekszem alkalmazkodni hozzá, de ha már bármit változtatnia akartok, az ne legyen már nemi alapon, hanem egyszerűen járjon nagyobb törvényi védelem mindenkinek aki a támadóval (bármilyen típusú) szemben kiszolgáltatottság helyzetben van (legyen az nő, idős, gyerek, rokkant vagy beteg).

(Bár nem vagyok benne biztos, hogy ez jelenleg nincs így, viszont akkor nem értem, hogy mi a probléma.)

23: értem amit hosszasan felvázoltál, de nem is arról beszélek, és nem is arról szól, hogy a nők jogait érvényesítsük, hogy tököt növesszünk nekik, vagy valami. Hanem hogy mondjuk ki: a történelem folyamén voltak férfias nők, akik ki tudtak teljesedni, akik elismerést kaptak, és nekik is a kitartásukon múlott, az erejükön, és a többi? Akik nem férfiasak? Nagyobb arányban gyengébbek, és nem elsősorban ez, hanem a nem veszünk erről tudomást, teszi őket kiszolgáltatottabbá. Így a többi volt az, aki ha elismerést akart, akkor ki kellett használnia más utakat, amiket nem is akart. Mert egy férfi hátán felkapaszkodva, könnyebb volt.

Azonkívül igen, szerintem van valami köze a nemünknek ahhoz, hogy milyen szakmát választunk. De teljesen érdektelen. Mert nem válhat, ezért nem is vélt a természet törvényévé, az, hogy óvónőnek kell és hasonlónak mennie szükségszerűen annak ki nő, és építésznek annak aki férfi. Nyílván meg lehet különböztetni a nehezebb, erőkifejtős munkákat, és a könnyebb vagy szellemi munkákat, csak a modernizációban egyébként hangsúlytalan.

A szakmák legtöbbje, főleg manapság univerzális. És több válik azzá, az újabbak pedig már teljesen azok. Azokban való érvényesülés a jövőben való érvényesülés. Elsősorban érdemes abban gondolkodni, hogy a gyengéket rá lehet-e venni, hogy érvényesüljenek? Szerintem rá, csak jobb helyen nem kiszolgáltatják őket, hanem segítik.