Miert vannak kiakadva ezen a férfiak hogy számomra ez "red flag?"

#47 Én a 46-os vagyok, erre reagálnék. Én pl szinte sosem úgy ismerkedtem, hogy az céltudatosan párkeresésre megy ki. Van egy igen széles baráti-haveri társaságom, összeülünk jó sokan, van aki hozza néhány olyan barátját, akit nem feltétlenül ismer mindenki a társaságon belül. És beszélgetünk mindenféle dologról, teljesen kötetlenül, és igen, szóba jön a politika. És itt már hamarabb tudod a másik politikai véleményét, politikávál kapcsolatos attitűdjét, mint hogy az felmerüljön, hogy hm, jó lenne egy randi.

De én pl egy rövid időszakban társkeresőztem, és én ott már az adatlapon nyilvánvalóvá tettem azokat a dolgokat, amik szerintem kardinális kérdések hosszútávon. És az értékrend is ilyen, az meg meghatározza a politikai álláspontot. Egy kapcsolatban meg azért elég releváns, hogy a nagyon alap értékek, érdeklődés passzoljon valamennyire, főleg azok a dolgok, amikben nincs kompromisszum, vagy ez, vagy az van. Tehát nálam nem jön szóba, aki élből utálja a melegeket, sőt, homofób megnyilvánulásai vannak, mert sok olyan barátom van, aki érintett, és ha a párom, akkor nyilván együtt lógunk egymás társaságával is. De az se jöhet szóba, aki irtózik a rágcsálóktól annyira, hogy ha összeköltözés lenne, akkor nem lehetne mondjuk egy hörcsögünk, vagy bármi.

(52 vagyok)

#53 De ez nem ilyen egyszerű, hogy márpedig semmi helye a magánéletben. Nyilván nem az első randin hozod szóba, pláne, ha mondjuk megismerted tinderről, vagy valami olyan körülmények között, hogy egy büdös szót nem beszéltetek kb semmi tartalmasról, hogy na te melyik pártra szavazol. Meg alapból nem ilyen vonalon beszél az ember a politikáról, legalábbis a baráti társaságomban ez nem így működik. Történik valami, mit tudom én, szélsőséges példa, a tv-ben bemondják, hogy hú de fasza, hogy Ugandában kivégzik a bubukat, és ez mondjuk szóba jön egy baráti beszélgetésben. Az, hogy erre ki-mit-hogyan reagál elmond dolgokat arról, hogy bizonyos politikai kérdésekben mi az álláspontja. És egyszerűen nem tudod ignorálni a politikát, mert a helyzet hatással van arra, hogy mennyit ér a fizud, arról meg óhatatlanul beszélgetsz, pláne, ha együtt élsz valakivel.

Az meg, hogy ki milyen mélységben dumál a politikáról az már megint más kérdés. Van, aki szeret erről dumálni, nem mérgezi az életét, hogy erről van szó, mert érdeklődési körét lefedi. És akkor megint ott vagyunk, hogy közös érdeklődés, szellemi társ, stb. Én speciel szeretek politikáról beszélni megfelelő minőségben, ezért azt gondolom, hogy valószínűleg nincs semmi keresnivalónk egymásnál egy olyan emberrel, akivel ez nem működik.

Mondjuk azt megjegyezném, hogy én eddig azt tapasztaltam, a saját családomban is, hogy aki ki akarja zárni a politikát a beszélgetéseiből, de úgy teljesen, hogy soha, és tabu, az vagy nem tájékozódik érdemben, vagy elfogadhatatlannak, felvállalhatatlannak tartja a saját véleményét, vagy nincs meg a megfelelő vita- és érvkultúra erre a beszélgetésben vagy az ezt kerülő emberben, vagy annak környezetében.

És ha urambocsá, valamiben nem egyezik a véleményetek, akkor rögtön meg kell szakítani a kapcsolatot az illetővel. Értem.

Azt hittem, a felnőtt élet azzal is jár, hogy képes vagyok másokat tolerálni és a páromat is elfogadom a “hibáival” együtt (bár elég szánalmas valakit hibásnak titutálni csak azért, mert egy másik pártot tart jobbnak, azzal együtt is valószínűleg nem tökéletesnek - mondom ezt oldaltól függetlenül. Ez pont az a gondolkodás, amitől oly sokan halálosan felháborodnak meg ami egyébként komoly szinten csúnya dolgokat okozott már a történelemben)