A jobboldaliak, beleértve Márki-Zay táborát, miért gondolják azt, hogy akinek a jövedelme átlagos, átlag alatti vagy enyhén átlag feletti, az lusta és nem dolgozik?
Bármely szociális kezdeményezés esetén a jobboldal - beleértve Márki-Zay Péter táborát - folyamatosan előhúzza azt a demagóg és ostoba kártyát, hogy aki nem gazdag, az automatikus lusta és nem dolgozik.
Amellett, hogy világnézetük hamis, a nagy szociális szolgáltatások, közszolgáltatások nem csak az átlagos és alacsonyabb jövedelmű emberek, hanem a társadalom egészének javára válnak (lásd díjmentes továbbtanulás, ami a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb eleme).
#50: "Ezt az összeget a 4. fizetésemelésemnel kapom, 3 ev alatt. Szerinted kapnék csak én külön?"
Látod, a kishitűség beszél belőled. Még odáig sem jutsz el, hogy elkezdj a főnököd fejével gondolkodni és ennek tükrében érveket felsorakoztatni, hogy ha bemész hozzá, hogy miért kéne neked fizetésemelés.
A legnagyobb ellenségeid nem a feletteseid, hanem a veled egy szinten lévő kollégáid, akik csak várják a sült galambot, csak várnak a csodára, hogy valaki megoldja helyettük, nekik semmit ne kelljen csinálni. Vagy csinálja meg más helyettük, ne ők. Vagy legalább ne ők legyenek az elsők, akik kezdeményezik. Magyarul KERÜLIK A KOCKÁZATOT.
A szocialistáknak igazuk van, a kapitalisták kamuznak. A közösség érdekérvényesítő ereje mindig erősebb, mint az egyéné, ráadásul több ember számára előnyös. Ez a kapcsik egyik legnagyobb kamuja, hogy a dolgozók ne szerveződjenek, hanem maguk próbálkozzanak, miközben az egyéni próbálkozások nagy részét visszautasítják, a közösségi fellépéssel viszont a tömegek követelései kivívhatók.
"A saját érdekükért kiállni lusták", most még igen, ebben az elcseszett kapitalizmusban, ahol az sulykolják nekik, hogy legyenek individualisták. De ezt majd kinövik, és rájönnek, hogy a közösségi fellépés sokkal hatékonyabb.
A jobboldal nem ad szabadságot az embereknek, mivel a dolgozók ne résztulajdonosaik a munkahelyeiknek, életük jelentős részében így nincs beleszólásuk sorsuk irányításába, a céges dirigizmus korlátai között élnek. A szocialista szövetkezetek azonban már a közvetlen demokráciát ültetik a gyakorlatba, a dolgozók résztulajdonosaik saját munkahelyeiknek, így lehetőségük nyílik napi szinten megélni és gyakorolni a demokráciát.
"miközben amúgy is érett volna egy fizetésemelés", ismét jobber kamu, semmilyen fizetésemelés nem érett, különben nem kellett volna sztrájkolniuk, hanem sztrájk nélkül megkapják.
Majd újabb hazug önellentmondásba bonyolódtál: ha a "tehetséges, "szorgalmas" dolgozó többet is ki tudna alkudni, mint amit a győztes szakszervezet elért, akkor ezen felül megkaphatják, hiszen a szakszervezetek nem egységes fizetést, hanem egységes arányú fizetésemeléseket vívnak ki. Ettől a dolgozók fizetése továbbra is differenciált, tehát aki "tehetséges" meg "szorgalmas", az ezen felül is kialkudhat magasabb fizetést, ezt nem zárja ki a szakszervezet sikere. Ha nem kaptak fizetésemelést, az megint csak engem támaszt alá, a munkáltatók tojnak a tehetségre meg a szorgalomra, és a tehetséges, szorgalmas dolgozók fizetésemelését is a szakszervezet vívta ki. Tehát a szakszervezet elősegíti a tehetséges, szorgalmas dolgozók fizetésemelését is.
Egyébként pont nem azt látom a munkahelyeken, hogy a tehetségesek és a szorgalmasok vannak megbecsülve, sőt, a csendben munkáját végző dolgozók vannak legjobban lenézve, mert a munkájukkal foglalkoznak, és nem networkingelnek, nekik nincs idejük smúzolni, kapcsolatokat építeni és a vezetőknek benyalni. Pont a csendes élmunkások azok, akik nincsenek megbecsülve, akik a feltűnősködés helyett csendben teszik a munkájukat, helyettük a konyhában meg a meetingeken vihorászó, smúzoló léhűtők, akik munka helyett kapcsolatépítéssel foglalkoznak, pont ők a vezetők kiskedvencei. Jól dolgozót egyébként is ritkán léptetnek elő, mert akkor ki végezné el a napi munkát? Pont a léhűtőket szokták előléptetni. A csendes melósokat, a csendes élmunkásokat, akik a munkával foglalkoznak a recognition helyett, pont őket emelik fel a szakszervezetek, és vívják ki számukra azt az elismerést, amit a napi munkájukkal, kapcsolatépítés híján, nem kapnak meg.
Nálad nem számítanak a tehetségek. Nálad csak a leggazdagabbak számítanak. Ahogy az is egy hazugság, hogy az emberek a fizetésüket cigire pazarolnák, így ne akarjanak semmilyen igazságosabb elosztást. A felnőttek egynegyede dohányzik, de megoszkott jobboldali lózung, hogy utálják az embereket, társadalom-ellenesek, emberiszonyuk van, és démonizálják őket mindenféle marhaságokkal. Az emberek elsöprő többsége nem fogyaszt dohányterméket, és aki fogyaszt, annak is joga van igazságos részt kapnia az általa kitermelt jövedelemből. De bármilyen kezdeményezés felmerül, a jobboldal mindig előjön emberellenes dogmáival, nehogy véletlenül a tömegeknek jobb legyen, és jönnek ezekkel az embereket démonizáló hülyeségekkel, hogy az emberek többsége lusta meg cigire kötik el a pénzüket... -.-
Dánia jó példa, ahol az állam a magánszektor fizetéseinek 70%-át közvetlenül állta tavaly, így védelmezve meg a munkahelyeket. A leggazdagabbakat jól megadóztatják, így akkora a költségvetés, hogy mindig tudnak elegendő forrást biztosítani az éppen aktuális probléma megoldására, tavaly például a munkahelyek megvédelmezésére tudtak koncentrálni. Ha jön egy válság, az egész társadalom, beleértve a magáncégeket is, csak egy nagy, erős, jóléti, szociális államba tud kapaszkodni. Ha jön egy válság, még a magáncégek is az államhoz mennek mentőcsomagét kuncsorogni. Így meg is bukott a jobboldali koncepció, a kis állam koncepciója meg is bukott, a nagy államok, az erős, jóléti, szociális államok jelentősége és fontossága igazolódott be. A leggazdagabbakat jól meg kell adóztatni, így egy akkora költségvetést fent lehet tartani, amelyből mindig lehet elegendő erőforrást az éppen aktuális problémára átcsoportosítani. Mivel egy válság bármikor, gyakorlatilag egyik pillanatól a másikra, ezért fontos, hogy eleve ez a szociális modell működjön, és ne az utolsó utáni pillanatokban kelljen kapkodni. Hogy a határokat nem zárták le időben, jelzi viszont, hogy sok buta kapitalista beidegződéstől kell még megszabadulnunk, és a jövőben a rövid-távú, pillanatnyi haszonhajkurászás helyett a társadalom egészének hosszú távú érdekeit kell figyelembe venni.
#52: "A közösség érdekérvényesítő ereje mindig erősebb, mint az egyéné, ráadásul több ember számára előnyös."
Ezt senki nem tagadta. Itt arról volt szó, hogy senki ne bábáskodjon ÖNHATALMÚLAG ÉS ÖNJELÖLTEN mások felett.
Majd az egyének szerveződnek, ha akarnak. Bizonyos célok mentén. Majd ha a cél elérésre kerül, akkor feloszlanak. Utána megint szerveződnek más célok mentén. Aztán ha azt is elérik, akkor újra feloszlanak.
Igaz, ehhez, felnőttként és FELELŐSSÉGTELJESEN gondolkodó, gondolkodni képes emberek kellenek.
Amíg ott tartunk, hogy tömegeknek megerőltető döntést hozni vagy megmozdulni és teljes mértékben kiszervezik az életüket, addig valóban egyetértek veled, hogy majdnem mindegy, hogy politikusok vagy a gazdasági szereplők élősködnek rajtuk.
De csak MAJDNEM, mert van egy nagy különbség a kettő között. A politikusnak korlátlan pénze van, mert mindig tud kivetni adót és az államcsőd is inkább szimbolikus, mintsem valódi csőd.
Eközben a gazdasági szereplő lehet bármekkora nagyhatalom, a saját pénzét égeti, az pedig jobban fáj, mint mikor olyan pénzt égetsz, amit te csak átcsatornázol az egyik csoporttól a másik csoporthoz.
"most még igen, ebben az elcseszett kapitalizmusban, ahol az sulykolják nekik, hogy legyenek individualisták."
Azt nem akarod te sem megérteni, hogy egyoldalon állunk, csak más módszerekben hiszünk.
Te abban hiszel, hogy egy önjelölt vízfej majd megoldja a problémát, mert képviseli a tömeget, én meg abban, hogy egy önjelölt vízfej ugyanúgy a saját és holdudvara érdekét fogja képviselni, csak beáll egy felesleges szereplőként a munkáltató és a munkavállaló közé.
Az individualizmust meg hogy említetted, azzal is az a legnagyobb baj, mint azzal, mikor a disznók elé gyöngyöt szórsz. A tömeg nem tud mit kezdeni vele, a hatalmon lévőknek meg (akinek a szócsöve sokfelé eljut) pedig soha nem érdeke, hogy tudjon mit kezdeni vele a tömeg, mert azzal önmaga létének szükségességét vonná kétségbe.
Egyfajta kamikaze, "önmaga funkcióját megszüntető" politikusi gárda kéne, azok is nem 3/2-addal, hanem 3 harmaddal és akkor ELMÉLETBEN lehetne valamit lendíteni ebbe az irányba.
De addig mindig eljön az a pont, amikor a langyosodó kád vízhez engedünk egy kis forrót, mert kint hideg van.
Azt sem akarod belátni, hogy itt nem baloldal meg jobboldal meg középoldal meg bármilyen oldal van. Itt a politikus mindig a társadalom tükörképe.
Ahol a nép többsége önálló, felelősségteljes, gondolkodó ember, aki TESZ a saját boldogulásáért, ott a politikusok élettere minimálisra szűkül. Lényegtelen is, hogy ki van hatalmon, a politika funkciója a közrend, tűzoltóság, egészségügy meg a közszolgáltatások fenntartása.
Ahol viszont a nép többsége sosem akar felnőni, ahol nem akar felelősséget vállalni a tetteiért és tanulni meg fejlődni sem, az élethosszig tanulás egyenesen brr... legyen valami papírja aztán jóvanazúgy' ide neki a tingli-tangli munkát meg utána a GARANTÁLT ezt meg azt, majd a végén a GARANTÁLT nyugdíjat.
"A jobboldal nem ad szabadságot az embereknek, mivel a dolgozók ne résztulajdonosaik a munkahelyeiknek"
Mi tart vissza, hogy amit most cigarettára, autóra, nyaralásra meg egyéb NÉLKÜLÖZHETŐ dolgokra költesz azt félretedd és ne csak a számládon parkoltasd, hanem mondjuk a céged részvényeiből vásárolj?
Ja, hogy nem tudtad? Mi tart vissza, hogy egy Google keresést csinálj, hogyan vehetnél töredék részvényt, mondjuk akár 10 000 vagy 50 000 Ft-ból? Ja, a lustaság és az, hogy ha a sült galamb a szádba repül sem elég, rágja is meg magát...
"nincs beleszólásuk sorsuk irányításába"
A sorsa irányítása az egyetlen, amibe mindenkinek van beleszólása. Még a legmélyebben lévő hajléktalannak is, hogy az összekéregetett pénzt mire költi el. Egyszer beszélgess el egy értelmesebbel vagy inkább egy punkkal, hogy úgy nagyságrendileg mennyit lehet egy nap alatt pár óra kéregetéssel összeszedni a belvárosban és meg fogsz döbbenni. De azért nehogy hirtelen felmondj a munkahelyeden.
" A csendes melósokat, a csendes élmunkásokat, akik a munkával foglalkoznak a recognition helyett, pont őket emelik fel a szakszervezetek, és vívják ki számukra azt az elismerést, amit a napi munkájukkal, kapcsolatépítés híján, nem kapnak meg."
Akkor mégegyszer... Amit te szakszervezeti rendszernek hívsz az kétféleképpen valósulhatna meg Magyarországon a magyar GDP-vel és a magyar mentalitással.
1. Ha jól végzik a dolgukat, akkor ténylegesen összecsomagol a cég és elmegy, vagy gépesít vagy leépít. Miért? Mert HA VÉRT PISÁLSZ SEM FOGSZ TUDNI OSZTRÁK FIZETÉST KAPNI. Illetve igen, csak a vásárlóértéke lesz jóval alacsonyabb, mert csak elszállt infláció árán fogod megkapni. Figyeld meg az elkövetkezendő éveket. Akárki fog nyerni, meredeken emelkedni fognak a fizetések, de az árak is...
Ez olyan, mintha a szegény gyerek szülei azt ígérnék, hogy ha jól tanul, akkor ő is kap majd egy Bugattit a születésnapjára. Van egy keret, amíg lehet nyújtózkodni, illetve eladósodni, de az meg hosszútávon üt vissza.
2. Ha ugyanez a magyar mentalitás átül rá, akkor lesz egy nesze semmi, fogd meg jól vízfej tele pont olyan léhűtő önmenedzselő s...ggfejekkel, akikről beszélsz, hogy azok a főnök kedvencei és azok kapják a könnyű munkát, fizetésemelést, elismerést, stb.
"Dánia jó példa, ahol az állam a magánszektor fizetéseinek 70%-át közvetlenül állta tavaly, így védelmezve meg a munkahelyeket."
Dániában 67000 dollár az egy főre jutó GDP, itthon 18000 dollár. Ez már önmagában közel NÉGYSZERES többletet jelent.
És ha még azt is figyelembe veszed, hogy az alapszükségleteket a magyar átlag is bőven fedezi, akkor arra is rájössz, hogy ott már a luxusrészből megy a nagy szolidaritás...
Egy iPhone 13 árának te is szívesebben szolgáltatnád be a felét az államkasszába, ha az 1 éve vásárolt iPhone 12 még bőven jó és legfeljebb majd jövőre veszed meg az iPhone 14-et. Főleg ha raknak mögé egy jó kis balliberális propagandát, hogy ez a pénz olyan hasznos célokra megy, minthogy szegény xy rászoruló ingyen tanulhasson, mint azt a pénzt, ami ha kétszer ennyi lenne is megtalálnád neki a helyet.
A szolidaritásnak mindig fontos ELŐfeltétele az általános JÓLÉT.
A másik fontos tényező a dologban, hogy csak az egyik irányba húz a gravitáció, a másik irányba már kínkeservesen, lassan lehet csak haladni és az eredmény is kétséges.
Történetesen nagyon könnyű valakit kiábrándítani, hogy a pénze, amit ő jó és pozitív célokra szánt az valójában élősködők martaléka lett, miközben ő lehet, hogy sikeres, de a lemondást, a küzdelmet, amit azért tett, hogy sikeres legyen SAJÁT ERŐBŐL, azt senki nem látja, csak a jégyhegy csúcsára irigykednek meg egyenesen tartják a markukat. Vagy aki örökölt is csak azt látják, hogy neki megszületni volt nehéz, azt már senki nem látja, hogy esetleg emiatt sosem látta az apját, aki korán meghalt mert hajtott a családért és rengeteget stresszelt vagy börtönbe került és bár elkövetett akármit, de akkor is az apja, aki hozzá mindig jó volt.
Ezek után joggal gyűlik benne a harag, amikor azt látja, hogy az egyik alapítvány dől be a másik után hűtlen kezelés miatt és az adományok nem a megfelelő embereknek mennek, amikor azt látja, hogy a hajléktalanellátók ott állnak üresen, mert annyi "szigorú" feltételeik vannak, hogy nem lehet bemenni részegen meg az ingyenes tüdőszűrő meg hogy ott benn tartson be olyan betarthatatlan házirendet, hogy ne zajongjon, hagyja pihenni a többieket, a szociális munkást ne fogdossa, akkor se, ha fiatal lány és ne lopjon a többiektől. Eközben az ilyen állami pénzen fenntartott intézményekből kizárt söpredékek olyasmiket terjesztve kéregetnek, hogy a hajléktalanszállón milyen embertelen körülmények uralkodnak.
Volt már akit elvittem hajléktalanellátóba, én, a gonosz kapitalista... Én, az önző, másokat lenéző... Csak tudod érdekes, hogy a közel 20-30 csöves, akivel kapcsolatba kerültem annyira, hogy váltottunk néhány értelmes mondatot, azok közül valahogy 3-an jöttek el velem, akiből 2-t sikerült elhelyezni, mert a harmadik közölte félúton, hogy nem tudja hogy mondja el, de hát ő így igazából nem is csöves, csak a nevelőapja miatt utál otthon lenni, mert állandóan b..sztatja, hogy ne xboxozzon, hanem menjen el dolgozni, de ha így is úgy is visszaintegrálják a társadalomba, akkor ő inkább visszaintegrálódik maga, mert amúgy sem szeret idegen helyen aludni. Erről ennyit...
"A leggazdagabbakat jól meg kell adóztatni, így egy akkora költségvetést fent lehet tartani, amelyből mindig lehet elegendő erőforrást az éppen aktuális problémára átcsoportosítani."
Azt nem értem nálad, hogy ha ennyire fanatikusan ezt tartod jó ötletnek, akkor nem lenne egyszerűbb egy eleve gazdag-adóztató nyugati országba költözni? Mi az, ami itthon tart, ebben a rothadó pöcegödörben, ahol 3x egymás után megválasztották a csúnya-kapitalista Fideszt?
Egyébként az az érdekes még, hogy a legjobban mindig azok kampányolnak a gazdagok adóztatása mellett, akik tudják, vagy legalábbis a lelkük mélyén sejtik, hogy ők sose lesznek gazdagok, így konstans és következetesen egy olyan csoportot támadnak,
- ami kellően heterogén ahhoz, hogy ne lehessen rásütni rasszizmust vagy bármi egyéb fix ideológiát.
- megváltoztatható és cserélődnek is a benne lévő személyek.
- kellően relatív ahhoz, hogy bármilyen közegbe kerülsz, ki lehessen magyarázni, hogy igazából a fölötte lévőkre gondolsz, nem rá, meg hát őt te becsületes gazdagnak tartod.
- ráadásul minél inkább felfelé mész a piramisban, annál inkább szűkül, így a többséggel mindig egy halmazban leszel, így úgy tűnhet, mintha az ő kéretlen szócsövük lennél, amit te is megfogalmaztál többször, hogy a többségnek ez lenne az érdeke.
Tehát az egyik legjobb pozíció. Úgy támadni egy csoportot, hogy tudod, hogy a szabad ki-be járás miatt bármikor lehetnél a tagja, de mindig van erre is egy előre gyártott klisécsomagod, hogy te túl becsületes vagy meg túl szorgalmas és nem önmenedzselsz meg lottószelvényt sem veszel, de amúgy ha nyernél te azt is elosztogatnád a szegények között.
Csak azt nem veszed észre, hogy azokban az emberekben, akikben emiatt látszólagos szimpátiát keltesz, azok többsége mindenkinek helyeselni fog, mert a többség nem akar konfrontálódni meg vitatkozni (főleg nem az életben, szemtől szemben), de akkor látod meg igazán, hogy kik is valójában, amikor rájössz, hogy ők is a saját pecsenyéjüket sütögetik és ha lehetőségük adódik, akkor bárkit eltaposnak.
A lehetőség alatt pedig azt értem, amikor egy akkora ugrás adódik, ahol egyszerre teljesül az, hogy sem a komfortzónájából nem kell kilépni (mert ha fosik mondjuk országot váltani vagy elvállalni egy nagyobb felelősséggel járó pozíciót, akkor előszeretettel költ hozzá olyan történetet, hogy ő nem akar, az nem az ő világa ez az irodai bájolgás, közben meg csak attól fél, hogy nem állja meg a helyét és onnan visszaesni sokkal cikibb) vagy hogy ő azért nem akar kisfőnök lenni, mert ő mennyire lojális a kollégákhoz és nem tudna kirúgni valakit azért, mert nem dolgozik, közben meg pontosan tudja, hogy azért, mert annyi mindent tudnak egymásról a kollégákkal, hogy nem tudna tekintélyt parancsolni meg barátságok mennének tönkre és egyébként is annyit kéne adminisztrálni meg akkor mindig mindenki helyett neki beugrani, amikor beteget jelent az utolsó pillanatban.
Ne nekem higgy, hanem a saját szemednek. Csak ne a felszínt nézd, hanem nézz mélyebbre is, vizsgáld meg jobban akár a közvetlen környezetedet.
A szakszervezet nem egy vízfej. Nem bábáskodik. Az év jelentős részében egy alvó szervezet, évente egyszer van bér- és bónusztárgyalás. Év közben is aktív, ha bármelyik dolgozóval szemben valamilyen méltánytalanság történt, emellett - legalábbis nálunk - a dolgozók értékelik a vezetők munkáját, és lehetőség van arra, hogy a rosszul teljesítő vezetőket leváltassuk. De ez ritkán fordul már elő, pont azért, mert a vezetők érdekeltek abban, hogy emberségesen viselkedjenek, különben le lesznek váltva (azelőtt ez nem volt így).
Nincs vízfej. Az egyén abban állapodik meg a munkáltatóval, amiben akar. A szakszervezet kollektív eredményeket ér el, ami mindannyiunknak jó. Ha valaki ennél is többet ki tud magának csikarni, az nincs megtiltva. Nincs bábáskodás. Nem egyenszerződések vannak. Kollektív eredmények vannak, de ha valaki ezen felül még ki tud csikarni magának valamit, nincs megtiltva.
A másik példa, ott van a home office. Heti két nap igénybe vehetik a dolgozók. Van, aki igénybe veszi, van, aki nem. Van, aki egy napot vesz igénybe, van, aki kettőt. A kollektív eredményeket kell kivívni, onnantól kezdve nincs megtiltva, hogy te hogy és mennyire élsz a lehetőségeiddel. A kivívott fizetésemelés is egy alap, ami mindenkinek jár. Ettől még aki többet is ki tud csikarni, ezen felül kicsikarhat.
"Mi tart vissza, hogy amit most cigarettára, autóra, nyaralásra meg egyéb NÉLKÜLÖZHETŐ dolgokra költesz azt félretedd és ne csak a számládon parkoltasd, hanem mondjuk a céged részvényeiből vásárolj?"
Nyilván jó, ha az ember értelmes dolgokra költi a pénzét, és hatékonyan költi a pénzét, de ennek nincs köze ahhoz, hogy az igazságos jussát meg kell kapnia mindenkinek a munkájáért.
"Dániában 67000 dollár az egy főre jutó GDP, itthon 18000 dollár. Ez már önmagában közel NÉGYSZERES többletet jelent."
Nem is állítottam, hogy Dánia-szintű jólétet lehet Magyarországon csinálni. Jóval alacsonyabb szinten, de ugyanazt a szemléletet lehet alkalmazni. Kevesebb pénzből, alacsonyabb szinten, de tudna működni.
"Történetesen nagyon könnyű valakit kiábrándítani, hogy a pénze, amit ő jó és pozitív célokra szánt az valójában élősködők martaléka lett"
Na ez az, amire a kérdésemmel is utaltam fent, hogy miért gondolod azt, hogy mindenki élősködő, aki vesztese az elsődleges jövedelemeloszlásnak? Olvastam a hajléktalanos anekdotát is, nyilván vannak ilyenek. De te úgy teszel, mintha a társadalom csak ilyenekből állna, miközben milliók dolgoznak teljesen átlagos vagy átlag alatti fizetésért. Akik nem hajléktalanok, nem élősködők, hanem egyszerűen átlagos jövedelmű emberek, akik rendesen dolgoznak. Persze, lehet cinikusan azt mondani, hogy mi gátolta meg őket abban, hogy meggazdagodjanak. Addig örüljünk, amíg vannak kötelességtudó, hivatásszerető emberek, akik bármilyen rossz munkakörülmény ellenére megmaradnak ápolóknak, rendőröknek, mentősöknek, óvónőknek stb. Az a szerencse, hogy maradnak a helyükön. Éppen ezért kellene őket sokkal jobban megbecsülni, mert bizony nagyon sok ember van, akinek a fizetése nem tükrözi munkájának társadalmi fontosságát. És téves az az elgondolás, hogy akiknek érdekében áll egy szociális kormányzás, azok mind tehetetlen, léha, lusta, nem dolgozó, élősködő, markát tartó emberek. Ez nem igaz. Többségük keményen dolgozó ember, akik egyszerűen a vesztesei az elsődleges elosztásnak, és erre jön gyakran az a hazug válasz, hogy az igazságosság az csak a lustáknak jó. Ezzel szemben az igazságosság nagyon is érdekében áll a lakosság elsöprő többségének.
"Azt nem értem nálad, hogy ha ennyire fanatikusan ezt tartod jó ötletnek, akkor nem lenne egyszerűbb egy eleve gazdag-adóztató nyugati országba költözni?"
Félig Ausztriában vagyok, bár a covid miatt tavaly tavasz óta Budapestről dolgozok. Elsősorban a szemléletbeli különbségek nagyok. Pedig egy csomó kezdeményezés Magyarországon is működhetne, de Magyarországon már olyan szinten át van mosva az emberek agya, hogy ha bármilyen javaslat felmerül, ami az érdekükben állna, simán elhiszik, hogy az csak a csöveseknek lenne jó, miközben nekik éppúgy érdekükben állna.
"ráadásul minél inkább felfelé mész a piramisban, annál inkább szűkül"
Ez így van, éppen ezért nem igaz, hogy aki csak akar, gazdag lehet, mert a többség sosem kerül fel a piramis felsőbb, szűkebb régióiba. Ami nem azt jelenti, hogy lusta és nem érdemelne többet.
"a többség nem akar konfrontálódni meg vitatkozni (főleg nem az életben, szemtől szemben)"
Ez így van, pont ezért van szüksége sok embernek közös érdekérvényesítésre, mert hiába tehetséges vagy csak szimplán dolgozik sokat, nem fogja felemelni a szavát, nem fog kockáztatni, de ez nem azt jelenti, hogy ő lusta lenne és nem dolgozna. Hanem egyszerűen nem elég bátor, nem elég erős ehhez, de ettől ők nem léhűtők és élősködők. Ezért nem igaz az, hogy bárki lehet gazdag, mert az ehhez szükséges mentalitás a legtöbb emberből hiányzik. De ez nem azt jelenti, hogy ők ne érdemelnének többet, ne dolgoznának sokat, és élősködők lennének.
"A másik példa, ott van a home office. Heti két nap igénybe vehetik a dolgozók. Van, aki igénybe veszi, van, aki nem. Van, aki egy napot vesz igénybe, van, aki kettőt. A kollektív eredményeket kell kivívni, onnantól kezdve nincs megtiltva, hogy te hogy és mennyire élsz a lehetőségeiddel."
Na látod, ez jó példa arra, hogy "közös lónak túrós a háta".
1. Van a dolgozóknak egy csoportja, aki sose menne home officeba, mert szeret szocializálódni, vagy azért, mert amúgy is izolált élete van, de amúgy meg ránézésre nem barátkozik senkivel, de azt csak a legközelebbiek tudják, hogy belül mi zajlik benne, hogy magányos, a munkahely jelenti neki az egyetlen emberi kapcsolatot.
2. Van a többség, aki igazából a szükséges minimumot teljesíti, lényegtelen, hogy home office vagy iroda, mindenhol megtalálja a maga számítását.
3. Van, aki élvezi a home office-t, de időként azért jó, ha találkozik a kollégákkal.
4. Van, aki legszívesebben mindig home officeban dolgozna.
A szakszervezet kivív heti 2 napot. Ez úgy csapódik le, hogy
Az 1-es csoport ugyanúgy bejár, viszont a szociális típusokban hamar erős klikkesedés alakul ki, mert sokan otthon maradnak.
A 2-es csoport arra használja a home officet, hogy elbliccelje a munkát.
A 3-as csoport megszívta, mert csoportba tömörülve, szövetkezve másokkal elérhette volna, hogy a cég engedélyezze bizonyos embereknek a teljes home office-t, de az 1-es csoport nem fog szövetkezni vele, mert azzal jön, hogy érje be azzal a 2 nappal, örüljön, hogy ez is van, a vezetőség pedig az egyéni alkut lesöpri a 2-es csoporttal való példálózással és így esélye sincs bizonyítani, hogy ő home office-ban még hatékonyabb is, mint az irodában. A 4-es csoport tagjai pedig szintén megszívták, ráadásul őket egy kalap alá fogják venni az 1-es csoport introvertált, de emberi kapcsolatokra éhező tagjaival és akár még munkahelyi pszichológust is javasolnak nekik, mondván: nem egészséges az ilyen fokú izoláció és be akarják nekik magyarázni, hogy lelki bajaik vannak, csak maguknak se vallják be.
Szóval lényegében a szakszervezet kialkudott egy kompromisszumos megoldást, de ezzel együtt ki is fogta a szelet az egyéni alkuk vitorlájából.
"A kivívott fizetésemelés is egy alap, ami mindenkinek jár. Ettől még aki többet is ki tud csikarni"
Nagyon jól tudod, hogy az alku legfontosabb mozzanata, hogy ki mond árat először és az adott összegből milyen lépcsőkkel indulunk.
Ahhoz pedig ugyancsak nem kell matematikusnak lenni, hogy minél több embernek KELL fizetésemelést adni, annál szűkmarkúbb lesz a cég. Az élelmes dolgozónak, aki tesz önmagáért és kockáztat, megadhat mondjuk 100 000 fizetésemelést, csak fogja be a pofáját (szebben fogalmazva ne reklámozza a többiknél, ezzel egyúttal a lojalitását is tesztelik a vezetőség felé), de ha az egész részlegnek emelni kell, akkor már a kezdeti tervezett 30 ezerből is 15 ezer lesz a végére és szívják is a fogukat.
Ez pedig ugyancsak elég lesz arra, hogy lenyugtassa egy időre a kedélyeket, így az egyén már ez után hiába megy be, a lehető legrosszabb időzítés, hiszen örüljön, hogy most kapott mindenki, ennyit tud kitermelni a cég, ez van, erre fognak hivatkozni, nincs alkualap. A munkavállalót a szakszervezethez irányítják, a szakszervezet pedig széttárja a kezét, hogy sajnos ennyit tudott kialkudni mindenkinek, közösen, ha ő egyénileg többet akar, menjen a vezetőséghez.
"de ennek nincs köze ahhoz, hogy az igazságos jussát meg kell kapnia mindenkinek a munkájáért."
Tekintve, hogy senki nem tart pisztolyt a fejedhez, hogy dolgozz, az igazságos az, amennyiért elvállalod a munkát és amennyit ki tudsz alkudni magadnak. Hiszen ha a munkád többet ér, akkor ha ott nem is adják meg, más majd örömmel megadja, örül is, hogy átcsábíthat egy jó embert a konkurenciától, ha viszont nem ér többet a munkád, akkor csak szektorális munkaerőhiányt fog előidézni, ha valaki kívülről belenyúl két ember alkujába.
Nézd meg milyen jól működik ez például a KATA-s egyéni vállalkozóknál. A korábban lenézett és alulfizetett szakmunkás réteg ma már annyit kér, amennyit nem szégyell és így is hónapokra előre be van táblázva még a covid ellenére is.
Vagy ott vannak a futárok...
A dolgozó motivált, mert havi fix 50 ezer + sallangokon felül minden bevétel a saját profitja, ezért maga osztja be a munkaidejét, ha sok pénzt akar, akkor hajt ezerrel, ha pedig nyaralni akar, senkitől nem kell kérelmezni akár 1 hónap szabadságot, a szabadságának csak a tűrésküszöbe szab határt, mert arra az időre nem termel profitot.
Mindenki megtalálja a work-life balance-ot. Ráadásul a dolgozó nem abban motivált a rugalmatlan környezet miatt, hogy SZABOTÁLJA a saját munkáját meg megtanulja, hogyan nyújtsa szét 8 órára, ami 5 óra alatt elvégezhető meg hogyan tegyen úgy, mintha dolgozna, mikor áll a munka, hanem növeli a hatékonyságát az összes lehetséges eszközzel, legyen az bérelhető bicikli vagy elektromos roller.
"Nem is állítottam, hogy Dánia-szintű jólétet lehet Magyarországon csinálni. Jóval alacsonyabb szinten, de ugyanazt a szemléletet lehet alkalmazni."
Mondom nem mindegy, hogy az iPhone cserét kell beáldozni, vagy azt, hogy 35 éves korod helyett csak 40 évesen fizeted ki a hiteleidet és leszel 0-n. Esetleg azt, hogy nem tudsz 3,6-os tejet venni vagy 2 hét helyett csak 1 hétre tudsz nyáron elmenni a Balatonra.
Utóbbiak azért sokkal érzékenyebben érintenek és emiatt kevésbé leszel szolidáris.
Ahogy az se mindegy, hogy azt látod, hogy bármilyen KÖRNYEZŐ országba mész, mindenki szegényebb, mint te vagy nagyjából azonos szinten van, tehát nincs okod panaszra, vagy azt látod, hogy a gazdag nyugati turisták kilóra megveszik a szórakozóhelyeken a lányokat meg terjed mindenhol, hogy "Hungary is so cheap" és a számodra mélyen zsebedbe nyúlós magánfogorvos a külföldi hírportálokon világelső olcsóság/minőség arányban. Nem beszélve a 10 évnél öregebb autó járműparkról, lassan már olyan csotrogányokkal járunk, amiket az EU-ból kitiltottak a klímavédelem jegyében... Mindezek tetejében pedig 2 percet sem vársz a villamosra és odamegy egy csövesbánat kéregetni tőled, aki 10000 Ft-os bérlettel utazik a húgyban és a mocsokban, őt meg ha felszáll meg se tudja büntetni senki, maximum leküldeni, majd felszáll a következőre. De előtted már amerikai-focisan sorfalat állnak, ha a metróba rohannál le, mert 30 másodpercen múlik, hogy 5 percet kell várnod a következőre és eléred-e a 30 percenként járó hévet munkába...
Úgyhogy nem, vannak dolgok, amik kevesebb pénzből azért nem tudnak működni, mert az a kevesebb pénz épp arra elég, hogy a Marlow-piramis alját megtöltse.
"Többségük keményen dolgozó ember, akik egyszerűen a vesztesei az elsődleges elosztásnak, és erre jön gyakran az a hazug válasz, hogy az igazságosság az csak a lustáknak jó. Ezzel szemben az igazságosság nagyon is érdekében áll a lakosság elsöprő többségének."
Ha mindenkinek jövedelmet emelsz, akkor vagy államilag szabályozod az árakat is (a szocializmusban ez már megbukott), vagy a piac beárazza, ami inflációt eredményez.
Ha valaki megoldja ezt a problémát, akkor közgazdasági Nobel-díjat fog kapni, de eddig még senkinek nem sikerült megoldást találni.
Amire te gondolsz szociális kormányzás alatt, attól ugyanúgy nem lesz jobb a szegényebbnek, csak nominálisan lesz több a fizetése, emiatt az ILLÚZIÓ lesz meg neki, de az árak is magasabbak lesznek.
Dániában és a többi példaországban azért élnek jobban, mert magasabb a GDP és mivel a dánok is ugyanolyan emberek, ugyanannyit esznek meg isznak és ugyanúgy használják a közműveket, fizetnek a lakhatásért, stb.
"Hála" a globalizációnak és a globális piacoknak ez egyre inkább összemosódik, aminek olyan országok a vesztesei, akik az EU átlag GDP alatt vannak és minél több a GDP, annál inkább a nyertesei.
De te ugyanúgy haszonélvezője vagy magyarként a harmadik világban lévő embertelen munkakörülményeknek, mert ezért van egy csomó megfizethető cuccod, ami hiába luxuscucc, ha ahhoz viszonyítod, hogy nagyszüleidnek még színestévéje meg vezetékes telefonja sem volt a te korodban, nem érzed luxusnak, hanem sokkal inkább alapnak és kevésnek érzed, mert te inkább viszonyítasz a nyugat-európai példaországaid lakóihoz, akiknek még több mindenük van ezekből.
"Félig Ausztriában vagyok, bár a covid miatt tavaly tavasz óta Budapestről dolgozok."
Akkor elsőkézből átérzed, hogy mennyivel jobb az osztrák fizetést itt Magyarországon elkölteni, mint ott kint.
"Ez így van, éppen ezért nem igaz, hogy aki csak akar, gazdag lehet, mert a többség sosem kerül fel a piramis felsőbb, szűkebb régióiba."
Van egy mondás, miszerint ha mindenki gazdag akarna lenni, akkor senki se lenne igazán gazdag. De szerencséjére a törekvő embereknek, a legtöbb ember eléggé híján van olyan tulajdonságoknak, mint
- következetesség
- kitartás
- akaraterő
- hosszútávú előretervezés
- szorgalom
- túlélő attitűd a kényelemorientáltsággal szemben
Illetve ha egyik-másik meg is van, de úgy összességében nincs meg mindegyik.
"De ez nem azt jelenti, hogy ők ne érdemelnének többet, ne dolgoznának sokat, és élősködők lennének."
De ettől még önmagukon kívül nem nagyon fog kiállni értük senki és megint elérkeztünk oda, hogy akiből sikeres politikus lesz, abban megvan ez a mentalitás, tehát kérdés, hogy mennyire hiteles a szájából, hogy ő majd képviseli azokat, akik nem tudják képviselni önmagukat.
Tekintve, hogy MINDEN politikusnak lételeme, hogy a potenciális szavazókat (ahhoz is fel kell ám kelni a fotelből, hogy elmenj szavazni) és azon belül is a potenciálisan veszélyes rétegeket lefedje, ha nem is támogajta őket, de ne bőszítse fel, mert egy kisebb, befolyásos csoport is meg tudja buktatni, vagy alá tudja aknázni.
Lényegében az egyik nem titkolja azt, hogy a társadalom egyenlőtlen, viszont kenegeti a sz..rt ott, hogyan rétegződnek a társadalmi rétegek, bagatellizálja a szerencse, marketing és ügyeskedés jelentőségét és magasztalja a szorgalom, tisztesség és tehetség jelentőségét. Pedig a valóság a kettő között van.
A másik viszont bort iszik és vizet prédikál, közben meg a háttérben megy a bűvészmutatvány és az illúziókeltés, hogy ha papíron kimutatjuk, hogy a gazdagot megadóztattuk, neked adómentes a jövedelmed és ezt meg azt vehetsz igénybe, bezzeg a gazdag nem, akkor neked milyen jó, téged támogatunk, nekünk te vagy a fontos, a dolgozó kisember.
Csak éppen a gazdag innentől belép az 1 dolláros klubba, mint Bill Gates és a többiek, csinál saját alapítványt, amibe nagy PR fogások közepette kilapátolja a céges nyereséget, így nem kell leadóznia, viszont ő dönti el, hogy milyen társadalmilag hasznos dologra menjen a pénz.
Így a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad, vagyis a politikus ki tudja mutatni számokban, hogy hány százalék az adókulcs bizonyos összegű fizetések felett, a kisemberek meg mennyire támogatva vannak, a kisembernek meg ez ugyanúgy elég, mint az itthoni MTV nézőnek az, hogy a migránskerítés megvéd a migránsoktól, az Alaptörvény az LMBTQ-tól, Orbán Viktor pedig Sorostól.
Csak az ideológia más, de a választók többsége ugyanolyan egyszerű és ugyanúgy nem foglalkozik a részletekkel.
Sőt, minél nagyobb a jólét (magas GDP), annál kevésbé foglalkozik bármivel is, éli autópilóta módban az életét. Lásd az átlag amerikai állampolgárt, csipegetik le a kártyájáról az ilyen-olyan díjakat, ő viszont amíg tud mit enni, van hol laknia, tud tankolni, tehát tudja finanszírozni az életét, addig nem igazán foglalkozik vele.
Ha jön egy válság, egy nagy pénzügyi tragédia, akkor leül és végignézi a számlatörténetet és rájön, hogy a sok kis 9 dollár meg 19 dollár meg 29 dollár valójában összességében havi 600 dollárt vitt el, amiből 450 dollárt simán meg lehet spórolni csak annyival, hogy lemondja, amit nem használ.
A kérdezőnek teljesen igaza van.
Baloldal tudja felemelni az országot.
Ha a gazdagokat támogatjuk akkor az a pénz nincs hatékonyan elköltve.
Minden nyugati fejlett országban többkulcsos adó van és többet adóznak a gazdagok.
Tőlünk nyugatabbra, ugye a "hanyatló" nyugatra kiment egy barátnőm nővére, mivel itthon nem jutott előrébb, eladóként dolgozott, hiába dolgozott 12 órát sokszor, a fizuja olyan kevés volt, hogy egy szobát tudott volna bérelni+kaja, rezsi és pont megél, aminek sok értelmét nem látta, mivel a teljes fizuja elment volna, tehát azért élt volna, hogy dolgozzon. Kiment Németországba, bérel egy 40 nm lakást egyedül (!), barátnőm mutatott képet, hát itt még egy 400 ezret kereső is örülne egy olyan albinak. Plusz mellette félre tud tenni, tud jövőt építeni és szépen megél, ja és hiába ott is "csak" egy kis hangya, mondta, hogy megbecsülik, kedvesek vele az emberek, jól beilleszkedett, nagyon jól érzi magát, nem akar már hazajönni, csak a családja hiányzik neki néha, de más nem, 2 éve van kint.
Ebből csak azt akarom kihozni, hogy ha valaki nem is agyontanult, igenis normális életre legyen joga, nem azt mondom, hogy évente Balira menjen, de az, hogy kifizet egy albit/vagy vesz hitelre egy lakást, normális ételt vesz (nem kaviárt és homárt, de nem is a tesco-s párizsit), félre tud tenni, ha kell valami (nadrág, cipő, új hűtő, mert elromlott, fogorvos), akkor nem spórol hónapokig ezekre, meg kölcsönkér, hanem simán kifizeti.
Persze, aki sokat tanult és nagyon ambíciózus, az éljen sokkal jobban, viszont ez lenne az a szint, amit minden embernek meg kéne kapnia, aki dolgozik. Nyilván aki lusta, lógós, az más, azt most ne keverjük ide. Ma Magyarországon a munkák nagytöbbsége 130-250 ezer forint közötti fizut ad, ez tény és ebből nem lehet megélni Budapesten (vidéken még rosszabb a helyzet, bár ott legalább, ha családi házban él, meg tud termelni dolgokat). Magyarország a nyugat összeszerelő műhelye, ezért ilyenek a bérek. Én 400 nettót keresek (+13. havi, néha bónusz, de ez max ilyen 100-200 ezer évente/két évente), párom kicsivel többet, ez az átlag fölött van, érdemi szülői segítség nélkül (illetéket kifizették nekem, ez volt 400 ezer, ennyit kaptam, illetve volt egy nagyszülői 1 milliós örökségem, amit elraktak nekem anno és azt kaptam meg, ami az akkori 21 milliós lakáshoz, ami egy másfeles panel volt, sajnos még másfél nm se volt, nyilván volt fundamenta megtakarításom, amit magamnak fizettem, sokat spóroltunk stb. így tudtuk megvenni, most már csak 2 millió hitel van rajta, ami nemsokára lejár, de továbblépni, újabb hitellel lehetne, hiszen hiába van mondjuk 4-5 millió megtakarításunk, ezzel nem fogsz 3 szobásba költözni. És úgy, hogy mi a lakást 7 millió személyi kölcsönre vettük a többit összespóroltuk, mivel tervben van, hogy kimegyünk, ezért nem vettünk igénybe állami támogatást, de 3 gyereket akkor se vállaltam volna be, még ezekre a fizetésekre sem, illetve nem éreztem volna előrébb magam, ha van 30 millió hitelem, de van egy sorházam Nagytarcsán mondjuk és közben tudod, ha bármikor kirúgnak akkor mi van? Nálunk nincs szülő, aki segítene, hogy jól van kicsikém, támogatom az életedet, 3-6 hónapig fizetem a hitelt, főzöm a kaját neked, addig találj melót. Szerintem nagyon necces, hogy emberek olyan pénzekkel adósodnak el, amit soha az életben nem tudnának összeszedni és általában nem 400 nettót keresnek, hanem ketten mondjuk 500 ezret (persze van a gazdagabb réteg, akinek kettőjüknek van 1.5-2 millió a havi bevételük).
Ezzel meg azt akarom mondani, hogy Mo-n egy "átlag" feletti fizetéssel se lehet nagyon kitörni, ha nincs szülői segítséged és pont egy szr időszakan váltál munkaképessé (én 2008-ban pont a válság kellős közepén végeztem a főiskolán) és utána a béreket, munkahelyeket évekre befagyasztották és utána, meg amikor már tudtál volna venni lakást folyamatosan emelkedtek az árak.
55 A szakszervezet semmilyen vitorlából nem fogja ki a szelet. Az egyén olyan megállapodást köt a munkáltatóval, amilyet akar. A szakszervezet alapvető dolgokat vív ki, amik közös fellépés nélkül nem lennének kivívva, ha pedig te ezen felül ki tudsz magadnak csikarni bármit, fizetést, home office-t, nincs megtiltva. Az egyén pedig akármilyen jól dolgozik, a szakszervezet nélkül legtöbbször semmit nem kap. Alig-alig van olyan eset, amikor egy egyéni fizetésemelési kérelmet elfogadnak. Mert mindenki pótolható. Hiába dolgozik jól valaki, pótolható. Ha ugrál, kirúgják. Ha mindannyian felemeljük a szavunkat, nem tudnak mindannyiunkat kirúgni. Ez a lényeg. Az egyén akármilyen jól dolgozik, kérelmeik elsöprő többsége nem jár sikerrel, így a legtöbben egyénileg nem is próbálkoznak. A kollektív érdekérvényesítéssel viszont ők is jól járnak.
"Tekintve, hogy senki nem tart pisztolyt a fejedhez, hogy dolgozz, az igazságos az, amennyiért elvállalod a munkát és amennyit ki tudsz alkudni magadnak."
Nem, attól, mert elvállalt valaki egy munkát valamennyiért, attól nem biztos, hogy az igazságos. Mindenki pótolható, és ezzel a munkáltatók vissza is élnek. Az ember azért fogadja el a rossz ajánlatokat, mert élnie kell valamiből, és előnytelen helyzetben van egy egyenlőtlen viszonyban. Pont ezért van szükség erős szakszervezetekre, ami az egyenlőtlen erőviszonyt a cég és az egyén között áthidalja.
"Mindenki megtalálja a work-life balance-ot"
Nem, a legtöbben nem találják meg a work-life-balance-ot. Ahol nincs szakszervezet, általában a túlórákkal is gond van, ráadásul sok helyen ki sem fizetik őket.
"De ettől még önmagukon kívül nem nagyon fog kiállni értük senki"
Dehogynem, a baloldal, az erős szakszervezetek.
Megint kiütköztek a makro- és mikro-ökonómiai hiányosságaid. Egyrészt, hatósági árak, szabályozott árak nyugat-Európában is vannak egyes piacokon, tehát nem bukott meg ez a szocialista elképzelés (sem). Másrészt, általános jövedelem-emelkedés esetén bár van infláció, de az infláció kisebb mértékű, mint az általános jövedelem-növekedés. Nem tudnak nagyobb mértékben nőni az árak - ha csak ezt az egy tényezőt vesszük figyelembe -, mert akkor csökkenne a kereslet. Nőnek a jövedelmek, az árak pedig nőnek, de kisebb arányban. Mert nem tudnak nagyobb arányban nőni, mivel akkor csökkenne a kereslet.
Emellett az inferior-termékek árai kifejezetten csökkennek, mert a lakosságnak lesz pénze magasabb rendű termékeket vásárolni, így az inferior-termékekre csökken a kereslet, tehát ezek árai kifejezetten csökkenni fognak. Emellett vannak termékek, amelyek árrugalmatlanok, és kevéssé reagálnak a jövedelem-növekedésre. Nem fogunk 35%-kal több zsömlét enni, csak mert 35%-kal nőtt a fizetésünk. Valamennyire nőni fog a zsömle ára is, de kisebb mértékben, mint a jövedelmek növekedése. Emellett a külföldi fogyasztásunk olcsóbbá válik, hiszen a jövedelem-növekedésünk gyakorlatilag semmilyen hatással nincsenek a külföldi árakra, a külföldi árak nem fognak feljebb menni, mert Magyarországon nőttek a jövedelmek. A külföldi fogyasztásaink tehát olcsóbbá válnak ezáltal.
Dániához hasonló életszínvonal nincs benne a magyar gazdaságban, de több igen. Csak Dániában vannak erős szakszervezetek, Magyarországon pedig nincsenek. Ők kimaxolják a lehetőségeinket, Magyarországon nem. Nem a Dániával való összehasonlítás a lényeg. Hanem a lehetőséget kimaxolása. Ők kimaxolják, Magyarországon nem maxolják ki.
"Akkor elsőkézből átérzed, hogy mennyivel jobb az osztrák fizetést itt Magyarországon elkölteni, mint ott kint."
Nem, mert ott erősebbek a közszolgáltatások. Ott jól meg vannak adóztatva a leggazdagabbak, így van pénz többek között minőségi tömegközlekedésre.
56 Teljesen egyetértek!
A jobboldalnak az a torz elképzelése, hogy a gazdagoknak kell adni a pénzt, a hírhedt trickle-down elképzelés megbukott. Az elképzelés az volt, hogy ha a pénzt a gazdagoknak adjuk, az majd "lecsorog" a társadalom teljes szövetébe. Eltelt néhány évtized, és kiderült, hogy nem csorgott le semmi. Ez pedig logikus is. Ha a gazdagoknak adjuk a pénzt, és vesznek egy helikoptert, akitől a helikoptert vették, pont nem a sarki fűszeresnél fog vásárolni. Ha a gazdagoknak adjuk a pénzt, pont nem a helyi ABC-ben fogja elkölteni a pénzét, hanem egy elitista helyen, az elitista hely tulajdonosa pedig szintén nem a sarki szatócsboltban fog vásárolni. Így a pénz, amit a gazdagoknak adunk, megreked a legfelső szinteken, és ott jár körbe-körbe, nem csorog le a társadalom alsó rétegeibe. Ez a torz jobboldali elképzelés oda vezetett az USA-ban, hogy a leggazdagabb 3 ember ma nagyobb vagyont birtokol, mint a társadalom alsó 50%-a együttvéve, a legjobban kereső 1% pedig a társadalom összjövedelmének 42%-át sajátítja ki. Így az USA-ban is a demokratikus szocialisták, Ocasio-Cortez-ék erősödnek.
"Minden nyugati fejlett országban többkulcsos adó van és többet adóznak a gazdagok."
Ez pontosan így van. A gazdagabbak nagyobb arányban adóznak, a többiek kisebb arányban. A lakosság elsöprő többsége ezzel jár jól.
Ha a pénzt a gazdagoknak adjuk,
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!