Szerintetek jobb lenne úgy visszahozni a sorkatonaságot, hogy a nőket is besorozzák?

Ha nem voltál katona, akkor milyen jogon szövegelsz róla ostobaságokat?

Hja, a Hofi mesélte, mi?

Nem voltam, de honnan veszed, hogy ostobaság? Jó hogy fel nem jelentesz érte! Mert nálatok esetleg normálisan működött, akkor az egész országban így volt, gondolod? Szerinted miért lettek sokan öngyilkosok és a legtöbben miért utálták akkor is? Csak egy elvesztegetett másfél-két év, értelmesebben is el lehet tölteni. A szívatásokról mi a véleményed? Szükséges velejárója az egésznek? Ja, a sorkatonaságra épülő hadsereg az mitől profi?

Akinek kedve van hozzá, csinálja, de akinek nincs, azt ne rángassuk bele értelmetlen abnormális dolgokba. Az egyenruhától amúgy is herótom van, meg attól a merev, életidegen hierarchiától ami ott természetes.

Ha nem voltál, akkor meg honnan tudnád, milyen volt?

Nem működhetett sehol másként, ezt kell felfognod!

Teszem azt, voltál már gyárban? Mi van akkor, ha egy melós bemegy részegen az esztergagépek közé? Nem túl biztonságos szituáció, rögtön hívják a rendészt és a saját érdekében eltávolítják az üzemből, aztán kap egy fegyelmit, pedig az eszterga nem robban fel, mert nem gránát, vagy lövedék. vagy bomba.

A seregben hadbíróság járt a részegségért, azt nem tudom, hány év, vagy hónap katonai börtön, de meg is volt az oka.

Tisztek, sőt a magyar honvédségnél tiszthelyettesek is csak részlegesen vettek részt a kiképzésben. A tiszt tartotta az órákat, többnyire a szakaszpk, meg jelen volt a sorakozókon, lövészeteken, de az soha nem szólt közkatonákhoz közvetlenül, vagy csak nagyon ritkán. Tiszthelyettes, vagyis mondjuk őrmester is csak akkor volt kapcsolatban, ha valamilyen, mondjuk robbantási, vagy közelharc szakértő volt, egyébként nem foglalkozott közkatonákkal.

A kiképzés a tisztesek dolga volt, ugyanolyan sorkatonák voltak, mint a többiek, csupán elvégeztek egy tisztes iskolát, őrvezető, tizedes, meg szakaszvezető volt a rangjuk, ők voltak a korábbi besorozottak közül a rátermettek, alaki kiképzést tartottak főleg és ők fegyelmeztek. Ezek már csináltak néha furább dolgokat, de messze nem elviselhetetlent, mert bár a tisztek támogatták őket, hogy legyen tekintélyük, teszem azt ha valaki pimasz volt, akkor a tiszt a tisztes javaslatára elvonhatta a kimenőjét, eltávját, ez volt a fő fegyelmezési eszköz normális esetben, de egyáltalán nem engedhettek meg mindent maguknak a tisztesek, lehetett panaszt tenni ellenük és akkor simán leváltották, ha túllépte a hatáskörét.

Konfliktus azért nem lett később a kiképzőkkel, mert mire a kopaszok öreg katonák lettek, a korábbi kiképzőik leszereltek.

Ha a sorkatonaság nem lett volna profi, akkor a szovjet blokk a hidegháborúban nem lehetett volna méltó ellenfele a nyugatnak. Különben azért profi, mert csak akkor akkor kezelhetik a harceszközöket, mikor már megtanulták a használatukat kellőképpen, addig nem, ugyanúgy, mint bármilyen hivatásos hadseregben és megtanítják, erre mérget vehetsz, legalább is amikor én voltam sorkatona, akkor így volt. Természetesen különböző szintű kiképzések voltak akkor is, a besoroláshoz, a megkövetelt feladatok elvégzéséhez szüksége módon, de ez minden hadseregben így van.

#9, #25-nek:

Az mind szép a te szemszögedből amit leírtál, csak van egy másik oldal is amit te nem ismersz!

Nekem még 14 évesen volt "szerencsém" intézeti gyerekként a munkásőrség kisvaszari táborához, három hónap a nyári szünetben.

Három hónap.

Semmi alakizás, semmi körlettakarítás meg egyéb h'lyeségek, de a mai napig bármikor kiszedem neked egy kézi gránátból a késleltető égő-gyújtót, vagy ha gondolod, szétkapok, leolajozok, és összerakok neked egy AK-47-est. De egy PA-tól sem ijedek meg, és jöhet akár egy gépfegyver is, páncéltörő löveggel. Felállítom, befűzöm, és "had szóljon"!

Ennyit a honvédség akkori, egy éves bohóckodásáról.

Sorozáskor benne volt az anyagomban, ezért kétszer is "I"-t kaptam.

Harmadikra már mondtam a bizottságnak hogy én szeretnék katona lenni. Közölték velem hogy a munkásőr-képző miatt még akkor sem soroznak be, ha én szeretném. Kaptam egy "E"-t, hogy neve is legyen a gyereknek.

De érthető. Nekem mit akartak volna tanítani? Kicsit vicces lett volna.

Egy csomó fajta kiképzés volt, lövészből is több szintű, mivel mondjuk egy utásznak, vagy egy híradósnak nem kellett tudnia úgy lőnie, mint egy rohamosztagosnak, más volt a dolga. Ezek eleve többször, vagy kevesebbszer voltak lőtéren és más találati pontosságot követeltek meg egy mesterlővésztől mondjuk, vagy aki az első lépcsőben volt, mint egy sima bokorugrótól.

Aztán a műszaki kiképzés kicsit hasonló, mint civilben, ahol az űrvezető, meg a hivatásos sofőr és a szervízes között van különbség mit kell tudnia, de mellesleg egy csomó fegyvernem van a gyalogságon kívül is, tűzérség, harckocsizók, lokátorosok, stb, ahol teljesen más volt a kiképzés a harcfeladat jellege miatt, így egészen mást is tanultak.

#34,#35-nek:

A munkásőrség semmiben nem törekedett a maximalitásra, "mindeneseket" képzett.

Lehet hogy egy mesterlövész pontosabban lőtt volna mint én, vagy egy harckocsis rutinosabban vezette volna a tankot, de én a mesterlövész fegyverével is tudtam volna kapásból lőni, és egy harckocsit is el tudtam volna indítani és és vezetni. Nem olyan profin mint ők, de nem néztem volna úgy az eszközeikre, mint borjú az új kapura.

Megjegyzem, hogy szerintem ezért rühellték a volt munkásőr-képzősöket a honvédségnél. Egy kopasz, aki simán elvezet egy tankot, és 90%-ot lő PA-val.

Hát kellett ez nekik? XD

A munkásőrség egy félkatonai civil szervezet volt.

Harckocsik? Bahh! Álmodban. Sosem volt harckocsijuk a munkásőröknek.

Érdekes!

Akkor én mi a faxomat vezettem Kisvaszaron?

14 évesen.