Miért esik sok nőnek nehezére a házimunka?

Ez már tök gáz amit egyesek művelnek.

Úgy állítják be a gyerekkel való foglalkozást, mintha az valami ember feletti dolog lenne. Extrém esetekben esetleg.

Van olyan aki egyedül nevel 1-2 porontyot, még se úszik el a feladatával. Van aki 3-4 gyereket nevel mégis képes rá.

A túlzott kényelmességgel van gond, nem a gyerekkel, tényleg könnyebb mindent rá fogni. Túlzásokat írtok.

Ledolgozik a férj x órát, aztán haza megy és takarítania kell... Lehet szívesebben lenne a feleségével és a picivel, mint hogy porszívót ragadjon.

A házi munka nem rabszolga munka, napi 1-1,5 óra max. Mi ebben olyan nagy dolog?

Utolsó:nem a gyerekkel foglalkozni emberfeletti, hanem hónapokig nem aludni többet folyamatosan 1-2 óránál. Ez az emberi szervezet számára iszonyatosan kimerítő, a legtöbb nőnél gyakorlatilag egésznapos fejfájásokkal és rettenetes fáradtsággal jár. Nem beszélve arról, hogy a szoptatás sem mindig a legkellemesebb feladat, sok baba karmol vagy fáj, ahogy szopizik. Utána pedig cseréld a pelenkát, stb.

Nem, a gyerekkel foglalkozni (játszani, babusgatni, stb.) egyáltalán nem kimerítő. A gyereket szoptatni, ellátni igenis az.

De aki nincs otthon az első 1-2 hónapban a feleségével, annak erről fogalma sincs.

Próbáld ki, hogy beállítasz egy hónapon át minden éjjel 2 óránként egy vekkert, felkelsz 1 órára, aztán alszol 1 órát! Kíváncsi vagyok hány nap után kerülgetne a sírógörcs. És ezt az ütemet légyszi nappal is tartsd persze.

2 porontyom van, végig csináltam 2x. Tudom, milyen éjszakázni.

Mint írtam vannak extrém helyzetek mikor érthető, de az tényleg durva, hogy vki apukára vár, mert nem akarja megcsinálni, egyszerűen lusta.

Vki írta, hogy a pelus tartalmát szétkenik, erre van megoldás a figyelem az egyik, a másik, simán húzhatna gatyát, bugyit rá. Vagy kipakolja a szekrény, fiókot. Ezek túlzások, kifogások. Egy totyogó mellett könnyebb, mint egy újszülött mellett.

Neked pedig kitartást, nem tart örökké!

Teljesen érthető, de én még mindig csak azzal kapcsolatban írtam, hogy sokan annak ellenére, hogy meg tudnák tenni, mégis várnak másra.

Teljesen természetes, hogy a gyerek az első, ez így jó. Az is jó, ha pakol. Engem sose zavart az ilyen. Sőt, mostmár úgy hajtogatok, hogy semmi nem jön szét, ha leesik és úgy még könnyebb.

Én szeretem, ha münden rendben van körülöttem. Nem patika, de nem esek kétségbe, ha jön valaki, mert egy gyerekes házhoz képest rend és tisztaság van. Az nem baj, ha erre van igény, jó példa a gyermeknek is és ahogy nő úgy érdemes bevonni a munkába.

Kedves Kérdező,

Neked van egy kulcsgondolatod, amiben egyébként maximálisan igazad is van, mégpedig, hogy ha a rendet csak fent kell tartani, akkor a házimunka naponta nem sok idő (mondjuk én sok ruhát nem tudok 5 perc alatt kiteregetni, és elég sokáig is hajtogatom őket, de még fejlődhetek:).

Viszont egy fél éves baba mellett, hidd el, fogalmad sincs arról, hogy egyszer ez a rend, amit mosta férjeddel olyan könnyedén megtartotok, csak ködbe vesző emlék lesz:)

Két kisgyerekem van, a nagyobbik 4 éves, a kicsi másfél. Az első perctől arra neveljük őket, hogy a ház, a kert, a ruha és a játékok értük vannak, tehát a megfelelő helyen és időben szabadon használják és fedezzék fel ezeket, majd ebéd ill. vacsora előtt mindent el kell pakolni. na, ez az elmélet.

A gyakorlat az, hogy a legjobb napon is kell némi segítség a pakoláshoz, és ez idő, amit fél éves baba mellett másra fordítottam. A legjobb napokon is minimum fél kiló homok van a cipőben, ruhában, már nem tudom csak úgy egy perc alatt begyömöszölni a gépbe a ruhákat, hanem előbb átnézem, kavicsot kiszedek a zsebekből, kiáztatom, stb. Más napokon nem homok van, hanem sár, filctoll, meggyfolt, stb.

Rosszabb napokon a nagyfiam megmakacsolja magát, és sehogy se tudom rávenni a rendrakásra, vagy csak túl éhes/fáradt hozzá, és ha meg akarom előzni az eget rengető hisztit, akkor majdnem mindent én pakolok el, ő épp csak segít. Ez alatt az idő alatt régen simán elmosogattam.

A kislány legjobb szórakozása a katonás rendbe felrakott játékokat leborogatni a polcról, sziszifuszi munka, hidd el, egymás után 10-szer felpakolni.

Sorolhatnám, de minek?

Hidd el, tényleg most a legkönnyebb neked, mert még nem nehezíti a dolgodat a pici, kb. ott van, ahová teszed. De amikor egy tányér elmosogatása alatt majd felmászik az ablakpárkányba, kétszer is meggondolja az ember, hogy kiszaladjon-e mosogatni.

Az alvásideje is kevesebb lesz, az én fiam pl. már rég nem alszik nappal, a kicsi meg csak egy órát, viszont éjjel se tudok nagyon belelendülni semmibe, mert a kicsi még sokszor ébred szopni.

Ami még szerintem nehezíti a dolgot, hogy ébrenléti időben olyasmit, amihez vegyszerek kellenek, pl. Domestos nem is nagyon csinálok, mert mindenbe belekontárkodnak. Alvásidőben meg nem csörömpölök, hangoskodok.

És végül: nagyon nem mindegy, hogy fél éve csinálja ezt valaki, vagy mondjuk már 5. éve otthon van két-három gyerekkel. Szerintem nem szégyen pár év alatt halálosan unni a házimunkát, ami még egyszer: sokkal, de sokkal több lesz a homokozós-gyurmázós-festős-pakolós kisgyerekkel mint egy babával:)

Ahogy a mai napomat végiggondoltam, az jutott még eszembe, hogy bár a konkrét feladatok tényleg csak 5-10, max. 15 percet igényelnek egyszerre, két kicsi mellett nekem többnyire 5 egybefüggő percem sincs. Eszembe jut a reggel, hogy csak a fogmosás meddig tartott, mert míg a fürdőben voltam, a nagy egyszer lelökte a kicsit a kanapéról, sírás, vigasztalás, vissza a fürdőbe, vissza ki, mert utána a nagynak kellett AZONNAL:):):) segítség két szorosabb legó darabot szétszedni, a mosogatás szü szerint darabonként megy csak (anyaaaaa, nézd meg, mit rajzoltam, anyaaaaaa ciciiiiii, anyaaaaa, segíts kéményt rajzolni:):):)

Száz szónak is egy a vége: amikor már mászni, menni, szaladni, szepaszorongani, beszélni, kérdezni, mesélni, csintalankodni, tesóval küzdeni kezdenek, ezzel párhuzamosan gyakorlatilag nincs nappali alvásidő, és mindent vagy mellettük vagy velük együtt (az még vicces, egy pizzakészítés után feltakarítani, ha egy ovis is segít:), vagy éjjel kell megcsinálni, akkor már nagyon hálás tud lenni az ember a férjének, ha picit besegít.