Egyedülálló anyukák válaszolnátok?

Szia! 5 éves a lányom, 4 éve vagyunk külön az apjával. Menet közben volt egy 2,5 évig tartó kapcsolatom, de annak novemberben vége lett.

Mondjuk az akkori párom nem igazán segített.

Általában napi szinten vásárolok, pénteken egyben egy nagyobb vásárlást csinálok.

Körmös 3 hetente, fodrász 4-6 hetente, ahogy épp sikerül.

Apuka átlagosan heti 2 délutánt van a gyerekkel, 17-20 óráig . Minden második heten pénteken nála alszik. Néha elviszi a szuleihez, 2-3 napra.

Katona, sajnos most 1 hónapot a határon van. Meg előtte is volt már egy hónapot. Nyáron meg megy Koszovóba, fél évig távol lesz. Egyszer már volt kint, na az kemény volt. Nincsenek nagyszülők. Sajnos az én szüleim már nem élnek, az ő szülei pedig 300 km-re laknak, ráadásul 80 év felettiek mindketten.

Tesómék nem nagyon tudnak segíteni, mert ott 2 gyerek van, millió külön programmal.

Szerencsére barátok azért vannak, akikre néha rá lehet bízni a gyereket. Cserébe én is bevállalom az ő gyereküket.

Nem könnyű, az biztos. Mármint a szervezés része nekem már elég jól megy szerencsére, meg a kicsi lány is nagyon alkalmazkodó. Inkább az érzelmi része nehéz a dolognak. Amikor van egy rossz nap, akkor nincs kivel megosztani. Ez nehéz. Túl lehet persze élni, minőségi életet is lehet élni, csak eleinte nehéz. Kitartást kívánok neked!