Mit gondoltok arról, hogy a gyerek csinálja a házimunkát? Szerintetek túl sok lenne nekik, vagy a gyerekeknek is ki kell vennie a részét a háztartásból?
Az anya dolgozik és főz a családra, az apa pénzt keres, a gyerek meg takarít.
Szerintem azzal nincs semmi probléma, ha a gyerek besegít a háztartásban, de néhány szülő kicsit eltúlozza ezt a dolgot.
Van aki szerint a szülő felelős a házáért és övé a felelősség, van, aki azt mondja, a gyerek csak egy gyerek, hadd élvezze a gyerekkorát és ne rontsák el.
Ti mit gondoltok?
Attol fugg, hogy mekkora gyerekrol van szo.
Bar nekem az sem tiszta, hogy mi a kulonbseg az "anya dolgozik, az apa penzt keres " kozott.Anya nem keres penzt a munkajaval, hanem onkentes, esetleg hobbi jellegu munkat vegez? Mert ha nem igy van, akkor nem artana ha az apuka is kivenne a reszet az otthoni teendokbol.
Egyebkent szerintem sem a gyerek dolga a takaritas.Persze segitsen amiben tud, de azert egy gyerekre bizni feladatkent a takaritast egeszeben nekem nagyon soknak tunik. Ha egy kamaszrol van szo esetleg konnyebben megemesztem, de igy sem tartom igazsagosnak.Egyreszt hol van apuka otthoni feladatkore, masreszt a fozes sokkal kevesebb idot igenyel mint a takaritas.
Az anya is keres pénzt, csak lényegesen kevesebbet.
Az apa inkább a kertben tevékenykedik, füvet nyír, barkácsol, ilyenek.
Néhány szülő átesik a ló túloldalára, mert túl sokat vár el a gyerekétől.
Az természetes, hogy a gyerek a saját szobáját rendben tartsa, de nem lehet mindent a nyakába sózni.
Nekem is feltűnt az "anya dolgozik, az apa pénzt keres", ami kicsit ellentmondásos, de maradjunk a kérdésednél.
Mindenütt az arany középút a megfelelő.
A házimunkára való besegítést nem 14-15 évesen kell kezdeni, ez egyértelmű. Fokozatosan, életkori sajátosságoknak megfelelően bevezetve helyes.
Teljesen normális, ha a 2-3 évest megkérjük, pakolja el maga után a játékait, vagy a ruháját tegye a szennyesbe, persze ha nem teszi, játékosan, nem leszidva rá lehet vezetni általában. Egy óvodásra már rá lehet bízni az ágya rendbe tételét, terítést az asztalon, mosogatóba pakolni az edényt, stb.
7 évesemtől (fiú) elvárom, hogy tegyen rendet az íróasztalán, a hajtogatott/vasalt ruháit tegye be a szekrénybe, sőt már a porszívózással is próbálkozik, szereti, s bár nem tökéletes még a munkája, nem veszem el a kedvét. Magának melegíti a mikróban az ételt, ha joghurtot kér, ő látja el magát, hisz tudja hol a hűtő, a kanál, és a végén a szemetest is megtalálja.
Később valószínűleg tovább fejlődik, mindig többet és többet rábízva, megbízva benne, hogy képes megcsinálni.
Nekem már az első mondat is kissé furcsa: "Az anya dolgozik és főz a családra, az apa pénzt keres, a gyerek meg takarít." Miért, anya nem keres pénzt? Mellette főz a családra. És apa? Ő mivel veszi ki a részét otthon?
Egyébként abban egyetértek, hogy mindenki vegye ki a részét az otthoni teendőkből, mert az élet nem abból áll, hogy délután hazamegyünk a munkából/iskolából, és utána meg sem kell mozdulni, mert teljes ellátás van. Otthon ugyanúgy vannak teendők. De ez csak akkor áll, ha mindenki kiveszi a részét, tehát apuka is. Meg anyuka is. Mert azért olyat is láttam már, ahol csak a gyerek csinált valamit otthon, a szülők meg csak a feneküket vakarászták. De olyat meg még gyakrabban, hogy a házimunka egyedül az anyáé, és apa, gyerek feneket vakar.
Egyébként meg az otthoni munka felosztása sok mindentől függ, például hogy kinek mennyi idejét veszi el a munka, és mennyit van otthon, ki miben ügyesebb, stb. Egy gyereket kicsi korától lehet arra szoktatni, hogy végezzen házimunkát, de mindig csak olyat szabad rábízni, amit meg is tud csinálni, és marad ideje mellette játszani, tanulni. De elsősorban nem is az a fontos, hogy takarítson a gyerek, hanem az, hogy saját maga után ne hagyjon rendetlenséget. Ezt meg tényleg már ovis korban is el lehet várni, nyilván akkor, ha a szülő is példát mutat, meg eleinte segít. Ha már maga után elpakol, és ez természetes a számára (nem hagyja szanaszét a ruháit, evés után beteszi a tányérját a mosogatóba, elteszi a cipőjét, miután hazaért, elpakolja a játékait, miután már nem játszik velük, stb.), akkor nagyobb korában rá lehet bízni egyéb háztartási feladatokat is, mint pl. mosogatás, seprés, felmosás, porszívózás, teregetés, meg hasonlók, úgy, hogy senki ne érezze magát házicselédnek. Jusson mindenkinek valami, ami az ő SAJÁT feladata.
Nálunk pl. a lassan nyolcéves fiam már részt vesz a házimunkában, tehát nem csak a saját holmiját kell rendben tartania, hanem van saját feladata: övé a teregetés (leszámítva az ingeket, mert azokat vállfán szárítjuk, és nem tudja olyan magasra felakasztani, ahova kell, mert még nem éri föl). Ezt mindenféle vita nélkül mindig megcsinálja, amikor szólok neki, hogy betettem egy adag mosást. Nincs ezzel elrontva a gyerekkora, ez a munka kb. 2-3 naponta vesz el 10-15 percet az életéből, viszont fontosnak tartom, hogy tisztában legyen vele, hogy az otthoni teendők nem végződnek el maguktól, azokat meg kell csinálni valakinek, és ahol hárman élnek, ott ez három ember közös ügye.
Szerencsés vagy, utolsó! Apukámmal ez a helyzet, a legnagyobb testvérem (fiú) is dolgozik, de ő szintén nem csinál semmit a ház körül, anyukám pedig támogatja is amit művelnek, miszerint nekik nem kell segíteni, mert fiúk. Az egy dolog, hogy nincs kedvük, nekem meg a testvéremnek sincs (lány), de tőlünk ELVÁRJÁK, hogy csillogjon-villogjon a ház.
Egy rendetlenebb napon (Pl. bent hagyok a szobámban egy poharat), apukám egyből elhord mindennek és azt mondja, ő és anyu nem cseléd, hogy utánam takarítson (mintha megkértem volna...), de akkor nekem miért kell utána takarítanom?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!