Isten miért nem tudja csak simán legyőzni végre az Ördögöt?

"A 70%-os a szenvedést kéri számon Istentől, te pedig a magyarázatot. Nos valamit nem érteni persze szenvedés. Isten mengedi, hogy ne értsünk mindent, de ha van bizalom akkor majd egyszer megértjük."

Nem feltétlenül kérem számon a magyarázatot, bár nyilván jól jönne... :)

Igen, az ember képes a bizalomra és reményre. Én bízom abban, hogy ha létezik Isten, akkor ő egy könyörületes Isten, és reménykedem abban, hogy ha van túlvilági élet, akkor az boldog és szenvedésektől mentes. Vagy legalább abban, hogy esetleg újabb életek szenvedései és küzdelmei során elérhető ez a boldogság. Ez az Istenben való bizalmam feltétlen, mert ugye az ember helyzetéből adódóan másmilyen nem is lehet. Konkrétabban: én nem mondom azt, hogy ha Isten ilyen vagy olyan, akkor nekem ilyen Isten nem is kell, mert tisztában vagyok azzal, hogy Isten szuverén, és én mint teremtmény nem bírálhatom felül. Egyetlen lehetőség a feltétlen bizalom.

Mindezt azért mondtam el, hogy lásd, én nem feltétlenül várok el magyarázatot. De ha már van valami, amit magyarázatnak tekintünk, ráadásul isteni eredetű magyarázatnak, akkor annak illene tökéletesnek, hiba- és ellentmondásmentesnek lennie. Azt továbbra is fenntartom, hogy a Biblia nem ilyen. A Bibliát én (más vallások szent irataihoz hasonlóan) emberi magyarázat-kísérletnek tekintem, ami ugyan tartalmazhat igazságokat a transzcendes valósággal kapcsolatban (amennyiben van ilyen), de semmiképp sem léphet fel a teljes és tévedhetetlen igazság igényével. Hasznos eszköz lehet viszont a transzcendenciát keresők számára, lehet egy út Isten felé, de nem az egyetlen és kizárólagos út. Szerintem ennek belátásához és elfogadásához is kell némi alázat.

@ Akit minden tényező a rossz felé determinál, elméletileg persze annak is van rá lehetősége, hogy bármikor a jó mellett döntsön, de egy ilyen döntés esetén mekkora ellenállást kell legyőznie, és mekkora a bukás kockázata! Akit pedig a helyzete a jóra determinál, annak van-e igazából érdeme abban, hogy ő jó? Lehet, hogy az a bűnös, romlott ember igazából sokkal inkább akarja a jót, csak a körülményei miatt elbukik, mint az a jó ember,

"Ha vakok volnátok nem volna bűnötök." - mondja Jézus. S máshol: "Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon."

@ Ezért mondom, hogy van ugyan szabad akarat, de nem szabad eltúlozni a jelentőségét. Lehet ugyan élni vele, de én nem vonnék felelősségre senkit amiatt, mert ezt nem teszi meg.

Nagyon helyesen teszed, hogy nem ítélkezel olyanok felett, akiknek nem ismered pontosan a körülményeit és így azt sem, hogy miben mennyire felelős.

@ Szóval ezek alapján úgy gondolom, hogy a szabad akarat egy lehetőség, amivel lehet élni, de Isten nem fog elítélni, ha ezt nem teszed meg.

Isten ugyan mindenkit megítél, de nem lesz sem igazságtalan sem irgalmatlan, ő teljesen tisztába van minden ember körülményeivel és lehetőségeivel. Mindenki a saját szájából lesz megítélve, tehát senki sem lesz azért elmarasztalva, mert valamit nem tudott.

@ De ha létezik/létezhet ilyen jó, akkor nem értem, mi a szerepe az átmeneti rossznak.

Isten szabadságot adott, s a szabadság azt jelenti, hogy nem kötelező Isten akarata szerint cselekedni. Ezért van a rossz, ezért nem tökéletes a világ. Ennél jobban sajnos én sem értem, hogy miért van rossz, de nekem ez végül is ez egy elfogadható magyarázat.

@ Megértem, hogy nem érted, ez nem keresztény logika. Pedig keresztények is gyakran hivatkoznak arra, hogy nem létezhet jó rossz nélkül.

Rosszul tették akik így érveltek.

@ A jó és rossz kettőssége kölcsönösen feltételezi egymást, az úgy nem működik, hogy levágom az egyiket, és akkor csak a másik marad.

Nem. Legalábbis a keresztény bölcselet szerint a rossz az a jónak a hiánya, tehát van jó rossz nélkül, de rossz nincs jó nélkül.

@ Gondolom láttál már yin-yang ábrát. A kör ketté van osztva fehér és fekete mezőre, és a fehér mezőben van egy is fekete pötty, a feketében pedig egy kis fehér. Ha szét is vágom a kört, és csak a fehéret akarom megtartani, a fekete pötty akkor is benne marad. És mivel nem statikus a rendszer, fehér-fekete arány bármikor megváltozhat.

Értem ezt a dualista filozófiát, csak nem fogadom el. Nincs két principium, nincs két őselv: a jó és a rossz, hanem csak egyetlen egy.

@ Gondolj bele, hogy lett volna egyébként lehetséges az angyalok lázadása, ha a fehérben nincs eleve egy kis fekete folt?

Valóban nem könnyű megválaszolni azt kérdést, hogy miért lázadtak fel, ha semmi okuk nem volt rá. A gonoszság végső soron egyben őrültség is.

@ Az abszolútum viszont nem tartalmazhat kettősséget. Ha tartalmazna, akkor a kettősség fentebb vázolt dinamikája miatt feltételekhez kötött lenne, tehát nem lenne abszolútum. Isten pedig abszolútum, tehát felette áll jónak és rossznak.

Nagyjából azért értem, mit magyarázol. Mindazonáltal, ami tökéletes az egyben jó is.

@ Csak így nyerhet értelmet az, amit te végleges, örökérvényű jónak nevezel: ez az abszolútum. Igazából nem nevezhető jónak, sem rossznak, és nem is a kettő valamilyen keveréke vagy együttese, hanem ezeket a fogalmakat meghaladó, ezek felett álló dolog. Emberi szempontból ez persze még a jónál is jobb, tehát nevezhetjük akár végső jónak, de látni kell, hogy ez nem a "jó" fogalmának kiterjesztése és véglegesítése, hanem valami lényegileg más dolog.

Nos ez az, amit nem értek. Most jó vagy nem jó? Ami jónál is jobb az még jobb, az az igazán jó, az a tökéletesen jó.

@ Én bízom abban, hogy ha létezik Isten, akkor ő egy könyörületes Isten, és reménykedem abban, hogy ha van túlvilági élet, akkor az boldog és szenvedésektől mentes.

Én is, úgyhogy ebben legalább ketten vagyunk.

@ Vagy legalább abban, hogy esetleg újabb életek szenvedései és küzdelmei során elérhető ez a boldogság.

Gondolom ez utalás a lélekvándorlásra. Ebben persze keresztényként nem hiszek, de nem igazán tartom logikusnak se: ha törlik az agyamat, akkor hogyan javítsam ki a régi hibáimat?

@ De ha már van valami, amit magyarázatnak tekintünk, ráadásul isteni eredetű magyarázatnak, akkor annak illene tökéletesnek, hiba- és ellentmondásmentesnek lennie.

Remélem, hogy Isten azért tisztába van a dolgokkal. Az ember mindenesetre olyan lény, aki fokozatosan tanul, nem értünk mindent egyből.

@ Azt továbbra is fenntartom, hogy a Biblia nem ilyen. A Bibliát én (más vallások szent irataihoz hasonlóan) emberi magyarázat-kísérletnek tekintem, ami ugyan tartalmazhat igazságokat a transzcendes valósággal kapcsolatban (amennyiben van ilyen), de semmiképp sem léphet fel a teljes és tévedhetetlen igazság igényével.

@ A Biblia értelmezése persze valóban egy kissé bonyolult kérdés, például azért is, mert másképp kell beszélni azokhoz, akik korábban éltek és kevesebbet voltak képes megérteni. A Bibliát persze sokan sokféleképpen értelmezik, így eleve nem lehet minden értelmezés helytálló. A Biblia tekintélye mindenesetre alapvetően Jézus tekintélyén alapul, tehát aki Jézusba hisz, az a Bibliát is hiszi. S ha Jézus téved, akkor a Biblia is téved.

@ Hasznos eszköz lehet viszont a transzcendenciát keresők számára, lehet egy út Isten felé, de nem az egyetlen és kizárólagos út. Szerintem ennek belátásához és elfogadásához is kell némi alázat.

Aki keresi az Istent és az igazságot az helyesen cselekszik, mégha nem is jó helyen teszi. Mindazonáltal igazság csak egyetlen egy lehet, s ez hitem szerint Jézus Krisztus. Persze tévedhetek, s akkor a jing-jang isten legyen hozzám irgalmas. Eseteleg a következő életemben talán majd ilyen lélekvándorlásos hitem lesz, bár ahogy magamat ismerem ennek csekély az esélye, mert már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban.

"A Bibliát én (más vallások szent irataihoz hasonlóan) emberi magyarázat-kísérletnek tekintem, ami ugyan tartalmazhat igazságokat a transzcendes valósággal kapcsolatban (amennyiben van ilyen), de semmiképp sem léphet fel a teljes és tévedhetetlen igazság igényével."

Én is így gondolom.

Ezen kívül érdemes azon is elgondolkodni, hogy a Biblia mennyi embert juttat el a mennyországba?

1000-ből egyet?

Vagy 100000-ből egyet?

Vagy csak 1 milliárdból egyet? Azt is kegyelemből? Merthogy igazából az az egy sem illene oda, mert nem bűntelen?

Nem igazán tűnik hatékonynak, igaz?

Akkor vajon ez tényleg a tökéletes isten által sugalmazott remekmű?

Nem hinném.

"Isten szabadságot adott, s a szabadság azt jelenti, hogy nem kötelező Isten akarata szerint cselekedni. Ezért van a rossz, ezért nem tökéletes a világ. Ennél jobban sajnos én sem értem, hogy miért van rossz, de nekem ez végül is ez egy elfogadható magyarázat."

Ez azért van, mert nem fogod fel, hogy ez egy kompromisszumos megoldás lenne.

De egy végtelen istennél NEM LÉTEZIK kompromisszum! Ezt jó lenne megértened.

Amíg ezt nem érted meg, addig nem fogod megérteni a végtelen istent.

De úgy látom, az atomerőművet is képtelen vagy megérteni... nézzünk egy egyszerűbb példát.

Legyen ez egy bicikli.

Ez szintén úgy viselkedik, mintha lenne szabad akarata: fel akar borulni jobbra, vagy balra.

Álló helyzetben NEM akar megmaradni soha!

Érdekes módon az ember tud vele biciklizni úgy, hogy egyszer SEM borul fel.

Persze az ember nem végtelen, ezért aztán ezt tanulnia kell. De egy végtelen istennél ez a tanulás egy szempillantás.

TEHÁT egy végtelen istennél a tökéletes világ a teremtés első pillanatától végig tökéletes, és nincsen benne semmiféle rossz.

szp72:

Az első három bekezdéseddel alapvetően egyetértek

"Isten szabadságot adott, s a szabadság azt jelenti, hogy nem kötelező Isten akarata szerint cselekedni. Ezért van a rossz, ezért nem tökéletes a világ."

Ez az a pont, ahol vitában vagyunk, mégpedig hogy a szabadságnak szükségszerű velejárója-e a rossz, illetve hogy a tökéletességgel összefér-e a rosszat is lehetővé tévő szabadság. Nem egyszerű kérdés ez.

A keleti vallások és filozófiák egyébként lényegében szintén azt mondják, hogy a rossz forrása az Isten akaratától való eltérés. Isten akarata, vagy az isteni rend (nevezhetjük akár dharmának vagy taonak) az, amivel az embernek harmóniában kellene élnie, és amitől eltérve megjelenik a bűn, a rossz. Ebben nincs alapvető eltérés a vallások, illetve transzcendens világmagyarázatok között. Az eltérés inkább abban áll, hogy a kereszténység az isteni akarattól való eltérést az ember szabad akaratával, míg a keleti hagyományok inkább az ember tudatlanságával magyarázzák. Tehát hogy az ember tudatában eluralkodó zavaró tényezők elhomályosítják a valóságot, elfedik az igazságot, eltérítik az embert a helyes útról.

"Értem ezt a dualista filozófiát, csak nem fogadom el. Nincs két principium, nincs két őselv: a jó és a rossz, hanem csak egyetlen egy."

Ez azért nem ilyen egyszerű. A keleti vallások a végső valóságot illetően egyáltalán nem dualisták, hanem épphogy szigorúan monisták. A dualizmus, a kettősség csak az alacsonyabb, teremtményi szinten jelenik meg. A teremtményi létet határozza meg az ellentétek küzdelme és egymást feltételező örökös körforgása. Éppen ezért az abszolút (örökkévaló és feltételektől nem függő) lét elérése csak a kettősségeken való felülemelkedéssel lehetséges.

"Nos ez az, amit nem értek. Most jó vagy nem jó? Ami jónál is jobb az még jobb, az az igazán jó, az a tökéletesen jó"

Azért nehéz ezt tisztázni, mert hiányoznak a megfelelő fogalmak. A "jó" egy viszonylagos emberi fogalom, nem mindenkinek ugyanaz a jó, ráadásul teljesen különböző tartalmakra használhatjuk. Másként jó egy étel, mint egy ember, és másként képzeljük el a mennyei "jót". Ez a "jó" tehát egy viszonylagos fogalom, a végső, abszolút vagy legfőbb jó fogalmát viszont elég nehéz meghatározni. Az biztos, hogy nem lehet viszonylagos, és múlandó sem lehet. Ha Istent tökéletesnek tartjuk, márpedig a kereszténység annak tartja, akkor nyilvánvaló, hogy Ő a legfőbb jó, de számomra az is nyilvávalónak tűnik, hogy Isten jósága nem azonos a jó-rossz ellentétpár "jó" felével. Mivel te sem dualizmusban gondolkodsz, el kell fogadnod, hogy Isten nem a jó-rossz ellentétpár jó oldala. Isten jósága ennél magasabb rendű kell hogy legyen, tehát ebben az értelemben felül áll jón és rosszon.

"Gondolom ez utalás a lélekvándorlásra. Ebben persze keresztényként nem hiszek, de nem igazán tartom logikusnak se: ha törlik az agyamat, akkor hogyan javítsam ki a régi hibáimat?"

A lélekvándorlás nem a megfelelő kifejezés (a buddhizmus például tagadja a lélek létezését), a keleti vallások vonatkozásában reinkarnációról lehet beszélni. Én sem hiszek benne konkrétan, de nem zárom ki a lehetőségét, hogy mégis ez áll közelebb a végső igazsághoz. Itt azt kell látni, hogy a reinkarnáció során nem "törlik" az ember agyát. Egyszerűen arról van szó, hogy ami az emberben múlandó, az a halállal teljesen elenyészik. A fizikai teste, az agya, a személyisége, a gondolatai... De van valami az emberben, ami nem múlandó, ami nem képes elenyészni. Nevezhetjük ezt léleknek, isteni szikrának, az élet esszenciájának, vagy bárminek, az a lényeg, hogy van valami, ami nem enyészik el. Ha ez a "valami" teljesen szabad, akkor a helye az abszolút létben, "Istennél" van. De amíg nem szabad a karmikus kötöttségektől, addig muszáj neki újból és újból reinkarnálódnia. A karma az ok-okozat rendszere. Amíg van ok, addig szükségszerűen van okozat is. Ha a reinkarnáció okát sikerül megszüntetni, a "lélek" akkor szabadulhat meg. Abban a keleti vallások nem egységesek, hogy ez a "lélek" hordozhat-e valamilyen tapasztalatot, emléket a reinkarnáció során. De ez részletkérdés, mert a lényeg nem ebben, hanem a karmikus következmények továbbvitelében van. Ha az ember az élete során "jó karmát" tud felhalmozni, akkor reinkarnálódva "előnyből indul", közelebb lesz a végső cél eléréséhez, "rossz karmával" pedig lejjebb csúszik a megkötöttségbe, távolabb kerül a szabadulástól. Remélem, ezzel sikerült kicsit jobban megvilágítani a reinkarnáció tanát.

"A Biblia értelmezése persze valóban egy kissé bonyolult kérdés, például azért is, mert másképp kell beszélni azokhoz, akik korábban éltek és kevesebbet voltak képes megérteni."

Az emberi természet nem változik, és Isten sem, tehát az alapvető erkölcsi és teológiai mondanivaló minden korban ugyanaz kell hogy legyen. Egy tökéletes isteni üzenetnek képesnek kell lennie minden kor emberéhez egyarán érthető módon szólni, és mellőzni a félreértelmezés lehetőségét rejtő részeket. A Bibliában nincs meg ez a tökéletesség, viszont erősen jelen van benne az emberi tényező, a létrejöttében és a különböző értelmezési lehetőségekben is.

"A Biblia tekintélye mindenesetre alapvetően Jézus tekintélyén alapul, tehát aki Jézusba hisz, az a Bibliát is hiszi."

Hát, szerintem ez épp fordítva van, ugyanis Jézust csak a Bibliából ismerjük...

"Mindazonáltal igazság csak egyetlen egy lehet"

Ez nyilvánvaló. Mindenesetre jelenleg tükör által, homályosan látunk (és amikor ezt leírták, a tükrök tényleg homályos és kissé torz képet adtak!). Meglehet, hogy ugyanazt az igazságot más-más szemszögből kissé másként látják az emberek. És amikor a meglátott igazságot szavakba foglalják, akkor azt csak a saját berögzült kulturájuk, világképük alapján tudják megfogalmazni, ami még jobban növeli a különbségeket.

"Persze tévedhetek, s akkor a jing-jang isten legyen hozzám irgalmas."

:)

Rossz hírem van, nem lesz irgalmas. A jin-jang ugyanis csak egy elv, amit emberek találtak ki, hogy a világ megfigyelt törvényszerűségeit leírják vele. Legjobb esetben is csak az ember által felismert isteni törvény emberi szemszögből történő megfogalmazása. A kérdés az, hogy a törvény mögött áll-e egy azt létrehívó Isten, aki adott esetben irgalmas lehet. Ebben lehet reménykedni...

"Eseteleg a következő életemben talán majd ilyen lélekvándorlásos hitem lesz, bár ahogy magamat ismerem ennek csekély az esélye, mert már az előző életemben sem hittem a reinkarnációban."

Azért nem kell elkeseredni! A hinduk szerint te a Jézus Krisztusban való hiteddel már egy tökéletlen hindu vagy, aki azért elég szépen halad affelé, hogy legközelebb valódi hinduként szülessen újjá. A keresztény hitet ők megbecsülik, úgy tartják, hogy az igaz hívő keresztény ugyanarra törekszik, mint ők, csak kicsit más úton... Van olyan hindu irányzat is, ahol Jézust hindu istenként tisztelik. Szóval akkor sincs minden veszve... :)

"Ezen kívül érdemes azon is elgondolkodni, hogy a Biblia mennyi embert juttat el a mennyországba?"

Ezt alapvetően nem tudjuk megítélni, de abban van valami, hogy egy egyszeri és megismételhetetlen életben hatékonyabb segédeszközre lenne szükség az üdvözüléshez. Hacsak nem eleve az a cél, hogy csak az arra érdemes kevesek üdvözüljenek, ezt viszont nem tudom elképzelni sem keresztény, sem más alapon.

"a szabadságnak szükségszerű velejárója-e a rossz, illetve hogy a tökéletességgel összefér-e a rosszat is lehetővé tévő szabadság."

Ezt érdemes lenne tisztáznunk.

Elsőre úgy gondolom, hogy nem érted a "végtelen" fogalmát.

Sajnos nagyon sok ember fejében a végtelen úgy jelenik meg, mint valami irgalmatlanul nagy szám... ez pedig egyáltalán nem igaz. A végtelen NEM egy szám!

Ha egy számegyenesen jelölöd a nullát, egy nagyon nagy számot, egy irgalmatlanul nagy számot, egy elképzelhetetlenül nagy számot - és megállsz a végtelenben - akkor ezek mind összeérnek, egy pontban vannak. A nullában.

Amúgy eleve nem is lehet megállni a végtelennél.

Vagy még egy példa, ami talán segít:

vegyünk egy egység négyzetet, és menjél el egyik csúcsából az átellenesbe. Először úgy, hogy csak az oldalak mentén, vagyis érintsd a harmadik csúcsot is.

Ez ugye 2 egység út.

Most "törd el" ezt az utat, vagyis a négyzet oldalának feléig menjél csak el, aztán menjél be a közepéig, majd ezt ismételd meg.

Ez is PONTOSAN 2 egységnyi út.

Törd el ismét, sokszor.

Ekkor úgy fog kinézni az út, mint egy lépcső, egyre kisebb fokokkal.

ÉS MÉG MINDIG pontosan 2 egység hosszú!

Még akkor is, amikor csak mikroszkóppal lehet megkülönböztetni az átlótól - akkor is PONTOSAN 2 egység!

DE HA végtelenszer "eltöröd", akkor pontosan az átlón mész, és akkor már nem 2 egység, csak gyök kettő a hosszúsága!

ENNYIRE különbözik a végtelen az irgalmatlanul nagy számtól!

És ennyire különbözik egy végtelen isten egy iszonyú nagy hatalmú istentől.

Egy iszonyú nagy hatalmú isten simán köthet kompromisszumokat.

Ugyan nehéz elképzelni olyan helyzetet, amikor NEM tudja egy az egyben érvényesíteni az akaratát - de ELŐFORDULHAT ilyen. Nem lehetetlen.

Egy VÉGTELEN isten SOHA nem szorul rá kompromisszumokra. Mindig egészen pontosan az történik, amit ő akar - és, mivel ő végtelen, ezért SOHA nem akar félmegoldásokat.

Nézzük a tökéletességet:

a magyar nyelvben a tökéletes az, ami bizonyos szempontból végtelen. Nem "kicsit végtelen", vagy "majdnem végtelen" - hanem igazából, a valódi végtelen.

A tökéletesnél nem csak hogy nem létezik jobb - de nem is létezhet jobb.

Márpedig az egyértelmű, hogy a mi világunkban gyakorlatilag MINDENNÉL létezhet jobb.

A mi világunk NEM tökéletes!

Ezért aztán az istene SEM az.

Egy tökéletes isten csak és kizárólag tökéletes dolgot hozhat létre (mert nem engedi meg magának, hogy ennél rosszabb legyen) - és ez a tökéletes dolog magától SOHA nem megy tönkre. Egy kicsit sem, és ideiglenesen sem.

Értem amit írsz, és úgy gondolom, hogy a végtelen fogalmát az ember nem képes teljes egészében felfogni. Csak matematikailag lehet megközelíteni, és ott is csak negatív módszerrel, tehát, hogy rámutatunk, mi NEM az, ahogyan te is teszed. A hétköznapi gondolkodásban a végtelent csak az elgondolható legnagyobbként tudjuk nagyjából értelmezni.

A hinduizmus és a buddhizmus például nem is használja a végtelen, mindenható, mindentudó és hasonló fogalmakat, hanem inkább teljességről és egységről beszélnek. A végső valóságot pedig szintén csak negatív megközelítésben próbálkoznak megragadni, tehát azt fejtegetve, hogy mi nem az.

@ Tökéletes csak egyféle lehet: ami TELJESEN tökéletes.

Az a tökéletes, ami pontosan megfelel a céljának, amely maximálisan teljesíti vele szemben támasztott elvárásokat és követelményeket. A tökélétesség fogalma tehát pusztán csak definíció illetve viszonyítási alap kérdése. Bármi lehet tökéletes, ha kijelentjük róla, hogy ez pont olyan amilyennek lennie kell. Például egy gyerek firka is lehet tökéletes a maga kategóriájában, és egy kiváló festmény is lehet tökéletlen, ha mondjuk élethű másolat a követelmény.

@ KONKRÉTAN abból, hogy a világ TÖKÉLETES - az (is) KÖVETKEZIK, hogy EGYÁLTALÁN nincsen benne szenvedés.

Ez persze csak akkor igaz, ha elvárás a világtól, hogy egyáltalán ne legyen benne szenvedés. Márpedig ha a világ alkotójának nem az volt célja, hogy egyáltalán ne legyen benne szenvedés, akkor az eleve nem lehet a tökéletesség kritériuma.

@ Ezt hívják KOMPROMISSZUMnak, és ilyen NINCSEN a tökéletes világban!

A kompromisszum azt jelenti, hogy nem tökéletes, csak jobb híján megteszi. Isten nem azért alkotott olyat, amilyet alkotott, mert jobbat nem tudott, hanem mert számára az volt a tökéletes. Minden szempontot figyelembe véve, az volt a legmegfelelőbb.

Te olyan világot követelsz Istentől és teszed meg a tökéletesség kritériumának, amely eleve nem lehetséges, mert eleve önellentmondás. Nem lehetséges például egy olyan tárgyat alkotni amely egyszerre a legnagyobb és ugyanakkor a legkisebb is, azért nem lehet, mert ez egymást kizárja. Aki mégis neki áll egy ilyet csinálni, az nem kompromisszumot köt, hanem egy oltári hülyeséggel próbálkozik. Nem lehetséges olyan világot teremteni, amelyben van is szabadság, meg nincs is.

@ NEM idővel! MOST! Mert különben ő nem tökéletes!

Szerintem ne írd elő a tökéletes Istennek, hogy mi a tökéletes. Egy minket izgató kérdést nem érteni és nem átlátni tulajdonképpen egy kisebb szenvedés. A szenvedés pedig a bűn következménye, a bűn pedig a szabadság okán létezik, a szabadság pedig Isten akaratából. Isten jobban akarja a szabadságot, mint a szenvedés mentességet, de ez nem kompromisszum, hanem ez az ő értékrendje. Tökéletlen csak akkor lenne, ha szegény istenke pontosan egyszerre és tökéletesen egyformán akarná a szabadságot és a szenvedésmentességet, s dilemmába lenne, hogy akkor mi legyen, mert se így nem jó, se úgy.

Egyébként Isten, aki az egészet átlátja, s ismeri a történelmet elejétől végig, s nem a tér és az idő egy adott pontjából szemléli, számára ez a világ elronthatatlan. Ha a vége jó, akkor az egész jó. Azért engedi a szenvedést, mert végső soron az is jó lesz, a tökéletes terv része.