Isten miért nem tudja csak simán legyőzni végre az Ördögöt?

"Istentől azonban olyan tökéletességet vár, amely eleve önellentmondás, amely még elméletben se létezhet."

Na, és akkor ennek a helyzetnek mi a megoldása?

Szerintem elég egyértelmű:

EZ a fajta isten NEM LÉTEZIK.

Isten - ha létezik - lehet elképzelhetetlenül nagy hatalmú... de tökéletes AZ NEM LEHET.

Mivel, ha az lenne, akkor egyrészt megfelelne ezeknek a lehetetlen feltételeknek, másrészt a világunkat is tökéletesre teremtette volna.

A katolikus teológia megkülönböztet abszolút és relatív tökéletességet. Az abszolút tökéletesség csak Isten jellemzője. Amit szp72 és mások is fejtegetnek, az a relatív tökéletesség. Az általános nyelvhasználatban nincs ilyen megkülönböztetés, és a "tökéletes" szó kontextustól függően jelenthet abszolút és relatív tökéletest. Ha mondjuk csináltatok egy bútort, és az asztalos megkérdezi, hogy jó lesz-e így, és én azt felelem, hogy tökéletes, akkor nyilván nem azt értem ez alatt, hogy ennél nem képzelhető el jobb bútordarab, vagy hogy úgy gondolnám, hogy soha nem fog tönkremenni. Hanem azt, hogy pontosan olyan, mint amit elképzeltem, a céljaimnak tökéletesen megfelel. Ez relatív tökéletesség, és a tökéletes szót nagyobb részt ilyen értelemben használjuk.

Az már jó kérdés, hogy az abszolút tökéletesség vonatkozhat-e a szupravezetésre és szuperfolyékonyságra. Szerintem igen, de maga a szupravezető anyag akkor sem mondható tökéletesnek, mert más szempontokból meg nem az.

Egyébként van még legalább egy abszolút tökéletesség a világban: az elemi részecskék egységessége. Bármely két proton vagy elektron felcserélhető egymással és megkülönböztethetetlen egymástól, mert minden jellemzőjükben tökéletesen azonosak.

Természetesen nem létezhet Isten, valójában ezt bizonygatod.

Az ő tökéletessége semmihez sem viszonyítható, csak önmagához,ami így eleve kizárja a létezését, hiszen saját magánál nem lehet tökéletesebb, vagy tökéletlenebb, nem lehet őt szempontok szerint vizsgálni, hiszen nála nem állhat fenn reláció.

Pedig fennáll, hiszen nem tökéletes a munkája, így maga sem lehet az.

Ha a munkája elromolhat, akkor ő sem lehet ettől mentes, ugyanúgy ha kijavítható, akkor vele sem lehet más a helyzet.

Vagyis ekkor cáfolt a léte.

Tökéletlen, hiányos Isten nem Isten, ahogy a munkája sem lehet semmi szempontból tökéletlen, hiányos.

Márpedig az ember korántsem tökéletes, különben nem lenne szükség tízparancsolatra például, amely egy szelekció, olyan mint a minőségellenőrzés, a selejt kidobása.

Ha meg eljutunk a kaotikus rendszerhez, Isten olyan módon való teremtéséhez, ami véletlenszerű, mint mondjuk a mutáció, amely az evolúció alapköve, vagy a gravitáció, amellyel az égitestek kialakulása történt meg, akkor nincs is rá szükség a továbbiakban, okafogyottá válik Isten létezése.

"nem az önellentmondásos hülyeséget tekinted tökéletességnek."

1: Tehát akkor elkenem a problémát egy hibás szómeghatározással, ami már tökéletesnek nevez egy NEM tökéletes dolgot és istent IS. Értem.

2: Olvasd el, amit az utánad jövő írt.

@ A katolikus teológia megkülönböztet abszolút és relatív tökéletességet. Az abszolút tökéletesség csak Isten jellemzője. Amit szp72 és mások is fejtegetnek, az a relatív tökéletesség.

Az abszolút tökéletesség csak annyit jelent, hogy ez a viszonyítási alap, amit már semmihez nem viszonyítunk, hanem végső soron mindent ehhez viszonyítunk. Isten tehát azért abszolút tökéletes, mert definitíve kijelentjük róla, hogy abszolút tökéletes. Per definitionem ő a mérce, ő az etalon.

Amikor valaminek a tökéletességét vizsgáljuk, mindig valamihez viszonyítunk, vagyis előtte meghatározzuk a tökéletesség kritériumait, s ahhoz képest állapítjuk meg, hogy az a valami mennyire tökéletes vagy sem.

Akik Isten tökéletességét bírálják, azok valójában saját elképzeléseiket teszik meg mércévé, vagyis igazából isteni észt és bölcsességet tulajdonítanak maguknak.

@ Tehát akkor elkenem a problémát egy hibás szómeghatározással, ami már tökéletesnek nevez egy NEM tökéletes dolgot és istent IS. Értem.

Az van, hogy a saját elképzelésedet, a saját logikád, a saját okosságodat, a saját bölcsességedet tetted a tökéletesség mércéjévé. Ezt hívják hiúságnak, ezt hívják lázadásnak, ez az ősbűn.

"Isten tehát azért abszolút tökéletes, mert definitíve kijelentjük róla, hogy abszolút tökéletes."

Szóval szerinted is teológiai spekuláció... :)

Persze, mivel Isten abszolútum és minden létező forrása, így bizonyos szempontból minden dolog abszolútuma is. De ezt azért nem lehet ad absurdum vinni. Mert ugye nincsen annál zöldebb, ahogyan az Isten zöld. Isten a zöld minden árnyalatát magába foglalja, ő maga a tökéletes zöldség. :)

Istenről per definitionem annyit lehet kijelenteni, hogy abszolútum és hogy minden lét forrása. Az "Isten" mint fogalom ennyit jelent, és per definitionem semmi más nem mondható el róla. Igaz, hogy az "abszolút" jelentéskörébe tartozik a "tökéletes" is, de olyan értelemben, hogy teljes, nem lehet hozzátenni vagy elvenni belőle, feltételektől nem függő. De ebből még nem következik az, hogy ami belőle származik, annak szükségszerűen tökéletesnek kell lennie.

"a saját elképzelésedet, a saját logikád, a saját okosságod"

Na, azért ezt így nem mondanám.

Ez nem az én találmányom, hanem egyszerűen a magyar nyelv KÖVETKEZETES alkalmazása.

Amit te csinálsz, az viszont az anarchia, amibe egy ponton már bele is zavarodtál, amit meg is mutattam.

Amit te próbálsz csinálni az istened védelmében, azt hívják gumiszabálynak, amit ugye tetszésed szerint tekerhetsz arra, amerre akarsz, és EZ vall rossz jellemre.

Én pedig nem lázadó vagyok, hiába szeretnéd, hanem következetes.

Persze következetes módszerekkel hamar kiderülnek egy adott dolog ellentmondásai, és ez elhiszem, hogy nem tetszik neked.

De utána már annyi nincs benned, hogy belásd, nem neked van igazad.

Hogy ez most tudásbeli hiányosság benned, vagy makacsság, vagy esetleg fanatizmus - na, azt már csak te tudod.