Ateisták! Ti miért törekedtek a jóra?

Mondjuk mert egy ember lehet alapból jó?

Hívőként mondom hogy többre tartok egy ateistát aki jó ember, mint egy keresztény testvérem aki csak megjátssza hogy jó, mert tart a számonkéréstől...

Nem vagyok ateista, de nem hiszem hogy lesz számonkérés.

A kérdésedre válaszolva azért nem akarok másoknak rosszat, mert tudom milyen, amikor más akar rosszat nekem.

Ha mindenki rosszat akarna másnak, akkor hihetetlen rossz világban élnénk. Ez senkinek sem célja, legyen ateista vagy sem.

Hát biztos nem azért, mert félek egy töviskoronás fazontól.

Aki félelemből cselekszi a jót, az nem is jó tulajdonképpen.

A jó meg nézőpont kérdése. Én arra törekszek elsősorban, ami NEKEM jó.

szp72!

Te csak azért vagy becsületes, mert félsz az Isteni számonkéréstől? Ez elég szánalmas.

Empátia?!

Nem szeretnék másnak olyat okozni, ami nekem nem esne jól.

Jobb egy mosoly, mint egy haragos arc.

Amúgy, amíg a katolikus meggyónja a bűnét, és azután a pap feloldozza (megszabadul tőle némi penitencia árán), én bizony nem dobhatom le magamról ilyen könnyen. Vannak dolgok, amiket bánok, és hordozok magammal, és nem felejtek el egy gyónás után egyszerűen.

Ennek több oka van.

1. Az erkölcs tanult, kisgyerekkorban szinte bevésődik, és ha a pubertás kort túléli, akkor gyakorlatilag állandósult igénye lesz az embernek, hogy betartson bizonyos normákat. Én például már igénylem, hogy rendben, tisztaságban éljek, ennek nincs köze semmilyen valláshoz, sem racionális indoka nincs, egyszerűen így neveltek. Létezhettem volna mocsokban is, mint a lakótársaim, de inkább takarítottam helyettük is.

2. Az erkölcs egy részét meg lehet racionalizálni rövid és hosszú távú érdekekkel. A társas kapcsolatokban, a társadalmi együttélésben kifizetődő lehet, ha betartasz konvenciókat. Elég triviális, hogy ha a környezeted kedvel téged, abból jobban jössz ki, mintha önző lennél, és utálnának emiatt, ellenségeket szereznél. Ebből a pontból az is következik, hogy az egyéni erkölcsnek ez a része erősen belátóképesség függő. Ha valaki nem lát messzebb a saját orránál, az lehet, hogy a hosszabb távon megtérülő normák betartásának nem fogja látni az értelmét, és ezért nem is fogja betartani.

3. Büszkeség. Van, akinek az erkölcsök betartása önigazolást jelent és felsőbbrendűség érzést okoz.

Ez a három pont egyébként szerintem egyébként vonatkozik a keresztényekre is, csak nekik még ezen felül van, hogy meg is vannak fenyegetve.

Passz, én ezt sose firtattam.

Faluban élek, és vagy 10 éve én csinálok minden karbantartást a templomban és a plébánián. Ha valami gond van nekem szólnak bármikor. Nem kérek érte semmit sose, és az is biztos, hogy nem azért segítek mert hát vallás. Csak mert szimplán megkértek, segítek szívesen ennyi.

Aztán, hogy mi lesz az élet után, vagy jár ezért valami, vagy nem, az már nem az én dolgom, ezen sem szoktam filozni. Elkerülni úgy sem lehet, akkor felesleges rajt. Addig meg teszem amit úgy vélek, hogy jó így tenni.

Azért, mert közösségben jobb élni, mint egyedül.

A közösségben pedig akkor lehet kényelmesen élni, ha nem kell állandóan harcolni azokkal, akiket megsértettél, becsaptál vagy átvertél. Esetleg még jó is származik belőle neked is, ha jó vagy.

Ezen felül pedig az, amit már írtak: nekem nincs gyónás. Ha valamit rosszul csináltam, azt a saját lelkiismeretemmel kell megbeszélni, aki viszont elég nehezen bocsát meg.

Ennyi lenne az egész? Te csak azért élsz becsületesen mert félsz a számonkéréstől? Ennyire képmutató vagy?

Figyelj, csak attól, mert valaki hívő, erkölcsileg nem áll magasabb fokon mint egy ateista, és fordítva, és egy ateista, csak azért mert ateista, nem alávalóbb egy hívőnél.

Képzeld, én ateista vagyok, de ugyanúgy szeretem a hozzátartozóimat, van feleségem és egy kislányom, bármit megtennék a családomért.

Azért küzdök a jóért, mert hiszek az emberi jóságban, és próbálok úgy kezelni másokat, ahogy azt szeretném, hogy velem is bánjanak. Nem tartok semmilyen számonkéréstől, számomra az élet kedves, mert "hitem" szerint csak egy van belőle.

Ha mégis a vallásoknak van igazuk (melyiknek?) akkor sem félek semmitől, mert semmivel nem vagyok jobb vagy rosszabb mint bármely más halandó.

Vagy csak azon múlna az egész, hogy ki mennyit ájtatoskodik napjában? Ilyen egyszerű lenne Isten észjárása? Ha van Isten, ő sokkal komplexebben gondolkodik, és a tetteket figyeli nem azt ki hányszor recitálta a rózsafüzér imádságot.