Ha Isten mindenható és bármit megtehet, akkor miért nem élünk mindannyian mennyországi körülmények között?

Kedves 27-es, te egész pontosan 15 pontban vetettél fel dolgokat, és elvárod, hogy 5 mondatban válaszoljak? Igazából nekem ebből az következik, hogy téged a vita érdekel, és nem a másik véleménye.

A rövid válaszomat már leírtam korábban, másodszor sem lesz elfogadhatóbb.

A mennyországi körülmények mindenkinek mást jelentenek, sokaknak olyan állapotot, amiben több tucat ember szolgálja ki az igényeiket (szex, masszázs, társalkodó, kulináris élvezetek). Bizonyos igények kifejezetten veszélyesek lehetnek másokra, és balesetekhez vezetnek. (Ferrarival száguldozni, vadászni, lőfegyverekkel "játszani", küzdősportolni. Amíg ezek az emberek igényeit Isten kielégíteni, közvetve vagy közvetlenül mások jólétét és egészségét veszélyeztetné.

Ugyanígy bizonyos embereknek semmi sem elég. Ha elvinné őket Isten a Marsra, mert oda vágynának, akkor a következő kérés az Alpha Centaurira lenne egy kirándulás, majd egy másik csillagrendszerbe, végül az lenne a reakció, hogy hát Istenem, ez aztán kevés, fuss neki még egyszer a 2.0 majdcsak eléri az elvárható szintet.

Megfordítva van egy réteg, akinek bőven elég lenne az, amit az ember az Édenben kapott, csak keveselt.

Vagyunk egy páran, akik azt mondjuk, hogy annak ellenére, hogy itt távolról sem tökéletes, itt is szépen el vagyunk, ha nem törnek ránk azok, akiknek meg nem elég, ami van.

Alapvetően lehet ezt a kérdést úgy nézni, hogy mit adhat nekünk Isten, ahogy a gyermekek is gyakran azt keresik, hogy mit adhat nekik a szülő. De egy felelős szülő sem ad meg mindent a gyerekeinek, hiába szereti őket mindennél jobban, mert az ember nem akar egy elkényeztetett kis ficsurokat nevelni a gyerekeiből, hanem felelősségteljes emberpalántákat szeret nevelni. POntosan azért, mert szeretjük őket, és tudjuk, hogy azzal teszünk nekik a legjobbat, ha gerinces, önálló, felelősen gondolkodó emberekké válnak, nem akik szétterpesztik a végtagjaikat egy kényelmes fotelban, és elvárják mások legyezgessék őket és kielégítsék minden kimondott vagy kimondatlan igényüket.

Én mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, aki nem érti Istent, hogy mit miért csinál, hogy első körben próbálja megérteni a saját gyerekkori viszonyát a szüleivel, majd próbálja megérteni, a saját viszonyát a gyerekeivel, ha már van. (Amíg nincs, az nem igazán számít, mert amíg csak tervezel, addig gőzöd sincs róla, milyen szülő leszel.)

Szép napot!

"elvárod, hogy 5 mondatban válaszoljak?"

Témánként.

Iszonyú hosszú leveleket írtál magánban, azt nem olvasom el. Ráadásul semmi értelme a magánvitának.

"A mennyországi körülmények mindenkinek mást jelentenek, sokaknak olyan állapotot, amiben több tucat ember szolgálja ki az igényeiket"

EZZEL SZEMBEN leírtam pontosan, hogy mit jelent ez. Olvass vissza.

"mások jólétét és egészségét veszélyeztetné"

De nem akkor, ha Isten oldja meg a kérdést.

"Ugyanígy bizonyos embereknek semmi sem elég."

Megint csak: nem akkor, ha Isten oldja meg a kérdést.

"Vagyunk egy páran, akik azt mondjuk, hogy annak ellenére, hogy itt távolról sem tökéletes, itt is szépen el vagyunk"

De mi csak emberek vagyunk, nem egy végtelen isten.

"De egy felelős szülő sem ad meg mindent a gyerekeinek"

Mivel ő sem végtelen.

"mert az ember nem akar egy elkényeztetett kis ficsurokat nevelni a gyerekeiből"

Istennél ez a probléma sem merül fel.

Igazából most EGYETLEN érvet mondtál, csak jó hosszúra elnyújtva: azt, hogy nekünk, mint véges lényeknek, gazdálkodnunk kell az erőforrásainkkal.

Ez ugye NEM vonatkozik egy végtelen istenre.

Még csak az sem merülhet fel, hogy a kívánságaink túllépik az isten képességeit, hiába írtad ezt.

Azt ugye tudod, hogy Isten rettenetesen UNATKOZIK a mi világunkban? Legalábbis tennivalója az szinte nincs. Szó nincs arról, hogy bármiféle korlátja is lenne.

Ráadásul, mivel ő végtelen, optimálisan és EGYSZERRE képes megoldani BÁRMIFÉLE problémát ebben a világban - úgy, hogy még egy kicsit SEM erőlteti meg magát.

Beleértve azt is, hogy mi csak azt kívánjuk, ami a legjobb nekünk.

Szóval ez nem probléma - tehát továbbra sem értjük, hogy az isten MIÉRT nem oldotta már réges-régen meg?

A szabályokat Isten írja, ha tetszik, ha nem.

Márpedig a szabály az, hogy annyi erőforrásból tessék gazdálkodni, amennyit rendelkezésre bocsátott: "és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."

Ez a szabály elég egyértelmű. Tessék vele gazdálkodni, de azt is tudomásul venni, hogy ennyi van és kész. Isten nem adott olyan záradékot, hogy gyerekek, ha egy hét alatt kiírtanátok mindent magatok körül, ne aggódjatok, majd csettintek egyet és mindenből lesz megint annyi, amennyi kell, meg még eggyel több. Ilyen ígéretet Isten soha nem tett, ezt csak az ember várja el első perctől kezdve, hogy ha megteremtettél, akkor nyald a ... álló nap, nekem is meg, mind az 5-6-7-10 milliárd embernek, aki van és még lesz. Ha ez a FÖld kevés, akkor csinálj nagyobbat, de aztán olyat, hogy mindenkinek jusson homokos tengerpart, kellemes 25 fok, lágy szellő és mojito az év 365 napján.

Én közgazdász vagyok, számomra teljesen egyértelmű és adottság, hogy szűkös erőforrások vannak. Mintahogy az is, hogy még jelenleg is, amiből valóban fontos, abból mindenkinek juthatna elég. A gond még mindig az, hogy mindig szép számmal (valójában többségben) vannak azok, akiknek semmi sem elég. Márpedig egy olyan világban, ahol törvény, hogy az embernek a szűkös erőforrásokkal kell gazdálkodnia, ott az első számú (eredendő?) bűn az, ha az embereknek semmi nem elég. Ez van. MInden ugyanonnan indul, és ugyanoda tér vissza: hiába mondod, az emberek egy része kielégíthetetlen, mert saját istencsászárságának tudatában azt gondolják, hogy nekik minden jár, most, és még eggyel több, mint amire szükség van, hátha egyszer elromlik.

Arra azért kiváncsi lennék, hogy kellene mindenki érdekeit szerinted úgy kiszolgálni, hogy senki más jóléte ne kerüljön veszélybe?

"Márpedig a szabály az"

Ezek a szabályok RÁNK vonatkoznak, Istenre nem.

A többi, amit írtál, mellébeszélés, a kérdés pedig ugyanúgy nyitva maradt. ISTEN miért nem oldja meg a dolgokat, amikor nagyon-nagyon könnyedén megtehetné?

NEM MI!

Ezzel együtt természetesen megmaradna a szabad akarat is, és aki akarná, nem őt választaná.

Tisztázzuk már akkor mi a kiindulási probléma számodra?

Az-e a kérdés, hogy

1. van-e Isten? - és szerinted azért nincs, mert nem valósítja meg az őskommunizmust, amiben mindenkinek jut minden igényei szerint?

2. elfogadva, hogy van Isten, vajon szeret-e minket egyáltalán? - mert úgy tűnik neked, hogy nem, mivel nem adja meg nekünk az őskommunista állapotokat?

3. valami egyéb?

Nem.

A probléma az, amit a kérdező leírt: MIÉRT nem élünk MINDANNYIAN (minden élőlény) olyan körülmények között, hogy mind elégedettek legyünk a sorsunkkal?

Istennek ez semmilyen szinten nem lenne probléma. Semmiféle gátja nincsen, hogy ezt bármikor, egyetlen másodperc alatt KÖNNYEDÉN megoldja.

"Ők mondják, hogy valaha tökéletes volt a világ."

Pont erről beszélek hogy amit te elképzelnél tökéletesként, az úgy tűnik nagyon nem egyezik azzal amiben mások hisznek.

A válaszaidból úgy tűnik, nálad például a tökéletesség része, hogy Ádámék, vagy éppen Lucifer úgy lettek volna teremtve, hogy nem választhatták volna a rosszat, vagyis ellenszegülni Istennek. Na de ha nincs választási lehetőség, akkor nem emberekről beszélnénk, nem gondolkodó lényeket teremtett volna az úr, hanem gyakorlatilag csak előre megírt egyszerű programok lennénk némi élő szövettel, amelyek bármilyen helyzetre csupán a "programozó" által helyesnek vélt egyetlen reakcióval felelhetnek és kész.

Ráadásul így nem csak a rossz, a jó sem létezne. Hiszen ha valaki egyetlen determinált lehetőségből értelemszerűen csakis azt az egyet képes választani, akkor jót sem tett az illető. Hiszen egyszerű szükségszerűség volt a cselekedete, nem pedig egy jó döntés.

Hogy valaki jót cselekszik, az csak úgy értelmezhető, ha dönthetett volna máshogy, rosszul is. Egy jó világ csak olyan ember számára értelmezhető és egyáltalán értékelhető, aki ismeri a rosszat.

"Nem.

A probléma az, amit a kérdező leírt: MIÉRT nem élünk MINDANNYIAN (minden élőlény) olyan körülmények között, hogy mind elégedettek legyünk a sorsunkkal?

Istennek ez semmilyen szinten nem lenne probléma. Semmiféle gátja nincsen, hogy ezt bármikor, egyetlen másodperc alatt KÖNNYEDÉN megoldja."

Ez pedig komolyan kérdés? Nézz szét a világban! Hányan vannak akiket az tesz elégedetté, ha másoknak kárt okozhatnak?

Ezen felül hányan vannak akik minél többet kapnak, annál többet akarnak?

Az emberi természetből fakad, hogy lehetetlen amit elképzelsz. Mert az emberiség jó része nem érett meg erre az utópisztikus világképre.

Az a baj, hogy nem tudod elfogadni azt, hogy vannak szabályok, amiket Isten lefektetett, ahogy a gyermekeim sem tudják elfogadni, amikor igyekszem megértetni velük, hogy vannak dolgok, amiket nem szabad.

Ezek a szabályok, amelyeket hívhatünk törvényeknek, parancsolatoknak, morálnak, erkölcsnek vagy akárhogy: alapvetően egy nagyon fontos szerepe van. Gátat szabni a hiábavaló hülyeségeinek, és afelé terelni az ember figyelmét, ami valóban fontos. Például hogy az ember SZERESSEN. Isten, magát, egymást, a természetet.

Ha valakinek a versenyzés az élete, akkor neki a mennyország, ha kap egy fénysebességgel repülő járművet, ellátva minden biztonsági kütyüvel, hogy ne lapuljon szét egy csillagon, és végtelen erőforrással, beépített ital és ételadagolóval, szintén végtelenítve. Az ilyen ember vajon szeretne bármi mást az autóversenyzésen és saját magán kivül? Nyilvánvalóan nem, semmi másra nem gondolna.

Az emberek zöme, ha szabadon szárnyalhatna, hogy mit kívánhatnának, akkor egy külön álló kis világot, de legalább is planétát kellene nekik teremteni, hogy ezt az igényüket kielégítsék. Képes lenne rá Isten? Igen. De nem ez az ő szándéka, mert ezek az emberek, ha megkapnák, akkor magasról tojnának mindenki másra, csak a saját kis világukkal törődnének. HOzzáteszem: így is csak azzal törődnek, persze jelenleg elégedetlenkedve, hogy ez így milyen tré. De ha megkapnák, amit akarnak, akkor teljesen elvesznének.

Olvasd el a két legfontosabb parancsolatot, és megérted, hogy mi Isten számára a legfontosabb, amit tőlünk is elvár. Semmi olyat nem fog megadni senkinek, függetlenül attól, hogy hisz-e benne, ami egy kicsit is elhalványíthatná ennek a két parancsolatnak az erejét és hitelességét.

Nekem ez még mindig korrekt. A többségnek meg nem az.

#38, #39

Sajnos nem arra válaszoltatok, amit én írtam.

Olvassátok el még egyszer - én nem szeretném még egyszer kiigazítani. Leírtam már mind előtte.

Ha nem értitek, amit írtam, akkor pedig sajnos nem tudtok válaszolni sem.