Mi az eredete a Bibliának, kereszténységnek, kik találták ki és mi volt a céljuk vele, hogyan lehet az, hogy ennyien elhiszik még ma is?

@08:22

Több mint valószínű, hogy valós forrás. Josephus egyébként Jézus Krisztus küldetése után született kb. 4 évvel, tehát amikor ő kisfiú volt, akkor alig egy bő évtized választotta el Krisztus korától így egészen biztosan hallania kellett az új irányzatról, meg azokról, akik még személyesen látták az Urat. Már csak abból kifolyólag is, hogy a maga farizeus vallásosságából adódóan meg kellett okolnia, hogy miért utasítja el Jézust, mint Messiást. Persze forrásai római értesüléseken is alapulhattak, de kellett találkoznia zsidó emberekkel, akik elutasították/elfogadták Jézust, mint Messiást. Egyébként az nem valószínű, hogy ő a [keresztény] Bibliát használta volna forrásként. A zsidók még a keresztények prédikálását sem bírták hallgatni, nemhogy az irataikat olvasni. Az evangéliumok egyébként is csak kb. a 60-as években kezdtek íródni, és a szent könyvek elterjedése bizonyos időt vett igénybe, így nem valószínű, hogy neki - akinek semmiféle kapcsolata sem volt a kereszténységgel, - lett volna egy példánya. Az viszont valószínű, hogy Lukács evangélistával egy közös, mára elveszett forrásból merített, ahogyan a kutatásban ma szerepel. Egyébként kizárt, hogy mindenki más tőle vett volna át. Mara bar Serapion i.sz. 70 után írt levelében, és Szamoszatai Lukianosz, aki a 2. században élt szintén írt Krisztusról hallgatólagosan, de ezek Flaviustól független források. Érdekes, hogy vele ellentétben Lukianosz Krisztus imádatáról is ír, amit Flavius - talán vallási okokból kifolyólag - elhallgat, pedig neki is tudnia kellett róla. A rómaiak meg bizonyára azért nem irkáltak nagyon Krisztusról, mert először is, mindössze 3,5 évet tevékenykedett Júdeában, másodszor, az egy jelentéktelen állam volt, aki ráadásul lázadt a hatalom ellen, és eszkatologikus lázban volt, ezért több ál-messiás is fellépett. A rómaiaknak semmi okuk nem volt azt gondolni, hogy Jézus másabb. Ráadásul ő maga kifejezetten kerülte a felhajtást. Ha elolvasod az evangéliumokat, akkor azt láthatod, hogy amikor Pilátus elé vitték, még ő maga sem ismeri, pedig ő elvileg a helytartó volt, tehát elméletileg tudni kellett volna arról, ami Júdeában történik. Ismerve a rómaiakat azt gondolom, hogy őket mindössze az érdekelhette, hogy a birodalomban béke legyen, a zsidók vallására nagy ívben tettek. Ezért is írta meg Josephus a könyvét, hogy megismertesse a zsidók történetét és vallásosságát (ami részben az Ószövetségen alapult). Nyilván ha Krisztus a görögöknél lépett volna fel, akkor jobban felfigyeltek volna rá, mert a hellén kultúrát jobban tisztelték, mint a zsidókét.

@Kiss Éva Judit

"Egyáltalán nem irtózom a tudománytól, mitöbb! Szeretem, és ez volt az ami megfogott"

-->Talán Jehova Tanúi elfogadnak olyan tudományos általánosan elfogadott, és bizonyított tudományos modelleket, mint az ősrobbanás, vagy az evolúció? Ha nem, akkor mégis miről beszélsz?

"Sajnos nem idéztél semmit állításodat alátámasztani. Miért?"

-->Sajnos nem idéztél semmit állításodat alátámasztani. Miért? Kérlek mondj ellen annak az állításnak, hogy a Biblia tudományosan pontos az állításaiban"

-->Idéztem kettőt, de te nem voltál hajlandó egyiken sem igazán elgondolkodni. Majd erre visszatérünk még.

"Jób könyve befejezésének ideje i.e kb 1473. Tartalma i.e. 1657-1473 közötti. Persze ki mit fogad el, arra támaszkodik."

-->A talmudi hagyomány alapján lehet a korai keletkezési időpontra támaszkodni, aztán hozni indokokat, ma ez már azonban csak a konzervatív teológiában divatos. Egyébként nem egy bibliatudós van, aki későre teszi Jób könyve keletkezését. Idézem a wikipédia [ [link] cikkét: "A modern bibliatudósok szerint azonban az a valószínű, hogy a teljes könyv valamikor a babiloni fogság után keletkezett (legkésőbb az i. e. 3. század végén, de inkább az 5. században), szerzőjéről pedig nem lehet semmi közelebbit megállapítani, csak azt, hogy egy sokat utazó izraelita volt, aki ismerte a bölcsek és a próféták tanításait, és igen valószínű, hogy Palesztinában élt." Jób könyve tehát késői keletkezésű, így Püthagoraszt nem előzte meg a Biblia.

"Ézsaiás valóban i.e 732 után fejeződött be 778-tól ír a történésekről."

-->Erre megint csak a hagyomány ad kiindulási alapot, amire a konzervatív teológia építkezik. Ésaiás könyvének valószínűleg csak egy részét írta a próféta, az 1-39. fejezetet, későbbi betoldásokkal. A 40-55. fejezetet a fogság idején írták, a Kr.e. 6. században, ezt nevezzük az előbbi "proto-Ésaiással" ellentétben "deutero-Ésaiásnak". Az 55-66 fejezet pedig a fogság utáni időből való gyűjtemény, amely a szakirodalomban a "trito-Ésaiás" névvel van illetve. [Lásd itt: [link] illetve itt [link]

"A legrégibb nem bibliai utalás erre a körforgásra az i. e. IV. századból származik. Ám a bibliai kijelentések több száz évvel korábbiak. Salamon, Izrael királya például az i. e. XI. században ezt írta: „Minden téli patak a tengerbe folyik, ám a tenger mégsem telik meg. Ahonnan kiindulnak a téli patakok, oda is térnek vissza, hogy tovább folyhassanak” (Prédikátor 1:7)."

-->A Prédikátor könyvét nem Salamon írta, hanem valaki más, aki használta a nevét. Persze nem kizárt, hogy a könyv anyagának egy része valóban Salamon királytól származik. Mindenesetre a könyvet a Kr.e. 3. században írták [lásd itt: [link] Tehát ha még el is fogadom, hogy azt a bizonyos körforgást, amiről a Prédikátor könyve is ír, a Kr.e. 4. században már kimondták, akkor egy olyan dologról van szó, amit a Biblia előtt már felfedeztek.

"Zsoltárok 104:5

Mit szólsz ehhez a fordításhoz: "Ő alapította meg a földet annak szilárd helyein; Megingathatatlan lesz az időtlen időkig, igen, mindörökké."

Így egy kicsit másképpen nézzük azt amit írtál, vagy nem? "

-->Azt szólom ehhez a fordításhoz, hogy figyelembe sem veszem, mivel az Jehova tanúi fordítása. Ők azonban nem szakemberek, a fordítást készítő személyek többsége még bibliai nyelveket sem tanult. [lásd itt: [link] Tanulatlan emberek munkája pedig nem mérvadó. A zsidók egyébként így fordítják a (Zsolt 104,5)-öt: "Talapzataira alapította a földet, hogy meg ne inogjon mindörökké." A "talapzat" és Károli "oszlopa" között nincs nagy különbség mindkettő azt mutatja, hogy a föld valami szilárd felszínen van. A másik meg az, hogy a Biblia kijelenti, hogy a föld nem inog meg. Ez nem igaz, hiszen a föld egyrészt forgásban van, a másik meg az, hogy már a földrengések is megingatják. [Úgy tűnik a szent szerzőnek nem igazán voltak természetkatasztrófai tapasztalatai.]

Nem csak ez a probléma.

Az egész írásából látszik, hogy nem érti a dolgokat, nem tud válaszolni a kérdésekre - talán nem is érti ezeket - csak darálja azt a mesét, amit a hívők rendesen szoktak.

Sajnos más sem válaszolt a kérdésekre idáig. Az meg szerintem kevésbé fontos, hogy megfelelő volt-e a hangnem - és itt nem is az volt a kérdés, hogy ez az isten amúgy létezik-e.

"hallania kellett az új irányzatról, meg azokról, akik még személyesen látták az Urat"

Róluk lehet. De más dolog HALLANI Jézusról - és más dolog TUDNI, hogy létezik (ill. létezett - mert akkor már biztos nem létezik).

"nem valószínű, hogy ő a [keresztény] Bibliát használta volna forrásként"

Én sem a könyvre gondoltam, hanem a tartalmára.

"A zsidók még a keresztények prédikálását sem bírták hallgatni, nemhogy az irataikat olvasni."

ÁLTALÁBAN.

Na de EGYETLEN ilyen ember sem volt?

Szerintem volt legalább EGY.

Mondom: nem lehetetlen, hogy tényleg volt valamilyen valós forrása - csak nem valószínű.

"A rómaiak meg bizonyára azért nem irkáltak nagyon Krisztusról"

NAGYON?

EGY SZÓT SEM!

Ami gyakorlatilag lehetetlen - HA valóban létezett.

Itt nem csak vallásos dolgokra gondolok, hanem BÁRMIRE, ami a római bürokráciában előfordulhat. Nyilvántartás, utasítás (vele kapcsolatban), adó, bármi.

@44: intuitív alapon ténykérdéseket nem lehet tudni, csak tudni vélni, pont erről beszélek. A sejtés is jó szó rá.

(A matematikában a sejtés ugyanígy nem tudás. De legalább a matematikai sejtések általában nagy számú példával alátámasztottak, bár általánosságban nincsenek még bizonyítva - előfordul, hogy nem is lesznek, mert kiderül, tévesek.)

"Már ki a francot érdekel, hogy az én hitemet ki tartja autentikusnak??? "

Az előző hozzászólásodban még azt bizonygattad, hogy "tudod", most meg már hitről beszélsz. A hiteddel nincs baj, abban hiszel, amiben jólesik. De ez nem tudás, hanem hit, ne keverjük a fogalmakat.

re49 nem én bizonygattam, de mindegy, csak beleugattam egy párbeszédbe, de már szánom-bánom:)))

A tudást vigyük ahhoz, ami a megragadás folyamta:a megismeréshez. Erre (Jung felosztása szerint) 4 módot mond: értés-érzékelés-gondolkodás-intuíció

(melyik 2 dominál egy embernél, az alapján típusok is vannak [link]

Fentebb írtam (de lehet, hogy másik kérdésnél) hogy van olyan (alkotó, előadóművészek TUDJÁK):

intuitív tudás

Mert jól nézne ki, ha egy zongoraversenynél érvekkel és diszkurzív gondolatmenettel kellene a billentyűket használni:D:D

https://www.youtube.com/watch?v=DZg7mjlsgcw