Nem inkább az ítélkező hatalommal rendelkező Istenre van szükségük az ateistéknak?

Az, aki meg van róla győződve, hogy Isten nem létezik, egy nemlétező valakitől való félelemből nem fog istenhívő emberré változni. És ne is tegye. Ne a félelem vigye az embereket "az Isten" (a Sátán) felé. Éppen elég ez a démonikus ószövetségi Úr a kereszténységben, 180 fokos ellentétben a Jézus által hirdetett Atyával. Az utóbbival sokkal könnyebb szimpatizálni.

Mellesleg az ateisták ezt a kérdést általában racionális irányból közelítik meg, úgyhogy nem azokat a személyes jellegű tulajdonságokat kéne kiemelni (szeret/ítél), amelyekkel az ember képzeletében felruházza az Istent, hogy személyes jellegű kapcsolatot tudjon vele létrehozni - hanem a filozófiai irányból kéne megközelíteni a dolgokat, Ősok, Mozdítatlan Mozdító, a Tudat és a lét, a szellem és az anyag viszonya, az élet eredete, az élet, mint másodfajú örökmozgó képtelensége, stb.

"én mindenről képes vagyok értelmesen gondolkodni, hitbeli dolgokról is meg másfajta dolgokról is."

De azért a kérdéseimre nem válaszoltál... vagy nem akartál sebtében összecsapni egy választ?

Akkor kérlek, hogy gondolkozz el ezeken.

"hogy Isten, vagyis egy embernél nagyobb létező, aki teremtője és ura a világnak, akiben minden pozitívum tökéletesen megvan, mégis létezik"

Ez az isten biztos nem létezik: azért, mert ellentmondásos. De ha létezne:

"akkor vajon egy Nála kisebb ember káromolhatja-e következmények nélkül a mindenség Urát?"

Attól függ.

Egy végtelenül bölcs isten helyesen ítéli meg az embert.

Egy végtelenül jó isten pedig megbocsát neki, és ad neki VALÓDI lehetőséget. Ateista esetén ez pl. azt jelenti, hogy megjelenik neki.

"azt hiszem nagy túlélési ösztön és taktikai érzék"

Erre írtam, hogy nem szeretjük az üres fenyegetést.

Most a jelen ponttól elvonatkoztatva: NEM HISSZÜK, hogy létezik.

Ha elhinnénk, akkor pedig nem tagadnánk.

Amit pedig te most dicsőítesz, az a Stockholm-szindróma.

"nem kell annak belátásához, hogy egy ilyen Úrral jobb jóban lenni"

Ez pedig az "erőszak joga"!

Ez az isten így kormányoz?

"jogos kérdés: hogy egy ilyen úr, ha létezik, mégis lehetővé tette, hogy Őt tudják káromolni, sőt: nem olyan tutti evidencia az sem, hogy Ő létezik."

Na, végre egy értelmes gondolat.

"Egy önkényes zsarnok ilyet nem tenne. Mivel Ő bármilyen világot teremthet"

Simán létezhet ilyen isten, aki ebben leli kedvét.

"ha Ő egy olyan világot teremt, amiben Őt nyugodtan lehet káromolni, el lehet tőle fordulni következmények nélkül, és nagyon Ő sem keresi a kapcsolatot a világgal, akkor Ő inkább gyengekezű, nemtörődöm, egyszerűen kicsúsznak a dolgok az irányítása alól, vagy felmerül a kérdés, hogy minek teremtett egyáltalán, nem?"

Ez is egy értelmes gondolat.

"ha valaki Tőle, mint Élettől távolodik el, az a halál, a megsemmisülés, leépülés, enyészet felé tart. Ehhez Istennek nem kell külön aktív ítéletet sem tartania"

Nem kellene.

Mit is mond a Biblia?

Naná, hogy aktívan büntet!

"Isten minden pozitívum forrása és hordozója"

Meg minden negatívumé is, nem? Azokat ki más teremtette, szerinted? És a Bibliában az a csomó negatív tulajdonsága?

Erőszakos, hisztis, narcisztikus, kapkodó... hogy csak néhányat mondjak.

"Na, most képzeljük el, hogy Isten mégis hatalmas és jó egyszerre. Kb. milyen magatartás várható akkor el Tőle?"

Na, ez tényleg nehéz kérdés.

Én úgy gondolnám, hogy akkor ELSŐRENDŰ feladata lenne az, hogy NAGYON GYORSAN kijavítsa mindazt a hibát, amit a teremtésben elkövetett - hogy a teremtményei egy percet se szenvedjenek.

Még egy dolog: a te istened szemmel láthatóan NEM végtelen.

Akkor pedig csak szólok, hogy te nem vagy keresztény.

Akkor viszont miféle istenben hiszel?

"Nem az, hogy először figyelmezteti azokat, akik Tőle eltávolodnak, hogy a vesztükbe rohannak?"

KEVÉS!

Te sem csak figyelmezteted a fél éves csecsemődet, ha valamit elront - hanem MINDEN ERŐDDEL vigyázol és odafigyelsz rá!

ÉS FŐLEG: NEM BÜNTETED!

"türelmi időt"

Engem még nem is figyelmeztetett. Téged már igen?

Személyesen?

"ítéletet tart"

Látod, ez egy nagyon nagy gond a Bibliában: javításról szó nincs.

Isten figyelmeztet (de nem személyesen: csak üzen), vár, majd ítéletet tart - úgy, hogy meg sem kísérelte még a legkisebb hibát SEM kijavítani. Soha.

Tipikus női logika.

"Aki viszont Vele akar élni, azt megszabadítja a rossztól."

Amit ő hozott?

Mert ki más?

"Isten nem közvetlen bizonyítható evidencia, mert akkor mindenki meghajolna előtte."

Nem igaz: a sátán meghajol előtte?

Az angyalok harmada meghajol előtte?

"Az ateizmus léte indirekten Isten türelmét és jóságát bizonyítja."

VAGY azt, hogy nem létezik.

"az ateisták sokat foglalkoznak Istennel, mert szívük mélyén"

Vagy pedig a hívei közvetlenül beleszólnak az ő életükbe is. Nem?

"a nem vallásos emberek egy igen pici töredéket tesznek csak ki"

Ez meg nem érv.

A relativitáselméletben az elején Einstein egyedül hitt, aztán mégis neki van igaza.

"tudat alatt nem akarnak egy ilyen hatalmas lényt?"

Így a hívők gondolkodnak.

Az ateisták az igazságot keresik. Ha az igazság az lenne, hogy létezik valamilyen isten - akkor azt keresnék.

"Miért akarják Istent ilyenné formálni"

Mármint a HÍVŐK miért akarják ilyenné formálni?

Gondolom, mert félnek tőle.

Az ateisták nem formálják, hanem megkérdezik a hívőt, hogy mit gondol. Nem ők találják ki az istent.

"Pedig nem szívnak akkor sem, ha bocsánatot kérnek Tőle... De ehhez már kell némi alázat, némi önkritika"

Tudod, ez komolytalan dolog egy olyan valamivel szemben, amit az ember NEM HISZ EL.

"el tudnának hipotetikusan fogadni egy hatalmas ítélkező Istent is?"

Igen.

Ez nem alázat, hanem gondolkodás kérdése.

Bármiféle isten létezhet. Akár több milliárd isten is létezhet - olyanok is, amelyeket elképzelni sem tudunk.

A keresztények által elképzelt isten nem létezhet, mert ellentmondásos.

Akkor viszont miért nem foglalkozunk egy (vagy sok) ESETLEG létező istennel?

Azért, mert egyelőre SEMMI jel nem mutat arra, hogy bármelyikük is létezne. A világ kiválóan működik és jól magyarázható nélküle is.

Ha pedig hinni akarsz: MELYIKBEN hiszel a jelenleg elképzelt sok 100000 isten közül?

Keresztény létemre nagyon is megértem azt, amit írsz, annyi de annyi szolgálat után, mások után történő „takarítás”, romok eltüntetése is hiába lett volna? Csak gúnyolódást, és lehülyézés a jutalom?

Sajnálom, de ennek ellenére azt hiszem, hogy alapvetően félre érted ezt az egész dolgot.

Egyrészt egykor mi is ateisták voltunk, és talán mi is ugyan úgy hülyéztük a hívőket, csak legfeljebb erre már nem emlékszünk.

Másrészt Jézus egyértelműen előre megmondta, hogy akik nem hisznek, el fognak kárhozni, de ezt nem az Isten fogja végbe vinni, hanem akik olyan mélyre süllyedtek lélekben, hogy a Teremtőjüket is megtagadták, azok saját maguk okozzák saját kárhozatukat. Vannak erre olyan gonosz lelkek, akik ezt el fogják végezni, az Isten ezt legfeljebb hagyni fogja (nem tehet mást, mivel Ő ennek ellenkezőért mindent elkövetett).

Nincs bosszúálló és büntető Isten, csak szerető Isten van. Olyan, akit akár keresztre is feszíthetünk, de akkor sem szűnik meg szeretni a bűnös embereket. Hiszen az első ember is aki bejutott a mennyországba, a jobb lator, egy ateista gazember, egy gyilkos volt, mégis meg tért, és ő volt az első akit magával vitt Jézus a mennyországba.

Még pont az hiányzik, hogy te is kárhoztasd a szerencsétlen ateistákat, éppen elég nekik az, ami rájuk vár, nem igazán kellene, hogy még mi is beléjük rúgjunk, pont arra az Istenre hivatkozva, aki nem kárhoztatni akarja a világot, hanem éppen hogy megmenteni a kárhozattól.

"Egyrészt egykor mi is ateisták voltunk" - ki az a mi?

A keresztények elődjei nem ateisták voltak, hanem "pogányok" (más vallások követői). Az ateizmus modern kori betegség, a "felvilágosodás" előtt nem létezett.

"Jézus egyértelműen előre megmondta, hogy akik nem hisznek, el fognak kárhozni, de ezt nem az Isten fogja végbe vinni, hanem akik olyan mélyre süllyedtek lélekben, hogy a Teremtőjüket is megtagadták, azok saját maguk okozzák saját kárhozatukat" - így van! Ez a magyarázat sokkal szimpatikusabb, mint a pokolra taszító, ítélkező Isten. Persze ez feltételezi, hogy örök kárhozat nincs, csak határozatlan idejű, hiszen előbb-utóbb mindenkiben felébred a vágy a jóra (főleg, ha már nagyon sok rosszat élt át lélekben).

"mivel Ő ennek ellenkezőért mindent elkövetett" - azért ezt nem mondanám el. Néhány csodával sok ateistát meg tudna téríteni. Mert ilyen az ember, a szemének hisz, ami pedig becsapható. Isten pont ezért nem játszik velünk, mint unatkozó gyerek a hangyával, hanem hagyja, hogy közeledjünk hozzá, vagy távolodjunk tőle lelki hajlamunk szerint, és nem tesz egyikért vagy egyik ellen se semmit.

"Az ateizmus modern kori betegség, a "felvilágosodás" előtt"

Már a görögök között is bizonyítottan létezett!

Előtte is, csak arról nincs ennyi írásos emlék.

A középkorban is volt: égették is őket, ahogy azt kell, a szeretet nevében.

Nem, leginkább egy kedves, szerető Istenre lenne szükségünk, aki normális világot teremt, amiben jó élni, mert boldogok vagyunk benne és nincs szenvedés.

Csak hát nem ilyen a jelenlegi.

Az ateistáknak nincs szüksége istenre,azért ateisták.

Egyébként meg a mostani keresztények a többiek istenét fikázták/fikázták (hogy a szavaddal éljek). Az ateisták legalább nem tesznek különbséget:)

"Nem jó lenne, ha a nagyarcú atesiták végre önmagukkal néznének szembe? A helyzet az, hoyg Istent nem lehet a végtelenségig következmények nélkül káromolni, fikázni, bírálni. Nem ezzel segítenénk rajtuk jobban? Ha már végre magukhoz kapnak, na akkor lehet a szeretetről beszélni: de addig nem tudják a szeretetet a gyenge sziruptól megkülönböztetni."

Erősen fogalomzavarban szenvedsz szerintem. Annak, hogy valaki hisz-e Istenben vagy sem, mi köze ahhoz, hogy tud-e szeretni vagy sem? Vagy szerinted az ateisták képtelenek a szeretetre, vagyis másként fogalmazva: szerinted akkor az összes ateista egyben szociopata is?