Ateisták, mit gondoltok a vallásosak folyamatosan ismétlődő érveiről?

"a racionális tudomány ott megáll.

A művészet és a hit viszont nem."

Igazad van: ezekkel is lehet valamit kezdeni.

Viszont itt már értelmezhetetlen az a fogalom, hogy "igazság". Ez a fantázia birodalma - ami egyáltalán nem rossz, mert KÉSŐBB kiderülhet róla, hogy mégis igaz, avagy nem, ezen kívül más szempontból is lehet jó (vagy rossz) hatással az életünkre.

De addig ezt igazságnak elkönyvelni nagy hiba.

"Tudod, vannak a hívők - és vannak gondolkodók is. Ez a különbség. "

Ezen kívül vannak a hívők és gondolkodók. Így együtt. Az egyik miért zárná ki a másikat? Aki bármit is kizár ami nem zárható ki teljes bizonysággal, azt korlátoltnak, szemellenzősnek nevezik. Az ember olyan, hogy amit nem tud 100%-ban -és felmerül mint probléma, jelenség- arról is gondolkodik. Ez a haladás mozgató rugója.

Persze lehet úgy is, hogy kizárólag azzal foglalkozunk amibe belelépünk, mondjuk a kutyas'arral -na ez az ateista.

"A tudomány pedig mindennel tud foglalkozni, ami mérhető. Ami nem mérhető, aminek nincsen hatása a mi világunkra - azzal mit kezdesz?"

Ha a vikingek is ilyen fundamentalista nézeteket vallottak volna, akkor nem jutnak el Amerikába 500 évvel korábban, mint a szinte biztosra menő -akkoriban a hivatalos tudományt képviselő spanyolok, Az már csak bónusz volt, hogy közben felfedezték az Amerikai kontinenst, ami aztán csak később tudatosult az emberiségben, hogy nem Ázsiában vannak.

Az ateista épp'úgy kitaposott úton jár, mint a valamelyik vallásban hívő. A világ számára túlságosan is szűk kereteket engedélyez. Egy szabad gondolkodónak -akár hívő- ez kevés. Az ateista sokkal inkább egy platformon van a vallásossal, mint egy szabad gondolkodóval. Az ateizmus a szellemi restek vallása. Az egyetlen előnye pedig -szemben a vallásokkal- hogy nem következik belőle semmiféle kötelezettség senkivel szemben. Tehát többé-kevésbé egybe esik az ember szabadságvágyával. Ettől függetlenül ez akkor is csak vágy, és vagy egybeesik a valósággal vagy nem. A valóságról pedig annyit tudunk, mint amennyit egy 2 dimenziós lény tudhat rólad vagy rólam. Legalábbis materialista módon -tehát fizikai megtapasztalás, mérés, stb módon- másra nincs mód. Nem tudom, hogy egy 2 dimenziós lény mit kezdhetne azzal ha feltételezése lenne rólam, de gondolom, hogy hátrányára nem válna.

az igazi művészet az igazságot fejezi ki valamilyen formában - szavakkal, agyaggal, kővel, festékkel, mozdulatsorral - , formát ad az igazságnak.

(kalokagathia szép, jó = igaz, a görög eszmény)

A tudomány a "valódit" mondja, mert szigorúan az a dolga.

József Attila azt kéri a művésztől:

"az igazat mondd, ne csak a valódit,

a fényt, amelytől világlik agyunk,

hisz egymás nélkül sötétben vagyunk."

"hívők és gondolkodók. Így együtt. Az egyik miért zárná ki a másikat?"

Egy adott témában mindenkinek döntenie kell.

Másik témában dönthet másként.

"igazság"

A művészet foglalkozhat az igazsággal - de MAGA a művészet az NEM az igazság. Semmi köze hozzá.

... ha nincs "köze hozzá" nem művészet. Valóság: pl egy vasúti menetrend. Egy vers - az igazat mondja, nem CSAK a valódit. A művész formát ad, annak ami lényegét tekintve NEM forma (igazság)

Az ujj. Rámutat a Holdra - de nem a Hold. Ha te ettől meglátod a Holdat, - a művészet akkor betöltötte szerepét- látod a Holdat - nem kevered össze az ujjammal. Egyébként a szentkönyvek is ide tartoznak - a művészethez-, ilyen szempontból.

zen

" leírt tanítások azonban csak útmutatók. Ezek, ahogy a zenben mondják – az ujj, amely a Holdra mutat, de nem maga a Hold. Ha éhes vagyok és egy szakácskönyvet olvasok, megtudhatom, hogyan készítsek el egy ételt, de nem fogja az éhségemet csillapítani. Magamnak kell ennem, ha jól akarok lakni."

Sétcho így fogalmaz:

„A szent igazság – távoli és üres.

Hogyan ismerhetitek meg valaha a világos pontot?

……………………………………

76jav, az idézet forrása:

[link]

Tisztelt 53-as válaszoló!

Az 52-es válaszoló vagyok. Köszönöm elismerésed, te is nagyon értelmesen fogalmazol, úgy látom, hogy te is művelt ember vagy. Az általad felvetett téma óriási, ezért csak röviden reagálnék, ha nem probléma. A középkorról úgy gondolom, hogy egy erőszakos időszak volt, na persze voltak ott is értelmes emberek, de összességében ahová került a hatalom, ott éltek is vele, elég keményen. De ha már szóba került az Egyház: Az a sok szörnyű tett, amit amit elkövettek a másképp gondolkodókkal szemben valóban botrányos dolog volt, ezt egy nomrális ember nem is kérdőjelezi meg, lásd a pápai bocsánatkéréseket. Mindazonáltal e témában érdemes mélyebre ásni - most csak egy kicsit: Az arianizmus merő eretnekség, teljesen természetes, hogy az Egyház fellépett ellenük. Nem a fellépéssel volt a baj, hanem a módszerrel. Az apostolok is elítélték az eretnekséget, de arra nem bátorították a kortárs híveket, hogy hadjáratot indítsanak ellenük. Az erőszak akkor jelent meg, amikor a milánói ediktum után (313) az Egyház elkezdett Rómával szövetségre lépni, és magába olvasztotta a Birodalom szellemiségét. Az erőszak azonban ellentmond Jézus tanításainak, tehát ezt mentegetni nem lehet. Had jegyezzem meg azért, hogy az ariánusok is szorongatták az Egyházat, 538-ban éppenséggel Belizár volt az, aki a keleti gótok fenyegetése alól felszabadította azt. A valldensek kicsit más téma. Eredetük sem egészen tiszta, és ők nem is voltak eretnekek. Rájuk inkább azért haragudtak, mert leleplezték az Egyház hibáit. Természetesen az ellenük elkövetett hadjárat is elítélendő, nem csoda, hogy egész európa felháborodott, mikor tudomást szerzett róla. A valldensek jó emberek voltak, ezt még egy inkvizítor is elismerte.

Az élet élvezésére én azt mondom, az a jó, ha valaki úgy élvezi az életet, hogy fejleszti önmagát, az általad felsorolt értelmes dolgokkal, az jó. Én is szeretek tanulni, persze néha lazítani is kell. Szerintem még az sem baj, ha az ember liberálisabb, és ebbe beleférnek a bulik, és a nők, persze normális módon. Amikor valaki azonban csapodár lesz, na az már átlépett egy határt. Akkor az élet habzsolásával már önmagát és esetleg a környezetét is rombolja.

A vallásos és a hívő egyeseknek talán szinonima, azonban előbbi a hívők nyelvezetében egy negatív jelző, akit arra használnak, aki képmutató, utóbbi pedig az, akire ez nem jellemző. De amúgy tágabb értelemben tényleg ugyanazt jelenti a két szó, csak ha a híveket akarjuk csoportosítani egy bizonyos szempont szerint, akkor így lehetséges, hogy különválasztjuk. Én is köszönöm a beszélgetést, bár megjegyzem, hogy a kiegészítéseim ellenére sem tartom a történelmi ismereteimet pontosnak, tehát fején találtad a szöget :D Ezért fejlesztem is magam. Örülök, ha pozitívumot tudtam kiváltani, minden jót kívánok!

"Valóság: pl egy vasúti menetrend."

Nem, mert az is csak egy terv.

Valóság pl. egy tudományos kísérlet eredménye.

"Egy vers - az igazat mondja, nem CSAK a valódit"

VAGY hazudik. Amit írtál: a művészet az az ujj, ami az igazságra mutat. Vagy a hazugságra.

NEM maga az igazság, vagy a hazugság.

"A vallásos és a hívő egyeseknek talán szinonima"

Pedig roppant egyszerű: vallásos az, aki rendezett, formalizált körülmények között hisz. A vallás az adott hitnek és a körülményeinek (pl. le kell térdelni ima közben, kelet felé kell fordulni, stb) a leírása.

Ami pedig az erőszakot illeti: MINDEN vallás erőszakos lesz, ha hatalmat kap. Ma azért NEM TÚL erőszakos a kereszténység, mert lecsökkent a hatalma. De ennek ellenére ma is erőszakos - csak ez nem fizikai harcban nyilvánul meg, mert ma erre nincs lehetősége. Ha lenne, akkor ismét élne vele.

Persze megint jönnek majd a hívők, hogy "de én nem vagyok erőszakos"... igen, lehet. TE nem. De a vallásod igen.

Vagy "ez nem jellemző, a vallásomra, ez valami elferdülés"... hát nem. Ez minden vallásra jellemző.

Vagy "az én vallásom nem ezt hirdeti"... nos: egyrészt ezt IS hirdeti (olvass csak Bibliát) - másrészt ilyen alapon a kommunizmus sem az erőszakot hirdeti.

Aztán a valóságban mégis sokszor az lett belőle.