Jelenleg hol tart a biblia alapú rákkutatás?

Az élet véletlen folytán való kialakulásának alapja a komplexifikáció. Ezt pedig szépen üti a termodinamika II. főtétele, ami komondja: alacsonyabb energiaszintre, rendezetlenségre törekszik a természet.

A véletlennek nagy szerepet tulajdonítanak, de azzal már nem foglakoznak, hogy mekkora a valószínűsége annak hogy a természet ráhibázott a helyes molekulákra amikor spontán keletkeztek. Pl az inzulin alkotórészei 8 *10 a 27.-en féle módon egyesülhetnek, de ebből csak 1 alkalmas az élethez. A hemoglobin még spécibb: 135*10 a 165.-en. Ugyanakkor az univerzumban az összes atom száma csak 10 a 78.-on.

A materialisták szerint az első sejt véletlenül alakult ki, ez azonban csak egy hihetetlenül abszurd feltételezés, még a legegyszerűbb élő sejt normális növekedéséhez is több tízezer kémiai reakció összehangolt végbemenetelére van szükség, akkor hogyan lehetséges az, hogy egyetlen apró sejtben mind a 20 000 reakció egy időben, rendben megy végbe?

Michael Denton szerint még a legapróbb élő sejt is egy „valóságos miniatűr gyár, amely több ezer kitűnően megtervezett, komplikált molekuláris szerkezetből áll, amelyek összesen százmilliárd atomból épülnek fel, és ezek jóval bonyolultabbak, mint bármely ember által épített gépezet, és teljesen példa nélkül álló az élettelen világban”.

A tudósokat zavarba ejti a sejt bonyolultsága. A The New York Times 2000. február 15-ei száma ezt írta: „Minél több biológus érti meg az élő sejtek működését, annál félelmetesebbnek tűnik az a feladat, hogy megállapítsunk róluk mindent, amit tesznek. Az átlagos emberi sejt túl kicsi ahhoz, hogy láthassuk, de 100 000 génje közül minden pillanatban 30 000 indul be vagy éppen áll le, hogy így kielégítse a sejtháztartás szükségleteit, vagy hogy reagáljon más sejtektől érkező üzenetekre.”

A Times ezért ezt kérdezte: „Hogyan is lehetne egy ilyen apró és ilyen bonyolult gépezetet megvizsgálni? És még ha elképesztő erőfeszítéssel teljesen meg lehetne is érteni egy emberi sejtet, még akkor is legalább 200 különböző fajta sejt létezik az ember szervezetében.”

A Nature című folyóiratban „ A teremtés valóságos motorjai” című cikk arról a felfedezésről írt, hogy a testünk minden egyes sejtjé ben apró motorok vannak. Ezek forognak, hogy adenozin-trifoszfátot termeljenek, ami a sejtek energiaforrása. Egy tudós ezen tűnődött: „Mikre leszünk képesek, ha megismerjük, hogyan kell megtervezni és megalkotni a molekuláris rendszereket, amelyek hasonlítanak azokra a molekuláris rendszerekre, amelyekkel a sejtekben találkozunk?”

Gondoljunk csak a sejt kreativitására! Testünk egyetlen sejtjében, a DNS-ben tárolt információmennyiséggel egy közel egymillió oldalas könyvet is meg lehetne tölteni, melyben akkora lenne egy oldal, mint amekkora ezé a folyóiraté. Sőt mi több, valahányszor osztódik a sejt, új sejt jön létre, és ez az információ továbbítódik ebbe az új sejtbe. Mit gondolsz, hogyan lett tested 100 billió sejtjének mindegyikébe beprogramozva ez az információ? Véletlenül történt, vagy egy Tervezőmester munkája?

Talán te is ugyanarra a következtetésre jutsz, mint Russell Charles Artist biológus, aki ezt mondta: „Félelmetes, sőt leküzdhetetlen nehézségekbe ütközünk, miközben megpróbáljuk megmagyarázni, hogyan jött létre [a sejt], és azt, hogy miért működik folyamatosan, hacsak nem állítjuk azt okkal és logikusan, hogy egy intelligencia, vagyis egy elme hozta mindezt létre.”

Szóval elég szomorú, ha azt hazudták nektek, hogy a teremtett világ nem árulkodik semmiféle tervezőről...

Évekkel ezelőtt Kirtley F. Mather, a Harvard Egyetem akkori geológiaprofesszora erre a következtetésre jutott: „Nem egy véletlenre bízott vagy szeszélyes világegyetemben élünk, hanem olyanban, amelyben felfedezhetők a Törvények és a Rendezettség. Az Ügyintézője teljesen racionálisan gondolkodik, és megérdemli legmélyebb tiszteletünket. Figyeljük csak meg a természet csodálatos matematikai rendszerét, amely lehetőséget ad arra, hogy egymás után következő atomszámokat adjunk az anyag minden egyes elemének.”

Csak vizsgáljuk meg röviden „a természet csodálatos matematikai rendszerét”. Az ókorban élt emberek előtt az elemek * közül az arany, ezüst, réz, ón és vas volt ismeretes. Az arzént, bizmutot és antimont a középkorban élt alkimisták azonosították, a későbbiek folyamán, az 1700-as években pedig még sokkal több elemet fedeztek fel. 1863-ban a színképelemző készülékkel azonosították az indiumot, mely a 63. felfedezett elem volt. (A színképelemző készülék az elemek által kibocsátott fényt az elemre jellemző színekre bontja.) Ezen tények hatására Dmitrij Ivanovics Mengyelejev orosz kémikus arra a következtetésre jutott, hogy az elemek nem véletlenszerűen alakultak ki. Végül 1869. március 18-án „ Az elemek rendszerének körvonalai” című tanulmányát felolvasták az Orosz Kémiai Társaságnak. Ebben kijelentette:

„Olyan rendszert szeretnék felállítani, amelyet nem a véletlen irányít . . . , hanem valamilyen határozott és pontos alapelv.”

Ebben a híres írásában Mengyelejev megjövendölte:

„Még mindig számíthatunk arra, hogy sok ismeretlen elemet fogunk felfedezni, például olyanokat, amelyek hasonlítanak az alumíniumhoz és a szilíciumhoz, és amelyeknek az atomtömege 65—75.” Mengyelejev helyet hagyott 16 új elemnek. Amikor megkérdezték tőle, hogy milyen bizonyítékai vannak a jóslataira, ezt válaszolta:

„Nincs szükségem bizonyítékra. A nyelvtan törvényeivel ellentétben a természet törvényében nincs kivétel.” Hozzáfűzte még: „Úgy gondolom, hogy ha az ismeretlen elemeimet felfedezik, akkor nagyobb figyelmet fognak nekünk szentelni.”

És pontosan ez történt! Az Encyclopedia Americana ezt írja:

„ Az elkövetkező 15 évben a gallium, a szkandium és a germánium felfedezésével, mely elemek tulajdonságai teljesen beleillettek Mengyelejev jóslataiba, beigazolódott a periódusos rendszer pontossága, és ennek szerzője is jó hírnévre tett szert.” A XX. század elejére az összes létező elemet felfedezték.

Világosan látható hát, milyen igaz, amit Elmer W. Maurer kutatóvegyész mondott: „Ez a gyönyörű elrendezés aligha a véletlen műve.” Annak valószínűségéről, hogy az elemek ilyen harmonikus rendje véletlenül jött létre, John Cleveland Cothran kémiaprofesszor ezt mondta:

„ Az, hogy felfedezték mindazokat az elemeket, amelyeknek létezését [Mengyelejev] megjövendölte, valamint az, hogy ezek az elemek szinte pontosan olyan tulajdonságúak, mint amit előre megmondott, egyértelműen kizárja annak valószínűségét, hogy az elemek rendje a véletlen folytán keletkezett. Nagyszerű általános törvényeit nem »A periódusos véletlennek «, hanem »A periódusos törvénynek« nevezik.”

Miután a Cambridge-i Egyetem egyik korábbi matematikaprofesszora, P. A. M. Dirac híres fizikus alaposan tanulmányozta az elemeket és azt, hogy ezek miként illenek egymáshoz, hogy megalkossanak mindent a világegyetemben, a következő kijelentést tette: „Úgy fogalmazhatjuk meg talán a helyzetet, hogy Isten a legkiválóbb matematikus, és a legfelsőbb fokú matematikát alkalmazta a világegyetem megalkotásánál.”

Nos, tehát akkor Minek a visszatükröződését látod ezekben a dolgokban? Látod azt, ami fizikai szemednek már láthatatlan?

(Róma 1:20):

„az ő láthatatlan tulajdonságai világosan látszanak a világ teremtésétől fogva, mivel az alkotott dolgokból érzékelhetők, igen, az ő örök hatalma és istensége, úgyhogy nincs mentség számukra”

Ezt egyébként Pál írta, aki a korában egy nagyon bölcs ember volt.

Aha. És ha ezeket is megcáfoljuk, mi a garancia arra hogy nem öntesz be még húsz oldal kérdést?

[link]

Szórakozzál tudod kivel.

Kezdem úgy érezni, hogy ez a vita egyre inkább hasonlít erre:

https://www.youtube.com/watch?v=BKorP55Aqvg

Aki szeretné magyar felirattal megtekinteni, az a beállításokban átállíthatja a feliratot, van Hungarian. Ugyan ez az értelmetlen értetlenkedés megy részetekről, amit egyszerűen képtelenség felfogni, hogy miért csináljátok.

Anonymus

Jól van, akkor nem kell válaszolnotok, de azért tegyétek félre a büszkeségeteket és tanuljatok gyermekeim! Nőjjetek fel és lássatok!

A mikrobiológia fejlődésének köszönhetően bepillantást nyerhetünk az eddig ismert legegyszerűbb élő prokarióta sejtek belsejébe, és amit ott látunk, az lebilincselő. Az evolúciókutató tudósok feltételezése szerint az első sejtek nagyjából úgy nézhettek ki, mint a prokarióta sejtek. Ha az élet teremtve lett, akkor még a legparányibb élőlénynek is zseniális tervezettségről kell tanúskodnia. Látogassunk hát el egy prokarióta sejtbe, és közben gondolkodj azon, hogy tényleg létrejöhetett-e magától ez a sejt.

A SEJT VÉDŐFALA

Ahhoz, hogy be tudj menni egy prokarióta sejtbe, olyan kicsire kell összezsugorodnod, hogy több százszor beleférnél a mondatvégi pontba. Nem könnyű bejutnod a sejtbe, mert egy erős és rugalmas membrán veszi körül, melynek hasonló a szerepe, mint egy gyárat körbevevő téglafalnak. 10 000 membránt kellene egymásra tennünk ahhoz, hogy a sejtfal olyan vastag legyen, mint egy papírlap. De a sejtmembrán felépítése és szerepe sokkal összetettebb, mint egy téglafalé.

Ahogy a fal megvédi a gyárat, a membrán is megvédi a sejtet a környezetétől, ahol veszélyek leselkedhetnek rá. A sejthártya azonban nem egy folytonos fal, így a sejt „lélegezni” tud, vagyis a kis molekulák, mint például az oxigén, átjuthatnak rajta. Azt viszont nem engedi, hogy az összetettebb molekulák, melyek akár kárt is tehetnének a sejtben, engedély nélkül behatoljanak; a hasznos molekulákat ellenben benntartja a sejtben. Hogyan csinálja?

Sok gyár kapuiban biztonsági őrök tartják szemmel a ki- és bemenő termékeket. Ehhez hasonlóan a sejtmembránba is be vannak ágyazva különleges fehérjemolekulák, melyek a sejt „kapui” és „biztonsági őrei”.

Ezek közül a fehérjék közül néhánynak a közepén van egy csatorna, melyen csak bizonyos fajta molekulák juthatnak át (1). Más fehérjék a membrán egyik oldalán nyitva vannak, a másik oldalán pedig zárva (2). Van egy rakodóterük, mely igazodik egy adott anyag formájához (3). Amikor az anyag bemegy a rakodótérbe, a fehérje a membrán másik oldalán kinyílik, és kiengedi a szállítmányt (4). Ezek a folyamatok még

a legegyszerűbb sejtek felszínén is végbemennek.

MI TÖRTÉNIK A GYÁRBAN?

Tegyük fel, hogy a „biztonsági őr” átengedett a kapun, és most bent vagy a sejtben. A prokarióta sejt belsejét vizes folyadék tölti ki, melyben sokféle anyag van, nagyon gazdag például tápanyagokban és sókban. A sejt ezeket az alapanyagokat felhasználva készít el mindent, amire szüksége van, de a folyamat nemcsak úgy vaktában történik. A sejt ebből a szempontból is olyan, mint egy hatékonyan működő gyár. Több ezer kémiai reakciót bonyolít le, melyek meghatározott időben és sorrendben kell hogy kövessék egymást.

A sejt legnagyobbrészt fehérjék előállításával van elfoglalva. Hogyan készülnek a fehérjék? Először a sejt előállít körülbelül 20-féle alapanyagot. Ezek az aminosavak. Aztán az aminosavakat a riboszómákhoz (5) szállítja. A riboszómák önműködő gépekhez hasonlíthatók, melyek meghatározott sorrendben fűzik össze az aminosavakat, attól függően, hogy milyen fehérjét akarnak létrehozni. A gyárban a gyártást általában egy központi számítógépes program vezérli; a sejt legtöbb feladatát szintén egy „számítógépes program”, vagy kód irányítja: a DNS (6). A riboszómák kapnak a DNS-től egy másolatot a részletes instrukciókról, melyekből megtudják, hogy milyen fehérjére van szükség, és hogy milyen gyártástechnológiát kell használniuk (7).

Ahogyan elkészül a fehérje, az felér egy csodával! Minden fehérje egy sajátos, háromdimenziós formába hajtogatódik (8). Hogy egy fehérje milyen munkára fog specializálódni, azt a formája határozza meg. * Képzelj magad elé egy gyártósort, ahol motoralkatrészeket állítanak össze. A motor csak akkor lesz működőképes, ha minden egyes alkatrész jól van legyártva. Ugyanígy, ha egy fehérje nincs precízen összeállítva, és nem a megfelelő formára van összehajtogatva, nem fogja tudni úgy végezni a feladatát, ahogy kell, sőt, még kárt is tehet a sejtben.

Hogyan kerül az újonnan előállított fehérje a munkaterületére? A sejt fehérjéi „fel vannak címkézve”, és ez biztosítja, hogy oda kerüljenek, ahol szükség van rájuk. Bár a sejt percenként több ezer fehérjét készít el és szállítmányoz, mégis mind megérkezik a rendeltetési helyére!

Miért fontosak ezek a tények? A legegyszerűbb élő sejtben lévő összetett molekulák nem képesek önállóan sokszorosítani magukat. Ha kikerülnek a sejtből, lebomlanak. A sejtben is csak más összetett molekulák segítségével képesek osztódni. Például enzimekre van szükség ahhoz, hogy létrejöjjenek a sejt energiaszükségletéről gondoskodó speciális molekulák, az úgynevezett adenozin-trifoszfátok (ATP), de ATP-ből felszabadított energiára van szükség az enzimek előállításához. Továbbá DNS nélkül nem jöhetnek létre enzimek, enzimek nélkül viszont nem jöhet létre DNS. (Erről a molekuláról a 3. részben lesz szó.) Más fehérjéket is csak egy sejt tud előállítani, de ha nem lennének ezek a fehérjék, nem lenne sejt.

Radu Popa mikrobiológus nem ért egyet a Biblia teremtésről szóló leírásával. Azonban 2004-ben feltett egy kérdést: „Hogyan tud a természet életet produkálni, ha még nekünk sem sikerül, pedig megteremtettük hozzá a feltételeket?” 13 Ezenkívül megjegyezte: „Az élő sejtet működtető mechanizmusok annyira komplexek, hogy lehetetlennek tűnik, hogy valamiféle véletlen folytán mind egyszerre megjelentek volna.”

Mit gondolsz? A materialista szemlélet úgy próbál magyarázatot adni az élet eredetére, hogy kihagyja belőle Istent. Ám minél több mindent fedeznek fel a tudósok az életről, annál kevesebb esélyét látják annak, hogy magától jött létre. Ezt a problémát néhány evolúciókutató tudós úgy próbálja áthidalni, hogy külön problémakörbe sorolja az evolúció elméletét és az élet eredetének a kérdését. Szerinted logikus ez a megközelítés?

A materialisták elmélete arra a feltevésre épül, hogy az életet szerencsés véletlenek hosszú sora hozta létre, majd újabb véletlenek következtében jött létre a fantasztikusan sokféle és összetett élővilág. De ha egy teóriának nincs alapja, akkor mi történik a többi feltételezéssel, melyek erre a teóriára épülnek? Ahogy egy felhőkarcoló is összedől, ha nincs alapja, úgy az az evolúciós elmélet is összedől, amelyik nem tudja megmagyarázni, hogy honnan ered az élet.

Most csak nagy vonalakban láttuk, milyen egy „egyszerű” sejt felépítése, és milyen feladatokat végez. Nos, mi a véleményetek? Sok véletlenszerű folyamatot láttál benne, vagy rendkívüli tervezettség bizonyítékait?