A hívők mivel magyarázzák az egyértelműen Noé bárkája ellen szóló érveket?

Nah, akkor a következő két definíciót le kell fektetni:

1, A fény hiánya a sötétség

2, A sötétség nem gonosz, de a gonosz fény hiányában sötét.

Ebben a világban teljesen analóg rendszerek is léteznek mind Isten-re mint jelképre, és mind a Gonoszra, mint jelképre. Régen ezt úgy képzelték el, hogy a gonosz felfalja a fényt, a gonosz bezárja a fényt. Ebből erednek az olyan képzetek, mint az ördögök, a pokol, a gonosz démoni lények.

Nyilván azért nekünk "milyen szerencsés" helyzetünk van, tudunk jobb példákat hozni.

Képzeld el a világűrt mint semmiséget, amelyben nincsenek csillagok, nincs semmi. Ebben a semmiben lebeg egy nap. Ez a nap az Isten birodalma, ez a fény hona, amelyből kiárad a fény. Ám minél távolabb kerülünk ebben a semmiségben a fénytől, annál haloványabb lesz, míg végül belevész a sötétségbe. Ez a kezdeti állapot.

Ugyan ebben a semmiségben létezik egy másik szellemi lény, amely ugyan úgy létezik mint a Nap, csakhogy ez egy teljesen ellentétes működésű. Ezt ma úgy hívjuk, hogy fekete lyuk. Teljesen jól illik a gonosz természetére. Ma már tudjuk, hogy a fekete lyuk ugyan úgy működik mint egy nap, a különbség csak annyi, hogy akkora a gravitációs ereje, hogy a fényt fogságban tartja, saját fényét is. Ennyi az, amit biztosan tudunk róla.

Na most a két hasonlat természetesen a hasonlatok hibájának minden tulajdonságát hordozzák, ugyanis a fekete lyuk el tud pusztítani egy napot, míg ugye a gonosz nem egyen erejű az Istennel. Ezen kívül a nap is és a FK is fizikai anyag. Ezen kívül pedig a fekete lyuk is bocsát ki anyagot, hiszen azt már tudjuk, hogy a vasnál nehezebb anyagok a világ keletkezésekor a fekete lyukakból származnak. Mondhatnánk, hogy egy brutális erejű anyag gyár :)

---

Ezt csak azért mondtam el, hogy elképzelni tudd, hogy mit jelent az, hogy a gonosz sötét, és a jó fénylő. Ezek nem teljesen a mai fizikai jelenségeket jelentik. Ezek írják le a legjobban, mert a nap fénye egy kifelé áramló erő, míg a fekete lyuk inkább egy önmagába gyűjtő és fogva tartó (elpusztító) erő.

Az irigység sem más mint egy fogalom vagy szimbólum egy erőre. Ugyan olyan jelző, mint amilyen a szer-elem, szer-etet, lelki-erő, jelen-lét, csokor(csakra), karma, lél-ek stb.

Ezek mind egy erőt jellemeznek, némelyikben a magyar bele is teszi az erőt, van amelyik maga egy erőt fejez ki és van amelyik ma már teljesen el lett vonatkoztatva egy erő rendszertől.

Ugye a tudomány ma már kineveti a régi embereket, mert "régen úgy hitték, hogy a kőnek is van lelke. Jaj de buták voltak régen". A helyzet az, hogy ma buták az emberek, mert nem tudják, hogy a lélek az egy erő, amely mindenben megtalálható. Ezt én magam az atom-erő -vel azonosítottam, de lehet, hogy ennél többről van szó.

A régi emberek például a sumerok Istent úgy is hívták, hogy IZ. Érdekes módon ezen el kellett gondolkodnom, hiszen a mai napig is mondjuk azt, hogy "Az élet íze", "az élet sója" (Ami ízt ad), és ami pedig rossz arra azt mondjuk ízetlen, például "ízetlen tréfa".

Rá kellett ébrednem arra, hogy az Íz is egy erő, és nagyon is jól gondolták a régi emberek, hogy mindennek van íze. Bármilyen furcsa, ha tudatosan elkezdesz erre figyelni, még az illatoknak is van íze. Tehát nagyon jól gondolták, hogy Isten mindenhol ott van, hisz ha mindennek van Íze, mindenhol ott kell legyen.

Nah visszakanyarodva a témához. Az irigység, fél-elem, gyűl-ölet, harag, lelketlen, lény-(eg)telen, egész-(ség)telen stb.

Ezek is erők. És nem azért szedem őket kötőjellel szét, mert nyelvészkedni akarok, hanem hogy kicsit jobban tudjam érzékeltetni, hogy ezek beszélő elnevezések. Nyilván az idők során némelyik mind pro - kontra, kicsit torzultak, némelyiket már nem is magyarnak gondoljuk, de azért eléggé jól kifejeznek erőket.

Irigységet kiemelem ezek közül, mert ezt nem értetted. Amikor irigység támad benned az ugye egy érzés. Azzal vitatkozni felesleges, hogy az érzések azok erők, amelyek még ha kémiai folyamatok is, de egy erőt indítanak el, egy ellen erőt azzal szemben, amire irigy leszel.

(Erre egyébként van egy nagyon szép népi szokásunk, miszerint régen bizony nem építettek úgy házat, hogy azt befejezték volna. Mindig volt a háznak olyan része, amit soha nem fejeztek be. Ennek okát ugyan néprajzkutatók az erdélyi öregektől tudták meg, de nagyon érdekes. Ugyanis az ok, amiért nem fejezték be, hogy bárki építhet kacsalábon forgó házat, de ha az nincs befejezve, arra nem lehet irigynek lenni. Mert az irigység a legnagyobb átok.

Na hoppá, tehát akkor már nem is teljesen érzés. Itt gondolkodtam el azon, hogy akkor az irigység is egy erő?)

Az a tény, hogy az ember érzelmekhez, állapotokhoz, tulajdonságokhoz tudja kötni a fent felsorolt erőket nem azt jelenti, hogy ez egy privilégium. Ez azt jelenti, hogy bármennyire szeretnénk a körülöttünk lévő világot teljesen függetlenül és objektíven szemlélni, nem tehetjük meg, ugyanis nagyon erősen össze vagyunk kötve vele, ebben élünk, ebben kell léteznünk. Ebből származik a természeti vallások "ember szabású univerzum" képzete, amely azt mondja ki, hogy ami a külvilágban történik az bennem is történik, és ami bennem történik, az a külvilágban is történik. Így ha valamit nem értünk a külvilágban, akkor elég belsőnkbe tekinteni és megértjük, míg ha belsőnkből nem értünk valamit, akkor elég a külvilágot megfigyelni.

Ennek egyik ilyen vonatkozása amely teljesen a saját levezetésem, és nem biztos, hogy ez így történt, de én ezt így tudom elképzelni. Az ember akkor értette meg, hogy van feltámadás, vagy reinkarnáció, tehát újra testet öltés (és nem lélek vándorlás), amikor látta, hogy meghalnak rokonai, szerettei, és nem értette, hogy hova tűntek. Nyilván ez egy természetes folyamat, de az ember kíváncsi és kíváncsi arra, hogy mi történik. Önmagában nem értette, hogy mi történik, hiszen még nem találhatta meg, mert ő még élt, a halált mindenki csak egyszer ízleli meg, egy adott életszakaszban. Így a külvilágot kezdi el figyelni és látja, hogy vannak évszakok. Főleg azokon az éghajlati körökön igaz ez a képzet, ahol markánsan elválnak az évszakok egymástól. Látták az emberek, hogy télen "meghalnak" a növények, nem terem semmi, az élet "eltűnik", ám amikor fordul a nap és hosszabbodni kezdenek a nappalok, akkor az élet is "visszatér". "Feltámadnak" a halott fák, a halott növények, új élet születik a természetben.

Azonnal nem lehet e mellett elmenni, ha a természetben élünk. Azonnal összekapcsolja az ember a kettőt, hogy "ahha", ha ez történik kint, akkor ez történik bent is. Meghalok, de utána van feltámadás.

(Nos igen, pont ezért szoktam kiakadni, amikor olyat hallok, hogy "A feltámadás eszménye 2000 éves". BULSHIT)

---

Ennek fényében vizsgálva szerintem a korábbi fejtegetést másképp fogod látni. Természetesen mindennek van értelme és oka, örülök, hogy kérdezel és nem lehülyézel ^^

---

"Ezek szerint te megkérdőjelezed Isten mindenhatóságát? Nem rosszallásként mondom, csak meglepett mert sokszor hivatkozol a Bibliára. Vagy úgy vagy a dologgal mint én, van amit hiszek belőle, van amit nem. Köszönöm, hogy válaszoltál."

Nos én inkább úgy fogalmaznék, hogy van amit értek és van amit nem értek a bibliából. Nyilván, amit nem értek azt igyekszem valamivel megmagyarázni mint sok ember, csak mint oly sok más ember, mindig rájövök, hogy tévedtem :D

Nem kérdőjelezem meg Isten mindenhatóságát, hisz mint mondtam, Isten tartja egyben ezt a világot és nem hagyja, hogy ezt a világot a benne lévő jóval és fénnyel együtt elnyelje a gonosz, ami ugye a fény pusztulásával járna.

Persze most felmerül egy olyan érdekes kérdés, hogy jó jó, de ha a lélek, Isten, Atya, élet, stb. mind erő, akkor mégiscsak igaza van a tudósoknak és valójában Isten nem létezik. A helyzet az, hogy ezt erőként lehet felfogni, de az erő is csak egy szó, amely korlátokat vet. Attól, hogy valami még erő, hogy valami szellemi még lehet értelmes.

Sok régi vallás és hiedelem úgy tartotta, hogy az emberek a csillagokból születnek. No milyen érdekes, a tudomány megint nem cáfolt semmit, mert ez tény ma már, csillagokból vagyunk, a csillagokban keletkeznek azok az anyagok, amelyekből mi is vagyunk. Kérdés csak az, hogy mi volt az alapja annak az ősi képzetnek, hogy a csillagokból származunk. Én meg vagyok győződve róla, hogy az emberiség butul és nem okosodik :) Erre bizonyíték a piramisok :)

És ezért vagyok annak a híve, hogy tudomány és vallásnak kézen fogva kellene járnia nem pedig harcolnia egymás ellen. Azt már korábban is mondani akartam, pontosabban írni, hogy semmit nem kell elfogadni abból amit írok, de ha kérdezel elmondom a véleményem, álláspontom, világnézetem, de nem kell velem egyet érteni, én ezt sosem kértem senkitől :)

Anonymus

Érdekes, ahogy Isten, sátán, ill. a fény és a sötétség értelmezését próbáljátok megfogalmazni, párhuzamba állítani. Leírtam már itt 1 kérdés kapcsán egyfajta értelmezést, amit Géczy Gábortól hallottam. most leírom ide is, mert sztem. érdemes átgondolni.

iSTeN -SáTáN ugyanazok a mássalhangzók -ugyanazon rendszer máshogy hangzósítva. Isten magas magánhangzók, sátán pedig mély-. Ezek a magánhangzók irányokat mutatnak, ahogy a doppler effektusnál is. A magas a közeledés, a mély a távolodás iránya. Vajon mihez való ez a közeledés, ill. távolodás. Talán az igazsághoz, a jóhoz, a létezőhöz, a világ törvényszerűségeihez. Értelme legalábbis így van. Egyfajta viszonyt mutatnak a létező világ igaz törvényeihez.

Ezek szerint isten = az igazsághoz történő közelítéssel, annak megértésével. Ezért jó az isten. Míg a sátán ennek pont az ellenkezője. Lényegében a butaság a gonoszság irányába mutat.

Az már csak 1 bónusz -bár egyáltalán nem elhanyagolható- hogy a magyar nyelv segítségével ez ilyen kifejezően bemutatható. De ez egy másik téma lehetne, hogy miért pont a magyar nyelv segítségével értelmezhető (így) ez az ellentét pár.

Valóban érdekes meglátás, de én nem tudom értelmezni. Az ember szemszögéből nézve még csak-csak elképzelhető, hogy vannak számunkra pozitív és negatív dolgok. Nevezhetjük bárhogy, akár Istennek és Sátánnak is, de valószínű, hogy a világegyetem törvényei nem jók és nem is gonoszak és valószínű, hogy nem az ember védelme, vagy elpusztítása a célja ezeknek a törvényeknek. Attól még, hogy mi mit gondolunk,vagy mit csinálunk, nem lesznek mások a törvények, pláne jók, vagy rosszak. Nekünk egy jutott, alkalmazkodunk amíg tudunk, a törvény nem fog alkalmazkodni hozzánk, mert nem értünk van. Az igazság és hazugság nem jellemzője magának a ténynek, hogy létezik az univerzum törvénye, van amiben igazunk van és van amiben tévedünk, a legtöbb dologról viszont fogalmunk sincs. Hogy állítható be a világmindenség jónak és gonosznak?,szerintem megfogalmazni sem tudnánk anélkül, hogy ne az ember szemszögéből vizsgálnánk. Ez viszont valószínűleg téves nézet lenne.

Más: A Magyar nyelv valóban lényegre törő és csodálatos, minden kétségen felül a legszebb nyelv a világon, állítólag Jézus is beszélte.

Ceri, jó amit mondasz, de az Isten - Sátán kapcsolat az a fény - sötétség kapcsolata. A sátán az Isten nélküliséget jelenti, ezért mondja sok ember, hogy ez a világ Istentelen, vagyis sátáni.

Ráadásul pontosan ezért használtam a gonosz kifejezést, mert a sátán pont a miatt amit írtál, feltételezné, hogy Isten és a gonosz egyen értékű, egyen erejű. Épp e félreértésekből következnek olyan buta kijelentések, hogy a "rossz nélkül nem tudnánk mi a jó", vagy "a sátán definiálja Istent" vagy ami a legjobb, "Sátán a világ ura, (a korlátlan szabadság), tehát ő a jó, és Isten pedig a rossz, mert ő szabályokba zár".

Erre mondtam, hogy ma azt a világot éljük, amikor a rosszat relativizálják. Eltört a lábad? Nézd a jó oldalát, egalább nem kell dolgoznod. Ez egy beteges gondolkodás.

Aztán persze, ha nem teccik, akkor jön a new age tan, "ez volt a karmád"...

Pontosan a miatt amire utaltál ceri, hogy a nyelvünk egy sokkal kifejezőbb nyelv, nem szabad felelőtlenül használni szavakat. Ebből a megfontolásból neveztem a "sátánt" gonosznak.

---

Slax,

Amint írtam azt, a nap - fekete lyuk hasonlat is sok sebből vérzik, mivel nem igen lehet találni jó hasonlatot. Ez az amit a tudomány a materializmusával nem ért meg. Igen Isten a nap, de ez csak egy hasonlat, nem fizikailag a nap az Isten, hanem szellemileg. Életünkben a nap az, ami jól szimbolizálja Istent és mondhatni "megfogható közelségbe" hozza Istent, látható és tapasztalható lesz. De ezt tudták régen is, hogy nem a nap maga az Isten. Ennek ellenére a napot a felkelő nap első sugarainak mondott imával kezdték, mert az egyformán ráragyog mindenkire.

Így aztán Isten fénye sem fizikai értelemben fény. Ez egy szellemi fény. De ugye a gondolat becsomagolt formája a szó. A szó eljut hozzád, amit te megpróbálsz visszafejteni, hogy legyen belőle gondolat. De ha nincsenek meg ugyan azon ismeretek, tapsztalatok, akkor a kicsomagolás alkalmával elveszhet az gondolat lényegi tartalma.

Szegény kérdező topikját jól szétoffoltuk :D

"szerintem megfogalmazni sem tudnánk anélkül, hogy ne az ember szemszögéből vizsgálnánk. Ez viszont valószínűleg téves nézet lenne."

Salx, ezzel a gondolatoddal nem tudok ilyen formában egyet érteni.

Mint említettem korábban, az ember belső folyamatait is le tudjuk írni olyan fogalmakkal, mint jó, rossz, gonosz, szeretet, szerelem, ösztön stb. Így aztán ez azt mutatja, hogy az ember egyáltalán nem független a világtól, sőt, ami kint az van bent és fordítva ezért az emberi tulajdonságok kivetítése egyáltalán nem hiba. Sőt, sokkal kedvezőbb, mert könnyebb a tájékozódás. Ugye erre ma azt mondják, hogy "szubjektív tehát nem hiteles, mert csak az objektív a hiteles".

Ezért kitalálunk mű erőket, amivel megpróbáljuk leírni a világot, aztán csodálkozunk, hogy nem értjük.

Minek után a világot alkotó erőket emberi tulajdonságokkal tudjuk felruházni, máris a tudomány összefonódik a vallással, hiszen az Istent mint értelemmel rendelkező erőt felruházzuk a szeretet, szerelem, lelkes, teremtő, alkotó, öreg (örök), ősz (ős) jelzőkkel, és máris a világot megtartó erők leírása egy emberi univerzumot tár elénk.

Ez miért jó? Azért mert ezek irányt mutatnak a megértés során. Mivel ezen tulajdonságok folyamata az emberben is lejátszódik, illetve a környezetben ezért nem csak az állapotot értjük meg, hanem a folyamatot is.

Itt pedig érdekes módon a hangsúly az IS-en van. A világról csak akkor kapunk valódi képet, hogyha a folyamatot IS és az állapotot IS együtt egyszerre tudjuk megjeleníteni, megnevezni, megérteni, érzékelni.

A tudomány ezt egy jó ideje szétbontja és csak és kizárólag az állapotszerűséget vizsgálja. Ezért nem tud mit kezdeni a mozgással. A mozgást is állapotokra szedi az idő fügvényében és egy idő pillanatban a mozgó test állapotszerűségét jellemzi, ami mondjuk a sebessége.

Ebből következik az a nagyon furcsa tény, hogy az emberiség miért "csak" az elmúlt időszakban lett technológiailag fejlett. A régi ebemberek is elérhették vola ezt. Az ok, hogy mégsem, sokkal inkább aban keresendő, hogy az állapot mellett látták, értették a folyamatot is, e miatt pedig el tudták dönteni, hogy az milyen erő. Ezért ha valamire azt mondja, "sátáni", "gonosz", akkor nem biztos, hogy abból kell kiindulni, hogy babonás, gazdag fantáziájú, ámbár buta emberről van szó.

Nyilván éltek ilyen emberek is, és folytottak el tudományos felfedezést ezen érvek mellett. Én csupán azt mondom, hogy nem feltétlenül voltak ezeknek butaságból következő kifogások.

Ma például az atomenergia teljes mértékben egy gonosz erő. Egy rossz erőt fogtunk be, amelyet nem is tudunk irányítani, csupán csak komoly odafigyeléssel valamilyen szinten kordában tartjuk.

Miért rossz és mondhatni gonosz, hisz az életet kegyetlen mértékben pusztítja már csak a jelenléte is, arról pedig nem kell ismét bizonygatnom semmit, hogy az atomerőben mekkora pusztító erő lakozik.

Ehhez hasonló a biogáz erőművek, amelyek ugyan csak az élet pusztulására helyezi a hangsúlyt. Jelenleg egy energiaszegény állapotból akarunk többleterőt kinyerni, illetve egy irányíthatatlan, csupán csak korlátozható erőt próbálunk kihasználni.

Ezzel szemben vannak az életbarát, vagy életet segítő energiaforrások. Egyik ilyen a már jól ismert szél malmok, napelemek, szélkerekek, vízi kerekek. Egy egészen új fajta kísérlet a komposzt kihasználása. Érdekes, hogy komposztálás során sokkal több hőerő keletkezik mint a fermentálás során elégetett gázokból, ugyan annyi szerves nyersanyag esetén.

Tehát az életet segítve, vagy azzal együtt élve, tömegesen sokkal nagyobb energia keletkezik, mint amennyi az élet ellenes folyamatok kihasználása során. Ezeket a tévedéseket el lehetett volna kerülni, ha a tudomány nem szakít az életelvűséggel, magával az Istennel.

Nekem ez a véleményem :)

Anonymus

"..Nevezhetjük bárhogy, akár Istennek és Sátánnak is, de valószínű, hogy a világegyetem törvényei nem jók és nem is gonoszak és valószínű, hogy nem az ember védelme, vagy elpusztítása a célja ezeknek a törvényeknek...."

Ez így igaz. Vsz nem értettétek amit írtam, talán túl röviden, rosszul fogalmaztam.

Természetesen a törvények adottak. Különben szerintem jók, mert nincs más alternatíva. Értelmetlen lenne azt mondani, hogy a világ nem jó. Én régebben úgy fogalmaztam meg magamnak istent, hogy ő a világ törvényszerűségeinek összessége. Sátán nincs, ill. csak az ember tudatában van, mint ellenpólus. Olyan ellenség amely nem veszi figyelembe a törvényeket. Tehát a mi teremtményünk. Persze lehet, hogy isten is az -mint entitás- de a törvényszerűségek mindenesetre vannak, hatnak, ezek mentén működik a világ.

A fentebbi értelmezés -amivel nem értetek egyet-arról szól, hogy az ember igyekszik-e ezen törvényszerűségekkel összhangban élni (tehát istennek tetszően), vagy ellenkezőleg (ez a sátáni) távolodva a törvényektől.