Nektek mi a véleményetek mikor a szülők elviszik templomba/gyülekezetbe a gyerekeiket?

" De ha nem viszik el, akkor honnan tudja a gyerek később, hogy ő akarja-e a vallásos életformát? "

Ha majd a gyerek rendelkezik a megfelelő háttértudással, hogy egy ilyen kérdéssel érdemben foglalkozzon, akkor tudni fogja. Ha nem alakul ki később érdeklődés a vallás iránt, akkor ez van, de az nem valószínű, hogy később ne találkozna ilyen rendszerekkel, tanításokkal, hiszen úton-útfélen előkerül a téma. Főleg, hogy egy objektív tájékoztatással nincs is semmi probléma, a gond az indoktrinációval van.

"Nézd.. a vallásban igazából mi rossz van?"

Az, hogy egy igazolatlan feltételezést alátámasztott ténynek állítanak be. Természetesen ez még nem probléma, de mindemellett különféle homályos, vélt isteni erkölcsökre és igazságokra hivatkozva agresszíven elnyomják az egyébként ártalmatlan, de számukra valamiért problémás gondolatokat, nézeteket, személyeket és értékrendszereket. Csökkenti a világ színességét, az értékek diverzitását, továbbá pl. a vallás által tanított értékek köré nem kell a dogmarendszer, hiszen a társadalomban elvárt alapvető erkölcsi normákat gond nélkül el lehet úgy is sajátítani, ha valaki ateista, vagy éppen valamiféle saját hitbéli meggyőződése van.

"Nektek mi a véleményetek, mikor a szülők elviszik harci edzésekre/ketrecharcos kiképzésekre a gyerekeiket? "

Hogy jön ez ide? Ettől függetlenül semmi, a harci edzéseket a gyerek mozog, szakszerű felügyelet alatt áll, tanul önvédelmet, megtanítják a felelősségvállalásra, a megfelelő hozzáállásra és a többi. Természetesen ehhez nem szükséges harci edzésre járatni, máshol is meg lehet ezeket szerezni, ez az adott gyerek személyiségétől függ.

"A szülőknek igen is kötelessége nem csak a testi, de a gyerekük szellemi fejlődésének támogatása is. "

Így van, ezért kell megtanítani a gyereket gondolkodni, nem pedig megmondani neki, hogy mit gondoljon.

"Akkor viszont miért baj a templom, a meccs vagy a politika? "

Azért mert a gyerekek befolyásolhatóak, és ezek olyan témák, amik belátáson és észérveken, háttértudáson alapulnak, komoly, megfontolt, önálló döntéseket feltételeznek, nem pedig egyszerű ízlésbeli kérdés, mint hogy zsírban sütik-e a rántott csirkét vagy olajban, vagy éppen Leslie L. Lawrence-t olvas a gyerek vagy Dosztojevszkijt.

"És a fiatalok is teljesen mások voltak, kevésbé romlottak, kevésbé szabadosak, ugyanakkor sokkal jólneveltebbek, sokkal nyitottabbak. "

Ez egészen konkrétan mit jelent?

"Csak ha egy papról derül ki, abból rögtön botrány lesz"

Épp az a baj, hogy nem. Gyakran, igen gyakran tussolják el az ügyet. Most késő van, nincs kedvem, de később kereshetek linkeket.

"Lelkiismereti szabadság van, nem értem, hogy miért zavar ez egyeseket."

Ez így van, azaz te lehetsz keresztény, de másokat nem kötelezhetsz arra, hogy ők is azok legyenek. Márpedig a gyerekek nem alkalmasak arra, hogy döntsenek ezügyben, tehát felhasználod a befolyásolható állapotukat arra, hogy a saját nézeteidet rájuk erőszakold.

"Ezért nem értem, miért akkora baj, ha két hívő szülő templomba viszi a gyerekét. Attól még ő bármikor eldöntheti azt a későbbiekben, hogy hogyan szeretné élni az életét. "

De a gyerek kritika nélkül elfogadja a szülők önkényes döntését egy ilyen személyes kérdésben bizonyos kor alatt. És ha ez megfelelően tálalt, akkor sok esetben később sem lesz lehetősége megkérdőjelezni. Vagy éppen megkérdőjelezi, de a mélyen vallásos szülei az esetleges ateizmusa vagy másik vallása miatt elutasítják. Ha ezt a témát mindenki maga dönthetné el (természetesen vitázni lehet, de nem kisgyerekekkel), kevesebb is lenne a konfliktus.

"De akkor mivel magyaráznád, hogy nem tudtam úgy végigmenni a falun, hogy ne köszönt volna mindenki előre, sehol máshol nem volt még ilyen élményem. "

Nem tudom. Nem is érdekel. Akkor lenne ennek értelme, ha mondjuk megvizsgálnánk X számú falvat és a vallásos településeken az udvarias fiatalok aránya szignifikánsan nagyobb lenne. Persze valahogy úgy kéne összeválogatni a lakosokat, hogy egy előre meghatározott módszerrel nevelik a gyereküket. Ez meg ugye kivitelezhetetlen. Annyi változó faktor szerepet játszhat egy ilyen kérdésben, hogy körülbelül lehetetlen érdemben megvizsgálni ezt. Nem is beszélve arról, hogyha a vallás tényleg udvariasságot eredményez, az még nem igazolja azt, hogy csak a vallás eredményezhet udvariasságot.

"Vigyék inkább kocsmába vagy narkózni vagy bordélyba, hogy már az elején hozzászoktassák őket a szerinted "normális" élethez"

Te csak ezt a négy helyet ismered a világon? Kocsma, drogtanya, prostik, meg a templom? Hááát, nem irigyellek.

"És most nem a tízparancsolatra utaltam ezzel, hanem arra, hogy vannak olyan dolgok az életben, amire igen is a szülőnek kell megtanítania a gyermekét és nem szabad rájuk hagyni"

Szerinted ez összefüggésben van a vallással? Mennyiben? Nem lehet a vallást pont arra felhasználni, hogy másokat gyilkolásba hajszoljanak? Dehogynem! És fordítva, transzcendens humbug nélkül is meg lehet tanítani a gyereknek az együttélés szabályait.

"Akik minden erejükkel bizonyítani akarják, hogy valaki nem létezik. De egy nem létezőről mit lehet bizonyítani? Az ateista tagadja isten létezését. De hogy lehet tagadni valamit ami nincs? Vagy szerintetek van csak tagadjátok? ☺"

Ennyi tévedést hogy sikerült egy hozzászólásba összezsúfolni?

-Az ateista egyszerűen annyit jelent, hogy nem hisz isten, istenek, Isten, Allah, létében. Nem tekinti őket létezőnek. A gyenge ateista itt megáll, szerinte nem értelmes, eldönthető ez a kérdés, szerinte létezhet ugyan Isten, de nem szükséges vele foglalkozni a világ magyarázatához. De nem mondja ki, hogy nincs, csak azt, hogy nem tudja és nem is lehet eldönteni. (Hozzájöhet még az a pozitivista adalék is, hogy akkor nem is érdemes foglalkozni vele.)

Az erős ateista állítja azt, hogy nincs Isten, hogy ezt mi alapján teszik, azt főként tőlük kéne megkérdezni. Személy szerint az ateisták közül csak egyetlen egy ilyet ismerek, kevesen vannak viszonylag.

"De hogy lehet tagadni valamit ami nincs? Vagy szerintetek van csak tagadjátok? "

Miért ne lehetne azt állítani egy szerintem nem létező entitásról, objektumról ,hogy nem létezik? Ha azt állítom, hogy nem létezik egy szaros alsógatya, ami egy teddymacin lovagol a Tau ceti űrlények sztriptízbárjában, akkor ezzel elismerem a létezését?

"Ja, normális főtt ételre se szoktassátok a gyereket, mert felnőve hátha paleós vagy nyers evő akarna lenni, és az befolyásolás lenne."

Enni kell, ez elengedhetetlen dolog az élethez. A vallásos hit azonban nem. Ráadásul a legtöbb szülői házban a kajálás mellé nem tartozik ideológiai indoktrináció. (Ha mégis, az ugyanúgy konfliktusokat szül.) A vallás esetében azonban jár.

"Erre írtam válaszképpen ezt:"Nem lehet mindent teljesen a szabad választásukra bízni. Meg kell mondani, hogy ne lopjanak, ne bántsanak másokat, ne öljenek. Nem várhatok rá, hogy csak akkor mondom, mikor kérdezik. Mert akkor már lehet késő lesz."

És most nem a tízparancsolatra utaltam ezzel, hanem arra, hogy vannak olyan dolgok az életben, amire igen is a szülőnek kell megtanítania a gyermekét és nem szabad rájuk hagyni. Nem mondhatom akkor a gyermekemnek, hogy nem szabad megfolytania egy kiscicát, mikor már magától felfedezte, hogy képes rá. És nem hagyhatom rá a döntést, hogy miután elmondtan, hogy nem szabad megteszie-e vagy sem."

Én erre meg azt írtam, hogy ha elolvastad volna, hogy a vallásnak ehhez SEMMI köze nincs. A saját inkompetenciádat bizonyítja csak, ha ezt képtelen vagy megértetni a gyerekkel vallás nélkül.

"Igen is vannak dolgok, amit a szülő határoz meg a gyermeke életében. Ezek nem végleges dolgok, hanem adott életszakaszra szólnak. Később ahogy nőnek, fejlődnek, okosodnak már ők döntik el, hogy mit választanak."

Így van. És a vallás nem ilyen, mert az vélemény kérdése.

"Nem hagyom, hogy a gyermekem válaszon, hogy mit eszik édességet vagy zöldséget. Mert tudom, hogy ő melyiket választaná, de azt is tudom, hogy az nem lenne helyes. Ezért igen is az van, amit én akarok és nem érdekel az ő szabad akarata. Majd később ő döntheti el persze. Ha ezért nem vagyok megfelelő szülő, akkor vállalom. "

Az, hogy mit eszik a fizikai egészségét szolgálja. Az, hogy egy vallásra akarod tanítani pedig az elméje beszűkítését szolgálja. Ég és föld a kettő, a példád rossz.

"Nem hagyom, hogy a gyerekem válasszon, hogy mesét akar-e nézni a tévében vagy én olvassak neki. Nem hagyom, hogy a barbie és a lego között válasszon. Nem hagyom a fiamnak, hogy szoknyát vegyen fel. Nem vagyok megfelelő szülő? Nem érdekel!"

Ez a beszéd…abszolút ne érdekeljen mások véleménye, még akkor se, ha már a gyerekednek lesz elege belőled…

"Úgy gondolom lesz elég ideje azt tenni majd az életben, amit szeretne. Mikor már nagyobb lesz, nem fogom ráerőltetni az esti mesét, csak örülni fogok, ha maga veszi majd kezébe a könyvet. Ha a barátnői közül már mindnek lesz barbie-ja csak neki nem és ez bántani fogja, akkor veszek neki egyet. De amíg ez nem érdekli, addig nem mutatok neki rossz példát. Ha a kamasz fiam majd közli, hogy ő inkább szoknyában járna, biztos nem leszek boldog tőle, de kitagadni sem fogom ezért."

Na igen…már itt ki is ütközik az a viselkedés, amitől a vallási neveltetés veszélyes: az, hogy nem vagy 100%-ban elfogadó és toleráns.

"Arrogancia, ego és felsőbbrendűségi érzés? Vannak újgazdag ismerőseid? Semmi közük a valláshoz és mégis mindez megtalálható bennük (tudom általánosítok)."

Nincsenek. Olyan ismerőseim vannak, akik megdolgoztak mindenért az életükben, és a mai napig is dolgoznak értük.

"Nagyon sajnálom ami a pedofil papok áldozataival történt. Nem tartom helyesnek, hogy egyházi vezetők hosszú időn keresztül hunytak szemet ezek felett. De! Ezek miatt nem lehet az egyházat, mint intézményt támadni. Ezért az adott papok és az adott egyházi vezetők a hibásak. "

Hogyne lehetne támadni? Hát pont az egyház, mint intézmény védelmezte ezeket!! Most kb. olyan blődséget mondtál, hogy a nácik több millió zsidót megöltek, de ezért nem lehet a náci pártot kritizálni. DE! Pontosan lehet, és kell is! Nem lehet egy "pedofil szekciót" elkülöníteni az intézményen belül, mikor ez a szekció szerves része az intézménynek…súlyos tévedésben élsz.

"Miért? Az állam nem az? Mert ilyen alapon akár az államnak, mint olyannak a létjogosultságát is meg lehetne kérdőjelezni."

Csak hogy itt nem az államról volt szó. Megint ugyanazt a meddő szalámitaktikát folytatod: az egyházi korruptságot azzal akarod tisztára mosni, hogy az államra mutogatsz.

"A kereszténység nem lehet példamutató! Az ember lehet az! A hívő ember is és az ateista is! Ez az egyén szabad döntése!"

Ha a kereszténység nem lehet példamutató, akkor mire fel hangoztatod, hogy csak vallás útján lehet a gyerek erkölcsös? :) Kicsit úgy tűnik nekem, hogy ellentmondásba keveredtél.

"Ha egy hívő ember úgy dönt, hogy alkoholista lesz és ezzel szétveri a családját, az semmivel sem nagyobb bűn, mint mikor egy ateista teszi ugyanezt."

Magyarán lehet mégiscsak a szülőtől, és nem a vallástól függ, hogy hova jut a gyerek…?

"Igazad van, tényleg nem ezekkel fogom kezdeni, ha a gyerekeimnek mesélek majd a Bibliából. De nem azért mert takargatni, letagadni kellene, hanem mert nem az ő értelmi képességeikhez való téma ez ebben a korban."

Ez pedig viszont már aljas manipuláció, és még inkább csak azt bizonyítja számomra, hogy szörnyű szülő lehetsz. Ami jó a bibliában, és Neked tetszik, azt elmondod a gyerekeknek, ami rossz, de szintén a bibliában van, azt a szőnyeg alá söpröd. Csak gratulálni tudok.

"Ugyanezért a többi olvasmányukat is megválogatom majd és nem fogok egy 8 éves gyereknek véres krimit adni a kezébe. De amikor megérik rá, azt is kaphat majd."

Egy véres krimit nem adnál a kezükbe, de egy bibliát igen…vicces.

"Igazad van és a többieknek is, vallás nélkül is meg lehet, sőt meg is kell az erkölcsi normákat tanítani a gyermekeimnek. És nem is várom, hogy ezt más tegye meg helyettem. Viszont ha rajtam kívül máshol is hallja ugyanezeket, az csak pozitív megerősítés lesz a számára. "

Fogja látni a többi gyereknél, az óvodában, az iskolában. Vallás ide se kell.

"Én hitet szeretnék adni a gyermekeimnek, amibe mindig kapaszkodni tudnak, akkor is mikor én már nem leszek velük. Az én életemből sajnos ez hiányzik. Ha ezért rossz szülőnek tartotok, akkor tegyétek. Ha lehetne, akkor ezt a hitet egyháztól függetlenül mutatnám meg a számukra, hogy tényleg ők dönthessenek majd. De ennek módját nem ismerem :-( "

A saját emberi hiányosságaidat lehet nem kéne egy másik személyiségre rávetíteni. Remélem legalább a másik szülőnek lesz némi esze. Parancsolj, várom a "nem-válaszodat" :D

62-es, lelki táplálékról még nem hallottál?

Arról ami nem létezik állíthatod, hogy nem létezik. De az nem tagadás.

Tájékozódj a tagadás fogalmáról, ha már filozófusnak állítod magad. tagadni csak létezőt lehet, mert ha nem létezőt tagadsz azzal tulajdonképen elismered a létezését. Negáció negációja, ha mond ez valamit.

Amiről te beszélsz az egyszerűen a hitetlenség, az ateizmus fogalma istentagadást takar.

Az, hogy még ma is létezik és ilyen erős a kereszténység az pontosan annak köszönhető, hogy már nagyon fiatalon elkezdik az agymosást és programozást.

Úgy tulajdonképpen abszolút nem hagynak semmilyen választási lehetőséget.

Egyébként nem lennének ezred ennyien sem.

Írtam egy nagyooon hosszú kommentet, de a lényeg ebből az lenne, hogy mindig úgy neveltek, hogy elfogult református legyek, konfirmáltattak, kérdéseket kellett megtanulnom és a többi, és a többi...

Anyai ágon fanatikus vallásosakkal vagyok körülvéve, 12 éves koromig mindig gyerekbibliát kaptam mindig, de most komolyan: mindig.

Mikor konfirmálni kellett, azzal tömték az agyamat, hogy ezzel csak jobb ember leszek, amikor pedig le is konfirmáltam, úgy ünnepeltek, mintha nem is tudom mit csináltam volna. Ezt szerintem egyáltalán nem érdemeltem meg, de hát ők tudják.

A suliban is mindig piszkáltak a tanárok, hogy ha nem hiszek istenben akkor az azt jelenti, hogy kommunista vagyok, és az ateistáknak az életének nincsen értelme és ilyen marhaságok.

Tehát közvetlenül a kérdésre válaszolva, a gyereket meg kell kérdezni erről, akár fiatalon is, ha akar menni, akkor megy, ha nem akkor nem megy templomba. Ha tetszett neki, akkor a nagyobb ünnepeken el kell vele menni, amíg meg nem változik a véleménye.

Ja, és azért írok ilyen "fiatalon" mert elég hamar komolyodtam meg és elég sokat foglalkozok ezzel a témával, egyaránt saját magam és mások idejét pazarolva ezzel.

14/L

"az ateizmus fogalma istentagadást takar."

El vagy tévedve musztafa. Az "a" csupán fosztóképző. A tagadó alak "antiteista" lenne. Az ateista csak annyit jelent, hogy nem teista.

Az meg egy érdekes elmélet a részedről, hogy ha valamiről azt állítom, hogy nem létezik, akkor az létezik, mert csak létező dolgokról lehet állítani, hogy nem léteznek. Sokat gondolkodtál ezen? :D

Amúgy persze Isten létezik, mint elméleti konstrukció. Csak a valóságban nem létezik olyan entitás, amely megfeleltethető ennek az elméleti modellnek.

Ezzel együtt én racionális alapokon vagyok ateista, nem ideológiai alapon. Szóval nekem nem érzelmi kérdés, hogy a vallásosak hogy neveljék a gyerekeiket.

A vallásosak is állandóan belepofáznak mások szexuális életébe, szokásaiba stb., amit ki nem állhatok, az ateistáktól se veszem jó néven ezt a hozzáállást.

Az, hogy az ostoba szülők ostobaságokat tanítanak a gyerekeiknek az a világ legtermészetesebb dolga, ez mindig így volt, és nem csak a vallással kapcsolatban.

Ezzel együtt mindenkinek joga van azt tanítani a gyerekeinek, amit jónak lát.

Az ember amúgy sem tudja eltitkolni a világnézetét a gyereke elől. Ha emberek együtt élnek önkéntelenül hatnak egymás gondolkodására, egy kialakulatlan gyermeki személyiség esetében meg hatványozottan igaz ez.

Egyébként is az, hogy elviszik a gyereket templomba, meg ilyesmi, önmagában nem jelent semmit, hiszen a világból rengeteg más hatás is éri a gyereket. A fundamentalista szektásoknál sem az a gond, hogy elviszik a gyülekezetbe, vagy megtanítják a gyereküknek azt, amiben ők is hisznek. Hanem az, hogy ezzel párhuzamosan elzárják a világ elől.

De azt, hogy valakinek fáj, hogy a szülő elviszi a gyerekét templomba, Fradi meccsre stb. elég beteg dolognak tartom.

Előző, megtisztelsz, hogy nekem tulajdonítod a negáció elméletét ☺.

Ěrdekes, azon nem háborogtok, hogy a krisnások hogy nevelik a gyerekeiket, valóban a világtól elzárva.