Abiogenezis - Szerintetek hogy van ez?

# 19!

Csakhogy megértselek!

Ha jól értelmezem a szavaidat, akkor te azt gondolod, hogy a gondolkodás és a tudat ugyanazt jelenti?

Igazából azt nem értem, hogy miért szidják itt sokan a tudományt? Nézzük csak a tényeket. A tudomány csak pár száz éve kezdett el igazán belendülni, mert azelőtt vagy elnyomták, vagy nem is érdekelte az embereket. Ezalatt a pár száz év alatt olyan dolgokat fedeztünk fel, amikről régen álmodni sem mertünk volna. Ki tudunk menni az űrbe, a világon bárhova eljuthatunk órák alatt. Ha beszélni akarok valakivel, aki Amerikában van, akkor megtehetem. Bármikor! Képesek vagyunk levideózni a világegyetem építőköveit, az atomokat, és képesek vagyunk megfigyelni a gigantikus galaxisokat és csillagködöket. Olyan hatalmas tudást halmoztunk fel, hogy már az átlagember nem tud mindent figyelemmel követni. Csak 23-24 év kell ahhoz, hogy egy pici töredékét megismerjük ennek a tudásnak és több ezer élet is kevés lenne az egész megértéséhez.

De mégis itt sokan szidják a tudományt, mert képtelen volt pár száz év alatt mindenre választ adni, ezek ellenére is.

Nyugalom. Ha előre tudnánk menni az időben pár száz évet, akkor az ilyen kérdések valószínűleg rég meg lennének már magyarázva és egy 10 évesnek is több lenne a tudása, mint most a legokosabb embereknek.

Ez jusson eszébe mindenkinek, aki szidni meri a tudományt, mert nem adott mindenre elfogadható magyarázatot MÉG.

"A gondolkodás és a tudat nem ugyan azt jelenti, de egyik sem létezhet a másik nélkül.Gondolj bele, hogyan lehetne tudatod, ha nem gondolnál semmire? vagy hogyan gondolnál bármire is, ha nincs tudatod?"

Hohó! Meditáció által megtanultam kikapcsolni a gondolkodásomat és remekül érzem magam ebben az állapotban. Miközben nem gondolkodom észlelem a körülöttem levő dolgokat és tudatában vagyok, hogy nem gondolok semmire. A tudat nem azt jelenti, hogy gondolkozol, hanem azt, hogy képes vagy a saját gondolataid megfigyelésére a születésük pillanatában. A tudat lehetőséget ad arra, hogy a megszülető gondolatokkal azonosulj vagy, ha éppen úgy tartja kedved, akkor ne azonosulj. Te is képes vagy a gondolataid megfigyelésére. Akármikor, például amint elolvastad a soraimat, hunyd be a szemed és figyelj befelé, hogy mikor születik egy gondolat!

"Hohó! Meditáció által megtanultam kikapcsolni a gondolkodásomat és remekül érzem magam ebben az állapotban."

Lehet, hogy azt hiszed, hogy nem gondolkozol közben, de mégis azt teszed, mivel, amikor valami bezavar a külvilágból, akkor már, ha csak egy másodperc tört részéig is, de rá fogsz gondolni.

"Lehet, hogy azt hiszed, hogy nem gondolkozol közben, de mégis azt teszed, mivel, amikor valami bezavar a külvilágból, akkor már, ha csak egy másodperc tört részéig is, de rá fogsz gondolni."

A gondolat figyelése és gondolattal való azonosulás két külön dolog. Ha felnézel az égre és észleled, hogy ott egy felhő (gondolat), majd kék ég (üresség), majd később érkezik egy újabb felhő,...stb, az nem ugyanaz, mint amikor a felhőről eszedbe jut az "eső és, hogy milyen jó lenne, ha esne az eső, mert már kókad a paradicsom levele és nem szeretnéd megvenni a boltban, amúgy is tök drága, meg keveset keresel és az a rohadt főnököd nem ad fizetésemelést, meg lehet, hogy a számlákat sem tudod befizetni!"

Bízom benne, hogy érzékelhető a gondolat észlelése és a gondolattal való azonosulás, személyes problémává dagasztás közti különbség.