Abiogenezis - Szerintetek hogy van ez?

# 6!

"Az agyat igenis működteti valami, mégpedig a test és saját maga. Tudom, hogy ez furcsán hangozhat, de az agy képes magát fejleszteni."

A test az agyat energiával látja el, míg a működését a tudat végzi. Annak függvényében, hogy az ember mennyire tudatos, fejlődik több vagy kevesebb mértékben az agy. Ha tudatosan koncentrálsz nyelvi dolgokra, akkor az agy nyelvi képességekért felelős része nagyobb mértékben fejlődik, de a többi már meglévő terrület nem fejlődik vissza, csak "standby" állapotban van.

"A tudat pedig igenis fizikai dolog. Ha nem lenne az, akkor miért szűnne meg létezni, ha az agynak valami komolya baja van, vagy le is áll?"

Ez így ellentmondásos, mert, ha fizikai dolog, akkor nem szűnhet meg, ugyanis: anyag nem vész el legfeljebb átatalakul.

"A skizofrén embereknek, pedig több tudata van, ezt hogyan magyarázod?"

A skizofrén embernek több énképe van, de tudata csak egy, az is többnyire rendkívül beszűkült és nem irányított, hanem csapongó. Az énképünk, egónk amelyet a megfigyeletlen elme épít ki, hamis és nem azonos a valódi lényünkel.

"Erre már a mai számítógépek is képesek. Nagyon sok program van, amivel meg lehet tanítani a gépet arra, hogy a régi fájlokat törölje ki, vagy tömörítse össze, és ezt még lehetne sorolni."

Igaz, de azt a programot egy tudattal bíró ember kreálta, tehát nem magától működik.

# 9!

Nekem szántad a vallási fanatikus jelzőt?

Mert ha igen, akkor óriási tévedésbe vagy. Nem tudom elfogadni a vallások teremtéselméleteit, éppúgy mint a materialista tudomány doktrináit sem. A válasz részemről az, hogy nem tudom. De nem dolgozik bennem kényszer, hogy válasszak egyet a béna elméletek közül, csak azért, hogy biztonságban érezzem magam.

Ha nincs is meg a válasz,hogy pontosan mi indította akkor sem érdemes lezárni a kérdés Istennel. Ez nem csak,hogy nem oldaná meg a problémát, hanem csak tovább viszi. Felmerül a kérdés,hogy isten tudata miből származik . Megen ott vagyunk ahol elindultunk.

AZ meg egyéni probléma,hogy szerinted vannak olyan kérdések amikre nem kell választ keresni. Ezzel a mentalitással még mindig kecskét áldoznánk esőért.

Itt az a baj, hogy azt hiszed, hogy egyszer volt egy élettelen anyag, a másik pillanatban meg már tudott gondolkozni. Ehhez a folyamathoz sok-sok millió év kellett (ezt már valószínűleg te is tudod).

Én ezt így képzelem el: Ugye volt a kis egyszerű élőény, akinek még nem volt öntudata. Ezt az élőlényt megszúrta egy tüske. Először érezte a fájdalmat, de nem tudta felfogni, hogy honnan jött és mi okból. Ez sokszor megismétlődött, és a kis élőlény ugyan nem tudta, hogy miért fáj, amikor megszúr a tüske, de elkezdett másfele úszkálni. Ezt a félelmet átadta az utódainak is, és sok ilyen történés és nagyon sok generáció után kialakult egyfajta ismeret a kis élőlény utodjában, arról, hogy ez meg az fáj, éget, ízlik, stb. Ezzel a tudásal együtt az agya is megnőtt annak a fajnak, ezért egyre több dolgot meg tudott tanulni és egy idő után olyan sok tudást halmozott fel, hogy kialakult egy képe a világról (innen jött az ösztön, pl.: félelem a sötétségtől, mivel ott sokszor ragadozók vannak).

Nem úgy kell elképzelni az agyunkat, mint valami végtelenül intelligens gépezetet, mivel nagyon is korlátolt. Sok olyan dologtól nem félünk, amitől kellene, pl.: autózás. Persze vannak olyan emberek, akik viszont félnek ettől, mert a családjukban vagy környezetükben már sérült meg valaki autózás közben, esetleg nekik van már ilyen tapasztalatuk, ezzel beléjük rögződött ez a félelem.

Erről is tudnák regényeket írni, de most arra sajnos nincs időm.

"Ez így ellentmondásos, mert, ha fizikai dolog, akkor nem szűnhet meg, ugyanis: anyag nem vész el legfeljebb átatalakul."

Persze, maga az anyag nem szűnik meg, de ha te egy követ atomjaira bontasz és szétszórod, akkor azt már nem nevezed kőnek. Itt is, amikor "megszűnik" a tudat, akkor az agy egyes részei nagyon roncsolódnak, ezért vagy blokkolódnak a régi emlékek, stb. vagy el is tűnnek.