Abiogenezis - Szerintetek hogy van ez?

"Te magad vallottad be, hogy van választási lehetőségünk."

Egy determinisztikus világban ez csak illúzió, mert döntésünk már előre "el van rendelve", csak mi nem tudunk róla, ezért azt hisszük, hogy máshogy is dönthettünk volna. Egy nem determinisztikus világban pedig a véletlenek "döntenek", nem mi.

Amúgy elmondanád, hogy te hogy képzeled el a tudat működését, és abból hogy következik, hogy csak anyagból nem hozhatsz létre tudatot? Vagy ha nincs saját hipotézised, akkor hogy bizonyítod, hogy anyagból nem lehet tudatot csinálni? Vagy egyszerűen csak nem tudod elképzelni, ezért automatikusan a mágikus magyarázat az igaz?

Hát igen, amikor a hozzá nem értők már nem tudnak mit mondani, akkor elkezdenek lepontozni.

Tanulni kellene, nem itt vitázni olyan emberekkel, akik sokkal többet tudnak a témáról, mint ti.

Azt érzem, hogy ti egyszerűen nem tudjátok elfogadni, hogy ebben a világban nincs csoda meg varázslás meg nagyon fantasztikus spirituális titkos világ. Egyszerűen minden porcikátok tiltakozik ellene!

De sajnos a legtöbbször nem olyan a világ, mint ahogy nekünk tetszik.

A tudatban nincs semmi misztikus túlvilági dolog, csak szimpla fizika meg kémia.

Arra pedig, hogy van-e szabad akaratunk vagy nincs csak két lehetőség van: az első az, hogy az idő olyan, mint egy egyenes, vagyis, ha megfelelően nézzük, akkor látjuk az egészet. Ebben az esetben már minden megtörtént, vagyis egyszerre történik minden. ilyenkor a szabad akarat csak egy illúzió, mivel már mindent megtettünk, csak mi hisszük azt, hogy ezt szabad akaratunkból tettük.

A második lehetőség az az, hogy van egy pont, amit nevezhetünk 1 időegységnek. Ez a pont végtelen szakasszá elágazik, minden egyes szakasz is végtelen szakasszá elágazik és így tovább. Ilyenkor a múlt már biztos, de a jövő végtelenszer megy végbe egy pillanatban, de csak a következő időegységnyi jövő. Én a különböző jövőket nevezném párhuzamos univerzumoknak, ahol minden vagy kicsit vagy nagyon más, de mégis ugyan olyan univerzumok, mint a miénk. Ilyenkor tényleg mi döntünk, de folyamatosan egy másik univerzumba kerülünk.

"ez a tudat egyszercsak megjelent dolog legjobb esetben is csak egy hipotézis."

Nem, ez egy következtetés. Tudjuk, hogy az első élőlényeknek nem volt tudatuk, és tudjuk, hogy ma már van olyan élőlény, aminek van. A hipotézis az, hogy ez miért történt. Lehet, hogy Isten egyszer csak úgy döntött, hogy ez a lény már elég fejlett az öntudathoz, lehet, hogy egy mutáció volt. Viszont az is lehet, hogy nem "egyszer csak megjelent", hanem az evolúciónak csak mellékterméke: a túléléshez jobb volt a fejlettebb agy, és a fejlettebb aggyal pedig lassan jött az egyre fejlettebb öntudat (én ezt tartom a legvalószínűbbnek). Ugyanakkor hülyeség elvetni a reményt a naturalisztikus magyarázatra, hiszen ha nincsen, akkor arra úgyis rájövünk (ez történt az éterrel is), viszont ha van, de már a kezdetnél elvetettük, mert irreálisnak tűnt, akkor sok jóról lemaradhatunk.

Imel!

"Pedig csak öntudatlan állapotban (alvás, ájulás) nem gondolkozol."

Alapvető tévedésedet, feltételezem abból indítod, hogy képtelen vagy nem gondolkodni, ezért ezt tartod normálisnak. Ez a kényszeres és felesleges gondolkodás emészti fel energiáid zömét. Meglepődnél, hogy egy kis gyakorlással, milyen egyszerű rést ütni és kitágítani a két gondolat közt eltelt időt.

"A babona be nem bizonyosodott, népi hit. ha a materializmus babona, kérlek ne szedj gyógyszert, például."

Nem szedek gyógyszert, mint fent írtam meditálok és nem is betegszem meg.

"Most a lélekre célozgatsz? Bizonyítsd be, hogy létezik. És nézz utána a hasonlít jelentésének a számítógép-agy párhozammal kapcsolatban."

Nem célozgattam semmire, csak egy megválaszolatlan kérdésre hívtam fel a figyelmet. A te figyelmedet viszont újra felhívom a kényszeres gondolkozásra és a gondolatokkal való azonosulásra.

"Az emlékeidet nem válogatod meg tudatosan, ha neked megy, kikiálthatod magad új fajnak, szerintem."

Megint abból indítasz, hogy te mit, hogyan "csinálsz". Nem vagyok különleges, arra bárki képes, hogy a számára felesleges, esetleg destruktív gondolatokat letegye. Persze ehhez magasabb tudatpotenciál szükséges, mint amelyen egy tarajos gőte időz.

"Pedig ígéretesen halad, hogy merevlemezre írjuk az emberi tudatot."

Ezt kérlek támaszd alá!

"Remélem a tanulásról beszélsz virágnyelven, és nem egyfajta haszontalan agykontrollról."

Semmiféle agykontrollról nem beszéltem. Rendkívül élénk a fantáziád, emellet újra felhívom a figyelmed a kényszeres gondolkozásra.

"Azt ugye vágod, hogy az "elmélet", mint olyan a tudományban már bizonyított tényt jelent? A feltevés az, ami a köznyelvben az elméletnek felel meg."

Ne ragaszkodj ehhez az alapvető tévedésedhez! Csak abba gondolj bele, ha ezek az elméletek bizonyított tények lennének, akkor nem lennének "idejétmúlt", "elavult", "megdőlt" elméletek.

"Csak a bekapcsolás nem megy már, mi? :D"

Kérlek mutass rá arra a pontra, ahol úgy tűnik, hogy nem tudok gondolkodni. Vagy csak arról van szó, hogy az egós elmédnek időnként jól esik személyeskedni.

"Sehova nem zárja be magát."

Ezen még töprengj egy kicsit. A felfedezés örömét meghagyom neked.

"Eddig semmi más spirituális létezésére nincs bizonyíték, csak őrültek és hazugok meséi. Nem nyafogni kell, hogy a gonosz, csúnya, buta tudomány mennyire hibás, hanem akkor tessék tanulni keményen mondjuk fizikát, biológiát, majd új módszereket kidolgozni. Nem elintézni annyivel, hogy "csúnyabutaszűklátókörű tudósok, pfuj!". Éééértem?"

Nem látom azt a pontot, amely arra mutatna, hogy bárki a tudományt hibáztná. (elolvastad a hozzászólásomat?) Viszont úgy látom, hogy te rendkívül járatos vagy a témában. Nyilván nemcsak, mint vallást imádod a tudományt, hanem képes vagy ellátni engem mindenféle korrekt információval.

Kérlek írd le nekem, hogy miként történt, hogy a létezés egyszer csak úgy döntött, hogy "unom már ezt az megnyilvánulatlanságot, vezérlő elveket, törvényeket alkotok magamnak és megnyilvánulok, anyaggá válok! Néha esetleg felrúgom ezeket a magam által, magamnak hozott elveket. Jó lesz!"

Természetesen nem várom, hogy ezekre megválaszolj, hiszen a hozzászólásodból úgy tűnik, hogy a náladnál nagyobb koponya, Stephen Hawking is nyitva hagyja a maga által feltett kérdést: Miért bajlódik az univerzum a létezéssel?

Nem annyira extrém, az tény, hogy részecskék jelennek meg és tűnnek el minden pillanatban! Kezdj el olvasni kvantumfizikát és olyasmikről fogod megtudni, hogy igazak, amikről nem is álmodtál volna.

A lepontozást nem rád értettem kedves kérdező, mert te elég intelligens ember vagy, de vannak itt páran, akik viszont nem annyira...