"Kedves " Hovind hívők, illetve más kreacionista irányzatokat követők. Válaszolnátok néhány kérdésre?

Nézeteltérések az evolúció körül — miért? Amikor Darwin A fajok eredete c. könyvének

jubileumi kiadását tervezték a századik

évforduló alakalmából, W. R. Thompsont, az

ottawai Commonwealth Institute of Biological

Control (Kanada) igazgatóját kérték fel az előszó

megszerkesztésére. Ő ebben azt írta: „Miként ismeretes, a biológusoknak igen különböző a

felfogásuk nemcsak az evolúció okaira, hanem

még annak valóságos folyamatára

vonatkozóan is. Ezek a különbségek fennállnak,

mivel a bizonyítékok nem kielégítőek és nem

tesznek lehetővé határozott következtetéseket. Ezért messzemenően jogos és helyénvaló a

nemtudományos nyilvánosság figyelmét az

evolúcióval kapcsolatos nézeteltérésekre

irányítani.”a

AZ evolúciós elmélet támogatói úgy érzik, ma

az evolúció szilárd alapokon nyugvó tény. Azt hiszik, hogy az evolúció „a valóság egy

mozzanata, az ami van, megtörtént” — a tény

szó szótári meghatározása szerint. De vajon

igaz ez? Vegyünk egy példát: Korábban azt hitték, hogy

a föld lapos. Ma már tudjuk, hogy gömbölyű

formája van. Ez tény. Korábban azt hitték, hogy

a föld a világegyetem közepe és az ég forog a

föld körül. Ma biztosak vagyunk abban, hogy a

föld nap körüli pályán kering. Ez is tény. Sok, korábban vitatott elmélet a bizonyítékok

alapján megalapozott ténynek, valóságnak,

igazságnak bizonyult. Ilyen szilárd alapokon állna az evolúció a

bizonyítékok megvizsgálása után is? Amióta

Charles Darwin 1859-ben megjelentette A fajok

eredete c. könyvét, elméletének különböző

pontjai érdekes módon még neves

evolucionista tudósok között is komoly viták tárgyát képezték. Ma az elmélet körüli viták

még hevesebbek, mint valaha. Érdemes

megfigyelni, mit mondanak maguk az evolúció

védelmezői erről a témáról.

Kereszttűzben az evolúció A Discover c. tudományos magazin a

következőképpen állítja be a témát: „Az

evolúciót . . . nemcsak a [mindennemű

bibliakritikát elutasító] fundamentalista

keresztények támadják, hanem neves tudósok

is kétségbe vonják. A paleontológusok — a kövületek tanulmányozásával foglalkozó

tudósok — egyre inkább másképpen

gondolkoznak a darwinizmus legelterjedtebb

nézetei tekintetében.”1 Francis Hitching,

evolucionista, a The Neck of the Giraffe c.

könyv szerzője azt mondta: „A darwinizmus az elismeréshez képest, amelyet mint a biológia

mindent átfogó elmélete aratott, egy és

egynegyed évszázad múltán meglepően sok

nehézséggel küszködik.”2 Egy jelentős chicagói (Illinois, USA)

konferencián, amelyen kereken 150

evolúcióban jártas szakember vett részt, az

alábbi következtetésre jutottak: „[Az evolúció

területén] az utóbbi 50 év legkiterjedtebb és

legátfogóbb forradalma megy végbe . . . Ma a biológusok éles vitákat folytatnak arról,

hogyan is ment végbe pontosan az evolúció . . .

A vitatott kérdések tisztázására nincs kilátás.”3 Az ismert evolucionista paleontológus, Nils

Eldridge azt mondta: „Az evolúciós biológia

elsietett, öntelt magabiztosságot aláásó

kétségek az elmúlt húsz esztendőben

szenvedélyek fellobbanására adtak alkalmat.”

Beszélt a „vitában álló táborok teljes egységének hiányáról” és arról, hogy most „a

dolgok valóságos forrongásban vannak . . .

Olykor úgy tűnik, ahány bilológus, annyi

változata van minden egyes [evolúciós]

témának”.4 Christopher Booker (evolúciót elfogadó)

újságíró azt írta erről a londoni Times-ban: „Ez

csodálatosan egyszerű és csábító elmélet volt.

Az egyetlen probléma, amely Darwin előtt is,

legalább részben, ismeretes volt, hogy óriási

hézagok voltak benne.” Darwin könyvéről, A fajok eredetéről, megjegyezte: „Azzal a

felettébb ironikus helyzettel állunk itt szemben,

hogy a könyv, amely azzal lett híressé, hogy

magyarázatot ad a fajok keletkezésére, a

valóságban arról semmit sem mond.” (Kiemelés

tőlünk.) Booker azt is kijelentette: „Egy évszázaddal

Darwin halála után, ma ugyanúgy, mint azelőtt,

a legcsekélyebb bizonyítható vagy elfogadható

magyarázattal sem rendelkezünk arra

vonatkozóan, hogyan ment végbe a

valóságban az evolúció — és ez az utóbbi években az egész kérdésben a nézeteltérések

szokatlan sorozatához vezetett . . . az

evolucionisták között csaknem nyílt

háborúskodás áll fenn, amelyben minden

[evolucionista] irányzat új módosításokat

sürget.” Arra a következtetésre jutott: „Hogyan és miért ment végbe a valóságban, arról

halvány sejtelmünk sincs és valószínűleg

sohasem lesz.”5 Az evolucionista Hitching a következőképpen

csatlakozott ehhez: „Az evolúció elméletét

tekintve ellenségeskedés robbant ki . . .

Tekintélyes személyek elsáncolták magukat

érveik mögé, és szidalmak szabályszerű

pergőtüzét irányították egymásra.” Azt mondta, ez egy nagy horderejű akadémiai vita,

„valószínűleg a tudomány olyan időszaka,

amikor hosszabb ideje fennálló, elfogadott

elmélet megdől az ellentmondó bizonyítékok

túlereje következtében és új lép a helyére”.6 A

brit New Scientist c. folyóirat megjegyezte, hogy „egyre több tudós, főleg, egyre nagyobb

számú evolucionista . . . azt állítja, hogy Darwin

fejlődéselmélete alapjában véve egyáltalán nem

tudományos elmélet . . . A kritikusok között

sokan a legmagasabb akadémiai végzettséggel

rendelkeznek.”7 Nehézségek a keletkezés körül A kérdésre, hogyan keletkezett az élet, azt

mondta a csillagász Robert Jastrow:

„Sajnálatunkra . . . [a tudósok] nem ismernek

egyértelmű választ, mivel a kémikusoknak

mindezideig nem sikerült a természetnek

tulajdonított kísérletet megismételni, élettelen anyagból élőt előállítani. A tudósok nem tudják,

hogyan történt az meg.” Hozzáfűzte: „A

tudósoknak nincs bizonyítékuk arra, hogy az

élet nem teremtés eredménye.”8 Azonban nem csupán az élet keletkezése körül

van probléma. Vegyük tekintetbe az olyan

szerveket, mint a szem, a fül és az agy.

Komplexitásuk sokkal inkább meghökkentő,

mint a legkomplikáltabb emberalkotta gépezet.

Az evolúció megoldatlan problémája, hogy ezen szervek minden egyes részének

szükségszerűen összhangban kell működniük

ahhoz, hogy lehetővé váljon a látás, a hallás

vagy a gondolkodás. A szervek mindaddig

használhatatlanok lennének, amíg minden

egyes részük ki nem alakul. Így felmerül a kérdés: Lehetséges, hogy az egyes egységeket

irányítatlan véletlen — amit az evolúció

hajtóerejének tekintenek — egyesítette volna a

megfelelő időben mesteri mechanizmussá? Darwin elismerte ezt a problémát. Azt írta: „Az

a feltételezés, hogy szemünket . . . a természetes

kiválasztás alakította ki, őszintén megvallom, a

legnagyobb mértékben képtelenségnek

látszik.”9 Azóta több mint egy évszázad telt el.

Megoldódott a probléma? Nem. Ellenkezőleg. Amit Darwin óta a szemről megtudtunk az,

hogy a szem még komplikáltabb, miként azt ő

elképzelte. Jastrow ezért ezt mondta: „Minden

arra mutat, hogy a szem tervezőmunka

eredménye; egyetlen teleszkópkészítő sem

tudta volna jobban megalkotni.”10 Ha ez vonatkozik a szemre, mit mondhatunk az

agyról? Mivel még egyetlen egyszerű gép sem

keletkezett véletlen útján, hogyan lehetne ezt

állítani a határtalanul bonyolultabb agyról?

Jastrow így következtetett: „Nehéz az emberi

szem fejlődését a véletlen termékének tekinteni; még nehezebb az emberi intelligencia

kifejlődését az elődeink agysejtjeiben

végbemenő véletlen változások eredményének

felfogni.”11

Nehézségek a kövületek körül A tudósok milliónyi csontot és az elmúlt életre

vonatkozó egyéb bizonyítékokat tártak fel,

ezeket kövületeknek, ősmaradványoknak,

fossziliáknak nevezzük. Ha az evolúció tény

lenne, akkor e leleteknek átfogó bizonyítékot

kellene szolgáltatni arra, hogy az élőlények egyik faja másik fajból fejlődött ki. A chicagói

Természettörténeti Múzeum által kiadott Bulletin

azonban azt írja: „Darwin [evolúciós] elmélete

mindig szorosan kapcsolódott a kövületi

bizonyítékokhoz, és valószínűleg sokan azt

feltételezik, hogy a kövületeknek jelentős szerepük volt az általános bizonyítási eljárás

során a fejlődéstörténet darwini

magyarázatának alátámasztására. Sajnos, ez

nem egészen igaz.” Miért nem? A Bulletin a továbbiakban azt

mondja, hogy Darwin „a kövületek értékelése

alapján zavarba jött, mert azok nem a várt

eredményre vezettek . . . A kövületek sem

akkor, sem azóta nem szolgáltattak finom

elváltozásokkal, lassan előrehaladó fejlődésre bizonyítékot.” Valóban, ma, az ősmaradványok

több mint egy évszázados összegyűjtése után

„még kevesebb példa van az evolúciós

átmenetekre, mint Darwin idejében” — írja a

Bulletin.12 Miért? A bőségesen rendelkezésre

álló kövületek alapján kiderült, hogy néhány példa, amelyeket korábban az evolúció

alátámasztására felhasználtak, ma már erre a

célra egyáltalán nem alkalmas. Sok evolucionista nyugtalankodik, mivel

hiányoznak a fokozatos fejlődést alátámasztó

kövületi bizonyítékok. A The New Evolutionary

Timetable c. könyvben Steven Stanley arról

beszél, hogy „a leletekből általánosságban

hiányoznak az egyik nagyobb csoportból a másikba való fokozatos átmenet formái”. Azt

mondta: „Az ismert kövületek nincsenek és

soha nem is voltak összhangban [a lassú

evolúcióval].”13 Niles Eldredge is azt mondta:

„A minta, amelyet 120 év óta keresünk, nem

létezik.”14 Új elméletek Mindezek alapján sok evolucionista elhatározta

új evolúciós elméletek támogatását. A Science

Digest c. folyóirat erről így ír: „Egyes tudósok

még gyorsabb evolúciós átalakulásról is meg

vannak győződve, és egészen komolyan

foglalkoznak fantasztikus regényekbe illő elképzelésekkel.”15 Egyes tudósok például úgy következtettek,

hogy a földön nem jöhetett létre spontán élet.

Ehelyett úgy okoskodnak, hogy az élet a

világűrben jött létre és onnan került a földre.

Ezzel azonban az élet keletkezésének

problematikáját csak egy távolabbi, veszélyesebb területre helyezték át. A világűr

ellenséges környezetének életet fenyegető

veszélyei jól ismertek. Elhihető vajon, hogy az

univerzumban valahol önmagától kialakult az

élet, majd ezt követően, túlélve a földre jutás

életveszélyes körülményeit létrehozta a ma ismert élővilágot? Mivel az ősmaradványokból nem lehet

ráismerni az életformák egymásból való

fokozatos kialakulására, néhány evolucionista

azt gondolja, hogy a folyamat ugrásokkal vagy

lökésszerűen és nem folyamatos lépésenként

következett be. A The World Book Encyclopedia rávilágít erre: „Sok biológus úgy

véli, hogy új fajok a gének hirtelen

megváltozása révén keletkeztek.”16 Az elmélet támogatói a folyamatot

„punktuációs ekvilibrium” (egyfajta

„megszakításos egyensúlyi állapot”) névvel

jelölték meg. Ez azt jelenti, hogy a fajok

megérzik „ekvilibriumukat” (azaz mintegy

változatlanul fennmaradnak), azonban időről időre bekövetkezik egy „punktuáció” (nagy

fejlődési ugrás, átmenet a másik fajba). Ez

majdnem annak az elméletnek az ellenkezője,

amit csaknem minden evolucionista hosszú

évtizedeken át elfogadott. A két elmélet közti űr

a következő főcím alatt jutott kifejezésre a New York Times hasábjain: „Támadás a gyors

evolúció ellen”. A cikk megemlíti, hogy az új

elképzelés, a „punktuációs ekvilibrium”, a

hagyományos nézetekhez ragaszkodókkal

szembenálló „új ellentábort hozott létre”.17 Teljesen mindegy, milyen elméletről legyen szó,

ésszerű lenne legalább néhány bizonyítékot

találni arra, hogy az egyik életforma másikká

alakul át. De a szakadék továbbra is fennáll

mind a kövületek alapján talált, mind a földön

ma megtalálható életformák között. Tanulságos megfigyelni azt is, mi történt

Darwinnak a „legkiválóbb túlélése” elméletével.

Ő ezt „természetes kiválasztásnak” nevezte.

Ezalatt azt értette, hogy a természet a

legkiválóbb élőlényeket „kiválasztja” a

túlélésre. Kedvezően ható tulajdonságok megszerzésével ezek a „kiválóak” lassanként

kifejlődnek. Az elmúlt 125 év bizonyítékai

rámutatnak arra, hogy a „legkiválóbbak” bár

túlélhetnek, ez azonban nem ad magyarázatot a

kialakulásukra. Az egyik oroszlán kiválóbb

lehet a fajtársánál, de ez nem ad magyarázatot arra, hogyan lett abból oroszlán. Ezenkívül:

minden leszármazotta továbbra is oroszlán lesz

és nem valami más. Ezért a Harper’s folyóirat egyik cikkírója, Tom

Bethell azt írta: „Darwin tévedése elég súlyos

volt ahhoz, hogy elméletét aláássa. És ezt csak a

legutóbbi időben ismerték fel mint tévedést . . .

Az egyik élőlény valóban lehet ’kiválóbb’ a

másiknál . . . Ez természetesen semmi segítséget sem jelent az élőlény megteremtése

szempontjából . . . Úgy gondolom, világos, hogy

nagyon nincs rendben valami egy ilyenfajta

elméletnél.” Bethell hozzátette: „Ahogy én

látom, az eredmény meglehetősen kiábrándító.

Azt hiszem, Darwin elmélete röviddel az összeomlás előtt áll.”18

Tény vagy elmélet? Összegezve az evolúció kapcsán felmerülő

problémákat, Francis Hitching megjegyezte:

„Három döntő területen, ahol próbára tehető,

kudarcot vallott [a modern evolúciós elmélet]:

Az ősmaradványok evoluciós ugrásokra

vallanak, nem pedig fokozatos változásokra. A gének hatásos stabilizáló mechanizmusok,

amelyek fő feladata az új formák kifejlődésének

megakadályozása. A véletlenszerűen, lépésről

lépésre, molekuláris szinten jelentkező

mutációk nem adnak magyarázatot az élet

szervezett és növekvő komplexitására.” (Kiemelés tőlünk.) Hitching azután így következtetett: „Az az

evolúciós elmélet, amelyet még annak tanítói is

sok pontban vitatnak, enyhén szólva kétségbe

vonható. Ha a darwinizmus valóban a biológia

nagy, mindent átfogó alapelve, akkor igen sok

területen tudatlanságba burkolózik. Kudarcot vall, amikor magyarázatot kellene adni a

legalapvetőbb kérdésre: Hogyan elevenedtek

meg az élettelen kémiai anyagok, milyen

nyelvtani szabályokon alapulnak a genetikai

kódok és hogyan irányítják a gének az élőlény

kifejlődését.” Hitching szerint a modern evolúciós elmélet „a következetlensége miatt

rászolgál arra, hogy hitkérdések módjára

bánjanak vele”.19 Mindezek ellenére az evolúció védelmezői úgy

érzik, hogy még mindig elegendő okuk van

ragaszkodni az evolúció tényszerűségéhez. Azt

mondják, csupán részletkérdéseken

vitatkoznak. De éppoly gyorsan ténynek

tekintenének egy másik elméletet, amely oly mérhetetlenül sok megoldatlan nehézséggel

küszködik és szöges ellentéteket idéz elő a

védelmezői között? Ismételten ténynek

kijelenteni valamit még nem jelenti azt, hogy az

valóban ténnyé válik. Miként a biológus John

R. Durant a londoni The Guardian c. folyóiratban írta: „Sok tudós képtelen a dogmatikussá válás

ellen védekezni . . . a fajok eredetének kérdését

ismételten úgy állítják be, mintha az réges-

régen tisztázott lenne. Semmi sincs messzebb az

igazságtól . . . Azonban a dogmatizmusra való

hajlam fennáll, és ez nem használ a tudomány ügyének.”20 Másrészt, mi a helyzet a teremtéssel? Ad-e

magyarázatot az élet keletkezésére

vonatkozóan? Van-e szilárdabb bizonyítási

rendszere mint az evolúciót alátámasztó

kijelentések? Vajon ad-e hiteles magyarázatot a

Genezis, a legismertebb teremtési beszámoló, a föld és az élet keletkezésére vonatkozóan? „A darwinizmus . . . egy és egynegyed

évszázad múltán meglepően sok nehézséggel

küszködik” „Ma a biológusok éles vitákat folytatnak arról,

hogyan is ment végbe pontosan az evolúció” „Minden arra mutat, hogy a szem

tervezőmunka eredménye; egyetlen

teleszkópkészítő sem tudta volna jobban

megalkotni” „A minta, amelyet 120 év óta keresünk, nem

létezik” „Egyes tudósok . . . komolyan foglalkoznak

fantasztikus regényekbe illő elképzelésekkel” Az új elméletek ellentétben állnak azzal, amit

évtizedek óta elfogadtak „Azt hiszem, Darwin elmélete röviddel az

összeomlás előtt áll” „A fajok eredetének kérdését ismételten úgy

állítják be, mintha az réges-régen tisztázott

lenne. Semmi sincs messzebb az igazságtól” „Kompjúter-szakemberek csődöt mondtak az

emberi látóképességet leutánzó kísérleteik

során”

A fenti címsorral ezt tudósította a New York

Times: „Szakemberek, akik valóra akarták

váltani az emberiség egyik legvakmerőbb álmát — a gondolkodó gép megépítését — az

első, látszólag egyszerű lépésnél csődöt

mondtak. A látóképességet nem tudták

leutánozni.

Két évtizedes kutatómunka után még mindig

utasításokkal kell ellátniuk a gépet látszólag olyan egyszerű feladatok megoldásánál is, mint

hétköznapi tárgyak felismerése és egymástól

való megkülönböztetése.

Ezért megtanulták újra tisztelni az ember

magasan fejlett látóképességét . . . Az emberi

szem recehártyája irigységgel tölti el a kompjúter-szakembereket. 100 milliónyi

pálcikája és csapja, valamint idegsejtjei lagalább

100 milliárd számítási folyamatot végeznek

másodpercenként.”

Tom Bethell újságíróként nagyon kompetens ha biológiáról van szó...

Egyébként forrásokat elfelejtettél megadni.