Mit gondoltok istenről?

Tiszteét Kérdező!

Először is javítanék, az előző prófécia az i.e. VII. század végéről való.

Másrészt jó lenne ha definiálnánk azt, hogy ki az ártatlan ember? Az emberi világban sokmindent szoktak az emberek mondani, aminek bizonyos esetekben nincs köze a valósághoz. Például beszélnek az emberek szerelemről amely a való életben nem is szerelem, csak egyfajta fanatizmus, vagy hirtelen fellángolás a másik ember iránt. De Istennek is megvan erről a véleménye. (Természetesen tényleg vannak ártatlan emberek, csak a világ gondolkodására való tekintettel írom)

Azt ugyanis tudni kell, hogy Isten kegyelme ugyan nagy, de ezzel a kegyelemmel nem szép visszaélni úgy, hogy éljük a mi életünket, mintha az Isten nem is létezne, aztán amikor bajba kerülünk, mondjuk egy betegségbe, és hozzákiáltunk, akkor a segítsége után ugyanolyan marad a jellemünk...Ez nem egy ilyen adok-kapok kapcsolat, hogyha segítesz akkor dicsőítelek, ha meg nem, akkor azt is kétségbe vonom hogy létezel. Másrészt az is nagyon fontos, hogy vajon mi idézte elő a betegséget, balesetet? Isten a Bibliában ugyanis ellátja az embert tanácsokkal mint egészségügyi, mind erkölcsi értelemben, mint említettem Isten senkin nem erőszakoskodik, tehát ha maga idézi elő a bajt, akkor nem lehet azért az Istent vádolni. Egyébként pedig nem látunk bele egy Isten gondolataiba, minden esetben hogy mit miért tesz. A Biblia tanítása szerint azonban a Megváltottaknak lehetősége lesz majd ezeket a kérdéseket is elrendezni, még az Örök élet előtt egy elég hosszú időtartam fog rendelkezésre állni ezzel kapcsolatban a Mennyben.

A halállal kapcsolatban azért azt is tudnunk kell, hogy igazából nem az első halál a legborzalmasabb ami itt a földön ér minket. Tudom, hogy ez most érdekesen hangzik de így van. Mert az első halálból még van feltámadás, és aki feltámad az részese lesz majd az Örök életnek. A borzalmas, az a második halál. A Biblia szerint ugyanis lesz majd azon emberek feltámadása is, akik nem kaphatnak Örök életet. Ők a második halálra fognak feltámadni, ami a végleges elveszést jelenti, abból már nincs feltámadás.

Egyébként pedig: én egy könyvben olvastam azt, hogy "A keresztények vére magvetés." Az első századokban, és utána is, nagyon sok keresztényt öltek meg a hitükért. Az emberek pedig, akik ennek tanúi voltak elcsodálkozhattak ezeken a bátor Mártírokon, és csatlakoztak a Keresztényekhez. Én emlékszem, amikor Husz János haláláról olvastam, hogy vállalta a halált Krisztusért, akkor bekönnyeztem, mert nagyon meghatott a bátorsága, de nemcsak az övé, hanem barátja, Jeromos halála is. A Keresztény Mártírok halála vajon hány és hány ember megtérését eredményezte? A Mártíroknak részese lesz az Örök Életben, és lehet hogy a halálukkal hozzájárulnak más emberek megtéréséhez, akik szintén ott lesznek az Örök életben, tehát nem hiába vállalták a halált. Ezen azért érdemes elgondolkodni, ha már a halálról beszélünk...

Egyébként meg tisztában vagyok avval, hogy a gonosz emberek nagyon jól élnek, de az Isten ezzel is azt akarja megmutatni, hogy aki valóban ragaszkodik hozzá, az a nehéz körülmények közt is megmarad tisztességes embernek, aki pedig nem, annak adhat az Isten akármilyen jó életkörülményt akkor sem változik meg, mert nem akar. Így nem tudják majd az ítéletüket igazságtalannak mondani, hiszen jobb életkörülmények közt éltek, mint némely Igaz ember.

Ez a jövendölés pedig megmutatja, hogy lesz egy nap amikor különbség lesz az Igaz, és gonosz emberek között:

"egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét...És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek...És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt...És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja...És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura." (Mal 3,16-18; 4,2-3)

Szerintem isten olyan kb. mint egy mérnök

Tegyük fel (nagyon leegyszerűsítve) épített robotot és beprogramozta, majd a mérnök meghalt, a robot tovább él, de a mérnök már nem szólhat bele a működésébe, ezért magára van utalva

Szia

Nem olvastam végig mind az 5oldald választ aki esetleg írta már ezeket a sorokat azt sajnálom.

Isten szabad akaratot adott az embernek.

Az emberek döntik el, hogy hogyan is cselekednek. Vannak szegények vannak gazdagok, vannak jók és vannak rosszak. Így lesz egyensúlyban az egész.

Történek az emberekkel jó és rossz dolgok is.

De mindig arra kell gondolni, hogy ha rossz dolgok történek az csak megerősít minket és azért tartunk ott ahol.

Néha én sem értek egyet Isten döntéseivel. Mert miért nem hal meg egy idős ember aki szegény tehetetlen és pelenkázni kell és már csak szenvedés neki az élet és miért hal meg egy olyan ember aki itt hagyta a gyerekeit esetleg egy fiatal lány.

Meg miért nem hal meg az autó balesetben a bűnös és miért kell meghalnia az áldozatnak.

Azért mert így lesz meg az egyensúly a világban. A hozzátartozóknak meg kell ezt élniük, hogy utána boldogabbak legyenek.

Nekem sem volt valami jó az élet. 23éves vagyok és elég sok csapás ért. Elvesztettem 4 testvéremet akinek esélyt sem adott Isten, hogy megszülessenek. Meghalt nagyapám mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Átejtett a pasi akit szerettem és csúnyán otthagyott.

De tudom, hogy ez azért történt mert Isten meg akart erősíteni és, hogy azt az utat válasszam amit választottam.

Nekem segített Isten. Teljesítette a kéréseimet mindig. Ha nem is teljesen úgy ahogyan kértem, ha nem is rögtön amikor kértem de mindig segített. De nemcsak kérni kell tőle hanem a segítséget meg is kell köszönni.

Ami meg még egy nagyon jó mondás. Segíts magadon Isten is megsegít. Ha ti nem tesztek azért, hogy segítsen nektek és nem kéritek őt akkor nem fog nektek segíteni.

Nem vagyok hit térítő és nem akarom a keresztény vallást senkire ráerőltetni mert nem az én dolgom az, hogy hidd jenek Istenben.

Párom sem katolikus de Istenben hisz. De nem is akarom hogy megváltozzon. Így szeretem őt és senkit nem ítélek el a vallásáért.

Bocsi ha valakinek nem tetszik a véleményem.

Szép napot

@Előzőnek: Láthatod, hogy iszonyatosan pocsék a helyesírása amúgy is. De ebben az egyben már kijavította magát. Mondhatnám, behódolt a helyesírási szabályoknak, amik - tetszik, nem tetszik - mindenhol érvényesek.

Kérdező, szerintem már találkoztunk, legalábbis a minősíthetetlen stílusod nagyon ismerős. A kommentjeid alapján egy kicsit úgy tűnik, hogy csak köpködni akartál. Pedig gondolkodni sokkal hasznosabb, még ha fáj is egy kicsit. :)

Mutatok neked egy kis olvasnivalót, érdemes elgondolkodni rajta.

Interjú Billy Graham lányával /B. G. egy híres keresztény evangelista/

"Hogyan engedhette meg Isten, hogy ilyesmi történjen?" (Egy amerikai iskolában lelőttek egy kislányt, aki meghalt. Anne Graham nagyon mély, éleslátásra utaló választ adott.)

"Úgy hiszem, Istent nagyon elszomorítja, ami velünk történt, ám évek óta azt mondjuk neki: "Menj ki az iskoláinkból, menj ki a kormányunkból, és távozz az életünkből." És Ő, amilyen úriember, csendben hátrahúzódott. Miképpen várhatjuk el Istentől, hogy áldását és védelmet adja, ha egyben arra szólítjuk fel, hogy hagyjon bennünket egyedül?

Tudom, nagyon sok levél ment körbe szeptember 11-ével kapcsolatban, de ez igazán el kell, hogy gondolkodtasson. A legutóbbi történések fényében.... terrortámadások, iskolai lövöldözések, stb. Lássuk csak, azt hiszem, ez akkor kezdődött, mikor Madeline Murray O'Hare (akit meggyilkoltak, testét nemrégen találták meg) panaszkodott, hogy nem akar imádságot az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvasunk Bibliát az iskolában... - a Bibliát, amely azt mondja: ne ölj, ne lopj és szeresd a felebarátodat, mint magadat. És mi azt mondtuk, rendben. Aztán dr. Benjamin Spock az mondta, ne fenekeljük el a gyerekeinket, ha rosszul viselkednek, mert a kis személyiségük megrongálódik, és lerombolhatjuk az önbecsülésüket (Spock fia öngyilkos lett). És mi azt mondtuk, egy szakember biztos tudja, miről beszel, és azt mondtuk: rendben. Aztán valaki azt mondta, hogy a tanárok és az osztályfőnökök jobb, ha nem fegyelmezik a gyerekeinket, amikor rendetlenül viselkednek. És az iskolai ügyintézők azt mondták, a tanári kar tagjai inkább ne is érintsék meg a diákokat, mert nem akarunk rossz reklámot az iskolának, és semmiképpen nem akarjuk, hogy bepereljenek bennünket (nagy különbség van a fegyelmezés, valamint a véres, pofozás, a megalázás, megrúgás, stb. között!). És mi azt mondtuk, rendben. Aztán valaki azt mondta, hagyjuk, hogy diáklányaink abortuszt végeztessenek, ha akarnak, és nem kell, hogy ezt elmondják a szüleiknek. És azt mondtuk, rendben. Aztán egy bölcs vezető azt mondta, mivel a fiúk, fiúk, és úgyis meg fogják tenni, adjunk fiú diákjainknak annyi óvszert, amennyit akarnak, és nem kell, hogy erről szüleiknek beszámoljanak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki, az általunk jelentős posztra megválasztottak közül azt mondta, hogy nem számít, mit teszünk a magánéletben, ha elvégezzük a munkánkat. Újból egyetértve velük azt mondtuk, nem számít, mit tesz valaki (beleértve akár az Elnököt is) a magánéletében, amíg van munkánk, és a gazdaság jól működik. Aztán valaki azt mondta, nyomtassunk újságokat meztelen nők képeivel és hívjuk ezt a női test szépsége feletti egészséges, természetes csodálatnak. És azt mondtuk, rendben. Aztán valaki eggyel tovább lépett ebben a csodálatban, és meztelen gyerekek képeit publikálta, majd tett még egy lépést, és ezeket elérhetővé tette az Interneten. És mi azt mondtuk: rendben, a szabad szólás joga feljogosítja erre őket. És aztán a szórakoztató ipar azt mondta, csináljunk TV-műsorokat és mozifilmeket, amelyek az erőszakot, erkölcstelenséget reklámozzák és a tiltott szexet. És készítsünk olyan zenefelvételeket, amelyek bátorítanak a nemi erőszakra, kábítószer-fogyasztásra, gyilkosságra, öngyilkosságra, és különböző sátáni témákat dolgoznak fel. És mi azt mondtuk, ez csak szórakozás, nincs is rossz hatása, és különben sem veszi senki komolyan, úgyhogy csak hadd menjenek. Most pedig feltesszük magunknak a kérdést: miért nincs a gyerekeinknek lelkiismerete, miért nem tudnak különbséget tenni jó és rossz között, és miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék az idegeneket, osztálytársaikat, saját magukat. Talán, ha elég hosszan és alaposan gondolkodunk rajta, ki tudjuk találni. Azt hiszem, elég sok köze van ahhoz, hogy "AZT ARATJUK, AMIT VETÜNK."

"Kedves Isten, miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit megöltek az osztályában? Tisztelettel, Egy Érintett Tanuló"

és a válasz:

"Kedves Érintett Tanuló! Ki vagyok tiltva az iskolákból. Tisztelettel, Isten."

@rejehw:

Az idézetek szerzőit illik feltüntetni. Ha meg a saját gyártmányod, akkor nem kell idézőjelbe tenni. Csak azért gondolom ezt, mert a Google nem talált semmit erre.

De ha szereted az idézeteket, be tudok másolni néhányat. :)

Áh, nem is várom meg, hogy válaszolj, egy másik kérdésnél is elfelejtettél (?). :(

Tessék:

"I could prove God statistically." /George Gallup/

"Maybe an atheist cannot find God for the same reason a thief cannot find a policeman."

/Lawrence J. Peter kanadai író/

"There is not enough darkness in all the world to put out the light of even one small candle."

/Robert Alden, amerikai író, teológus/

"I have spent a lot of time searching trough the Bible for loopholes." /W. C. Fields amerikai színész, író/

"I gave in, and admitted that God was God."

/C. S. Lewis Angol író, gondolkodó/

"Az ateista olyan ember, akinek nincsenek láthatatlan támogatói." /John Buchan skót író/

Egyébként meg leszokhatnál a trollkodásról ebben a kategóriában; nagyon nem vagyok hozzászokva, hogy a te válaszaidat jelentgessem be; kicsit furcsa érzés...

De most elkéstem: Azt írta ki, hogy már vizsgálják... :)

Tessék, ajándék, csak neked, csak most; pár perce kaptam valakitől:

http://www.youtube.com/watch?v=AIcW_GMcWa0&feature=youtu.be

A címet elírta a feltöltő: with helyett without van a szövegben. :)

Néhány vélemény az élet értelméről

Hogy erre válaszolhassunk a kérdéseinkre, először is tisztáznunk kell az alapokat. Nevezetesen azt, hogy valaki céllal és okkal hozta-e létre az embert, vagy pedig az atomok véletlen összeütődésének végtermékei vagyunk. Amennyiben a véletlen terméke az emberiség, mint ahogy sokan tartják, ebben az esetben a fogalom maga, hogy élet értelme, gyakorlatilag értelmezhetetlenné válik. Ha a véletlen termékei vagyunk, akkor a semmiből jöttünk, a semmibe megyünk akkor nincs és nem is lehet az életnek magán az életen túlmutató értelme. Ok és cél nélkül sodródunk egy végtelen és közömbös univerzumban. Akkor az élet célja mindössze egyvalami lehet: éljünk jól. Ma élünk, holnap meghalunk, akkor legalább a pillanatot tegyük éhezhetővé. Ha a véletlen a létrehozónk és a megsemmisítőnk, akkor mindössze annyit tehetünk., hagy megpróbáljuk magunkat jól érezni. Sokan gondolkodnak így manapság. Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik egy hozzáállás is, sokan kezelik úgy a kérdést, hogy nem kell azért az életet olyan nagyon komolyan venni. Az én meggyőződésem az, hogy mivel csak egy van belőle, komolyan kell venni. Akinek van valamilyen nagy vágya az életben, és közel kerül hozzá, bizonyára komolyan veszi ezt az esélyt. Mi kaptunk az élettel egy nagy lehetőséget, meg kell találni azt, hogy mire irányul ez a lehetőség, s ha megtaláltuk, meg is kell valósítani azt.

Madách Imre ezt írja az "Ember tragédiája" című művében: az élet célja a küzdés maga. Kétségtelenül igen nagy író volt Madách, de ez a kijelentése nem ad választ az élet legfőbb kérdésére. Az ember céllal küzd, hogy valamit elérjen. Ha azért küzdök, hogy tovább küzdhessek. ugyanannyi erővel abba is hagyhatnám, és nézhetnék valami kevésbé fáradságos után.

Képzeljük el, hogy mondjuk valaki sportoló. Sokat edz, megtagadja magát, fájdalmakat szenved. S ha valaki megkérdezi, hogy miért csinálja, mit mond? Azért edzek, hogy tovább edzhessek? Vagy azt, hogy azért tűröm a fájdalmat, hogy még tűrhessem a fájdalmat? Dehogy is. Azért teszi, mert a jól meghatározott célját el akarja érni. Hogy első legyen a következő versenyen, aztán ha az sikerül, az országos versenyen, a világbajnokságon, vagy az olimpián� Cél nélkül soha nem küzd az ember sem kis, sem nagy dolgokban, hogyan várhatnánk el, hogy valaki végigküzdjön egy életet, ha nincs cél?

Tamási Áron a méltán híres Ábel-trilógiájában ezt mondatja ki a főhősével: "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon tegyünk benne." Nem kívánom kisebbíteni az otthon, a család jelentőségét, mégis látnunk kelt, hogy ezen a világon minden múlandó. A család nyújthat sok örömöt és békességet, biztonságot is jelenthet egy bizonyos szintig - de mivel minden múlandó, mi magunk is, bizony előbb-utóbb közbeszólhat az élet elmúlása, amit senki el nem kerülhet. Pénz, hímév, siker - mindezek végén ott áll az, hogy egyszer - ki tudja mikor - itt kell hagynunk ezt a világot. Pál apostol ezt így fogalmazta meg ezt a gondolatot 1 Tim. 6.7-ben: "Mert semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit." A születés és a halál közé van beszorítva ez a földi életünk, és nem mindegy, hogyan indulunk neki, vagy hogyan éljük végig. Minden ember valahol érzi azt, hogy a halál értelmetlen dolog, az elmúlás kelti art a gondolatot. hogy értelmetlen az élet, mivel egy nap mindennek vége lesz.

Van azután olyan vélemény, hogy azért élünk, hogy gyűjtsünk, vagy magunknak, vagy azoknak, akik utánunk lesznek. Bölcs Salamon, aki nagyjából háromezer éve élt, és Izrael harmadik királya volt,így ír ezekről a kérdésekről: "Annakokáért mondám az én elmémben: bolondnak állapotja szerint lesz az én állapotom is, miért vagyok tehát én is bölcsebb? és mondtam az én elmémben: ez is hiábavalóság! Mert nem lesz emlékezete sem a bölcsnek, sem a bolondnak mindörökké; mivelhogy a következendő időkben már mind elfelejtetnek: és miképpen meghal a bölcs, azonképpen meghal a bolond is. Azért gyűlöltem az életet; mert gonosznak látszott nékem a dolog, a mi történik a nap alatt; mert mindez hiábavalóság, és a léleknek gyötrelme! Gyűlöltem én minden munkámat is, melyet munkálkodom a nap alatt; mivelhogy el kell hagynom azt oly embernek, a ki én utánam lesz. És ki tudja, ha bölcs lesz-e vagy bolond? és mégis uralkodik minden munkámon, a mit cselekedtem és bölcsen szerzettem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!" (Préd. 2.16-20)

Jézus tanítása a helyes gondolkodásról

Jézus is tanított a földies gondolkodásról egy példázatában: "Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget; mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az embernek az élete. És monda nékik egy példázatot, szólván: Egy gazdag embernek bőségesen termett a földje. Azért magában okoskodott, mondván: Mit cselekedjem? mert nincs hová gyűjtenem az én termésemet. És monda: Ezt cselekszem: Az én csűreimet lerontom, és nagyobbakat építek; és azokba takarom minden gabonámat és az én javaimat. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magadat kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! Monda pedig néki az Isten: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet te tőled; a miket pedig készítettél, kiéi lesznek? Így van dolga annak, a ki kincset takar magának, és nem az Istenben gazdag." (Luk. 12.15-21.) Jézus azt a gondolkodást, ami kizárólag a földi jólétre irányul, bolondságnak nevezte. Nyilvánvaló, hogy Isten tud arról., hogy valamiből élnünk kell, ruházkodnunk kell, szükségünk van lakásra - de nem szabad, hogy csupán ezzel foglalkozzunk, hogy ez foglalja el a fő helyet.

Jézus tanításaiban központi helyet foglal el egy fogalom: ez pedig az örök élet. A halál nem mindennek a vége, hanem a halál fölött győzelmet lehet aratni, lehet részesülni egy örök életben, amit Isten ajándékoz az embernek. Ez az örök élet pedig elválaszthatatlan Krisztus személyétől. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre." (Ján. 5.24) Aki hisz Jézusban, a szó bibliai értelmében, annak nem lesz_ örök élete valamikor, hanem van: a már itt a földön megkezdett új élet fog folytatódni az örökkévalóságban is. Fontos az, hogy tisztában legyünk azzal, hogy nem a mostani, szenvedésekkel teli élet fog folytatódni, hanem egy minőségben új élet kezdődik el már itt a Földön - bár még szenvedések között - de az örök életbe átlépve már csak a jó marad meg. János apostol ezt írja Jelenések könyvében: "És hallottam nagy szózatot, a mely ezt mondta az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És mondta az, a ki a királyiszéken ül: Ímé mindent újjá teszek." (Jel. 21.3-5: )

Mitől rossz az élet?

Mi teszi rosszá ezt a földi életet? Mitől van "halál, gyász, kiáltás és fájdalom" ahogy az előző ige mondta. Ennek igazából nem más az oka, mint az emberek egymás közötti kegyetlensége, önzése. A bajok nagy részérő1 nyilvánvaló, hogy ez áll a háttérben, gondoljuk csak a háborúkra, terrorizmusra. Naponta több ezer gyerek hal éhen csak Afrikában. És nem azért, mintha a Föld nem lenne képes eltartani az embereket. Nem csak a mai népességnek juthatna elegendő élelem, egyes számítások szerint húszmilliárd ember is élhetne a bolygónkon. A probléma az elosztásban rejlik, abban, hogy egyesek csak úgy halmozhatnak fel nagy vagyonokat hogy másoktól vagy aktívan elveszik az élethez szükséges dolgokat, vagy nem tesznek semmit, és hagyják őket meghalni. Vannak persze természeti katasztrófák is - de ki tudja megítélni azt, hogy vajon milyen szerepe van ezekben a környezetszennyezésnek, a természet kizsákmányolásának és tönkretételének? Egyes tudósok már évtizedekkel ezelőtt felhívták a figyelmet arra, hogy ha az emberiség nem változtat a magatartásán, folytatódik a környezetünk tönkretétele, akkor rövid időn belül katasztrófa fog bekövetkezni, összeomlik az ökológiai rendszer. Persze ez a rövid idő relatív, de évszázadokra már nem lehet tervezni a jelenlegi ütem mellett - száz évre sem. Hallottam olyan becslést, amely szerint az édesvízkészletek a hatalmas környezetszennyezés miatt kb. húsz évre tesznek elegendőek, azután a rendszer teljesen felborul. A környezetünkben is láthatjuk, hogy az önzés hosszú távon katasztrófát eredményez.

Azonban a Biblia azt is tanítja, hogy egyéni életünkben ez hasonlóan van. A mi életünk legnagyobb katasztrófája, a halát is az önzés miatt van. "A bűn zsoldja a halál" - mondja Róma 6:3-ban Pál apostol. A bűn miatt van halál az életünkben, ha nem lenne bűn, nem lennének bűneink, élhetnénk örökké.

A Biblia tanítása az élet értelméről

A bevezetőben feltett kérdésekre a Szentírás szerint a válasz az, hogy a földi élet tétje, az élet értelme Jézus tanításai szerint az, hogy az örök életben részesülhessünk, az értelmes élet pedig olyan élet, ami a bűn feletti győzelemhez vezet. Az élet értelme az örök élet elnyerése, az értelmes élet pedig a jó élet. Az élet értelme tehát túlmutat magán a földi életen, ezért mondta Jézus. hogy bolondság az az élet, ami csak itt a földi életben keresi a, célját. Itt minden cél mulandó, kivéve egyet - ez pedig az örök élet elnyerése. És a jó élet az értelmes élet, ami nem növeli tovább a bűnt, a fájdalmat, sőt ezek ellen harcol, A mai este további részében azt vizsgáljuk meg Jézus tanításai alapján hogy hogyan lehet a miénk az, örök élet, hogyan részesülhetünk Istennek ebben az ajándékában?

Istent megismerni

Van Jézusnak ezzel a kérdéssel kapcsolatban egy nagyon tömör és sokai mondó meghatározása, ami így szól: "Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Ján. 17.3). Hatalmas kijelentés ez, amit részleteiben meg kell vizsgálnunk. Először is Jézus leszögezi, hogy van örök élet. Ez az ember számára elnyerhető, mégpedig az által, hogy megismerjük Isteni. Azonban így fogalmaz az Ige: meg kell ismernünk ,, az egyedül igaz Istent". Ez két fontos dologra hívja fel a figyelmünket.

Egyrészt, hogy a szó teljességében "igaznak" csak Isten mondható. Bár a mennyei lények is bűntelenek, és nevezhetjük őket - helyesen - igazaknak, mégis Isten igazságához és tökéletességéhez képest nyilvánvalóan fejlődhetnek ebben. Hát még mi, akik ráadásul bűnökkel terhelt emberek vagyunk.

Másodszor pedig arra, és a ma esti témánk szempontjából most ez a fontosabb, hogy a különféle hiedelmek, filozófiák, vallási tanítások tömkelegén túl megismerhető Isten. Van egy olyan megismerési mód, ami garantálja azt, hogy ezt az igazságot megismerhessük, ami Istent hitelesen mutatja be. Van igazi Isten-kép. Félretéve minden emberi elgondolást, Isten megismerhető, úgy, ahogyan ő kinyilatkoztatja a magát.

A megismerés módjai

Tegyük fel a kérdést: milyen fokozatai, milyen módjai vannak a megismerésnek? Hogyan ismerhetünk meg például egy másik embert? Több módja is van ennek.

Megismerhetjük úgy, hogy valaki beszél az illetőről, egy másik ember. Ez a megismerés azonban csak töredékes lehet, talán nem is mindig pontos. Sőt a bűn világában alig pontos - még az esetleges rosszindulattól eltekintve is.

Megismerhetjük az illetőt a telteiből, a munkáiból, tetteiből. Mit tesz, hogyan tesz, ezekből is vonhatunk le következtetéseket. Figyelhetjük őt, hogy milyen a külseje, milyenek a megnyilvánulásai, s ilyenformán ismereteket szerezhetünk róla.

Egy magasabb szintje a megismerésnek az, ha találkozunk és beszélünk az illetővel, és ő elmondja magáról, hogy milyen. Ez már egy igen komoly szintje a megismerésnek, de van még egy, ami ennél is mélyebb és biztosabb. Ezt egy jó magyar mondás így fejezi ki: "lakva ismeri meg az ember a másikat". A közös élet az, ami a legmélyebb a megismerést nyújtja. A földi életben például a házasság az, ami erre a legjobb példa. Senki sem ismer minket annyira. mint a házastársunk. Ismerjük a megnyilvánulásait, szokásait, belső világát� A Biblia egyik legnagyobb tanítása az - már ha lehet egyáltalán bármiféle rangsort felállítani - hogy Isten együtt akar lakni az emberrel.

Ez az együtt-lakozás nem csupán újszövetségi gondolat. Ezt a szándékát az Ószövetségben is kinyilatkoztatta Isten a hívők számára. "Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét." (Ésa. 57.15) Isten tökéletes és végtelenül szent. Ő a magasságban lakozik, ám mégsem messze azoktól, akik őt keresik. A kevélyektől messze van Isten, azoktól, akik a maguk bölcsességében bíznak, akik nem szeretik az igazságot, ami esetleg őket is megítéli. Azonban Isten azokkal lakik, akik megrontottak és alázatos szívűek. A megrontottság itt azt jelenti, hogy a saját bűnei miatt megtört szívű az ember. Isten akkor lakozik együtt az emberrel, amikor az már nem magát igazolja, hanem felismeri és elismeri az igazságot a saját életére nézve is, elismeri a bűnt, bűnnek látja, bánkódik miatta.

Nem kell attól félnünk, hogy a bűneink túl nagyok lennének ahhoz, hogy Isten könyörülhessen rajtunk. Igaz, hogy a bűn elválaszt Istentől, de csak az a bűn, amit az ember nem bán meg, amiben kitart, amihez ragaszkodik. Legyen bármekkora a rossz, amit elkövetünk, ha megbánjuk, Isten megbocsát és megtisztít minket minden hamisságtól, bűntől. Új életet kaphatunk, amely minőségben más, mint az előző, amelyben Isten jelenléte által lehetünk mi is tiszták és jók. Aki Istent beengedi az életébe, soha nem lesz egyedül. Még ha azt érezni is, amit Ésaiás 49.14 megfogalmaz: "És szól Sion: Elhagyott az Úr engem, és rólam elfeledkezett az Úr!" Mit felel erre Isten? "Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem." (Ésa. 49.15)