Az ateisták szerint mi és honnan volt/lett ELŐSZÖR?

45% (14:41)

Az a városi legenda, amit terjesztesz, miszerint Darwin visszavonta az evolúció elméletet, teljesen alaptalan.

1955-ben bukkant fel először egy egyházi lapban, és rengeteg változatban él. Darwin Henrietta nevű lánya 1922-ben úgy nyilatkozott, hogy jelen volt apja halálakor, amikor „Lady Hope nem volt ott (…) és akinek semmilyen befolyása nem volt apám gondolkodására vagy hitére (…) Apám semmit nem vont vissza tudományos tanításából, sem akkor, sem pedig korábban”.

Ezzel a kitalációval tehát nem fogsz meggyőzni senkit.

"Isten megteremté Darwin-t, és ő megalkotta az elméletét."

Tisztázzuk, darwin soha semmit nem jelentett ki, az ősrobbanásról, az életkeletkezése meg más tészta mint az univerzum keletkezése, csak a sokan, úgy szidják a darwin, hogy azt sem tudják mi az elméletének lényege. Ennélmár csak az a viccesebb mikor belekeverik az evolúcióba, a termodinamikát, a gravitációt, a relativitás elméletet, amihez darwinnak semmi köze nem volt.

"Amúgy a másodikkal értek egyet. Mivel a hit nem vizsgálható és nem elemezhető objektív szempontok szerint, így egy olyan boxmeccset nézünk egyház és tudomány között..."

+1 pont neked.

"Változatlan mindenségben az idők kezdete olyasvalami, amiről csak valamely, a mindenségen kívül álló lény gondoskodhat;"

Ez a bekezdés jól indult, azt hittem értelmes válasz lesz, de ferdítés lett a vége. Viszont ettől függetlenül, a világegyetem keletkezése előtti időket sosem fogjuk megérteni (valószínűleg), mert az áltatlunk érzékelhető kereteken kívül esik. Végigolvastam az utolsó résszel együtt mégis értelmes post született, de már nem törlöm ki ha lepötyögtem.

"Nyilván valamelyest szimbolikusabb formában. De ellentmondást nem érzek sehol."

A szimbolikus formával az a baj, hogy bármire rá lehet húzni a szimbólumokat. Nézzük pl.: nostradamust, jövőbe láttott? Nem valószínű. Mégis rá elhet húzni az állításaira a jelent? Igen. Miért? Azért mert olyan általánosságban írta le a dolgokat, hogy az több mindenre rá lehessen húzni.

"Az ősrobbanást pedig egy összeomlott fekete lyuk generálta, és azt ezt követő momentumokban az energia még sokáig nem öltött anyagi formát"

Ez tudtommal csak egy új elmélet, ha ugyan arról beszélünk, de legalább nem lenne szükség a sötét anyagra, meg energiára az elmélet helyességéhez, de ettől még nem biztos, hogy így történt. Viszont érdekes elmélet, hogy egy fekete lyuk szingularitásából alakult ki a világegyetem.

"FOGALMUNK SINCS MI VOLT ÉS LÖVÉSÜNK SINCS HONNAN"

Van sejtésünk mi volt és van sejtésünk honnan. Több elmélet is létezik, de még nem tudni pontosan melyik az igaz, és egyáltalán igaz-e bármelyik.

"LEGYEN MIBEN HIGYJETEK."

Köszönjük, hogy nem kaszaboltok rakásra, csak azért mert nem abban hiszünk mit a ti igaz istenetek, mint a szépséges és fejlett középkorban.

U.i: kb így kell elképzelni az univerzumunkat: [link]

A kérdezőnek válasz:

"Mert ugye ha SEMMIből nem lehet VALAMI, akkor honnan a világegyetem? "

Az hogy valami végtelenül kis helyen, végetelenül nagy tömegben van jelen nem azt jelenti, hogy semmi. (0 dimenzió) Ha rajzolsz pl. 1 pontot, a füzetre az nem 0 dimenziós lesz, hanem 3, lesz neki szélessége, hosszúsága és magassága azaz lesz neki kiterjedése, még akkor is ha iskolában matekórán ezzel szemléltetik az 0D-t, de a valódi 0D-nek nincs kiterjedése semekkora, de ettől még az nem semmi, csak az agyunk és az érzékszerveink, nincsenek arra programozva, hogy ezt fel bírják dolgozni.

kedves kérdező. :)

egy szemléltető példát írnék.

mondjuk tavaly nyáron megnéztél egy filmet. a film összes momentuma benne van az elmédben(nem az agyadban) latensen, vagyis nem aktívan. egyik pillanatban megfogod, és szépen sorjában levetíted magadban a filmet jelenetről jelenetre. ekkor szó szerint materializálod elmédben a tudásodat, gondolatodat. no Isten, amit inkább Elmének neveznék, rendelkezik minden létező tudással egyszerre, és egyik pillanatban elkezdi egy általa meghatározott elv alapján levetíteni Önmagában, s nyilván Önmagából azt, amit mi univerzumnak nevezünk. ekkor bumm létrejön az anyag, az anyag kiterjedése létrehozza a teret, és az anyag változása pedig az időt...

nálunk, embereknél, mikor álmodunk ugyanúgy tapasztalunk világérzetet, ahol ugyanúgy jelentkeznek a "tünetek", amit téridőnek hívünk, aztán pedig csak gondolatok soráról beszélünk...ráadásul amikor mély alvás(amikor nincsen semmiféle tapasztalat) kelünk, bumm, berobban a tapasztalat a személyes gondolatokkal együtt...ez elég érdekes, mert ha Istent egy Elmének kezeljük, akkor végül is alvó állapotából felébredve robban be az, amit anyagnak nevezünk, és láss csodát kész az ősrobbanás...De ezt ne értsük félre, ez csak a mi szemszögünkből, időlegesen van vizsgálva, s mint említettem, az Elmében egyszerre van egy minden, tehát egyszerre aktív és "alvó". :)

Ha így szemlélünk, akkor meglesz az örökké létező energiánk, kiderül, hogy végső soron olyan, hogy semmi nem is létezik, csak kitaláltunk rá egy szót, hogy a mindent el tudjuk választani, vagyis hogy a "valamit" tudjuk mihez viszonyítani...szóval olyanunk van, hogy "megjelent" és "nem megjelent", ami pedig az Isteni Elme birtokában van. :)

üdv

26/F

LastOne.Left

"isten honnan a francból lett?"

Ezt nem kell megválaszolni, ez természetes, hogy van... XD

"Mert ugye ha SEMMIből nem lehet VALAMI, akkor honnan a világegyetem?"

Ebben rejlik a válasz is: ez a szabály, amit most itt feltételeztél, már a világegyetem egy szabálya, tehát annak létrejöttekor, vagy rajta "kívül" nem feltétlenül kell, hogy érvényes legyen (legalább is nincs sem indokunk, sem megfigyelésünk, sem elméletünk arra, hogy miért KELL, hogy érvényes legyen). Ebből pedig az következik, hogy nincs semmi akadálya a világegyetem semmiből való keletkezésének.

Mellesleg a végtelenségig visszamenés sem problémás, ahogy más válaszolók már megírták.

Bármilyen, végeredményben (valós) számértékekkel jellemezhető mennyiség esetén kérdés az, hogy az értelmezési tartomány véges v. végtelen-e a dimenziói végei felé. Az idő esetében, ami egy skalár (egy számmal jellemezhető) mennyiség, a két vége az idő eleje és az idő vége. A tér esetében a 3 dimenzió összesen 6 vége a kérdéses. Ha bármelyik ilyen mennyiséget nézed, feltehető az a kérdés, hogy "mi van a határokon túl"? A kérdés azonban csak szintaktikailag (nyelvtanilag) helyes, szemantikailag (fogalmilag) nem: ugyanis akár véges, akár végtelen az értelmezési tartomány, nem értelmezett rajta a "túl" fogalma, ezért a kérdés is csak egy álkérdés.

Véges "lezárással" a többségnek az a problémája, hogy a hétköznapi berögződés, mi szerint minden határvonalnak/határpontnak van másik oldala (vagyis minden fizikai objektum inkább elválasztó és nem határoló), "kívánja" azt, hogy valamit oda kell képzelnie a véges lezárás "mögé". De ez nyilvánvalóan problémás, hiszen még ha meg is engednénk, hogy a határok csak elválasztók legyenek, akkor a "mögöttes" rész megint csak lehet végtelen, vagy véges lezárású és ott vagyunk, ahol a part szakad, visszatértünk az eredeti problémához. Ha pedig a határok tényleges határok, akkor nincs "mögött", nincs "túl".

A vételen "lezárással" meg az a problémája sokaknak, hogy a végtelent nem tudják realitásként elképzelni, általában azért, mert egy asszociációt feltételeznek (pl. ok-okozat), amely esetén képtelenek belátni, hogy a végtelen láncolat tökéletesen elfogadható lezárás.

Érdekes, hogy a véges és végtelen közötti választás a világvallásokban megjelenik. Az ún. "isteni kinyilatkoztatás" vallásai (iszlám, kereszténység, júdaizmus, stb.) a véges lezárást választják, illetve álvégest, mert a teremtő maga szintén végtelen, de legalább a mi világunk véges. Az "örök világtörvény" vallásai (pl. buddhizmus) a világ (minden létezési szintjén) jelentkező folyamatos és végtelen változásra helyezi a hangsúlyt. Számukra a végtelen világok természetesek.

Ezt még egyszer Péter írta :D

"Szia!

Sok minden más mellett az idő dimenziójában élünk, amelyben egyik esemény követi a másikat. Az idő múlik, és közben minden öregszik. Életünk során megtanuljuk, hogy minden okozat valamilyen oknak köszönhető. Össze is lennénk zavarodva, ha ez nem így lenne. Éppen ezért nehéz elképzelni az első okot, azt pedig még nehezebb, hogy mi volt, ha egyáltalán volt valami, az "Első Ok" előtt.

Ahogy megteremtette Isten a világegyetemet és mindent, ami abban van, éppúgy hozta létre az időt is. Mindennek volt kezdete, beleértve a világűrt és az időt is. Következésképpen Isten mind a világűrön, mind az időn kívül helyezkedik el. Ez azt jelenti, hogy változhatatlan. Neki nem volt kezdete, és nincs vége.

A kérdéshez még inkább hozzátartozik, hogy Isten perspektívájából nézve az okozatot nem előzi meg az ok. Ő látja a kezdetet és a véget.

Istent senki nem teremtette, Ő örökkévaló, az időn kívül helyezkedik el, és már az idő kezdete előtt létezett.

Isten végtelen perspektívájából nézni a dolgokat nekünk embereknek valószínűleg legalább olyan nehéz, mint amilyen nehéz egy kutyának vagy egy macskának megértenie, hogy mi lehet ezen az oldalon. Ha Isten végtelen, mi teremtményei pedig végesek vagyunk, nem kellene azon meglepődnünk, hogy felfogóképességünknek és perspektívánknak korlátai vannak.

A Biblia minden idők legolvasottabb könyve. Azon belül is, a legolvasottabb oldal valószínűleg Mózes I. könyvének legelső oldala. Az ott fellelhető első szó:

"Kezdetben..." valószínűleg minden idők legismertebb szava - a legszélesebb körben tett kijelentés. Ha tovább olvassuk, már a harmadik szónál láthatjuk, hogy Isten ott volt kezdetben. Egy másik, kulcsfontosságú meglátás János evangéliumának első szavaiból következik:

"Kezdetben volt az Ige és az ige Istennél volt és Isten volt az ige."

Ismét azt látjuk, hogy volt kezdet, és a Biblia azt is elénk tárja, hogy Ki volt jelen az idő kezdetén. A tudomány kényszerítő indokai miatt volt szükség kezdetre. Ha azonban időt és fáradtságot szeretnénk megtakarítani, olvassuk el ismét a Biblia első három szavát - és higgyünk benne: "Kezdetben teremtette Isten...""