Adventisták, valóban abban hisztek, hogy Mihály arkangyal és Jézus Krisztus azonosak?

Nézzük először az igéket. Az elsőt fordítom a görögből, mert az új fordítás nem túl jó. „Mert maga az Úr, parancskiáltással, arkangyal hangjával és Isten harsonájával, le fog szállni a mennyből, és a Krisztusban elhunytak fel fognak támadni először.” (I. Thessz 4: 16). Tudjuk, hogy Jézus szavára támadnak fel a halottak. „Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, hallani fogják az (Emberfia) hangját, és kijönnek…” (János 5: 28-29). Nem egyértelmű, de véleményem szerint, a parancsszó, az arkangyal hangja és a harsonaszólás nem egy és ugyanaz, hanem három külön dolog. (Pl. Adam Clarke kommentárja.) Ha így van, akkor az Emberfia hangja megegyezik a parancskiáltással, és nem az arkangyal szavával. Ez ige alapján azt állítani, hogy az arkangyal Jézus, nagyon bizonytalan és spekulatív.

Az utolsó ige Júdás 9: „Pedig még Mihály arkangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!””

A „nem mert” kifejezés görögül ουκ ετολμησεν. A lexikon szerint, a τολμαω szó azt jelenti, hogy merni, bátorságot venni, elég bátor lenni, merészelni. Negatív formában fordul elő a következő igékben: Máté 22: 46; Márk 12: 34; Lukács 20: 40; János 21: 12; Ap. Csel. 5: 13, 7: 32; Róma 10: 18; 2 Kor 10: 12, és azt jelenti, hogy valaki nem mer tenni valamit, mert tart a következményektől. Nem hiszem, hogy feltételezni lehetne Jézusról, hogy akármit nem merne tenni.

Igaz, hogy az ÚR angyala ugyanazokat a szavakat használja Sátán ellen a Zakariás 1: 2-ben, de miért jelentse azt, hogy az ugyanaz a személy? Nincs megírva ott, hogy az ÚR angyala nem mert szólni Sátánnak.

Térjünk vissza Júdáshoz. Az ősegyházban, sokáig a vitatott könyvek közé tartozott Júdás levele (Eusebius (265-340) egyháztörténelme szerint.), mert apokrif forrásokra utal. Pl.: „Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: „Íme, eljött az Úr szent seregeivel, hogy ítéletet tartson mindenek felett, és megbüntessen minden istentelent minden istentelenségért, amelyet istentelenül elkövettek, és minden káromló szóért, amelyet istentelen bűnösökként ellene szóltak.” (Júdás 14-15). Ez a prófécia nem található az ószövetségben, viszont vedd össze: „És íme! A szentjeinek tízezreivel jön, hogy ítéletet végezzen mindenek felett, és rontson minden istentelent, és minden embert meggyőzzön az istentelenségéről, amit istentelenül elkövetett, és minden kemény dologról, amelyet istentelen bűnösök ellene szóltak. (I. Énók 1: 9).

Júdás és az első olvasói jól ismerhették Énók első könyvét. A legtöbb kommentátor szerint, ez egy kr. e. első szádadból származó zsidó pszeudepigráf mű, és sokat lehet tanulni belőle az akkori zsidóság elképzeléseiről. Az őskeresztények tisztelték ezt a könyvet, és Justinus Martyr, Irenaeus és alexandriai Clemens idéznek belőle. A negyedik századi Egyházatyák pedig elítélték és betiltották, és emiatt sokáig elveszett. A XIX. század elején viszont, Alexandriában előkerült az etióp fordítása, amit angolra fordítva kiadták 1821-ben. Azóta, a holttengeri tekercsek közül is előkerült.

Első Énók az egyike a népszerű szövetségközti apokaliptikus műveknek, amelyek építenek Dániel könyvére, de sokkal bonyolultabb angelológiát tartalmaznak. Mihály nagyon gyakran szerepel ezekben a könyvekben, de ő nem az egyetlen arkangyal: „És Mihály angyal, egyike az arkangyaloknak, jobb kezemet fogta…” (I. Énók 71: 2); „Olyan minden világítótest képe és vázlata, amelyet Uriel arkangyal, a vezetőjük, mutatott nekem.” (I. Énók 79: 6). Egyik helyen, a könyv 7 arkangyalt nevez: (angol helyesírással) Uriel, Raphael (aki Tóbiás könyvében szerepel – pl. „Isten… elküldte Ráfael angyalt, hogy gyógyítsa meg mindkettőt” – Tóbiás 3: 17), Raguel, Michael, Saraquael, Gabriel és Remiel (I. Énók 20: 1-8). Más helyen, négyen állnak Isten trónja körül: Michael, Raphael, Gabriel és Phanuel (I. Énók 40: 8-10).

Nem akarom e miatt azt állítani, hogy mindez megegyezik a valósággal, hanem azt, hogy mikor az első keresztyének hallották az arkangyal szót, egy magas rangú angyalra gondoltak volna, és nem egy egyedi lényre, aki azonos Isten fiával. Ha tudni akarjuk, hogy mit jelent egy ritka szó, akkor nem csak az etimológiát kell figyelembe venni, hanem az akkori használatot is.

Néhány egyházatya azt állítja, hogy Júdás, mikor utal Mihály és Sátán Mózes feletti vitájára, egy másik apokrif könyvből idéz, aminek a címe Mózes Testamentuma vagy Mózes Mennybevitele. Például, Origénesz ezt írja: „A teremtés könyvében, a kígyót leírják, ahogy Évát csábította, amivel kapcsolatban, a Mózes Mennybevitele című műben (egy kis értekezés, amit Júdás apostol említ a levelében), Mihály arkangyal, mialatt vitatkozik az ördöggel Mózes testére vonatkozóan, mondja hogy a kígyó, az ördög ihletése alatt, Ádám és Éva bűnbeesésének az okozója volt.” (Origénesz, De Principiis, III. 2. 1.)

Azzal kapcsolatban, hogy Júdás olyan irodalomból idéz, meg kell jegyezni, hogy ez nem azt jelenti, hogy ezeket a könyveket Istentől ihletettnek tartotta, meg azt sem, hogy mi is annak tartsuk. Pál apostol néha görög költőket használ, hogy hangsúlyozzon egy bizonyos pontot, azaz: Aratus (Ap. Csel. 17: 28), Menander (1 Kor 15: 33), Epimenides (Titusz 1: 12). „Olyan gyakorlat nem azt föltételezi, hogy az idézetek, vagy a könyvek, amiből származtak Istentől ihletettek. Annyit jelent, hogy a biblikus szerző az idézeteket hasznosnak találta, hogy megerősítse, tisztázza, vagy illusztrálja a mondanivalóját.” (D. W. Burdick és J. H. Skilton, NIV Study Bible, 1879. o.)

Azt is kell mondani, hogy általános alapelve a Bibliamagyarázatnak, hogy ne alapítsunk fontos tanítást egy példázat vagy illusztráció részleteire. Júdás 9-ben, nem az a szerző szándéka, hogy tanítson részleteket Mózes haláláról vagy Mihály lényéről, hanem hogy illusztrálja a hamis tanítók hozzáállását. A második levelében, Péter foglalkozik ugyanazzal a témával, azért, érdekes összehasonlítani a két szakaszt.

„Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettegnek vissza, hogy az angyalfejedelmeket káromolják, holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, pedig erőben és hatalomban nagyobbak náluk. Ezek pedig azt káromolják, amit nem ismernek, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; de hozzájuk hasonlóan is fognak pusztulni.” (II. Péter 2: 10-12).

„De mindezek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy beszennyezik a testüket, megvetik az Isten felségét, káromolják az angyalfejedelmeket. Pedig még Mihály arkangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor az ördöggel vitatkozva küzdött Mózes testéért, hanem azt mondta: „Dorgáljon meg téged az Úr!” Ezek viszont káromolnak mindent, azt is, amit nem ismernek; amit pedig oktalan módjára ösztönösen ismernek, abba belepusztulnak.” (Júdás 8-10).

Péter azért az angyalokat használja illusztrációnak, Júdás viszont, Mihály arkangyalt, de a lényeg ugyanaz.

Összefoglalva tehát, azt állítom, hogy Jézus Krisztus nem jelent meg Mihály arkangyalként az ószövetség idején, és a fő indokaim a következők:

Biblikus:

1. Mihály csak az egyike a legfőbb fejedelmeknek (arkangyaloknak?), es

2. Nem merte Sátánt megdorgálni.

Történelmi:

3. Az arkangyal szó nem jelentett volna egyedi lényt az első olvasók számára.”

- - - -

" A feltámasztott Úr Jézus Krisztusról az 1Tesszalonika 4:16 kijelenti: „maga az Úr le fog szállni az égből parancsszóval, arkangyal hangjával.” Jézus hangját itt arkangyal hangjának mondják." - Nem, hanem az ő eljövetelét kísérő hangot mondják arkangyal szavának.

"Ez az írásszöveg arra enged következtetni, hogy maga Jézus az arkangyal, Mihály." A folytatás ("Isten harsonájával") ugyanilyen logika szerint Jézus istenségét bizonyítaná.

"Mivelhogy Isten Szava sehol sem utal arra, hogy két olyan sereg lenne az égben, amely hűséges angyalokból áll — és az egyiknek Mihály, a másiknak meg Jézus állna az élén —, logikus arra következtetnünk, hogy Mihály nem más, mint Jézus Krisztus az égi szerepében." - Hibás logika. Ezzel az erővel minden hivatalnok azonos lehetne a saját helyettesével, a püspök a helynökével, sőt mindenki a teljhatalmú megbízottjával.

Kedves lőrinc3, most meg vagy győződve a héromság igazáról? Mert ha úgy gondolod, hogy tanítja a Biblia, akkor kérlek olvasd el ezt:

(1Korinthus 2:16) "Mert „ki ismerte meg Jehova gondolkodását, hogy oktathatná őt”? Bennünk azonban megvan Krisztus gondolkodása."

Próbáld összeegyeztetni a háromsággal.

Mivel az adventisták és Jehova tanúi ugyanarról a hamis tőről fakadnak(ugyanazok voltak az alapítói) nincs min csodálkozni hogy hasonlóképpen magyarázzák félre a Bibliát saját tetszésük szerint!

Jehova Tanúi

A Jehova Tanúi az a szekta, amely azt állítja magáról, hogy az ő vallásuk a leggyorsabban terjedő vallás a világon. Talán ők a legnagyobb missziunáriusok az összes többi vallási mozgalom között. Senkit nem fogadnak a soraikba, míg emberek látogatásával (otthonukban) nem folytat térítő tevékenységet.

Nevüket Ésaiás próféta könyveből (43,10: "Ti vagytok az én Tanúim, így szól az Úr") vették, ahol az Úr szót ősheberül JHVH jelölik, és ezt olvassák helytelenül Jehovának (Jahve helyett, ami annyit jelent létező).

A szektát Charles Taze Russell alapította Penszilvániában, 1879-ben. Már ifjú korában elfordult kálvinista neveltetésétől és a keleti vallásokat tanulmányozta. Már fel akart hagyni a vallásossággal, mikor Jonas Wendell tiszteletes meggyőzte őt arról az alapigazságról, hogy a Biblia Isten szava. Russell maga köré gyűjtötötte baráti köre egy részét, és a Biblia beható tanulmányozásába fogtak. Gondolataikat kezdetben az Eledel egy gondolkodó keresztény számára című lapban publikálták, melyet később az Őrtorony váltott fel. Ezek főleg a menny és pokol létének tagadását hirdették, mellyel egyetlen felekezet sem akart egyet érteni. Russell ezután, 1879-ben alapította a Sionista Őrtorony társaságot, melynek alap ideológiáját az ő írásai szolgáltatták. 1916-ban halt meg azután, hogy meg kellett élnie jövendölése bukását - 1914-ben világvége. A társaság irányítását jogi tanácsadója, Joseph Franklin Ruherford vette át, aki a szektát Jehova Tanúira keresztelte (1931), majd 1942-ig volt a vezetője. A következő vezető Nathan H. Knorr lett. Az ő ideje alatt növekedett a szekta tagjainak száma a leggyorsabban. Nagy fontosságot tulajdonított a tanulmányozásnak. New York államban egyetemet alapított a Biblia tanulmányozására és egy rádióállomást. Őt Frederick W. Franz követte, akinek elnöksége során negyed millió tag hagyta el a szektát. Ennek oka talán az újabb Armageddon jövendölése 1975-re. stb. stb. stb.