Hogy gondolják azt az Isten hívők, hogy az Apokalipszis után ők majd örökké fognak élni?

Ha megengeded, idéznék most egy evangélikus lelkésznőt, aki egy válasz levélben így fogalmaz:

"Sem elítélnünk, sem kinevetnünk, sem fanatikusnak bélyegeznünk nem szabad azt, aki hitbéli meggyőződése miatt félretolja tányérján a véres hurkát. Szeretettel, nem pedig váddal kell fordulnunk tehát afelé, aki nem eszik vér hozzáadásával készült ételeket, és afelé is, aki az ételekről szóló általános keresztény tanítás alapján azt vallja, hogy „Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele” (1Tim 4,4).

De vajon ki tudunk-e alakítani ebben a kérdésben is biblikus, hitbeli álláspontot? Átgondoltuk-e már, hogy Isten életünk minden területére igényt tart?! Hogy van mondanivalója leghétköznapibb cselekvéseink közepette is a számunkra?

Kedves Marika! Nyilvánvaló: az, hogy a disznótoros vacsorán az étlapra kerül-e a véres hurka, vagy sem, nem üdvösségi kérdés. De ha megérintette szívét a vágy, hogy élete minden területén engedelmeskedjen Istennek, akkor nyugodtan vegye komolyan a vérevés tilalmát! A pogányból lett keresztények számára az apostolok megtiltották a vér fogyasztását, és bizonyos vagyok abban, hogy nem cselekszünk helytelenül, ha ebben mi is követjük őket."

A kérdés az volt, hogy akkor most biblikusan mi a helyes, enni, vagy nem enni?!

Ha nagyon liberálisak akarunk lenni, akkor e válasz alapján azt gondolhatnánk, hogy mindegy. A nem idézett részben a lekésznő azt írta, hogy Ő betartja a parancsot.

De akkor végül is mit ír a Biblia erről? Ezt is, azt is? Ennyire homályos és ellentmondásos lenne? Ha igen, akkor tulajdonképpen miért foglalkozik a kérdéssel, hiszen ha egyszerűen kihagyták volna belőle az egész históriát, egy látszólagos ellentmondással kevesebb lenne benne, nem?

Gyakori érvelési forma az egyházaknál, hogy variálnak az "üdvösségi kérdés", vagy a "nem üdvösségi kérdés" kifejezések használatával. De valójában ki határozza meg, hogy mi üdvösségi kérdés, és mi nem? Az adott egyházak szellemi vezérei. Mi lenne, ha pedig a Biblia alapján válaszolnának erre a kérdésre?

A lelkésznő utolsó bekezdése az a tipikus diplomatikus válasz, se igen, se nem, hogy mindenkinek tetszen! Pedig NEM LEHET MINDENKINEK TETSZENI! Ez egy szemfényvesztés. No látod ez miatt hiszik sokan, hogy a Biblia tele van ellentmondással.

„Isten minden teremtménye jó, és semmi sem elvetendő, ha hálaadással élnek vele” (1Tim. 4:4).

Ezekre mondja az ún. Újszövetség, hogy nem betű szerint kell gondolkoznunk.

Nem igazán értem, hogy a 10.27-re hogyan lehet cáfolat a 10.28?

A 10.28 inkább azt bizonyítja, hogy egy korábbi állításod sem állja meg a helyét. Az amelyben azt írtad, hogy a keresztények felmentést kaptak volna a bálványáldozati hús evése alól. De ez nem is lenne lehetséges, hiszen ezzel maguk is a bálványimádás bűnét vagy legalább is látszatátr vonták volna magukra. A bálványáldozati hús tilalma is számos helyen szerepel a Szentírásban, mint erkölcsi törvény, mert szorosan összefügg magával a bálványimádással.

Én azt nem hagyom, hogy Te vezess és hamis tévtanítások és megnyugtathatlak, a hiteles Bibliafordítások megbízhatóságában maradéktalanul hiszek.

A 10:28-as vers nem cáfolat, hanem "tisztázza" miről is szólnak az előtte lévő versek. Én ezt is írtam.

A többit nem értem, ha pontosítanál?

A legvégéhez: pedig én úgy gondoltam, hogy nem én vezetlek, hiszen a Bibliát idéztem mindenhol.

Egy Tanúktól független magyarázatot szeretnék a figyelmedbe ajánlani, bizonyos Tóth Károly oldala és annyira független, hogy minket is megtalált benne (negatívan), de a vérkérdésben meggyőző érvei vannak.

Ha van kis időd, tanúlmányozd át, én is negyed óra alatt végeztem vele.

[link]

Rólunk ezt mondta:

Természetesen az emberi vér táplálkozási célú felhasználása se nem túl biblikus, se nem túl etikus (világi erkölcsel mérve). Azonban a tíltás a vér elfogyasztására, megevésére, és megivására vonatkozott-és állati vér esetében"

Nos, a Biblia szóhasználatában egyértelműen nem CSAK a megevésre, és megivásra van kihegyezve ez a tilalom!

És legfőképpen nem csak az állati vérrel kapcsolatban. (3Mózes 7:26-27) "...ki kell írtani a nép közül az olyan embert, aki bármiféle vért eszik". Itt "mindenféle" vérről beszél, de hát ez is egyértelmű, hiszen egymást csak nem vágták le (tilos volt megölni egymást is), miért kellett volna az "embert" is megnevezni!

A rólunk szóló értekezés így folytatódik:

"Bár Jehova Tanúi ebből kiindúlva tíltják a vérátömlesztést is, álláspontjuk mindenképp helytelen.

Ugyanis a Biblia semmit sem mond a vér orvosi, vagyis nem táplálkozási célú felhasználásáról."

Hát igen, itt már a logika cserben hagyta az úriembert. A Cselekedetek szerint ugyanúgy kell "tartózkodni" a vértől, mint az erkölcstelenségtől. Korábban rá kérdeztem, emlékszel? A paráznaság is csak szájon át helytelen? Ott is különböző technikák vannak, vagyis ha valami parázna, akkor nem a technika dönti el, hanem az, hogy megtörtént, vagy nem.

A vér testbe juttatásától való tartózkodás (mert végső soron erről van szó) mit nem foglal magában? A vérátömlesztést? Miért? Mert valaki azt mondja? Ez nem logikus.

Tehát mégegyszer: ha a borivót arra utasítják, hogy tartózkodjon a piától, a vénán át már szabad?

"A vérátömlesztés, vagy a vérszármazékokkal való oltás orvosi célú alkalmazása tehát nem azonos az állati (vagy akár emberi) vér táplálkozási célú használatával."

Itt külön kell választani a két fogalmat. A vérszármazékok, ha azok a vér négy fő alkotelemétől kissebb frakciók, nem tilosak, lelkiismereti kérdések. Mellesleg csak mert "orvosi célúnak" van most bélyegezve valami, még nem érv a vér helytelen felhasználása mellett!

Az ókorban is felhasználták a vért az akkori orvosi hiedelemekhez, na és? Nagy különbség ma sincs, annak ellenére, hogy ma már ismerjük a veszélyeit is.

Talán annyi a különbség, hogy ma erről tényleg kezd bebizonyosodni, mennyire rossz gyakorlat.

"Talán további segítség lehet a kérdésben, ha Jézus Krisztusra gondolunk, aki a saját vérét adta (bár nem átömlesztésként), hogy emberi életet mentsen. A vér tehát menthet életet és ez nem minősül étkezési célú felhasználásnak."

Igen, ezt mi is elismerjük, Jézus váltságáldozati vérét adta értünk, de ennek ugye köze nincs a transzfúzióhoz.

Ez azt bizonyítja, amit a Törvényben is hittek, tudtak a vérről a zsidók: semmi másra nem lehetett felhasználni a vért, csak áldozati célokra az oltáron.

Valójában a vér CSAKIS ÍGY menthet életet, de mint mondtam ennek köze nincs a napjainkban már sok professzor által is kritizált orvosi gyakorlathoz!!!

Pontosan, magyarázza. Mégpedig úgy magyarázza, hogy ha egy keresztény elmegy enni egy pogányhoz, és eléraknak egy nagy darab disznócombot, azt mondva, hogy azt a disznót az előbb ölték le Juppiter oltáránál, NEM eheti meg, mert az implicit bálványimádás lenne. De ha elé raknak egy nagydarab vérben tocsogó disznócombot, és nem mondanak semmit a származásáról, azt megeheti! Még csak meg sem kell kérdezni, hogy előtte nem e Juppiter oltárán áldozták-e fel a néhai disznót.

Miben kell pontosítanom? Szívesen megteszem.

Valóban, az évszázadok folyamán számos tévtanító a Bibliából idézett, de nem a Bibliát, hanem önkényesen összeválogatott és saját szája íze szerint értelmezett verseket, nem egyszer meghamisított fordításokat.

Nem egészen értem, hogy miért nekem cáfolod az említett szerzőt? Az ő gondolatai nem az enyémek.

Mindenesetre a 3Mózes 7:26-27 azt jelenti, hogy semmiféle állat vérét nem ehették a zsidók, nem az embervér evését, hisz ez fel sem merült a Közel-Kelet népei közt.

"Bár Jehova Tanúi ebből kiindúlva tíltják a vérátömlesztést is, álláspontjuk mindenképp helytelen.

Ugyanis a Biblia semmit sem mond a vér orvosi, vagyis nem táplálkozási célú felhasználásáról."

Ebben teljesen igaza van az írónak, és bármennyit citálsz az Írásból, soha nem fogod tudni bizonyítani, hoga az evés egyenlő lenne az orvosi felhasználással, vérátömlesztéssel! És a sokfajta módon elkövethető paráznaság sem lehet bizonyíték.

Rendben, kézséggel elismerem, hogy az az ószövetségi zsidó, aki táplálkozási céllal intravénásan akart magának vért beadni, nem tehette meg a mózesi tilalom miatt!

Valóban nem a technika dönt, hanem, hogy milyen céllal, szándékkal történik a paráznaság/ a vér bevitele. Ezért nem adhat magának az alkoholista intravénásan sem piát.

De ez az orvosi célú beavatkozásra semmiképp nem vonatkozott és nem is vonatkozik. Hiszen ott gyökeresen más a cél. Biztosan ismered Krisztus szavait: a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért.Nem a vér testbe juttatásáról van szó végső soron, hanem kizárólag annak evéséről.

Orvosi kérdésekben nem merek állást foglalni, ahhoz nem értek, úgy látszik a Tanúk mindenben tévedhetetlenek.

Nyilvánvalóan nagyságrendileg több orvos alkalmazza a vért az eljárásai során, mint aki nem, mégse mondom, hogy az alternatív megoldások hibásak. Azt meg, hogy egyenesen károsak, eszembe nem lenne állítani.

Viszont érdekes, hogí az általad citált eljársok mind a műtét, trauma által bekövetkezett vérveszteség más jellegű pótlására korlátozódnak. Viszont számos nem traumás eset van, különböző súlyos fertőzések, melyek esetében csak a teljes vércsere menti meg a beteget.

(már csak kíváncsságból: mi a helyzet a dialízissel? Ott a beteg a saját vérét "eszi meg" szerintetek?)

Krisztus keresztáldozata miért bizonyítaná, hogy CSAK áldozati célra lehet a vért felhasználni? Dehogy bizonyítja.

"Van valami utánozhatatlan báj abban a stílusban,

ahogyan a Krisztusban megvilágosult hívek anyázzák egymást."

92. P-DOX

[link]

:))

Hali, valakit érdekel még az eredeti kérdésre egy válasz?

Szerintem az apokalipszisen önmagában nem sok értelme van töprengeni, hiszen csak a bűnbeeséssel és megváltással együtt van értelme. A kereszténység lényege nemcsak az ígéret, vagy reménység, hanem, az „itt és most” is.

Nekem valamelyik nap ez a példa jutott eszembe, és ez kapcsolatban van a „miért engedi Isten a szenvedést” témakörrel is, úgyhogy félig-meddig ez is OFF… bocsi!

Voltak itt viták az objektív és szubjektív jó fogalmáról. Az utóbbi nagyon divatos a keleti filozófiákban, mondván, hogy a világosságnak akkor van értelme, ha a sötétséghez viszonyítod, mert ugye mihez képest világos? Ugyanígy, honnét tudod, hogy jó az egészség, ha sosem voltál beteg? – ez valamennyire igaz is az ember szemszögéből, hiszen a legtöbb komoly betegségen átesett ember hirtelen nagyon fogja értékelni az egészséget, ha egyszer visszakapja (vagy éppen amíg beteg). Viszont Isten szemszögéből az egészség eleve jó, ő ezt szánta az embereknek.

Szóval az a világ, amit Isten nekünk szánt csupa ilyen „jó” dolgokkal van tele, vagyis nincs betegség, fájdalom, félelem, stb. A Paradicsomban így élhettünk volna, de az ember elhatározta, hogy nem kér az Isten által felajánlott életből, ő akarta eldönteni, hogy neki mi a jó és mi a rossz. Ezért ugye Isten kiűzte a Paradicsomból, ami szerintem azt is jelenti, hogy elengedte, hogy akkor menjen a saját feje után.

Ezután nyilván végigkínlódjuk az életünket, mert nem jól használjuk az adottságainkat, amivel tönkretesszük egymást és a környezetünket. Minden, ami most körülvesz az a mi életformánknak a következménye. Ez azért történhetett meg, mert nem vártuk meg (vagy nem voltunk rá kíváncsiak), hogy Isten mit tanácsolt a föld használatára vonatkozóan…

Mindenesetre fontos dolog, hogy Isten nem csak úgy elküldött bennünket, hanem előbb még gondoskodott rólunk, „kiadta az örökségünket” (vö. Tékozló fiú története). Felöltöztette az embert, és az szabadon használhatta a teremtett világ minden adottságát, saját képességei és ereje szerint. Megadta a lehetőséget arra is, hogy valami módon kapcsolatba kerülhessünk vele, erre választotta ki a zsidókat, vagyis így adta a törvényeket, prófétákat, majd végül a terve befejezéseképp magát a megváltót, Jézust. Ennél többet ő nem tehetett értünk, ha a döntésünket tiszteletben akarta/akarja tartani, nem?

Ezek után elmondja, hogy aki elfogadja az ő közeledését (először a törvények, majd a kegyelem által), annak mégiscsak megadja az örök élet lehetőségét, szimplán, mert így akarja.

Az Édenben amúgy két tiltott fa volt, a Tudás és az Élet fája. Sokszor gondolkodtam, hogy esetleg Isten eleve nekünk akarta adni mindkettőt, csak még nem volt ott az ideje, vagy egyszerűen így akart próbára tenni, hogy érettek vagyunk-e rá, vagy megbizonyosodni arról, hogy jól tudnánk-e élni vele.

A nagy csata végén helyre akarja állítani a földet, és megadni a paradicsomi körülményeket egy olyan élettel, amit eredetileg nekünk szánt. Ennek az a feltétele, hogy hallgassunk rá, és tartsuk be, amit mond, mert ha nem, akkor megint tönkreteszünk mindent. Ezért várja el tőlünk a hűséget. Unalmasnak nem mondanám, csak mondjuk egyik napról a másikra nem félsz attól, hogy miből veszel holnap kenyeret, vagy, hogy elüti az autó a gyerekedet, vagy, hogy a sok mobilozástól rákot kapsz, kirúgnak, ha nem teljesítesz jól, ilyesmi. Az a világ, amit mi felépítettünk magunknak, nem az egyedüli lehetséges létforma, nem szabad ehhez mérni a dolgokat. Lehet, hogy vannak az evilági „jó” dolgoknál sokkal jobbak is, csak nem volt lehetőségünk meglátni (még).

Nem vagyok Jehova Tanúja, csak gondolkodtam ezen. A többi „praktikus” kérdés nekem is kérdés, de nem foglalkozom vele, mert már most is jól érzem magam a bőrömben, és bízom Istenben.

Ha hívő voltál, de most nem vagy az, neked is ajánlom Klaus Douglass: A megalapozott hit c. könyvét (Kálvin kiadó 2001). Teljesen másképp közelít a kérdéshez, mint Jehova Tanúi, nekem nagyon lelkesítő volt, pedig már keresztényként olvastam (amolyan „aha élmény”, olyan ami további gondolkodásra sarkall). A könyv általában a vallásból indul ki, aztán eloszlat egy csomó tévhitet a kereszténységgel kapcsolatban. Szerintem nagyon emberi.

Ártani nem árt, max látsz egy másik látószöget is, nem csak a JT elmélet. Még mindig megvan a lehetősége, hogy maradsz „nem hívő”, ha így akarod. :)

Ha nem számitana az idő és a pénz, nem volna ötleted hogy mivel tőltsd az időd?

A Biblia szerint Isten azért teremtette az embert, hogy örökké éljen boldogan.

Mindig van mit tanulni,ha egy kicsit elgondolkozol a millióféle tudományágon, rájössz.

Mikor szűkség van, Isten közbe is tud avatkozni a szaporodásba is, de ha belegondolsz, -a Biblia ezt nem támasztja alá, nem beszél róla ezért csak találgatás-,de Istennek lehet szándéka a megszámlálhatatlan sok bolygóval.

Gondolom, van elképzelésed, hogy néz ki egy felnőtt, élete tejében levő ember.

A Biblia szerint megmentésben részesülnek az igazak és az igazságtalanok(akik nem hallottak még az igazságról),a gonoszok viszont nem.

A jó és rosz: ezek csak meghatározások. Annyira nehezedre esne ha nem kellene semmitől félned, nem akarna senki kihasználni,és mindenkiben maximálisan megbizhatnál?

Úgy érzed, nem tudnál élni ha nem volna rosszakaród, és nem akarna kihasználni senki? Ez nem hasonlit az északi és déli pólushoz.

Irj ha valamit kifelejtettem, de akkor is ha kieléditő volt a válasz.

Köszi!

Hívő vagyok, de nem a keresztyén Biblia szerint. Én is sokat töprengek az efféle kérdéseken, és sok könyvet olvasok a különféle vallásokról. Például a buddhista vallás azt tanítja, hogy a lelkünk az életből a halálba vándorol, mindig újra és újra megszületünk, és eközben az a dolgunk, hogy mindig tökéletesebbé váljunk. Ezáltal mindig közelebb kerülünk Istenhez. Akik már odaértek, azok segítenek a többieknek is, ezért nem unatkoznak.

Az anyagi létben a jó eredete az, hogy minden Egy, vagyis mindenki önzetlen a felebarátjával, és mindenki felebarát. A rossz eredete az önzés: nekem kell ennem, le kell győznöm a felebarátomat. Az anyagi lét nem létezhet önzés nélkül. De az emberek lehetnek önzetlenek, mert a bennük lakó lélek nem anyagi természetű, hanem isteni lélek.

Na tehát..szerintem a biblia nagyrész marhaság, én teljesen másképp képzelem el az Istent. Ő egy nem emberi formájú, inkább anyag, energia.

Ha már nagyon akarok hinni az örökkévalóságban én ugy képzelném el, hogy az apokaipszis után egy új dimenzióba,5,21 etc, vagy egy teljesen más dologba lépünk át ahol nem számit az idő, se semmi, mindenki energia.

De ezzel van egy kis gond..egy csecsemőnél még nem jöhetett létre komolyabb tudat, vagyis ő nem is tud ugy létezni, mint egy felnőtt ember..tudom ez hülyén hangzik :)

Másik dolog, amit az első hozzászóló irt talá: ha majd a mennyben leszünk nem kellesz nekünk se enni se inni nem lesz semmi bajunk mert teljesen elleszünk azzal h imádjuk az istent"

Ezekszerint isten egoista? nem hinném..ha már hinni akarunk vmiben az szép dolog legyen..

Különben abban egyetértej, ha átalakulnánk energiává, akkor nem kell nekünk semmi foldi dolog, az idő múlása akkor relativ lenne, lehet h a a dimenzió ott meg is szűnne etc.

nem lehet pontos választ adni erre, én eleve nem hiszek az ilyen dolgokban, de abban igen, hogy ha meghalunk akkor a lelkünk(tökmindegy minek nevezzük) energiává alakul egy másik létsíkon.

de ezt nem lehet tudni..én csak remélem h nem lesz ott a vége..