Hogy gondolják azt az Isten hívők, hogy az Apokalipszis után ők majd örökké fognak élni?
El nem tudom képzelni, hogy ez hogy nézhet ki.
Mit fognak csinálni egy örökké valóságon keresztül?
Nem fognak meghalni?
Egy idő után nem fognak "unatkozni"?
Hogy fognak elférni a bolygón(elég sok a hívő)?
Meddig fognak öregedni?
És csak a keresztények kapnak megváltást? Buddhisták, iszlám hívők?
És amire nagyon kíváncsi vagyok: nem lesz olyan, hogy rossz? Csak a jó fog létezni? Ezt azért nem értem, mert a jó csak a rossz jelenlétével nyer értelmet. Ha megszűnik a rossz, akkor a jónak is meg kell szűnnie. Mert onnantól kezdve mihez képest lesz valami jó? Ez olyan, mint a pozitív-negatív pólus. Ha nem létezne a negatív, akkor a pozitív sem.
Tényleg nagyon érdekel és szeretném, ha sokan hozzászólnátok a témához(leginkább hívők).
A válaszokat előre is köszönöm!
Nem akarok butaságot mondani, de én úgy tudom, hogy az Apokalipszis az a megváltás előtti világ vége. De ha nem így van, akkor javítsatok ki.
Miért tartom magyarázkodásnak? Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok hívő és nem hiszek ebben az egészben, ezért engem nyilván a logikám vezérel. Szóval én csak azt hiszem el, amit látok és amit észérvekkel alá lehet támasztani.
De nem azért tettem fel a kérdést, hogy bárkit is provokáljak vagy megpróbáljak meggyőzni embereket, hogy ilyen nem fog megtörténni, csupán kíváncsiságból kérdeztem. Félreteszem a saját meggyőződésemet és nyitott vagyok minden válaszra, amiket továbbra is várok:).
válasza:De nem a feltámadással kapcsolatos válaszokra írtad, hogy magyarázkodás, hanem az erkölcsról.
Ennek pedig nincs olyan szoros köze a valláshoz, mint a többi kérdésednek-válaszoknak. Ezért érdekelne, miért gondolod úgy, hogy az objektív erkölcs csak magyarázkodás?
válasza: válasza:Képzeld el, hogy Kolombusz Kristóf korában élsz. Ő nem látta, hogy el lehet jutni Indiába más úton is, mint addig, de hitt benne, és elindult azon az úton. Sokan nem hittek neki, butaságnak tartották, és bár sose tudta meg, hogy ő nem Indiába jutott el, hanem Amerikát fedezte fel, de az, amiben hitt, igaznak bizonyult, még ha ő az életében nem is tudta bizonyítani, de később mások igen, és vagy az ő útját követték, vagy egy kicsit eltértek. Nem indult el rossz úton, de félúton elakadt, aztán beteg lett, és nem is ment tovább.
Bár ez nagyon le van egyszerűsítve, de valahogy hasonlóképp is el lehet képzelni, nem tudod biztosan, elképzeled valahogy, de aztán ki tudja, hogy olyan-e, amilyennek te elképzeled, igazából pontos elképzelésed nem lehet, mert sose láttad korábban, legyél nyitott, és ha találkozol egy olyan gondolattal, formával, ami közel áll hozzád, elindulhatsz azon az úton, és meglátod majd, és megtudod majd, hogy jó volt-e az út, és hogy hova vezetett, vezetett-e valahova.
Az a logikus, hogy a jó nincs rossz nélkül. Tehát ha a feltámadás után megszűnik minden rossz dolog, akkor nincs értelme a jóról beszélni.
Egy hívő ismerősömmel ugyanerről beszélgettem és ő erre egy idő után azt mondta, hogy a feltámadt emberek emlékezni fognak a rosszra és ezért fognak jól viselkedni/jó dolgokat teremteni stb. Na ezt például egy elfogadható válasznak tartom, meg lett magyarázva. Csak ezzel is az a baj, hogy nekem sok hívő barátom/ismerősöm van és ők nem mondták ezt, hogy emlékezni fognak a rosszra. Eztért is amikor ezt mondta nekem az a bizonyos ismerős, kicsit úgy tűnt nekem, hogy nem tud erre mit mondani és csak mondott valamit.
válasza: válasza: válasza:Tetszik a kérdés. Nekem is előjött ez párszor már.
Az objektív jóról:
Olyan nincs. Meg objektív rossz sem.
Szubjekív jó és rossz lehet, de igazából semmire nem mondhatod azt, hogy ez objektíven rossz vagy jó. ... Illetve mondhatod, csak badarság. Hiszen az is csak a te véleményed lesz - tehát szubjektív. ;)
Elgondolkodtam én is ezen, és arra jutottam, hogy amit a keresztény felekezetek tanítanak, az alapján én inkább a poklot választanám.
A pokolban ugyan elvileg kínlódunk, de végülis lehet benne némi változatosság. És még ismerősből is jóval több van! :))
A mennyben meg: dicsőítjük az urat és szeretjük egymást.
De f@sza! Egy mindenhatónak másra sincs szüksége, mint hogy az örökkévalóságon kereszül ódákat zengjenek neki, meg a s&ggét nyaldosság. :D
És szeressük egymást. ... Oké, utána? Még tovább szeressük egymást. ... oké-oké, de mit csinálunk azután?
Nekem dögunalmasnak tűnik. Még egy évre is nehéz lenne nekem csak nézni ki a fejemből, szeretni a másikat, meg hálálkodni az úrnak, hogy "dejóhogyittlehetekésnyalhatomahátsód".
Valahogy hányingerem van az ilyentől, meg attól is, ha valaki erre vágyik.
De persze az ő dolga. Úgy él meg hal, ahogy neki jól esik. :)
Hát köszönöm szépen a válaszokat, a sütis hozzászólás nagyon ravasz:D (természetesen nem bántásból mondom).
Azért jó dolog, ha az ember hisz valamiben és van mibe kapaszkodnia. Habár nem hiszek és valószínűleg sosem fogok hinni Istenben, mindig is tiszteltem és tisztelni fogom az Isten hívőket, amiért ilyen megrendíthetetlenül kitartanak a hitük mellett. Persze nem a fanatikusokra gondolok.
Én saját magamban hiszek, hogy én vagyok a sorsom irányítója, csak rajtam, a döntéseimen és a cselekedeteimen múlik, hogy hogyan alakul a jövőm, hogy mit adok az emberiségnek. Gondoltam, ezt leírom, mert talán tartozok ennyivel.
Ha valaki még hozzászólna a témához, ne fogja vissza magát:)
(Egyébként egy 19 éves lány voltam.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!